Posta

Annyira szeretném már folytatni, de valahogy... elakadtam :)

Posta

Új blog:  http://fairysblackdiamond.blogspot.hu/ aki olvasta a http://rebelreasangel.blogspot.hu/ és szerette, annak tetszeni fog szerintem... már csakazért is, mert a szereplők... ugyanazok, csak a történet más... ez amolyan "másik folytatás" :D Remélem tetszeni fog...

Vampire life 8.

Moon:
Joe döbbenten állt és a poharat bámulta percekig... még mindig nem hitte el, mik vagyunk, az élettapasztalata azt diktálta, hogy aki azt állítja létezik halhatatlanság, az nagy eséllyel megőrült.És most a nő, akivel le óhajtja élni maradék kis élete éveit, váltig állítja, hogy a családtagjai mind vérszívó halottak...
- Nem tudom elhinni... - dadogtan rekedten az öregember... - egyszerűen nem megy... - megrázta a fejét és otthagyott minket. A nagyi szomorkásan utána nézett, de csak ennyit mondott...
- Ha tényleg szeret visszajön - majd keserű mosolyra húzta a száját.

Pár nap eltelt mire találtunk egy házat. Nem volt túl nagy, de pont megfelelt kettőnknek. A katonák mindenfelé ellepték a környéket, hogy vigyázhassanak ránk.
A hűtőben még mindig ott vöröslött a pohár vámpírvér, ami Joera várt, de nem jött vissza... párszor láttam, ahogy lassan elsétál a nagyi háza előtt, amikor ott voltam, de csak tovább haladt, szomorkásan, lehajtott fejjel... Egyik nap, aztán megállt és az ablakon át egyenesen a szemembe nézett... intett egyet felém, halványan elmosolyodott, én pedig azonnal kiszaladtam hozzá.
- Moon... én sajnálom, hogy eljöttem, de... egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mi történt...
- Sajnálom, igazából, lehet, hogy jobb lett volna, ha...
- Nem, ne sajnálkozz... szeretem a nagyanyádat... hát elfogadom a családja furcsaságait...
- Akkor, mehetünk? - mosolyogtam rá...
- Rendben... - a karját úgy tartotta, hogy belé karoljak, így sétáltunk be  házba, ahol a nagyi már várt minket.
- Joe! - szinte repült felé...
- Annyira sajnálom, hogy itt hagytalak...
- Semmi baj, visszajöttél... és csak ez számít.
Hirtelen ahogy néztem őket, semmire nem vágytam jobban, mint hogy Andy átöleljen.
- Nagyi... a vért, ha együtt megisszátok, az... csak jót fog tenni... - mosolyogtam, majd elindultam az ajtó felé... otthon akartam lenni.
- Moon! - állított meg Joe - köszönöm...
- Nem kell megköszönnöd...

Andy:
Moon illatát már pillanatokkal az előtt éreztem, mielőtt megérkezett az iskola hatalmas bejáratához. Jó kedvűen szállt ki a kocsiból, majd felém lépett és úgy ölelt át, mintha valami nagy dolog történt volna.
- Mi ez a jó kedv...?
- Joe ma visszatért...
- Ó, ez jó hír, ugyebár... - mosolyogtam rá
- Nagyon is... látnod kellett volna a nagyi arcát...
Páran közeledtek felénk. Moon megfeszült egy pillanatra, a reakciójából tudtam, hogy ki az... Sally... az exem, aki több száz évig abban a tévhitben volt, hogy majd egyszer ő lesz a vámpírok királynője mellettem... tévedett.
Mikor mellénk értek a kis csapat tagjai kelletlenül meghajoltak Moon előtt.
- Királynőm... - suttogta szinte némán Sally...
- Menjetek tovább, nem szükséges, hogy hajlongjatok előttem... - jelentette ki Moon határozottan, mire elmosolyodtam. A három lány elrohant mellettünk.
- Haza megyünk? - kérdezte
- Alig várom... - némán végigmértem, minden porcikáját ismertem már, de mégis minden alkalommal csodáltam őt... apró kezét megfogva magamhoz húztam. Még mindig minden érintése olyan volt, mintha szikrákat szórna a bőrömre... édesen lábujjhegyre állt és ajkait az enyémnek nyomta.
- Akkor menjünk... - suttogta félig a számba, mire csak bólintottam. Elvettem tőle a kulcsot és hazáig vezettem. A  kis ház előtt most is ott sétált egy alak fel-alá... mint mindig... CC... még mindig rettenetesen bosszantott, hogy ennyire Moon közelében akar lenni... de hálás is voltam azért amit Drakula megölésének estéjén tett. Szerettem volna megköszönni neki, de nem ment, valahol belül a kisördög folyamatosan attól félt, hogy Chris szerelmet vall Moonnak és akkor... minden megváltozik. A ház előtt leparkoltam...
- Mi a baj? - zökkentett ki
- Moon... azt hiszem jobb lenne, ha megbeszélnénk valamit...
- Nagyon komoly lettél... remélem nincs baj...
- Nincs, csak szeretnék elmondani valamit... - nem fejezhettem be. Csöngött a telefonja, egy pillanatig bámulta a kijelzőt, majd felém fordította...
*Drakula kastélya*
- Nincs ott senki... - nyögtem...
- Ugye nem lehet... hogy...
- Nem. - jelentettem ki, de magam sem tudtam pontosan, hogy a vámpír félisten, vajon nem tud e feltámadni újra...
- Halló? - szólt bele a telefonba remegő hangon... majd leeresztette a kezét...és üres tekintettel bámult a semmibe...
- Moon...? - néztem kérdőn... de nem jött válasz. Kivettem a kezéből a telefont és a fülemhez emeltem...
- Van ott valaki? - szóltam bele...
- Andrew... alig várom, hogy újra lássalak, de előbb... gyűjtök egy kisebb hadsereget... hamarosan találkozunk... - Drakula hangja olyan hatással volt rám, hogy azt hittem beleőrülök... Moon újra veszélyben van... meg kell védenem őt... csak ez járt a fejemben.
- Minden rendben lesz... - suttogta rám nézve...
- Tudom... ezúttal együtt nézünk vele szembe... - öleltem át...

Posta

http://therebellovers.blogspot.hu/

Posta

Sziasztok!

Átmenetileg abba hagyom a blog írást, és arra koncentrálok, hogy könyvet írjak (végre) Ahogy láthattátok az utolsó blogomat lezártam, ennek komoly oka van... :) azt a történetet fogom folytatni (persze némi változtatással) és megpróbálom olyan jóra megírni, hátha sikerül végre... könyvet faragni belőle...
A többi blogom továbbra is látható marad, és ha lesz időm, meg némi felesleges energiám és ide illő gondolatom, akkor folytatom majd ezeket... de most az első az a könyv lesz, amire mindig is vágytam!
Remélem nem haragszotok meg rám!
Addig is (amíg nem jelentkezek újra) köszönöm, ha olvastok...

Vampire life 7.

Végre otthon voltunk... el sem hiszem. A nagyi úgy ölelt át, mintha ezer éve nem látott volna...
- Annyira hiányzol nekem... furcsa, hogy nem vagy itthon... - a bordáim még fájtak kicsit, de pár óra alatt összeforrtak a töréseim...
- Te is hiányoztál... de most már itthon maradunk... csak, Andyvel keresünk egy házat... de megígérem, hogy a közelben...
- Moon, vérzik a szád... - mondta... - mi történt? - a fogam volt a hibás...
- Ah... biztos elharaptam... - mosolyogtam rá és egy zsepit nyomtam a sebre...
- Tudod... nem kérdeztem semmit, amikor előkerült az apád... nem firtattam, hogy mitől lettél sokkal szebb, mint amikor eltűntél... mert öreg vagyok és sok mindent láttam... de most érdekelne, hogy mi történik veletek...
- Nagyi... - az igazat megvallva, mivel minden felelősség az én vállamat nyomta... elmondhattam az igazat... - ülj le... és elmesélek mindent...
Némán hallgatta végig a történetemet... meg akarta nézni a fogaimat... ez volt az egyetlen kérdése... azután elmosolyodott...
- Szegény Andrew... biztos ennyi együtt töltött idő után hiányzik az anyukája...
- Nagyi, te olyan aranyos vagy... - mosolyogtam...
- És most hol van?
- Apuval átmentek... tudod az apukája még... nem tudja mi történt Amyvel...
- Oh... talán süthetnék egy sütit... - önkéntelenül elmosolyodtam...
- Nagyi... mi... nem eszünk... ha nem muszáj
- Ja igen... akkor... mit csináljunk? - nézett rám kérdőn...
- Hát... segíthetnél nekünk házat keresni... olyan jó lenne...
- Ez remek ötlet... - lelkesedett fel...
- De, csak, ha jól vagy...
- Remekül... - nyeltem egyet, ami égette a torkomat...
- Nagyi... te nem szeretnél... örökké élni? - hallgatása meglepett...
- Nem kicsim... én már olyan sokat éltem... szeretnék még egy kicsit... Joeval boldogok leszünk, együtt ülünk a hintaszékben minden nap... felolvas nekem... aztán néha elmegyünk a nyugdíjasokhoz táncolni... és szépen... elmegyünk, ha eljön az ideje... fáradt vagyok az örökléthez...
Egy csepp vér folyt végig az arcomon...
- Istenem Moon... vérzel...
- Nem... ez csak...
- Így tudsz sírni?
Bólintottam...
Átölelt... olyan forrónak tűnt a teste... pedig normális volt...
- Olyan hideg vagy, mint egy szikla... - engedett el...
- Sajnálom... de tudod... tulajdonképpen halott vagyok...
- Értem én, csak hát ezt nehéz elfogadni...
- Átmehetnénk ahhoz a pletykás nénihez, hátha tud valami jó kis házat a környéken...
- Na látod ez jó ötlet... - máris átmehetünk...
- ŐŐ nagyi... nekem most kicsit el kéne szaladnom...
- Hova?
- Éhes vagyok... - húztam el a számat... szégyenkezve...
- Ne szégyelld magad... azt hiszem ez természetes... nincs valami... amivel segíthetnék? - nézett rám...
- Őhh... nekem vér kell...
- Tudod... van valaki, aki talán tud segíteni... gyere...
A kórház felé vettük az irányt. A nagyi szaporán lépkedett mellettem...
- Nem kell szaladni... még bírom...
- Na... kapkodd a lábaidat...
- Nagyi, ha én kapkodom, akkor te nem látsz... - mosolyogtam rá...
- Ejj...
Megérkeztünk...
- És most?
- Van itt egy kedves ismerősöm... pont ott dolgozik, ahol a vért tartják... én feltartom te pedig beosonsz és hozol magatoknak... - a nagyi átment kommandóba
- Mi történt veled? - néztem rá...
- Az unokám vagy... és ha ez kell a boldogságodhoz... hát akkor segítek...
- Jajj nagyi... csak le ne bukjunk...
A kórházba léptünk. A nagyi egyenesen a cél felé indult én pedig elbújtam egy ajtó mögé... egy idősebb férfivel állt le beszélgetni... közben intett, hogy mehetek... elsuhantam mellettük, észre sem vettek semmit... a táskámba pakoltam pár zacskó vért és az ablakon távoztam... a kórház elől felhívtam a nagyit...
- Már kint vagyok... - nevettem bele a telefonba...
- Akkor megyek én is... - tette le, majd megjelent pár perccel később az ajtóban...
- Nem is láttalak... ez hihetetlen... - meglepett mennyire simán túlesett azon, hogy mennyi minden történt velem az elmúlt két évben...
- Nagyi, téged nem zavar?
- Nem... örülök neki, hogy élsz... és ha annak az az ára, hogy vért iszol... hát áldásom rá...
- Köszönöm... mindent...

Amikor újra a házban voltunk, a tasakokat bepakolta a hűtőbe, mintha teljesen természetes lenne... Az egyiket elém rakta... fintorogva néztem rá... A konyhaszekrényből kivettem egy poharat, beleöntöttem, és megmelegítettem a vért... még így sem volt túl jó, de még mindig élőbb mint a zacskóban... a fogaim koccantak a pohár szélén...
- El ne harapd... - lépett be apu...
- Hogy vannak? - kérdezte a nagyi...
- Te vért iszol? - nézett rám apu döbbenten... - de hát a nagyi...
- Nyugi kisfiam, maradt neked is... Moon mindent elmesélt és hoztunk a kórházból vért... - lenyomta apámat a székbe és melegített neki bögrében vért... - igyál kisfiam...
- Moon...? - nézett rám apu dühösen...
- Katona... a királynődként, nem kérdőjelezheted meg a döntéseimet...
- Felség... - biccentett... - a te döntésed... - De az apádként, rávetted az anyámat, hogy betörjön a kórházba?
- Ez jogos... akkor elfenekelsz? - néztem rá szemtelenül... - amúgy a nagyi nem tört be sehova... én voltam, ő csak beszélgetett egy régi ismerősével...
- Moon... a nagyanyád hajlamos a magáévá tudni mindenki problémáját, ezt te tudhatnád a legjobban...
- Peter, ne beszélj rólam úgy mintha nem lennék itt... nincs semmi probléma... most igyatok... addig pedig meséld el, hogy mi van Andrew apukájával...
- Hát elégé maga alatt van, Amyvel évszázadokig együtt voltak... Andy jobban bírja, mert nem volt olyan szoros a kapcsolatuk...
- Ez nem igaz, csak... Andy...
- Mindegy... ne veszekedjetek... - a nagyi olyan könnyen kezelte a helyzetet, hogy az már meglepőbb volt, mintha egy fehér holló ült volna a fején...
- A katonák?
- Elszállásoltunk pár katonát Andyéknél, páran itt maradnak, a többiek pedig az iskolába mennek a diákokat fogják védeni...
- Rendben.
- Ide? - nézett a nagyi apura értetlenül...
- Én vagyok a parancsnok... pár katona itt marad, hogy megvédjenek bennünket...
- És mit mondok Joenak?
- Azt, hogy apu haverjai... vagy bármit, ők nem olyan katonák, akik egyenruhában masíroznak... teljesen átlagos embereknek néznek ki...
- Hát jól van... - egyezett bele...
- Nagyi, téged egyáltalán nem zavar, ami történik?
- Nem, örülök kicsit... végre történik valami körülöttem... valami izgi... - mosolygott...
- Anyu, olyan vagy, mint egy gyerek... - ráncolta a szemöldökét apu... mire a nagyi felnevetett, mintha ezer csengő töltötte volna be a szobát...
Hirtelen felkaptam a fejem... Andy támasztotta az ajtófélfát, lehajtott fejjel...
- Jó napot... - köszönt a nagyinak...
- Jajj kisfiam, gyere, ülj le... melegítek... - azzaql eltűnt a mikrónál és visszatért egy újabb bögrényi vöröslő nedűvel... Andy nem volt olyan értetlen mint apu, csendesen megköszönte, majd belekortyolt, hallottam, ahogy fogai a bögrén koccannak és elmosolyodtam...
- Apukád jól van? - néztem rá...
- Minden rendben lesz... - mosolygott rám keserűen.
- A nagyi segít találni egy házat...
- Köszönjük! - fordult mosolyogva az asszony felé - és ezt is... - tartotta fel a bögrét, mire a nagyi elmosolyodott...
- Igazán nincs mit... hiszen a családért bármit...
- Tudja, majd megháláljuk... ha eljön az ideje...
- Arra semmi szükség... - mosolyogta...
Andy levett a polcról egy üres poharat, a saját csuklójába harapott és megtöltötte... utána Peterhez lépett...
- Te is... - apám engedelmeskedett... - Moon... - lépett hozzám...
- Mit csinálsz? - kérdezte a nagyi...
- Tetszik tudni... a vámpír vér... mindennél erősebb gyógyszer... sem ön, sem Joe, nem voltak soha vámpírok áldozatai, így nincs veszély, nem fognak átváltozni tőle, de megerősödnek és még nagyon sokáig boldogan élhetnek együtt... csak igyák meg... - tartotta a nagyi orra elé a poharat... - együtt...
- És hogy veszem rá Joet hogy beleigyon... ebbe... - fintorodott el...
- Természetesen őt is beavatjuk, hogy ne kelljen hazugságban élniük - mondta Andy határozottan... de már nem is kellett várni... Joe döbbenten állt az ajtóban, szemét a vöröslő poháron legeltetve...

Vampire life 6.

A fa lombjainak takarásában ücsörögtünk Andyhez bújva szívtam a cigimet. Jó érzés volt, hogy együtt lehetünk, de féltettem... nem tudtam, mekkora lehetett Drakula hatalma fölötte...
Lassan feljött a nap... mi pedig kitaláltuk, hogy akkor támadjuk meg Drakulát, amikor a legsebezhetőbb... hajnalban.

Neki indultunk, úgy gondoltam, hogy minden rendben, amíg együtt maradunk. Lassan haladtunk a kastély felé én pedig, ha éltem volna, most tuti kiugrott volna a szívem... Andy kezét szorongattam, rohanni kezdünk, de a kapuban már vártak... mi átrohantunk a katonákon, de Ash, Amy és Jinxx ottmaradtak lefoglalni őket. CC és Jake mellettünk haladtak.Drakula kastélyának számomra ismeretlen terepére tévedtünk... Andy tudta merre megy. Ő már járt itt...
Egy hatalmas lépcsőhöz értünk... Andy jelzett, hogy halkan... lassan suhantunk végig a lépcsősoron... lent egy furcsa helyiségbe értünk, ami hasonlított egy őrült kémikus laborjához, egy könyvtárhoz és egy biológia szertárhoz, ahol döglött micsodák vannak... üvegekben.
Döbbenten sétáltunk...

Drakula hangja csapta meg a fülem...
- Ti meg mit kerestek... - de nem volt több ideje CC már rá is ugrott... a következő én voltam... a torkának estem, de fulladozva parancsot adott Andynek és Jakenek... Jake CC-t lerántotta Drakuláról... aki vérző sebeit taperolva eldőlt... Andy morogva állt szembe velem... szemei vörösen izzottak... CC lelökte magáról Jake-t... és elém állt...
- Megígértem... - nézett Andyre, aki morogva állt egy helyben... harcolt magával.
- Tudom, hogy magadnál vagy... nézz rám... - kérleltem...
- Nem harcolhatsz a hűség ellen... megmondtam... - Drakula a torkán lévő harapásomat szorítva feltápászkodott...
- De... - hörögte Andy... szemei villogtak... arca eltorzult, de még mindig küzdött...
- Áll meg... - parancsolt CC Drakulára... - Különben megöllek...
- Fenyegetsz? Megölnél... a saját családod...ellen... egy lányért?
Hirtelen megmerevedtem... Andyn tartottam a szemem, de közben egy pillanatra Chrisre néztem... Eltorzult arccal ugrott neki Drakulának... és a torkát harapta újra... Andy a vérszagtól elborult tekintettel méregetett... eltűnt a kékség a szeméből... és támadni készült...
Ettől féltem a legjobban... közben Jake is magához tért... kettejük között álltam... Drakula hörögve lelökte magáról CC-t, aki mellém került...
- Fuss... - nyögte... megsérült...
- Nem... nem hagyunk itt senkit...
Drakula hangosan zihált vértócsában fekve... a saját vérét nyelte és lassan elvesztette az eszméletét... ha meghal... Andyék visszanyerik az eszüket...
Chrisre néztem, de eléggé sarokba szorultunk... Jake nekiugrott Chrisnek a földön fetrendtek, CC nem bántotta Jaket, csak hárította a támadásokat...
Andy még mindig ácsorgott... de nem sokáig... úgy ugrott felém, akár egy vadállat...
- Ne... Andy... - próbáltam szólni hozzá, mikor ledöntött a lábamról és a torkom után kapott... újra és újra szembe néztem fogai támadásával, amikor rájött, hogy így nem megy, felkapott, mint egy rongybabát és húzni kezdett. A falhoz csapott... a gerincem hangosan reccsent a becsapódástól...megpróbáltam felállni, de ide most nem volt elég a gyors gyógyulás...
- Andy... - nyögtem újra, amikor a torkomnál fogva a fal mentén felemelt...
- Öld meg... - zihálta a még mindig földön fekvő Drakula...
- Neee... - kiabált Chris, de nem tudott szabadulni Jake szorításából...

- Moon... - Amy jelent meg... azonnal Drakulára vetette magát... Az utolsó harapás... addig itta a vérét, amíg ki nem száradt... Drakula halott volt.
Andy a földre eresztett és zavartan nézett rám... majd körbe, azt sem tudta, hol van...
- Moon... sajnálom...
- Anyu? - nézett Amyre, aki a falnak támaszkodva állt...
Amy mosolyogva nézett, a még zavarodott Andyre...
- Szeretlek kisfiam... - mondta... majd összeesett... - sajnálom... hogy... olyan sokáig... nem tudtad... pedig... mindig te voltál a legfontosabb...
- Anyu... mi a baj? - tartotta a karjaiban...
- Az utolsó csepp vér... magával ragad... Drakula halott... de az is... aki megöli őt...
- Ne... sajnálom, hogy olyan voltam veled...
- Apádra... vigyázz... - Amy teste porrá vált... Andy még egy darabig fölé hajolt... a könnyei színezték vörösre a hamuvá vált testet... Próbáltam mellé kúszni, de a testem nem engedelmeskedett... a törés nem gyógyul meg percek alatt... néma gyász töltötte be a szobát... CC is a földön feküdt. Jake mellette ült a fejét a térdeire hajtva...
Andy törte meg a csendet... felém lépett, a karjaiba vett és elindult kifelé... Jake felsegítette Christ és támogatta, ahogy kifelé haladtunk...

- Hagyjuk itt ezt az elátkozott helyet... - lépett a többiek elé...
- Moon... mi történt? - nézett rám apu... a katonák a háta mögött gyülekeztek... mind felszabadultak...
- Sajnálom Peter... én voltam... - Andy lehajtott fejjel nézett apámra... nem nézett a szemembe... apu elvett tőle.
- Katonák! - mennydörögte Andy...
- Fenség! - hajoltak meg mind...
- Drakula meghalt... aki megölte, hős minden vámpír szemében... mert vele halt...
- Amy... - suttogta apu... én pedig lassan bólintottam... a talpamra állított, de még mindig tartania kellett...
- Most pedig Katonák! Választhattok... szabadon távozhattok, vagy hűséget fogadhattok a királynőnek... én ezennel... lemondok... mostantól ő irányít, ő hoz törvényeket én pedig mindenben támogatom őt!
- Ne... egyedül nem fog menni... - néztem Andyre...
- Minden rendben lesz... ez csak egy cím... - suttogta mellém állva... ujjait az enyémbe fonta...

- Én hűséget fogadok... - lépett előre Ashley, őt követte a zenekar többi tagja...
- Természetesen hűséget fogadok én is... - mosolygott Andy... most először nézett rám... - és sajnálom, hogy ellened fordultam... - letérdelt előttem még mindig a kezemet fogva... ez rosszabb volt, mint amikor fojtogatott...
- Megbocsájtok, hiszen nem voltál önmagad... - mondtam,apu segítségével a katonák felé fordultam, akik mögöttünk álltak...
- Mi mind, hűséget fogadunk neked, ha elfogadod... nem értünk máshoz... hű katonáid leszünk... - mondta a parancsnokuk...
- Mind egyetértetek? - néztem körbe...
- IGEN - kiabálták... körülbelül tizenöten lehettek...
- Rendben... köszönöm a hűségeteket... de amíg nincs háború, nem lesz szükségem a szolgálataitokra... ezért kérlek titeket, gyertek velünk Los Angelesbe, az előző királynak szüksége lesz a segítségetekre...
Andy hálásan nézett... amiért az apja mellé rendeltem a katonákat...
- Apu... menj a katonákkal, van valaki, akinek szüksége van rád... - mosolyogtam... - a nagyi már vár... biztos vagyok benne...
- Rendben... - mosolygott...
Andy újra az ölébe kapott és elindultunk végre...