Posta

Annyira szeretném már folytatni, de valahogy... elakadtam :)

Posta

Új blog:  http://fairysblackdiamond.blogspot.hu/ aki olvasta a http://rebelreasangel.blogspot.hu/ és szerette, annak tetszeni fog szerintem... már csakazért is, mert a szereplők... ugyanazok, csak a történet más... ez amolyan "másik folytatás" :D Remélem tetszeni fog...

Vampire life 8.

Moon:
Joe döbbenten állt és a poharat bámulta percekig... még mindig nem hitte el, mik vagyunk, az élettapasztalata azt diktálta, hogy aki azt állítja létezik halhatatlanság, az nagy eséllyel megőrült.És most a nő, akivel le óhajtja élni maradék kis élete éveit, váltig állítja, hogy a családtagjai mind vérszívó halottak...
- Nem tudom elhinni... - dadogtan rekedten az öregember... - egyszerűen nem megy... - megrázta a fejét és otthagyott minket. A nagyi szomorkásan utána nézett, de csak ennyit mondott...
- Ha tényleg szeret visszajön - majd keserű mosolyra húzta a száját.

Pár nap eltelt mire találtunk egy házat. Nem volt túl nagy, de pont megfelelt kettőnknek. A katonák mindenfelé ellepték a környéket, hogy vigyázhassanak ránk.
A hűtőben még mindig ott vöröslött a pohár vámpírvér, ami Joera várt, de nem jött vissza... párszor láttam, ahogy lassan elsétál a nagyi háza előtt, amikor ott voltam, de csak tovább haladt, szomorkásan, lehajtott fejjel... Egyik nap, aztán megállt és az ablakon át egyenesen a szemembe nézett... intett egyet felém, halványan elmosolyodott, én pedig azonnal kiszaladtam hozzá.
- Moon... én sajnálom, hogy eljöttem, de... egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mi történt...
- Sajnálom, igazából, lehet, hogy jobb lett volna, ha...
- Nem, ne sajnálkozz... szeretem a nagyanyádat... hát elfogadom a családja furcsaságait...
- Akkor, mehetünk? - mosolyogtam rá...
- Rendben... - a karját úgy tartotta, hogy belé karoljak, így sétáltunk be  házba, ahol a nagyi már várt minket.
- Joe! - szinte repült felé...
- Annyira sajnálom, hogy itt hagytalak...
- Semmi baj, visszajöttél... és csak ez számít.
Hirtelen ahogy néztem őket, semmire nem vágytam jobban, mint hogy Andy átöleljen.
- Nagyi... a vért, ha együtt megisszátok, az... csak jót fog tenni... - mosolyogtam, majd elindultam az ajtó felé... otthon akartam lenni.
- Moon! - állított meg Joe - köszönöm...
- Nem kell megköszönnöd...

Andy:
Moon illatát már pillanatokkal az előtt éreztem, mielőtt megérkezett az iskola hatalmas bejáratához. Jó kedvűen szállt ki a kocsiból, majd felém lépett és úgy ölelt át, mintha valami nagy dolog történt volna.
- Mi ez a jó kedv...?
- Joe ma visszatért...
- Ó, ez jó hír, ugyebár... - mosolyogtam rá
- Nagyon is... látnod kellett volna a nagyi arcát...
Páran közeledtek felénk. Moon megfeszült egy pillanatra, a reakciójából tudtam, hogy ki az... Sally... az exem, aki több száz évig abban a tévhitben volt, hogy majd egyszer ő lesz a vámpírok királynője mellettem... tévedett.
Mikor mellénk értek a kis csapat tagjai kelletlenül meghajoltak Moon előtt.
- Királynőm... - suttogta szinte némán Sally...
- Menjetek tovább, nem szükséges, hogy hajlongjatok előttem... - jelentette ki Moon határozottan, mire elmosolyodtam. A három lány elrohant mellettünk.
- Haza megyünk? - kérdezte
- Alig várom... - némán végigmértem, minden porcikáját ismertem már, de mégis minden alkalommal csodáltam őt... apró kezét megfogva magamhoz húztam. Még mindig minden érintése olyan volt, mintha szikrákat szórna a bőrömre... édesen lábujjhegyre állt és ajkait az enyémnek nyomta.
- Akkor menjünk... - suttogta félig a számba, mire csak bólintottam. Elvettem tőle a kulcsot és hazáig vezettem. A  kis ház előtt most is ott sétált egy alak fel-alá... mint mindig... CC... még mindig rettenetesen bosszantott, hogy ennyire Moon közelében akar lenni... de hálás is voltam azért amit Drakula megölésének estéjén tett. Szerettem volna megköszönni neki, de nem ment, valahol belül a kisördög folyamatosan attól félt, hogy Chris szerelmet vall Moonnak és akkor... minden megváltozik. A ház előtt leparkoltam...
- Mi a baj? - zökkentett ki
- Moon... azt hiszem jobb lenne, ha megbeszélnénk valamit...
- Nagyon komoly lettél... remélem nincs baj...
- Nincs, csak szeretnék elmondani valamit... - nem fejezhettem be. Csöngött a telefonja, egy pillanatig bámulta a kijelzőt, majd felém fordította...
*Drakula kastélya*
- Nincs ott senki... - nyögtem...
- Ugye nem lehet... hogy...
- Nem. - jelentettem ki, de magam sem tudtam pontosan, hogy a vámpír félisten, vajon nem tud e feltámadni újra...
- Halló? - szólt bele a telefonba remegő hangon... majd leeresztette a kezét...és üres tekintettel bámult a semmibe...
- Moon...? - néztem kérdőn... de nem jött válasz. Kivettem a kezéből a telefont és a fülemhez emeltem...
- Van ott valaki? - szóltam bele...
- Andrew... alig várom, hogy újra lássalak, de előbb... gyűjtök egy kisebb hadsereget... hamarosan találkozunk... - Drakula hangja olyan hatással volt rám, hogy azt hittem beleőrülök... Moon újra veszélyben van... meg kell védenem őt... csak ez járt a fejemben.
- Minden rendben lesz... - suttogta rám nézve...
- Tudom... ezúttal együtt nézünk vele szembe... - öleltem át...