Posta

Annyira szeretném már folytatni, de valahogy... elakadtam :)

Posta

Új blog:  http://fairysblackdiamond.blogspot.hu/ aki olvasta a http://rebelreasangel.blogspot.hu/ és szerette, annak tetszeni fog szerintem... már csakazért is, mert a szereplők... ugyanazok, csak a történet más... ez amolyan "másik folytatás" :D Remélem tetszeni fog...

Vampire life 8.

Moon:
Joe döbbenten állt és a poharat bámulta percekig... még mindig nem hitte el, mik vagyunk, az élettapasztalata azt diktálta, hogy aki azt állítja létezik halhatatlanság, az nagy eséllyel megőrült.És most a nő, akivel le óhajtja élni maradék kis élete éveit, váltig állítja, hogy a családtagjai mind vérszívó halottak...
- Nem tudom elhinni... - dadogtan rekedten az öregember... - egyszerűen nem megy... - megrázta a fejét és otthagyott minket. A nagyi szomorkásan utána nézett, de csak ennyit mondott...
- Ha tényleg szeret visszajön - majd keserű mosolyra húzta a száját.

Pár nap eltelt mire találtunk egy házat. Nem volt túl nagy, de pont megfelelt kettőnknek. A katonák mindenfelé ellepték a környéket, hogy vigyázhassanak ránk.
A hűtőben még mindig ott vöröslött a pohár vámpírvér, ami Joera várt, de nem jött vissza... párszor láttam, ahogy lassan elsétál a nagyi háza előtt, amikor ott voltam, de csak tovább haladt, szomorkásan, lehajtott fejjel... Egyik nap, aztán megállt és az ablakon át egyenesen a szemembe nézett... intett egyet felém, halványan elmosolyodott, én pedig azonnal kiszaladtam hozzá.
- Moon... én sajnálom, hogy eljöttem, de... egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mi történt...
- Sajnálom, igazából, lehet, hogy jobb lett volna, ha...
- Nem, ne sajnálkozz... szeretem a nagyanyádat... hát elfogadom a családja furcsaságait...
- Akkor, mehetünk? - mosolyogtam rá...
- Rendben... - a karját úgy tartotta, hogy belé karoljak, így sétáltunk be  házba, ahol a nagyi már várt minket.
- Joe! - szinte repült felé...
- Annyira sajnálom, hogy itt hagytalak...
- Semmi baj, visszajöttél... és csak ez számít.
Hirtelen ahogy néztem őket, semmire nem vágytam jobban, mint hogy Andy átöleljen.
- Nagyi... a vért, ha együtt megisszátok, az... csak jót fog tenni... - mosolyogtam, majd elindultam az ajtó felé... otthon akartam lenni.
- Moon! - állított meg Joe - köszönöm...
- Nem kell megköszönnöd...

Andy:
Moon illatát már pillanatokkal az előtt éreztem, mielőtt megérkezett az iskola hatalmas bejáratához. Jó kedvűen szállt ki a kocsiból, majd felém lépett és úgy ölelt át, mintha valami nagy dolog történt volna.
- Mi ez a jó kedv...?
- Joe ma visszatért...
- Ó, ez jó hír, ugyebár... - mosolyogtam rá
- Nagyon is... látnod kellett volna a nagyi arcát...
Páran közeledtek felénk. Moon megfeszült egy pillanatra, a reakciójából tudtam, hogy ki az... Sally... az exem, aki több száz évig abban a tévhitben volt, hogy majd egyszer ő lesz a vámpírok királynője mellettem... tévedett.
Mikor mellénk értek a kis csapat tagjai kelletlenül meghajoltak Moon előtt.
- Királynőm... - suttogta szinte némán Sally...
- Menjetek tovább, nem szükséges, hogy hajlongjatok előttem... - jelentette ki Moon határozottan, mire elmosolyodtam. A három lány elrohant mellettünk.
- Haza megyünk? - kérdezte
- Alig várom... - némán végigmértem, minden porcikáját ismertem már, de mégis minden alkalommal csodáltam őt... apró kezét megfogva magamhoz húztam. Még mindig minden érintése olyan volt, mintha szikrákat szórna a bőrömre... édesen lábujjhegyre állt és ajkait az enyémnek nyomta.
- Akkor menjünk... - suttogta félig a számba, mire csak bólintottam. Elvettem tőle a kulcsot és hazáig vezettem. A  kis ház előtt most is ott sétált egy alak fel-alá... mint mindig... CC... még mindig rettenetesen bosszantott, hogy ennyire Moon közelében akar lenni... de hálás is voltam azért amit Drakula megölésének estéjén tett. Szerettem volna megköszönni neki, de nem ment, valahol belül a kisördög folyamatosan attól félt, hogy Chris szerelmet vall Moonnak és akkor... minden megváltozik. A ház előtt leparkoltam...
- Mi a baj? - zökkentett ki
- Moon... azt hiszem jobb lenne, ha megbeszélnénk valamit...
- Nagyon komoly lettél... remélem nincs baj...
- Nincs, csak szeretnék elmondani valamit... - nem fejezhettem be. Csöngött a telefonja, egy pillanatig bámulta a kijelzőt, majd felém fordította...
*Drakula kastélya*
- Nincs ott senki... - nyögtem...
- Ugye nem lehet... hogy...
- Nem. - jelentettem ki, de magam sem tudtam pontosan, hogy a vámpír félisten, vajon nem tud e feltámadni újra...
- Halló? - szólt bele a telefonba remegő hangon... majd leeresztette a kezét...és üres tekintettel bámult a semmibe...
- Moon...? - néztem kérdőn... de nem jött válasz. Kivettem a kezéből a telefont és a fülemhez emeltem...
- Van ott valaki? - szóltam bele...
- Andrew... alig várom, hogy újra lássalak, de előbb... gyűjtök egy kisebb hadsereget... hamarosan találkozunk... - Drakula hangja olyan hatással volt rám, hogy azt hittem beleőrülök... Moon újra veszélyben van... meg kell védenem őt... csak ez járt a fejemben.
- Minden rendben lesz... - suttogta rám nézve...
- Tudom... ezúttal együtt nézünk vele szembe... - öleltem át...

Posta

http://therebellovers.blogspot.hu/

Posta

Sziasztok!

Átmenetileg abba hagyom a blog írást, és arra koncentrálok, hogy könyvet írjak (végre) Ahogy láthattátok az utolsó blogomat lezártam, ennek komoly oka van... :) azt a történetet fogom folytatni (persze némi változtatással) és megpróbálom olyan jóra megírni, hátha sikerül végre... könyvet faragni belőle...
A többi blogom továbbra is látható marad, és ha lesz időm, meg némi felesleges energiám és ide illő gondolatom, akkor folytatom majd ezeket... de most az első az a könyv lesz, amire mindig is vágytam!
Remélem nem haragszotok meg rám!
Addig is (amíg nem jelentkezek újra) köszönöm, ha olvastok...

Vampire life 7.

Végre otthon voltunk... el sem hiszem. A nagyi úgy ölelt át, mintha ezer éve nem látott volna...
- Annyira hiányzol nekem... furcsa, hogy nem vagy itthon... - a bordáim még fájtak kicsit, de pár óra alatt összeforrtak a töréseim...
- Te is hiányoztál... de most már itthon maradunk... csak, Andyvel keresünk egy házat... de megígérem, hogy a közelben...
- Moon, vérzik a szád... - mondta... - mi történt? - a fogam volt a hibás...
- Ah... biztos elharaptam... - mosolyogtam rá és egy zsepit nyomtam a sebre...
- Tudod... nem kérdeztem semmit, amikor előkerült az apád... nem firtattam, hogy mitől lettél sokkal szebb, mint amikor eltűntél... mert öreg vagyok és sok mindent láttam... de most érdekelne, hogy mi történik veletek...
- Nagyi... - az igazat megvallva, mivel minden felelősség az én vállamat nyomta... elmondhattam az igazat... - ülj le... és elmesélek mindent...
Némán hallgatta végig a történetemet... meg akarta nézni a fogaimat... ez volt az egyetlen kérdése... azután elmosolyodott...
- Szegény Andrew... biztos ennyi együtt töltött idő után hiányzik az anyukája...
- Nagyi, te olyan aranyos vagy... - mosolyogtam...
- És most hol van?
- Apuval átmentek... tudod az apukája még... nem tudja mi történt Amyvel...
- Oh... talán süthetnék egy sütit... - önkéntelenül elmosolyodtam...
- Nagyi... mi... nem eszünk... ha nem muszáj
- Ja igen... akkor... mit csináljunk? - nézett rám kérdőn...
- Hát... segíthetnél nekünk házat keresni... olyan jó lenne...
- Ez remek ötlet... - lelkesedett fel...
- De, csak, ha jól vagy...
- Remekül... - nyeltem egyet, ami égette a torkomat...
- Nagyi... te nem szeretnél... örökké élni? - hallgatása meglepett...
- Nem kicsim... én már olyan sokat éltem... szeretnék még egy kicsit... Joeval boldogok leszünk, együtt ülünk a hintaszékben minden nap... felolvas nekem... aztán néha elmegyünk a nyugdíjasokhoz táncolni... és szépen... elmegyünk, ha eljön az ideje... fáradt vagyok az örökléthez...
Egy csepp vér folyt végig az arcomon...
- Istenem Moon... vérzel...
- Nem... ez csak...
- Így tudsz sírni?
Bólintottam...
Átölelt... olyan forrónak tűnt a teste... pedig normális volt...
- Olyan hideg vagy, mint egy szikla... - engedett el...
- Sajnálom... de tudod... tulajdonképpen halott vagyok...
- Értem én, csak hát ezt nehéz elfogadni...
- Átmehetnénk ahhoz a pletykás nénihez, hátha tud valami jó kis házat a környéken...
- Na látod ez jó ötlet... - máris átmehetünk...
- ŐŐ nagyi... nekem most kicsit el kéne szaladnom...
- Hova?
- Éhes vagyok... - húztam el a számat... szégyenkezve...
- Ne szégyelld magad... azt hiszem ez természetes... nincs valami... amivel segíthetnék? - nézett rám...
- Őhh... nekem vér kell...
- Tudod... van valaki, aki talán tud segíteni... gyere...
A kórház felé vettük az irányt. A nagyi szaporán lépkedett mellettem...
- Nem kell szaladni... még bírom...
- Na... kapkodd a lábaidat...
- Nagyi, ha én kapkodom, akkor te nem látsz... - mosolyogtam rá...
- Ejj...
Megérkeztünk...
- És most?
- Van itt egy kedves ismerősöm... pont ott dolgozik, ahol a vért tartják... én feltartom te pedig beosonsz és hozol magatoknak... - a nagyi átment kommandóba
- Mi történt veled? - néztem rá...
- Az unokám vagy... és ha ez kell a boldogságodhoz... hát akkor segítek...
- Jajj nagyi... csak le ne bukjunk...
A kórházba léptünk. A nagyi egyenesen a cél felé indult én pedig elbújtam egy ajtó mögé... egy idősebb férfivel állt le beszélgetni... közben intett, hogy mehetek... elsuhantam mellettük, észre sem vettek semmit... a táskámba pakoltam pár zacskó vért és az ablakon távoztam... a kórház elől felhívtam a nagyit...
- Már kint vagyok... - nevettem bele a telefonba...
- Akkor megyek én is... - tette le, majd megjelent pár perccel később az ajtóban...
- Nem is láttalak... ez hihetetlen... - meglepett mennyire simán túlesett azon, hogy mennyi minden történt velem az elmúlt két évben...
- Nagyi, téged nem zavar?
- Nem... örülök neki, hogy élsz... és ha annak az az ára, hogy vért iszol... hát áldásom rá...
- Köszönöm... mindent...

Amikor újra a házban voltunk, a tasakokat bepakolta a hűtőbe, mintha teljesen természetes lenne... Az egyiket elém rakta... fintorogva néztem rá... A konyhaszekrényből kivettem egy poharat, beleöntöttem, és megmelegítettem a vért... még így sem volt túl jó, de még mindig élőbb mint a zacskóban... a fogaim koccantak a pohár szélén...
- El ne harapd... - lépett be apu...
- Hogy vannak? - kérdezte a nagyi...
- Te vért iszol? - nézett rám apu döbbenten... - de hát a nagyi...
- Nyugi kisfiam, maradt neked is... Moon mindent elmesélt és hoztunk a kórházból vért... - lenyomta apámat a székbe és melegített neki bögrében vért... - igyál kisfiam...
- Moon...? - nézett rám apu dühösen...
- Katona... a királynődként, nem kérdőjelezheted meg a döntéseimet...
- Felség... - biccentett... - a te döntésed... - De az apádként, rávetted az anyámat, hogy betörjön a kórházba?
- Ez jogos... akkor elfenekelsz? - néztem rá szemtelenül... - amúgy a nagyi nem tört be sehova... én voltam, ő csak beszélgetett egy régi ismerősével...
- Moon... a nagyanyád hajlamos a magáévá tudni mindenki problémáját, ezt te tudhatnád a legjobban...
- Peter, ne beszélj rólam úgy mintha nem lennék itt... nincs semmi probléma... most igyatok... addig pedig meséld el, hogy mi van Andrew apukájával...
- Hát elégé maga alatt van, Amyvel évszázadokig együtt voltak... Andy jobban bírja, mert nem volt olyan szoros a kapcsolatuk...
- Ez nem igaz, csak... Andy...
- Mindegy... ne veszekedjetek... - a nagyi olyan könnyen kezelte a helyzetet, hogy az már meglepőbb volt, mintha egy fehér holló ült volna a fején...
- A katonák?
- Elszállásoltunk pár katonát Andyéknél, páran itt maradnak, a többiek pedig az iskolába mennek a diákokat fogják védeni...
- Rendben.
- Ide? - nézett a nagyi apura értetlenül...
- Én vagyok a parancsnok... pár katona itt marad, hogy megvédjenek bennünket...
- És mit mondok Joenak?
- Azt, hogy apu haverjai... vagy bármit, ők nem olyan katonák, akik egyenruhában masíroznak... teljesen átlagos embereknek néznek ki...
- Hát jól van... - egyezett bele...
- Nagyi, téged egyáltalán nem zavar, ami történik?
- Nem, örülök kicsit... végre történik valami körülöttem... valami izgi... - mosolygott...
- Anyu, olyan vagy, mint egy gyerek... - ráncolta a szemöldökét apu... mire a nagyi felnevetett, mintha ezer csengő töltötte volna be a szobát...
Hirtelen felkaptam a fejem... Andy támasztotta az ajtófélfát, lehajtott fejjel...
- Jó napot... - köszönt a nagyinak...
- Jajj kisfiam, gyere, ülj le... melegítek... - azzaql eltűnt a mikrónál és visszatért egy újabb bögrényi vöröslő nedűvel... Andy nem volt olyan értetlen mint apu, csendesen megköszönte, majd belekortyolt, hallottam, ahogy fogai a bögrén koccannak és elmosolyodtam...
- Apukád jól van? - néztem rá...
- Minden rendben lesz... - mosolygott rám keserűen.
- A nagyi segít találni egy házat...
- Köszönjük! - fordult mosolyogva az asszony felé - és ezt is... - tartotta fel a bögrét, mire a nagyi elmosolyodott...
- Igazán nincs mit... hiszen a családért bármit...
- Tudja, majd megháláljuk... ha eljön az ideje...
- Arra semmi szükség... - mosolyogta...
Andy levett a polcról egy üres poharat, a saját csuklójába harapott és megtöltötte... utána Peterhez lépett...
- Te is... - apám engedelmeskedett... - Moon... - lépett hozzám...
- Mit csinálsz? - kérdezte a nagyi...
- Tetszik tudni... a vámpír vér... mindennél erősebb gyógyszer... sem ön, sem Joe, nem voltak soha vámpírok áldozatai, így nincs veszély, nem fognak átváltozni tőle, de megerősödnek és még nagyon sokáig boldogan élhetnek együtt... csak igyák meg... - tartotta a nagyi orra elé a poharat... - együtt...
- És hogy veszem rá Joet hogy beleigyon... ebbe... - fintorodott el...
- Természetesen őt is beavatjuk, hogy ne kelljen hazugságban élniük - mondta Andy határozottan... de már nem is kellett várni... Joe döbbenten állt az ajtóban, szemét a vöröslő poháron legeltetve...

Vampire life 6.

A fa lombjainak takarásában ücsörögtünk Andyhez bújva szívtam a cigimet. Jó érzés volt, hogy együtt lehetünk, de féltettem... nem tudtam, mekkora lehetett Drakula hatalma fölötte...
Lassan feljött a nap... mi pedig kitaláltuk, hogy akkor támadjuk meg Drakulát, amikor a legsebezhetőbb... hajnalban.

Neki indultunk, úgy gondoltam, hogy minden rendben, amíg együtt maradunk. Lassan haladtunk a kastély felé én pedig, ha éltem volna, most tuti kiugrott volna a szívem... Andy kezét szorongattam, rohanni kezdünk, de a kapuban már vártak... mi átrohantunk a katonákon, de Ash, Amy és Jinxx ottmaradtak lefoglalni őket. CC és Jake mellettünk haladtak.Drakula kastélyának számomra ismeretlen terepére tévedtünk... Andy tudta merre megy. Ő már járt itt...
Egy hatalmas lépcsőhöz értünk... Andy jelzett, hogy halkan... lassan suhantunk végig a lépcsősoron... lent egy furcsa helyiségbe értünk, ami hasonlított egy őrült kémikus laborjához, egy könyvtárhoz és egy biológia szertárhoz, ahol döglött micsodák vannak... üvegekben.
Döbbenten sétáltunk...

Drakula hangja csapta meg a fülem...
- Ti meg mit kerestek... - de nem volt több ideje CC már rá is ugrott... a következő én voltam... a torkának estem, de fulladozva parancsot adott Andynek és Jakenek... Jake CC-t lerántotta Drakuláról... aki vérző sebeit taperolva eldőlt... Andy morogva állt szembe velem... szemei vörösen izzottak... CC lelökte magáról Jake-t... és elém állt...
- Megígértem... - nézett Andyre, aki morogva állt egy helyben... harcolt magával.
- Tudom, hogy magadnál vagy... nézz rám... - kérleltem...
- Nem harcolhatsz a hűség ellen... megmondtam... - Drakula a torkán lévő harapásomat szorítva feltápászkodott...
- De... - hörögte Andy... szemei villogtak... arca eltorzult, de még mindig küzdött...
- Áll meg... - parancsolt CC Drakulára... - Különben megöllek...
- Fenyegetsz? Megölnél... a saját családod...ellen... egy lányért?
Hirtelen megmerevedtem... Andyn tartottam a szemem, de közben egy pillanatra Chrisre néztem... Eltorzult arccal ugrott neki Drakulának... és a torkát harapta újra... Andy a vérszagtól elborult tekintettel méregetett... eltűnt a kékség a szeméből... és támadni készült...
Ettől féltem a legjobban... közben Jake is magához tért... kettejük között álltam... Drakula hörögve lelökte magáról CC-t, aki mellém került...
- Fuss... - nyögte... megsérült...
- Nem... nem hagyunk itt senkit...
Drakula hangosan zihált vértócsában fekve... a saját vérét nyelte és lassan elvesztette az eszméletét... ha meghal... Andyék visszanyerik az eszüket...
Chrisre néztem, de eléggé sarokba szorultunk... Jake nekiugrott Chrisnek a földön fetrendtek, CC nem bántotta Jaket, csak hárította a támadásokat...
Andy még mindig ácsorgott... de nem sokáig... úgy ugrott felém, akár egy vadállat...
- Ne... Andy... - próbáltam szólni hozzá, mikor ledöntött a lábamról és a torkom után kapott... újra és újra szembe néztem fogai támadásával, amikor rájött, hogy így nem megy, felkapott, mint egy rongybabát és húzni kezdett. A falhoz csapott... a gerincem hangosan reccsent a becsapódástól...megpróbáltam felállni, de ide most nem volt elég a gyors gyógyulás...
- Andy... - nyögtem újra, amikor a torkomnál fogva a fal mentén felemelt...
- Öld meg... - zihálta a még mindig földön fekvő Drakula...
- Neee... - kiabált Chris, de nem tudott szabadulni Jake szorításából...

- Moon... - Amy jelent meg... azonnal Drakulára vetette magát... Az utolsó harapás... addig itta a vérét, amíg ki nem száradt... Drakula halott volt.
Andy a földre eresztett és zavartan nézett rám... majd körbe, azt sem tudta, hol van...
- Moon... sajnálom...
- Anyu? - nézett Amyre, aki a falnak támaszkodva állt...
Amy mosolyogva nézett, a még zavarodott Andyre...
- Szeretlek kisfiam... - mondta... majd összeesett... - sajnálom... hogy... olyan sokáig... nem tudtad... pedig... mindig te voltál a legfontosabb...
- Anyu... mi a baj? - tartotta a karjaiban...
- Az utolsó csepp vér... magával ragad... Drakula halott... de az is... aki megöli őt...
- Ne... sajnálom, hogy olyan voltam veled...
- Apádra... vigyázz... - Amy teste porrá vált... Andy még egy darabig fölé hajolt... a könnyei színezték vörösre a hamuvá vált testet... Próbáltam mellé kúszni, de a testem nem engedelmeskedett... a törés nem gyógyul meg percek alatt... néma gyász töltötte be a szobát... CC is a földön feküdt. Jake mellette ült a fejét a térdeire hajtva...
Andy törte meg a csendet... felém lépett, a karjaiba vett és elindult kifelé... Jake felsegítette Christ és támogatta, ahogy kifelé haladtunk...

- Hagyjuk itt ezt az elátkozott helyet... - lépett a többiek elé...
- Moon... mi történt? - nézett rám apu... a katonák a háta mögött gyülekeztek... mind felszabadultak...
- Sajnálom Peter... én voltam... - Andy lehajtott fejjel nézett apámra... nem nézett a szemembe... apu elvett tőle.
- Katonák! - mennydörögte Andy...
- Fenség! - hajoltak meg mind...
- Drakula meghalt... aki megölte, hős minden vámpír szemében... mert vele halt...
- Amy... - suttogta apu... én pedig lassan bólintottam... a talpamra állított, de még mindig tartania kellett...
- Most pedig Katonák! Választhattok... szabadon távozhattok, vagy hűséget fogadhattok a királynőnek... én ezennel... lemondok... mostantól ő irányít, ő hoz törvényeket én pedig mindenben támogatom őt!
- Ne... egyedül nem fog menni... - néztem Andyre...
- Minden rendben lesz... ez csak egy cím... - suttogta mellém állva... ujjait az enyémbe fonta...

- Én hűséget fogadok... - lépett előre Ashley, őt követte a zenekar többi tagja...
- Természetesen hűséget fogadok én is... - mosolygott Andy... most először nézett rám... - és sajnálom, hogy ellened fordultam... - letérdelt előttem még mindig a kezemet fogva... ez rosszabb volt, mint amikor fojtogatott...
- Megbocsájtok, hiszen nem voltál önmagad... - mondtam,apu segítségével a katonák felé fordultam, akik mögöttünk álltak...
- Mi mind, hűséget fogadunk neked, ha elfogadod... nem értünk máshoz... hű katonáid leszünk... - mondta a parancsnokuk...
- Mind egyetértetek? - néztem körbe...
- IGEN - kiabálták... körülbelül tizenöten lehettek...
- Rendben... köszönöm a hűségeteket... de amíg nincs háború, nem lesz szükségem a szolgálataitokra... ezért kérlek titeket, gyertek velünk Los Angelesbe, az előző királynak szüksége lesz a segítségetekre...
Andy hálásan nézett... amiért az apja mellé rendeltem a katonákat...
- Apu... menj a katonákkal, van valaki, akinek szüksége van rád... - mosolyogtam... - a nagyi már vár... biztos vagyok benne...
- Rendben... - mosolygott...
Andy újra az ölébe kapott és elindultunk végre...

Vampire life 5.

Nehezen bírtam... Andy előtt titkolózni olyan volt, mintha "halva" nyúznának...
Nem kérdezgetett, de ettől még tudtam, hogy kíváncsi... Az esti koncertre készültek én pedig arra, hogy megfojtom Drakulát... vagy kikaparom a szemét és elharapom a torkát... vagy nem tudom... a lényeg, hogy meg kell ölnöm...

CC feszülten járkált az öltözőben, ami még jobban nehezítette az Andy előtti titoktartást, mert még soha nem volt ennyire ideges Chris...
- Haver állj le... elszédülök... - vihogott Ashley...
- Hagyj már...
- Mi a fene van veled...
- Csak hagyjál... - mordult rá CC
Végre szóltak nekik... 3 perc... Andy egy csókot nyomott a számra és eltűnt a színpad felé vezető úton...
A színpad mögé sétáltam... Majd megsüketültem, de próbáltam összpontosítani... némán végigsuhantam a lelátón, az emberek észre sem vettek... Andy anyja a másik oldalon haladt... Drakula egy félreeső helyen ült... testőrei mögötte ácsorogtak...

- Mi a terv?
- Nem tudom... - nyögtem Amy bíztató mosolya ellenére...
- Ketten vagyunk... ők meg legalább húszan, csak itt...
- Te akartad, hogy más ne legyen itt...
- Amy... ott az apám... - mutattam Drakula mellé...
- Moon... valahogy oda kell jutnunk...
A tömeg tombolni kezdett. Andy üvöltése beterítette a termet... a fejem zúgott a hangos zenétől... a vámpírok éles füle... ez az... gondoltam...
- Drakula sem hall most rendesen?
- Nem hiszem... - fogta be Amy is a fülét...
- Akkor induljunk... most...
Osonva értünk oda... de nem sok esélyünk volt átjutni a testőr falon... Drakula vigyorogva nézett ránk, amikor két testőr a karjaikban kivonszoltak minket a koncertről...

Bevált a tervünk... Amyvel pontosan ezt terveztük... valahogy bejutni a kastélyba... hát sikerült... a kocsiban a padlón, összekötözve ültünk, a testőrök lábainál, végig a koncert alatt... mikor vége lett, megjelent Drakula és indultunk. A szemünket bekötötték... nem mintha nem tudtuk volna az úti célt... rettenetesen sokáig utaztunk... de hát LA és Erdély között... hosszú az út... mikor koppant a hátam valahol, már a szagból tudtam... lovaskocsin vagyunk... tehát, nemsokára megérkezünk...
- Moon mit keresel itt? - hallottam meg apám suttogását...
- Majd meglátod... de nem mondhatok semmit...
- Jönnek... - nyögte, majd hallottam, hogy ahogy haptákba vágja magát...
- Peter... számítok a hűségedre... bár a királynő a lányod, de ellenem szegült...
- Természetesen... nem fogsz csalódni...
- Remélem...
- Faszkalap... - suttogta apu, miután eltűnt Drakula szaga... kioldozta a szemünket... Amy mellettem ücsörgött vigyorogva...
- Faszkalap?
- Bocs, de annyira ostoba... - oldozta ki a kezeimet...
- Mit csinálsz?
- Emlékszel, amikor átváltoztatott?
- Persze...
- Tudod, én nem adtam írásba a hűségemet... szóban kérte... akkor még nem voltál vámpír... de akkor neked fogadtam hűséget... csak nem mondtam ki hangosan, de bejött... azóta vele vagyok, amikor nem a nagyanyádra vigyázok, és azt hiszi hűséges szolgálója vagyok... - A másik kocsi elhaladt mellettünk, mutatva az irányt... Apu megcsapkodta a kocsi oldalát, mire a rajta ülő csontváz szerű öregember elindult...
- Na... most elvágom a köteleket... akkor nem tartja majd össze a varázslat sem...
- Tökéletes...
- De vigyázzatok azért... odabent csak az utolsó pillanatban leplezhetem le magam, különben mind meghalhatunk... apropó... Andy nem fog utánatok jönni...?
- De... remélem addigra minden rendben lesz.... sietnünk kell.. - ettől féltem a legjobban... mi lesz, ha ideér... akkor szembe kell szállnia velem... azt nem bírnám ki...
Megérkeztünk, apu bekötötte a szemünket újra. Legközelebb valami hidegnek csapódtam és a magam melletti puffanásból ítélve Amy is földet ért...
Kikötözték a szemeinket. Várbörtön? Nem emlékszem ilyesmire... persze nyilván nem láttam Drakula kastélyának minden zegzugát annak idején... A cellák egymást érték... csak rácsok választottak el Amytől...
- Rendben... majd a főnök jön... addig itt nyugodjatok békében...
- Pff...

Mikor elvonultak az őrök...
- Akkor most?
- Sietnünk kell... mielőtt Andy ideér... különben...
- Különben? - Hallottam meg Andy hangját a rácsok mögül... Mind az öten ott álltak... - Mit terveztél, hogy legyőzöd egyedül?
- Neked ő parancsol... de nekem nem...
- Átvertél, amit elfogadok, de a bizalmatlanságod bántó... az irántad érzett szerelmem erősebb Drakula szavainál...
- És mi lesz, ha azt parancsolja, hogy ölj meg? - megtorpant egy pillanatra... - látod?
- Majd én megállítom... - lépett előre CC
- De addig együtt működhetnénk... mindannyian... - folytatta Jinxx...
- Segítünk... - Egyezett bele Jake is... Ash pedig vigyorogva bólogatott...
- Rendben... - Mosolyogtam Andyre, aki közben nekilátott kiszabadítani minket...
- Siess kisfiam... Drakula nemsokára meglátogat minket... - vigyorgott Amy a fiára... - az előbb mondta az őr...
- Anyu ne basztass... - Andy most először viselkedett így az anyjával... a gyerekeként...
Kinyitotta az ajtót előttem. Utána Amy ajtaján kezdett el matatni...
- Siess...
- Itt hagyjalak??? - nézett rá mérgesen...
- Jó bocs...
- Apát is kicsinálod ezzel...
- Panaszkodott?
- Nem
- De tuti...
- CSSSSSSSSSSSSSSSSS - szóltunk szinte egyszerre rájuk...
- Ne most éljetek családi életet... - morgolódott Ashley és egy határozott rúgással végzett az ajtóval...
- Ezt nem lehetett volna előbb???? - nézett rá Andy bosszúsan...
- Hát itt dumáltál... - tárta szét a karjait Ash ártatlanul...
Végre kiszabadultunk...
- Most hogyan tovább?
- Apu be van avatva... de... azt mondta, csak az utolsó pillanatban leplezheti le magát.
- Hmmm??????
- Sajnálom, de ő hozzám hűséges, nem Drakulához... - néztem Andyre...
- Ez jó hír...
- Szerintem jó lenne, ha innen eltűnnénk... menjünk az erdőbe, ott kitervelünk valamit... - közölte a leghosszabb mondatot Jinxx, amit valaha hallottam tőle...
- Igazad van... menjünk... - Bólintott Amy

Andy megfogta a kezem és úgy szaladtunk. Meglepően üres volt a kastély... pillanatok alatt gond nélkül kijutottunk. A két lovaskocsi eltűnt...
- Elmentek...
- Úgy fest...
Az erdőben sötétség honolt... egy fa lombjai között bújtunk el... végre rágyújtottam és elkezdtünk tervet szőni...

Vampire life 4.

Moon:

Egészen megnyugodtam, ami a hatalmas felelősséget illette. Andy az ablakon át érkezett meg ami meglepett... 

- Merre jártál? - Simultam hozzá

- CC-vel volt egy kis megbeszélni valóm...

- Nem bántottad ugye? - néztem rá 

- Nem... csak beszélgettünk 

- Jó... még van egy csomó időnk amíg jönnek...

- Tényleg? Akkor jó lenne csinálni valamit... - átölelt és szorosabban húzott magához... 

18+

Megragadta a torkomat, nem fájt, de ez a mozdulat ijesztő volt hirtelen... ajkait az enyémnek nyomta. Vadul tépni kezdtük egymás száját...
A ruháink cafatokban lógtak rajtunk, de a kis darabok is hamar eltűntek... A falhoz szorított a testével. A nyakamba harapott, vad és vágyakozó volt minden érintése... erőszakosabb mint máskor, de nem bántam... A vér még forrón végigfolyt a melleim felé, amikor végigszántotta a bőrömet nyelvével... Felsóhajtottam. Ahogy rám emelte tekintetét, láttam, hogy nem önmaga... vad állatias oldala eluralkodott rajta. Morogva újra belém harapott, nem bírtam ellenállni éreztem, hogy elönti az agyamat a saját vérem illata, amikor felegyenesedett, én következtem... a vére édes bombaként áradt szét a testemben... ez egész más érzés volt, mint emberek vérét venni... Hirtelen a fenekem alá nyúlt és felemelt. Vadul magára rántott, amitől hangos nyögés hagyta el a számat...
Zihálva mozgott, éreztem, minden izmát megfeszülni... már az ágyon voltunk, fölém hajolt és kisimult arca jelezte, hogy visszatért emberi énje... nyugalmat árasztott felém, amitől elmúlt az agyamból a vér mámor, közben lassú csókcsatába kezdett velem és óvatosan tovább mozgott bennem...

Andy:
Moon édesen vonaglott alattam... éreztem, ahogy meg-megfeszül a teste a közelgő élvezettől, ezért kicsit gyorsítottam a tempón... Mindketten véresek voltunk. A nyakára vándoroltam a nyelvemmel és végignyaltam a sebet, ami még nem gyógyult be, bár már kezdett összeforrni. Újra kellett harapnom, ahhoz, hogy újra megízleljem... a fogaim a húsba vájtak, Moon pedig kéjesen felnyögött... vadul remegni kezdett a gyönyörtől, amivel engem is magával rántott... eleresztettem a nyakát és éreztem, ahogy kitört belőlem minden... Édes ajkait a számra tapasztotta, hogy elnyomja a hangoskodásomat, de nem tudta sokáig tartani magát... elernyedve végignyúlt az ágyon én pedig a hátát cirógatva mellé dőltem...
- Ilyenkor hiányzik az alvás... - motyogta...
- Álmos vagy?
- Nem... de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy aludni kéne....
Elnevettem magam... sokszor olyan volt mint egy rossz gyerek... átfordult és a mellkasomnak nyomta a fejét.
- Szeretlek... - suttogta.
- Én is szeretlek

18+ vége

Épp a fürdőből jöttem ki, mikor elöntött az ideg... CC Moon mellett ácsorgott. Tudtam, hogy ez a "dolga" de a vallomása után, még jobban zavart mint azelőtt. De Moonnak nem tűnhet fel a dolog, szóval ez van... CC motyogott valami "hello" szerűt.
Vissza motyogtam, de Moon így is észre vette, hogy valami nem ok... kérdőn néztem rá, de úgy tettem, mint aki nem tud semmit.
- Holnap lesz még egy fellépés... - Nézett rám CC mintha én nem tudnám...
- Ja emlékszem...
- Drakula ott lesz. Most üzent, persze előadta, hogy kíváncsi ránk... de mind tudjuk, hogy ez nem igaz...
- Jó, akkor megduplázzuk az őrséget... Moon... lehet hogy a szüleimmel maradhatnál...
- Nem... - jelentette ki azonnal...
Sóhajtottam egyet... tudtam, hogy ez lesz a válasza...
- Akkor nem... majd vigyázunk rád is... megoldjuk... jó? - átölelte a nyakamat.
- Jó... nem akarom, hogy külön kerülhessünk veszélybe...
- Igazad van... - nyomtam egy puszit a hajába.
- Most elmegyek fürdeni, addig ne öljétek meg egymást... - ezt főleg nekem szánta.

Moon:
Kifejezetten jót tett a víz. A rám száradt vért dörzsöltem, amikor elméláztam Andy személyiségváltozásain... egész megdöbbentő különbség volt a vámpír és a nem vámpír Andy között... mint ha tényleg valami... szörnyeteg törne elő néha belőle.
Felöltöztem.
A nap lemenőben volt, úgyhogy, gyorsan befejeztem a tennivalóimat, felmásztam az ablakba dohányozni.
- Moon, a szüleim mindjárt itt lesznek, most üzent anyám...
- Megyek... - leugrottam az ablakból... Andy mellett landoltam.
- Néha a frászt hozod rám... - kapott el...
- Nem vagyok már olyan törékeny mint régen...
- Tudom, de akkor is...
Mosolyogva lábujjhegyre álltam és puszit nyomtam az arcára.
Kopogtak.
Andy szülei türelmesen álltak előttünk.
- Döntöttem... - szólaltam meg, megtörve a csendet. - de várjuk meg a többieket...
Ezúttal mind leültünk, amíg vártunk. Csendesen teltek a hosszú percek, de aztán nem bírtam tovább...
- Amy... beszélhetnék veled négyszemközt? - Andy úgy nézett rám, mintha megőrültem volna... átmentünk a szomszéd szobába... - nehéz helyzetben vagyok...
- Szívesen segítek...
- Köszönöm... a döntésemet meghoztam, de ettől még tudnom kell valamit...
- Persze... mi az?
- Amikor emberként fogva tartottatok... miért jöttél akkor hozzám? Megölhettetek volna, de téged jobban érdekelt, hogy szeretem e a fiadat...
- Így van... - mosolyodott el... először láttam mosolyogni... - emberi lényt, még nem láttam így megvédeni egy magunk fajtát... attól féltem, hogy a vénember megöli a fiamat és akár milyen furcsa... téged is félteni kezdtelek... mert kiálltál a fiamért... Andy nekem mindennél fontosabb...
- Megértelek... köszönöm, hogy őszinte voltál...
- Ez csak természetes...
- Még valami... a döntésem természetesen az, hogy elfogadom a hűségeteket... de kint az ellenkezőjét fogom mondani, ugyanis Andy és a többiek hűséggel tartoznak Drakula iránt... kivéve Christ... a szemét kitalálta, hogy megnézi a koncertet... szóval, ha megkérdezné a fiúkat, hogy tervezünk e valamit... kénytelenek lennének válaszolni... Holnapra írd össze nekem azok nevét, akik mellénk állnak... a férjedet hagyd ki, mert ő is Drakula befolyása alá tartozik...
- Rendben... Igen, igazad van... - átölelt... azért ez furcsa érzés volt...
- Remek... visszaszerezzük a többiek szabadságát...

Mikor visszatértünk, a többiek már vártak. Mindenki megérkezett időközben.
- A döntésem a következő... - néztem Amyre... - ... nem fogadom el a hűségeteket... Nem szegülök szembe Drakulával, mert túl sokat veszíthetünk... de hálás vagyok, amiért szóltatok a tervéről... ezzel végeztem... - álltam fel és CC-t magam után rángatva távoztam a helyiségből, megdöbbent vámpírokat a szobában hagyva...

- Mi volt ez? - suttogott oda Chris...
- Muszáj volt... tudod... a koncert miatt... - vigyorogtam
- Mennyire igazad van... soha nem gondoltam volna... - sziszegte...
Hirtelen felpattant és kimászott az ablakon... az ajtón pedig dühösen bevágtatott Andy...
- Ez meg mi volt?
- HM?
- Miért léptetek le? Hol van CC?
- Csak kikísért... már elment... Andy... nyugodj meg... én döntöttem és így éreztem jónak...
- Nem szállsz szembe vele... mert túl sok veszítenivalód van?
- Igen... inkább éljünk így, minthogy elveszítselek... - suttogtam a hazugságomat... bár tényleg ezt éreztem, de tudtam, ha egyedül indulok Drakula ellen Andynek nem eshet baja... ha ő is ott lenne... az szörnyű végét jelenthetné... mindennek...
Átölelt...
- Tudom, hogy valamit elhallgatsz, de nem firtatom... bízom benned... - megcsókolt... ettől rosszabbul éreztem magam...

Vamire life 3.

CC:

A tetőn ültem, hallottam őket, ahogy beszélnek és minden idegszálam megfeszült. Moon többet jelentett nekem, mint azt valaha beismertem volna… szerettem őt, de ezt soha nem tudhatta meg senki.

Csak ültem ott és vártam… magam sem tudom mire.

Néztem az utcán elhaladó embereket és megéheztem… egy sikátorba ugrottam, ahol egy prosti ácsorgott…

- Hé szépfiú… keresel valamit?

- Mondhatjuk… de nem téged… - nem szerettem ezt a játékot, ezért tovább haladtam… pár utcával lejjebb találtam egy srácot, aki merev részegre itta magát… tudtam, hogy a vére megrészegít majd, de nem bántam… most nem…

Ahogy a vére a testembe került, már éreztem is… mintha leöntöttek volna a torkomon hat üveg bort egyszerre… szédelegni kezdtem… a parkban lévő padra telepedtem le és bámultam a járókelőket, amíg ki nem tisztult a fejem… már hajnalodott…

- Hé idegen… eltévedtél? – hallottam meg Moon hangját…

- Mit csinálsz itt? Andy dühös lesz…

- Nem lesz… a többiekkel hagytam, azt mondtam gondolkoznom kell…

- És hogy haladsz?

- Rosszul… - ülte le mellém… - Chris… neked pia szagod van… - fintorodott el

- Tudom… őh részeg srác…

- Ja értem… nem tudom mi legyen… féltelek titeket és nem akarom, hogy valami rosszul süljön el… túl nagy felelősség ez nekem…

- De utána minden rendbe jönne… ha sikerülne a terv… a vámpírok örökké élhetnének nyugalomban… és nem fordulnának elő olyan kényszerhelyzetek, mint nálatok…

- Chris… te is tudod, hogy azért… annyira nem volt kényszer…

- Tudom, de akkor is bosszantó, mert belekényszerítette Andy-t

- Tudom, hogy mit gondolsz erről… az egészről… de én boldog vagyok így… Andyvel lehetek, az egyetlen, ami valójában idegesít, az Andy hűsége Drakula iránt…

- Hát tudod mit? Akkor azt hiszem meg is van a megoldás…

- Szerintem is… eldöntöttem… Köszönöm CC… - átölelt és egy puszit nyomott az arcomra… - fuh… csinálj valamit ezzel az alkoholszaggal…

Én pedig csak álltam, és szívem szerint soha nem engedtem volna el. Magamba szívtam az illatát… de aztán eleresztettem… elvigyorogta magát, megcsillant a fogain a hajnali fény.

- Menjünk…

- Menj csak, én még… kiszellőztetem magam… - motyogtam…

Hosszan néztem, ahogy eltűnik, a szemem elöl…

Visszaültem a padra és vártam, hogy a nap sugarai besüssenek a falevelek között.

- Mikor mondod el neki? – szólalt meg mellettem Ashley

- Az istenit, hogy sehol nincs nyugtom… - pattantam fel és elindultam a hotel felé Ashleyvel a nyomomban

- Szóval?

- Mit mikor és kinek?

- Moonnak, hogy szereted…

- Ash, te meghibbantál…

- Ugye emlékszel, hogy a fejedbe nézhetek, ha úgy tartja kedvem…

- Meg se próbáld… amúgy sem tudod elviselni a fájdalmat, amivel a tehetséged jár…

- Talán mégis megpróbálom…

- Ashley… szállj le rólam légy szíves…

- Mondd el neki… nem veszíthetsz semmit…

- Csak a barátságát…

- Mondtam, hogy szereted… lebuktál… - vigyorgott eszelősen…

- Mindjárt így is fájni fog neked… - vicsorogtam rá…

Azzal besétáltam az ajtón és rávágtam az ajtót.

- Aúúú – hallottam kintről… kárörvendő vigyorom nem tartott sokáig… ezúttal sem voltam egyedül…

- Andy… elég fáradt vagyok…

- Igen, érzem, csak úgy árad belőled a fáradtság szaga… örülnék, ha mellőznéd a piálást…

- Rendben… hát amúgy sem ittam… csak egy részeg fószer…

- Nem érdekel… Moon bízik benned… és ezért meg tudnálak ölni… és amit hallottam az előbb… nem tett boldoggá… maradj a kaptafánál… CC… ha elmondod neki, hogy szereted… én esküszöm, megöllek…

- Félsz? – néztem rá dühösen…

- A királyod vagyok…

- Nekem te nem parancsolsz… csak Moon…

Vicsorogva álltunk egymással szemben…

- Attól nem kell félnem, hogy Moon elhagy engem… csak nem akarom, hogy fájdalmat okozz neki…

- Rohadj meg… - vetettem oda, mire nekem ugrott… az alkoholnak hála kibillentem az egyensúlyomból és elestem, mielőtt elkapott volna…

- Chris… - hallottam meg kintről Moon hangját…

- Most pedig kussolj… - vicsorogta Andy, majd eltűnt az ablakon át… feltápászkodtam és ajtót nyitottam.

Moon csillogó szemeivel találtam szembe magam…

- Minden rendben? Ashley mondta, hogy visszajöttél…

- Igen, de most elég sok dolgom van… ne haragudj…

- Nem, nekem is mennem kell, csak gondoltam megköszönöm még egyszer, hogy segítettél…

- Igazán nincs mit…

Úgy mosolygott, hogy egy kőszikla is megolvadt volna… de Andynek igaza van… nem bánthatom meg…

- Akkor megyek… - vigyorogta, azzal eltűnt a folyosón…

Mikor becsuktam az ajtót Andy megint ott állt…

- Ne haragudj Chris… tudod, hogy jóban vagyunk, de Moon mindennél többet ér nekem… és nem akarom, hogy bárki fájdalmat okozzon neki. Ha elmondanád, elveszítene téged, mint barátját… és bármennyire fáj beismernem… ezt nem pótolhatom…

Elvigyorodtam…

- Rendben… de többet ne ugorj nekem, mert… megöllek… tudod, hogy nem érdekel, hogy király vagy… akkor is a haverom maradsz… - néztem a szemébe, egy pillanatig feszülten álltunk… aztán mindketten elröhögtük magunkat.

- Akkor megegyeztünk?

- Meg… - bosszantott, de nem tudtam mit tenni… igaza volt.

- Naplementekor jönnek a szüleim… Moon akkor jelenti be, hogy hogy döntött…

- Rendben, ott leszek… - Andy kicsusszant az ablakon én pedig végre leültem és erőteljesen koncentráltam, hogy teljesen kijózanodjak…

Vampire life 2.

Moon:

Minden megváltozott… soha nem voltam nyugodt ember, de vámpírként kifejezetten a saját magam agyára mentem minden pillanatban… éreztem, hogy rendszeresen túlfeszítem a húrt… de Andy csak mosolyogva tűrte… minden hülyeségemet…

Olyan lettem mint egy vadállat amit legszívesebben messziről csodálnának a nézelődők, mert szép, de halálos… Andy többször vadmacskának titulált…

Épp az ablakban dohányoztam, nem értem mi bajuk ezzel… igaz, magasan van, de csak nem fogok leesni… vagy ha igen… akkor?

A haláltól való félelmem teljes mértékben eltűnt… tudjátok, emberként bennetek van… nem lépek ki az autó elé, nem mászok fel magasra, nem ugrok le… stb… vámpírként mindez megszűnik… nem félsz már semmitől… csak az emberek gonoszságától és a társaid árulásától…

Mióta csak megtudtam a titkát és vele voltam, erről álmodoztam, de ez a fajta lét, nem az, amit bárkinek kívánnék. A vámpírrá válás sötét oldalait nem írják le a csillogó vámpírokról szóló történetek… ott csak szépség és szerelem van… de a valóság más. Vértől csöpögő és sokszor inkább állatias mint emberi. Minden érzés felerősödik. Az a ragaszkodás, ami emberként sem volt teljesen egészséges… sokkal inkább túlzó… most ezerszeresére duzzadt és minden percben mardosott a féltékenység, amikor valaki megérintette, vagy csak megszólította Andyt… abban a pillanatban maró fájdalmat éreztem a mellkasomban és égette a torkomat az éhség… a vágy, hogy egyetlen harapással az illető vérét vegyem, amiért csak ránézett és a nyálát csorgatta…

Tudtam, hogy ez kölcsönös… a kettőnk közötti különbség az volt, hogy én vissza tudtam fogni magam, de Andy hulla gyárosnak is elmehetett volna és kifejezetten élvezte, amikor úgy vadászhatott, hogy kihasználta egy férfi rajongását irántam… amikor megunta, hogy valaki körülöttem legyeskedik lecsapott… könyörtelenül… nem volt olyan ártalmatlan, mint amilyennek hittem őt, mégis maga volt a tökéletesség megtestesítője…

Lassan telt az idő, amíg a szüleit vártuk… a szigorú ex uralkodók természetesen ellenünk is lehetnek, de kötve hiszem… a bizalmam Andy anyjában nem rendült meg a várbörtönben töltött idő óta sem. Szent meggyőződésem volt, hogy akkor is csak Andyt féltette és ez imponált… egy csapatban játszunk, legalább is ezt gondolom…

Drakula viszont más kérdés. Hiába a mézes mázos behízelgő stílusa, azonnal a fogamat mártanám belé, ha tehetném…

Gyűlöltem őt, amiért befolyásolta Andyt és a fiúk többségét… Chris kivétel volt… ő nem hajtott fejet Drakula óhaja előtt… mikor Andy aláírta a szerződést, senki nem tudott róla. Chris hűséget fogadott már valakinek… egészen pontosan nekem… én sem tudtam róla… de később elmondta. Valójában minden cselekedete olyan volt, mintha… előre gondolkozna. Pontosabban, mintha tudná előre, hogy mit kell tennie… Andy nem tudta a titkát és ez nyomasztó volt, mert sokszor éreztem, hogy legszívesebben CC ellen fordulna, amiért annyira a nyomomban van.

- Jó leszek – ígértem Andynek csendes mosoly kíséretében… Nevetett ezen, mert olyan voltam, mint egy kisgyerek…

- Remélem nem lesz rá szükség, hogy rossz legyél… - suttogta a számba… imádtam, amikor ezt csinálta. Olyan volt, mintha csókot lehelne, miközben édes illatát éreztem magamon… ilyenkor rögtön megkívántam… minden porcikám vonzott hozzá, mintha mágnes lenne bennem… Andy mágnes.

Kopogtak, majd nyílt az ajtó… királyi párhoz méltón helyet foglaltunk a kanapén, míg mindenki más ácsorgott…

- Drakula ellenetek fordul… rettentően fél Moontól, ezért úgy döntött, hogy megdönti a hatalmatokat, de nem csak szimplán leváltani akar benneteket, hanem eltörölni a föld színéről… velem is voltak nézeteltérései, de te…

Moon, te olyan veszélyt jelentesz rá, amitől retteg… egy félistent nem könnyű megölni, csak olyan teheti meg akinek hatalmas ereje van… és te… nem fogadtál hűséget senkinek, hű katonád mégis van… egyedülálló vagy… nincs olyan vámpír, aki független, rajtad kívül…

Drakula azt hitte, hogy mint annak idején én, a királynak hűséget fogadsz… Valójában, mi is azt hittük…

- De nem tettem… - nyögtem halkan…

- Nem, és most ez a szerencséd… Én és még pár katonám, hajlandóak vagyunk neked hűséget fogadni most, ha elfogadod… és akkor végre megszakadhat Drakula rémuralma fölöttünk… mind szabadok lehetnénk… végre…

Csak némán ültem. Olyan felelősséget akasztott a nyakamba hirtelen, ami több volt, mint királynőként parádézni… de a lehetőség, hogy megöljük Drakulát és Andy végre felszabaduljon… nagyon csábítónak tűnt…

- Mennyi időm van átgondolni?

- Hát azért ne sokáig… ha lehet…

- Rendben… kérek két napot…

- Köszönjük felség… - hajoltak meg… a szobában maradók mind rám néztek… Andy dühösen…

- Katonád?

Lebuktam… vagyis… CC bukott le… a terv az volt, hogy Andy ne tudjon róla, csak veszély esetén derült volna ki, így elkerülhetjük a felesleges… balhét…

- Sajnálom… - suttogtam…

- Miért titkolod…

- Mert így is ki vagy rá akadva… - sziszegtem… CC pedig lehajtott fejjel állt…

- Ne őt vond kérdőre királyom… az én hibám…

- Te csak kussolj… - morgott Andy, de már fel is pattant idegességében és Chris felé indult, de elé álltam…

- Hé… nézz rám… jó leszek… - mosolyogtam… mire arca megenyhült, de szemei még mindig dühösen meredtek a nyugalmat árasztó katona felé…

- Mehettek… - hörögte, mire kiürült a szoba…

Kettesben maradtunk… a dühe lassan elszállt, de még érezni lehetett a feszültséget.

- Megvédted őt… tudod, hogy az adósod ezért?

- Semmi szükségem rá… így is megvédene bármitől… hálából én is megtehetem, hogy a haragod elé állok helyette…

- Féltékeny vagyok… - nézett rám, miközben az ölébe húzott… - … meg tudnám ölni…

- Tudom…

- Mindenkit meg tudnék ölni aki csak rád mer nézni…

- Tudom… én is… tudod jól… de mi egymásnak lettünk teremtve… soha nem hagynálak el senkiért

- Ahogy én sem téged… örökké mellettem a helyed! – inkább volt parancs és vallomás egyszerre, mint kedveskedés…

Vampire life 1.

Andy:

A szállodához érve akadályba ütköztünk. Rajongók hada állt a hotel előtt... Moon elfintorodott... majd nevetni kezdett...

- Csak vicceltem... - motyogta és egy puszit nyomott a számra...

Kiszállt az autóból, rágyújtott és várt... türelmes volt. Főleg magához képest... mióta átváltozott azon az éjszakán olyan volt mint egy fékezhetetlen vadmacska... de minden porcikáját és minden bolondságát imádtam... miközben autogramot osztogattunk az átjutás reményében, a szemem sarkából figyeltem őt... a kocsit támasztotta és a második szál cigit szívta... emberként nem dohányzott... a cigi az én hibám volt... de hát.. halottnak a csók... belehalni nem fogunk...

Amikor kicsit oszlott a tömeg elindult utánunk. Elkaptam a kezét, mikor mellém ért és tovább haladtunk, a rajongók nagy bánatára.

Moon mosolyogva rám pillantott...

- Jó voltam? - kérdezte vigyorogva... mire elnevettem magam...

- Szereltek te lüke... - nevettem... az ujjait szorosan az enyém köré fonta.

Chris megnyomta a negyedik emelet gombját. 

Amikor a liftajtó kitárult, azt kívántam, bár be is csukódna... Drakula ott állt teljes pompájában egy katonával a háta mögött és vigyorogva jutalmazta a bosszús arckifejezésemet...

- Királyom... királynőm... - meghajolt előttünk... mérgem azonnal a fejembe szállt, de Moon megszorította a kezemet és visszarántott... nehogy hülyeséget csináljak...

- Drakula... minek köszönhetjük a látogatásodat? - kérdezte olyan nyugodtan, hogy meglepett... közben lassan lépkedtünk a lakosztályunk felé...

- Bent elmondom... nem minden fülnek való...

- Remek... jól hangzik... - lépett be az ajtón Moon... 

Mikor mindenki beért, CC, utolsóként bezárta az ajtót. 

- Mi történt? - kérdeztem végül, miután helyet foglaltunk a kanapékon...

- A szüleid és Peter feladatot kaptak, hogy figyeljék a várost... rossz híreket hoztak... egy csapat vámpír kölyök érkezett a városotokba... és nem tesztek semmit...

- Nem is tudunk róla semmit... az őreink nem jelentettek semmi ilyesmit... - háborodtam fel...

- Nyugalom... elintéztük őket... már az iskola tanulói, de több ilyen hibát nem véthettek... vissza kell térnetek a városba és rendet tenni...

Moon fintorogva nézett Drakulára... ő nem fogadott neki hűséget... ellent mondhatott...

- Még van pár hetünk...

- Királyom... - Drakula tudta, hogy két tűz közé szorít... - sajnálom Moon... - kényszerítette ki belőlem...

- Úgy is megöllek egyszer... - sziszegte Drakula arcába... - csak még nem tudom, hogyan...

- Ugyan kedvesem... tudjuk, hogy nem mernéd...

- Fogadjunk? - nyögte de elé álltam... 

- Moon, hagyd... - rámosolyogtam...

- Na akkor én megyek is... Fenség... - hajolt meg előttünk gúnyosan...

Mikor eltűntek a duzzogó Moonra néztem...

- Nem mondhatod neki, hogy megölöd... saját magadat kevered bajba...

- Sajnálom...- duzzogott - de olyan mérges vagyok rá, amiért így tud befolyásolni téged...

Lehajtotta a fejét...

- Tudod, hogy én tehetek róla... majd megoldódik... megoldjuk... - suttogtam a fülébe, mire elmosolyodott... 

- Chris, magunkra hagynál?

- Persze... - vigyorgott CC és elhagyta a szobát...

- Megőrülök tőle, hogy mindig veled van... - morogtam 

- CC a bátyám... - mondta büszkén... - csak véd engem...

- Az én feladatom lenne... - motyogtam...

- Hagyd már... - csitított és az ölembe ült. A száját az enyémre tapasztotta, hogy csöndbe maradjak... elmosolyodtam

- Éhes vagyok... - pattant fel...

- Hmmm... - morogtam... tényleg régen jutottunk vérhez... - akkor mi lenne, ha sétálnánk egyet?

- Jó ötlet... 

A parkban álltunk... a vadászat jót tett mindkettőnknek... soha nem öltünk embert... csak éppen a szükséges mennyiséget ittuk... aztán a rájuk bocsájtott nagy nyugalomban elfelejtették, hogy mi történt velük... 

Moon táncikált a parkban... Egy lámpaoszlopnak támaszkodva mosolyogva néztem őt...

Elém ugrott és szájon csókolt...

- Mehetünk? - kérdezte...

- Menjünk...

A hotelben viszont újabb kellemetlen meglepetés várt ránk... az ajtót kinyitva... ott álltak a szüleim...

Moon lába a földbe gyökerezett, azóta nem láttuk anyámat... hogy Drakula kastélyánál őrült módjára próbált bejutni... most higgadtan exkirálynéhoz méltóan állt... mikor beléptünk... meghajoltak előttünk...

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondhatnék... csak némán tátogtam egy pillanatig...

- Mit... mit kerestek itt? - néztem anyám szemébe...

- Azért jöttünk, hogy segítsünk nektek...

- Drakula ellenetek forral valamit... - fejezte be anyám mondatát az apám... 

- Peter nincs veletek? - nyerte vissza hangját Moon...

- Nem tudott jönni... a mamád elég beteg lett... őt ápolja... de a mamád rendbe fog jönni... - mosolygott rá apám... - hallottam a szívverésén... 

- Köszönöm... - motyogta Moon...

- Mit tudtok Drakuláról...

- Mindent elmondunk... csak előbb kiveszünk egy szobát mi is... 

- Rendben... akkor addig összehívom a többieket... és itt találkozunk egy óra múlva... - mondtam...

- Igen felség... - hajoltak meg amitől elfogott a hányinger...

Moon felé fordultam...
- Megyek, szólok a fiúknak...
- Rendben, én megkeresem CC-t
Mosolyogtam egyet, persze közben mardosni kezdett a féltékenység... de sikerült visszafognom magam...
Lábujjhegyre állt és összeérintette ajkainkat majd eltűnt...
Morogva indultam el megkeresni Ashleyt...
- Tudod mennyire idegesít néha?
- Miért? Chris csak vigyáz rá... örülhetnél... Moon nem éppen a higgadtságáról híres...
- Hé... a királynődről beszélsz...
- Jó, akkor sem híres róla... mindenki tudja, hogy rá vigyázni kell...
- Akkor is... CC olyan mint egy hűséges eb... azóta mióta Moon egyáltalán képbe került állandóan a nyomában jár... örülök, hogy vigyáz rá... de kicsit túlzásnak érzem néha...
- Inkább ne velem akard ezt megbeszélni... - kérlelt Ashley... - ha Moonról van szó... olyan fafejű vagy...
- Fafejű? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, majd elnevettem magam... - Inkább menjünk és szóljunk a többieknek. Nem tudom mit akarnak az őseim, de szeretnék túl lenni rajta...
- Megértelek... - azzal tovább haladtunk. A szobában Jake és Jinxx kérdőn álltak...
- Gyertek velem... - szóltam... - mindent elmondok út közben...
- Igen felség... - kántálták egyszerre...
Utáltam, amikor ezt csinálták, de nem tehettem semmit...
Mire visszaértünk, Moon és CC már ott voltak... CC épp megpróbálta rábeszélni a vadmacskát, hogy jöjjön le az ablakból... de hatástalan volt, csak ült ott lógatva a lábait és dohányzott...
- Moon... nem jönnél le kérlek? - próbáltam hatni rá...
- Ne már... olyan jó itt...
Mosolyogva megcsóváltam a fejem, mire előttem landolt duzzogva... majd elvigyorogta magát és csókot lehelt a számra...
- Jó leszek... -suttogta...

Vampire life Bevezető

Íme... itt folytatódik Andy és Moon története... remélem ezt is szeretitek majd...

Andy:
Egy éve minden pillanatot együtt töltöttünk, de most nemsokára megőrülök, mert három napja eltűnt...
Újra tárcsáztam... persze azonnal bekapcsolt a rögzítő...
- Moon, hívj vissza... kérlek.. nem akartalak megbántani...
Persze a vámpírok kapcsolata sem felhőtlen... a koncertezés és az éjszakázás nagyon tetszett neki, de a rengeteg rajongó lány kevésbé...
Mikor a csaj megpróbált rám mászni, persze, hogy leütötte... bánthatta volna, de nem tette... minden erejét visszafogva egy apró pofont vágott a lány arcába... én pedig döbbenten állta a jelenetet nézve és nem álltam mellé... de nem azért mert nem volt igaza, hanem mert megijedtem, hogy a tömeg előtt letépi a csaj fejét...
Elrohant és azóta nem találom... azt hiszi, hogy nekem más kell... persze a féltékenység kölcsönös... ha csak rá néz valaki azt meg tudnám ölni...
A telefon rezegni kezdett a kezemben...
- Chris?
- Megtaláltam... de szerintem jobban teszed, ha kicsit nyugton maradsz...
- Jajj ne máár... mondd meg neki, hogy szeretem... - CC úgy járt Moon nyomában mint egy néma lovag... néha igazán fejbe vertem volna ezért, de most hálás voltam neki...
- Jó...
- Andy... - szólt újra bele... - Azt hiszem baj van... mintha Drakulát láttam volna...
- Az nem lehet... - nyögtem... - hol vagy?
A kocsiban ülve imádkoztam, hogy ne legyen igaza... ha Drakula felbukkan, az csak rosszat jelenthet...
- Sajnálom... - ugrott a nyakamba Moon, mikor odaértem... Chris tipegett egy darabig...
- Moon nem haragszom, de most menjünk innen... - kértem... - CC látott valamit...
- Mit?
- Drakula utánunk jött...
Láttam a döbbenetet tekintetében... majd bólintott és azonnal elindultunk a hotel felé...

Ghost life 15.

Nem telt el sok idő... Andy kék szemei szinte világítottak... az érintése már nem volt hideg... az arcát végig szelő vér csík élénkebb volt mint valaha... nem akartam más felé nézni, csak rá... ahogy engem nézett, megrándult a szája, majd mosolyra húzódott...

- Úgy nézel, mint aki még soha nem látott...

- Olyan gyönyörű minden... rajtad... - suttogtam... felemeltem a kezem és végigsimítottam az arcán... oda fordította a fejét és belecsókolt a tenyerembe... az érzés amit a csókja a bőrömön keltett olyan perzselő volt, hogy emberként nem hiszem, hogy érezhet bárki is ilyet...

- Gyere, mutatok valamit... - Felállt mellőlem, a kezét az enyémbe fonta... mintha mágnes húzna hozzá... a tükör elé állított... este volt, így láthattam magam... végig taperoltam az arcomat... láttam magam a tükörben de mégis más volt... minden... szebb... tudom, egoistán hangzik, de tényleg... a hajam hosszabb lett, a fekete festék eltűnt belőle így világos barnán omlott a hátamon a fenekemig... a szemem úgy világított, mint egy macskáé, a korábban szerzett sebeim és sérüléseim mind eltűntek... a bőröm hibátlanná vált...

- Nagyon szép vagy... - suttogta a hajamat az ujjai körül csavargatta

Nyeltem egyet, de azonnal meg is bántam... égő érzés volt...

- Óvatosan az emberi dolgokkal... - mosolygott... - csak annyit amennyi muszáj, nincs szükséged se levegőre, se nyelésre, semmi ilyesmi... lassan megszokod majd...

- Rendben... - mosolyogtam, de nem tudtam levenni a szemem a tükörképünkről... az ajkamba haraptam ahogy végig néztem rajta... félmeztelenül állt mögöttem az öve kikapcsolva a farmerján... lassan felé fordultam és végig futtattam az ujjaimat a tetoválásai... mintha szikrázna az érintésem a bőrén... lassan végig simított rajtam és magához húzott... a hátamat cirógatva ölelt... 

18+ 

- Megjött már az eszed? - mosolyogtam rá kacéran...

- Nem hiszem, szerintem most még rosszabb... - nézett rajtam végig - talán ha felöltöznél... 

- Hmm... rendben... - indultam el, de elkapta karomat... visszarántott és amint az ajkaink összeértek... mint a tűzijáték... a nyelveink vad csatát kezdtek... a nadrágja a földre csúszott felkapott és a falnak nyomott... 

- Nem azt... mondtad... hogy... öltözzek? - ziháltam...

- Meggondoltam... - most szinte azonnal belém hatolt. Elképzeltétek, a csóknál a tűzijátékot... na akkor most jöjjön egy vulkánkitörés... Mintha minden porcikánk egybe olvadna... Vadul egymás száját téptük... a nyögések és zihálás végtelen folyama áradt a szobában... Újra az ágyra fektetett kicsúszva belőlem, lassan lejjebb csúszott, a lábaim közé fekszik és megérzem a szikrázó érzést... a nyelve hozzámér és én azonnal el tudnék élvezni, de nem hagyja... hirtelen megáll... megérzem az ujjait, ahogy belém csúsznak. Vámpírként sokáig tartott az első orgazmusom... remegve vonaglottam meg... az ujjait hirtelen kihúzta belőlem és fölém hajolva máris belém csúsztatta férfiasságát újra...

18+ vége...

Nem tudom mennyi ideig bírtuk... de a berendezésből... nem sok maradt a szobában... mikor körbenéztem, legszívesebben elbújtam volna az ágy alá... 

- Hoppá... - mosolygott... - de megérte... - nevette el magát... magához húzott és átölelt...

- Most már tényleg felöltözöm... - temettem a mellkasába az arcomat...

- Rendben...

A fürdőszobát nem bombáztuk le, ezért le tudtam fürdeni nyugodtan. A vízcseppek kopogását éreztem a bőrömön egyesével... meg tudtam volna számolni... mintha le tudnám lassítani az időt...

- Rendet raknak... - lépett be mellém Andy a vízsugár alá... 

- De jó... most már mindenki tudja... - elvörösödtem volna, ha tudok...

- Nem akarlak kiakasztani... de tudod... nem vagy épp visszafogott, szóval... hallották... 

Zavaromban a mellkasának dőltem és újra számolni kezdtem a vízcseppeket a testemen... 

- Én imádom, hogy ilyen vagy... - emelte föl arcomat az állam alá nyúlva... és megcsókolt... - nem öltöztél fel elég gyorsan... 

- Héé... te jöttél utánam... - mosolyogtam rá

Mikor végeztünk a fürdéssel a szobában minden a helyén volt... 

- Gyorsak...

- Vámpírok... - villantotta rám a szemét... - de most tényleg öltözz fel... fel kell mennünk, mert Drakula vár ránk...

Elhúztam a számat... 

- Muszáj... - mosolya meggyőzött...

- Rendben... - szót fogadva felöltöztem, a hajamat összegumiztam és az összes cuccomat, ami nem volt sok... összepakoltam...

- Mehetünk? - Kérdezte mosolyogva...

- Remélem örökre... - nyögtem...

- Minden bizonnyal...

Drakula az ebédlőasztalnál várt ránk. Apám az oldalán állt... mikor meglátott, elmosolyodott...

- Gyönyörű vagy... - formálta a szavakat a szájával... 

- Köszi... - suttogtam vissza

- Nahát Moon... micsoda szépség... - örvendezett nekem Drakula... - nem is volt olyan borzalmas... ugye Andrew...?

Andy morogva jelezte, hogy még mindig nem barátkozna...

Végül elénk tolta a szerződést és egy tollat...

- Olvassátok át...

- Rendben... - motyogta Andy majd hosszas hiba lehetőség keresésbe kezdett... legalább tízszer elolvastuk felváltva...

- Nincs semmi... - néztem rá...

- Én sem találtam... semmit... 

Andy aláírta a papír alján és ezzel végeztünk...

- Moon... Andy kiharcolta, hogy te ne szerepelj a szerződésben... de ha csak felmerül benned, hogy ellenem fordulsz... szemrebbenés nélkül megöllek...

- Ezek szerint én nem tartozom hűséggel feléd... sajnálhatod... - nem tudom honnan jött ez a bátorság hirtelen...

- Ejj... felvágták a nyelved rendesen...

- Menjünk Moon... - húzott maga után Andy... - Peter - kiabált vissza apunak... 

Végre kijutottunk... Andy anyjának nyoma sem volt... senki a környéken... Sikeresen kijutottunk...

- Haza megyünk... - mosolygott...

Apám a hátsó ülésen ült...

- A nagyi meg lesz hatódva... - sziszegtem, mire Andy röhögésben tört ki... 

- Emlékszel a szabályokra... nem tudhat semmit rólatok... apád felhívott, valami kórházból, ahol mostanáig kezelték... amnéziája volt, de most magához tért...

- Nyugi... mindenre emlékszem... 

- Persze, és Moon változása?

- Peter... Moon nem lesz veletek sokat... 

- A nagyi el fogja fogadni ezt... simán annak, hogy jól érzem magam és fodrásznál voltam... és a többi...

- Rendben... tizennyolc év... ennyi ideje nem láttam az anyámat... és most... vámpírként a gyerekem és a barátja oktatnak ki... akik... a királyi pár... döbbenet...

Andyvel összenéztünk és kitört belőlünk a röhögés...

- Ez nagyon hülyén hangzott...

- Jó... csak ideges vagyok...

- Ne már apa... jó lesz... a ház semmit nem változott és a szomszédokat imádni fogod...

- A szüleim...

- Jajj tényleg... még ez is... 

- Ez nem túl kedves... 

- Tizennyolc év fogság sem volt túl kedves... de sebaj... a megbocsájtás nagy erény...

Az utat végig dumálta a megbocsájtástól eljutottunk valami kusza történetig... aztán szerencsére megérkeztünk...

A ház ajtaja nyitva volt... a nagyiékat nem tudom mikor és ki hozta haza a szállóból...

Az ablakon át néztem, ahogy apa a lakásba lép... a nagyi döbbenten áll, majd átöleli a rég elveszett fiát... apu elmeséli neki a kamu történetet arról, hogy mi történt...

- Bemegyünk? - nézett rám Andy...

- Nem kéne nekünk egy saját ház?

- De... mert túl hangos vagy... - nevetett fel...

- Hülye... - duzzogtam...

A nagyi boldogan ölelt át, csak akkor sírdogált kicsit, amikor elmondtuk neki, hogy elköltözünk valami egyetem miatt... amiről persze soha nem hallott... de büszke volt...

- És most már apa itt lesz veled... és Joeval... - vigyorodtam el...

- Joe? - nézett apa a nagyira... 

- Jajj kisfiam... majd megismered őt... nagyon rendes ember... sokat segít...

Kikísértek minket a kocsihoz, miután becsomagoltam a ruháim nagy részét...

- Miért akartok itt hagyni...?

- Apu... a nagyinak szüksége van rád... sajnos már nem sokáig élvezheted a társaságát és sok pótolni valótok van... ráadásul mi most sokat fogunk utazni...

- Hm?

- A zenekar turnézik... világ körüli turné... és ezúttal szeretném úgy látni európát, hogy nem haldoklom, nem menekülök és nem vagyok bajban...

- Hogy ne lennél? Mi már soha nem leszünk normálisak...

- Apu... - nevettem halkan... - van még valami... mivel Andy szülei elvesztették a rangjukat... most már olyan átlag vámpírok mint te... szerintem lehetnétek jóban...

- Moon... hagyd apádat békén... semmi szükség rá, hogy anyámékkal legyen... - fintorgott Andy...

- Nem, igaza van... kell majd a társaság... 

Elbúcsúztunk...

Az autóban ülve már csak arra tudtam, gondolni, hogy végre együtt vagyunk... 

- Mikor érünk az első helyre? - kérdeztem a kormány mögött ülve... a baleset óta most először vezettem, de semmi félelem nem volt bennem már...

- Miért? Hová sietsz? Előtted áll az öröklét...

- De annyi látni való van világon...

- Én csak egy valamit szeretnék most látni... - vigyorgott rám...

- Ahogy a király parancsolja... - nevettem, miközben bekanyarodtam egy motel elé... 

- Gondolatolvasó vagy... - csókolt meg, miután leállítottam a motort... - Királynőm... - suttogta a számba... és elindultunk kivenni egy szobát...

NA a történet első részének, itt vége...  :D 

Nemsokára folytatom... de már "második" történetként... nemsokára kaptok hozzá egy bevezetőt... ;)

Ghost life 14.

- Mennyire alattomos vagy... - sziszegett Andy egyszer csak a nagy csöndet megszakítva Drakulának... - és szánalmasan beszari...
- Oh hercegem... nem kell, hogy kedveskedj... - mosolygott
Nyeltem egyet... nem értettem mi történik, de nem akartam bele szólni...
- Nem hiszem, hogy kedves lennék... - morgott Andy... - ami a szerződést illeti...
- ... Andrew... szerintem ezt megbeszéltük...
- Még nem írtam alá semmit... szeretném, ha Moont kivennéd a szerződésből...
- Nem lehet... ti lesztek a királyi pár - majdnem félrenyeltem... - és ezúttal nem hibázhatok... nézd anyádat... nem hűséges hozzám, pedig mindent megkaptak tőlem...
- Csak milyen áron...
- Megértem őt... de nem tehetek mást... Moon ma éjjel vámpír lesz, hűséges hozzám... vagy mindketten meghaltok...
- Aljas vagy... félsz mindentől és mögénk akarsz rejtőzni...
- Így van... de jól játszom ki a kártyákat... képtelenek vagytok egymás nélkül élni... és ez nekem kapóra jön... - felállt. - Most, ha megbocsájtotok...
A katonáival a nyomában eltűnt. Andy mosolyogva rám nézett...
- Ne haragudj...
- Nem, csak jó lenne tisztán látni.
- Rendben...
- Rendben?
- Igen... mindent elmondok, csak menjünk fel... - lépett mögém...

Kézen fogva sétáltunk fel a lépcsőn... mikor végre kettesben voltunk, leültem az ágyra és vártam. Andy fel alá járkált, de nem idegesen, hanem olyan... most magyarázni fogok stílusban
- Mit szeretnél tudni?
- Mikor lettünk ennyire nagy bajban...?
- Hát... a szerződés szerint... amint átváltoztatlak, mi leszünk a királyi pár, ami nagy felelősséggel és azzal jár, hogy mindenki nekünk engedelmeskedik... persze a törvényeket be kell tartatni és kegyetlen kövületekké válunk széépen lassan... mint anyámék...
- Andy... anyukád bejött hozzám, amikor a várbörtönben voltam... és elég közvetlen volt... nem mondanám kövületnek...
- Érdekes... elég régóta nem láttam már közvetlennek... szerintem csak ki akart húzni belőled egy vallomást...
- Akkor sikerült...
- Hm?
- Hát tudod... azt mondtam, amit hallani akart... hogy természetesen semmi közöd az egészhez és mindenről én tehetek...
- Na ugye... mondtam, hogy vallomást akart...
- De aztán... megköszönte, hogy védeni akarlak...
- Ez szerintem, csak is a játszmája... lezárása volt, különben minek toporzékolna most is itt...
- Azt hiszem, hogy én tudom... - suttogtam... - fél, hogy elveszít téged...
Andy úgy nézett rám, mintha megőrültem volna...
- Ez viccnek is rossz...
- Nem, figyelj... akkor, amikor bejött hozzám... arra játszott, hogy emberként rád hárítom a felelősséget... amikor nem ezt ettem, megnyugodott, hogy téged nem kell bántaniuk, amikor Drakula elhozott, azért jött ide, nehogy Drakula téged bántson...
- Én másra tippelek... szerintem inkább azért akadt ki, mert ismeri Drakula tervét és neki nagyon is megfelel az, hogy ő a királynő...
- Nyilván jobban ismered mint én...
- Most el kell szaladnom kicsit... de nemsokára jövök...
Lehámoztam magamról a ruhát és lefürödtem... meztelenül a takaró alá feküdtem és vártam, hogy visszajöjjön...

18+

Éreztem, hogy mellém fekszik az éjszaka leple alatt csendben... Hozzábújtam, vártam, hogy megtörténjen az elkerülhetetlen...
Andy morgolódott még valamit, de aztán átölelt.
- Sajnálom Moon... - suttogta... - ... sajnálom, hogy fájdalmat okozok neked...
- Nem bánom... ha ez az ára annak, hogy utána örökre... veled lehessek...
Ajkammal az övét kerestem... mikor hozzá érintettem, jeges csókja más volt mint eddig...
- Moon... én... örülök, hogy veled élhetek az örökkévalóságig...
- Én is örülök... - újra a számra tapadt. A hátamra fordított és fölém hajolt.
- De most... még egyszer... szeretnélek így érezni... - harapott alsó ajkába... - lassan lehúzta rólam a takarót, felfedve testemet... tekintete végigvándorolt a testemen... elvörösödtem...
- Ez nagyon fog hiányozni... - suttogta... - ... annyira édes vagy, amikor zavarba jössz... - megtette a hatását... még vörösebb lettem...
A nyakamhoz hajolt és csókot lehelt rá... majd a vállamra, a mellemen elidőzött... halk sóhajjal háláltam meg az érintéseit...
- Istenem de gyönyörű vagy... - suttogta mikor ajka eltávolodott egy pillanatra a testemtől... Mikor újra a nyakamhoz vándorolt már teljes extázisban vártam, hogy újra érezzem édes csókjait...
Nem várt, ezúttal, nem volt türelmes... túlságosan akart engem... de nem bántam, mert én is legalább annyira vágytam rá... Felkapott az ágyról és a falhoz nyomott lassan lejjebb eresztett pontosan úgy, hogy óvatosan belém csússzon... lábaimmal megkapaszkodtam a testén, a karjaimat a fejem fölé emelte és vad táncba kezdett nyelvével a melleimen, miközben erőteljesen lüktetett bennem... ütemes mozgása zihálásra és nyögésre késztetett... hamar éreztem a várva várt remegést... halk sikollyal jutalmaztam... ettől még jobban beindult... nem állt le, hiába vonaglottam, a testemet nekifeszítette a falnak és tovább mozgott... erősebben... vad tekintete elárulta... ezúttal a vámpír kerekedett felül benne... vad zihálása egyre jobban felizgatott... eleresztette a karjaimat amit így a nyaka köré fonhattam... ajkát az enyémnek nyomta... nyelvével szétnyitotta a számat és vad birkózásba kezdett az én nyelvemmel... óvatosan a fogaihoz érintettem a nyelvem... szemfogai hegyesen belefúródtak a húsomba... felszisszentem, de nem bántam megszívta a nyelvemet, megízlelve a vérem ízét, majd hátravetette a fejét egy pillanatra és hangos nyögések közepette megfeszült... Férfiassága még jobban megduzzadt bennem, jelezve, hogy nemsokára eléri a gyönyört.... én is újra éreztem a remegést, mikor vadabbul lökött még párat... majd hangosan üvöltve átadta magát az élvezetnek... lüktetett bennem... Nem állt meg... arca kisimult és vágyakozó tekintettel nézett végig vonagló testemen... újra akart... lassú mozgása finoman újra a gyönyörbe röpített... karjaival átölelt, magán tartva, ellépett a faltól, az ágyra fektetett és tovább mozgott bennem újra és újra felkavarva a gyönyör hullámait a testemben... Fogain megvillant a hold fénye, ahogy felém hajolt... a nyakamon éreztem leheletét, majd azt az édes fájdalmat, amit okozott... Nem ivott sokat... még mindig bennem mozogva saját csuklójába harapott és a számhoz emelte vérző kezét... végignyaltam rajta, majd lassan inni kezdtem... közben újra ívbe feszült a hátam, ő pedig hangos hörgéssel újra elélvezett... eleresztettem a kezét...

18+ vége

- Szeretlek... - suttogta... az ölébe húzott és védelmezőn ölelt... szeméből egy csepp vér folyt végig arcán...
A fájdalom ami következett leírhatatlan volt... minden izmom megfeszült... hörögve próbáltam levegőt venni, de nem ment... fulladoztam... Andy a karjaiban tartott, de nem tudott rám nézni... a szenvedésem neki talán jobban fájt...
A csontjaim mintha égnének... a végtagjaimat nem érzem... mintha mindenem leégne... csak Andy testének hidegsége tartott észnél...

Ghost life 13. (a bűvös 13- as...:))

Andy jéghideg keze a halántékomon térített magamhoz... arca kisimult, sőt.. kétségbeesetten nézett rám
- Jól vagy? - suttogta... - annyira sajnálom...
- Apu? - nyögtem...
- Itt vagyok... - vigyorgott rám a másik oldalról...
- Apukád... jól ellátta a bajomat... - nyögött Andy... ekkor vettem észre, hogy a ruhája szakadt, a bőrén pedig vérfoltok...
- Ezek szerint nem kell, hogy bemutassalak... - mosolyogtam nehézkesen...
- Nem... de Moon... hogy kerültök ide?
- Hát amikor tombolni kezdtél elrohantam, az erdőben egyenesen a szüleidbe botlottam, akik várbörtönbe zártak, ahol tizennyolc éve fogva tartották aput... Drakula kiszabadított és idehozott minket...
- Oké... szédülök... - állított le... - vegyél levegőt... sajnálom, hogy úgy kiakadtam, de nem tudom elviselni, hogy mennyi bajt okozok... folyton veszélyben vagy miattam...
- Most itt nem... anyukád nem tud bejönni...
- Az nem végleges... kitalál valamit...
- És nekünk is van tervünk...
- Az nem terv, hanem őrültség... - nézett könyörgően...
- Ha te nem, akkor majd megteszi más...

Felpattantam határozottan és elindultam megkeresni a vár urát... Andy mellettem száguldott könyörgőre fogva... a végén a lépcsőn összecsúszva zokogott... mint egy kisgyerek, akitől elveszik a kedvencét...
- Andy, mi kifogásod van ez ellen... örökké együtt lehetnénk...
- Nem... mi lesz, ha vámpírként, nem akarsz majd engem? - nézett rám... kék szemeiből patakzott a vér, végig folyva arcán... a lépcsőn koppanva...
- Neked elment az eszed? - huppantam le mellé... döbbenetem az égig szállt... attól fél, hogy nem lesz elég jó nekem... ő... a két lábon járó tökéletesség?
- Moon, mi lesz, ha minden megváltozik?
- Nem fog, csak kicsit hidegebb leszek... de ugyanolyan rettentően foglak szeretni...
- Ez igaz... - ért mellénk apám... - Én is ugyanazt érzem mint előtte...
- Nem értem... amikor én átváltoztam minden más lett...
- Az több mint négyszáz éve volt Andrew... nem is emlékezhetsz rendesen... - ért oda Drakula is...
- Te... legszívesebben megölnélek...
- Én is örülök, hogy újra látlak... de nincs időnk csevegni, anyád lassan áttöri a falat, szóval megkapod Moont, egy plusz katonával... ugye kedves apuka... szóval, ha átváltoztatod és aláírod a szerződést... minden rendben lesz...
- Milyen szerződés? - néztem fel...
- Drakula évek óta azt szeretné, ha aláírnám a szerződést, amivel hűséget fogadunk neki... mindannyian...
- Így van... a zenekarod... nagy segítség lenne nekem... a hűséged hozzám... a legnagyobb dolog amit adhatsz nekem cserébe az örök szerelemért...
- Mi lesz a szüleimmel?
- Élhetik tovább az életüket... de le kell váltanom őket... már túl nagy fenyegetést jelentenek rám nézve...
- Miért akarod, hogy Moon vámpír legyen? - nézett rá
- Mert a törvény az én szememben is törvény... ha megszeged meghalsz... és ti törvényt szegtetek, de lásd kivel van dolgod... anyádat eltávolítom a kapuból és kaptok egy éjszakát... gondolkodási idő... vagy valami hasonló...
- Rendben... - a lépcsőn állva néztük végig, ahogy a katonák a elvezetik a királynét...
- Vacsoránál várlak titeket... Andrew, veled még meg kell beszélnem pár dolgot, szóval, ha ráérsz...
- Rendben, kérek egy kis időt és megyek...
- Várlak...

A szobában ültünk. Apu elvonult a katonákkal...
- Ez elég rossz lehet neked... - suttogtam
- Azért annyira nem, tudod nálunk a családi kötelék, kicsit máshogy működik, mint az embereknél...
- Nagyon megijedtem...
- Sajnálom, nem akartam, de néha nem tudom visszafogni...
- Nem tőled... hanem attól, hogy azért nem akarsz átváltoztatni, mert... vámpírként nem kellenék neked...
- Ettől féltél? - átölelt... - Olyan jó, hogy átölelhetlek... féltem, hogy elijesztettelek...
- Ahhoz sokkal több kéne...
- Moon én... nagyon sajnálom... nem kellett volna ennyi veszélynek kitennem téged... de nem tudom mi ütött belém...
- Ami azt illeti... én már tudom. Drakula elmagyarázta... valami elszakíthatatlan kötelék van kettőnk között... - mosolyogtam rá...
- Az már egyszer tuti... de mi köze ennek a hülyeségemhez...
- Állítólag én vagyok az oka... elveszem az eszed...
- Ebben van valami... - ölelt át... újra
- Most menned kell... nekem meg öltöznöm... Drakula elég szigorúan veszi a vacsoraidőt, ahhoz képest, hogy nem eszik...
Andy elnevette magát.

Aznap este egy fekete ruha hevert az ágyon. Andy még nem került elő én viszont elkészültem. Az itt eltöltött időnek hála, kezdtem emberi formát ölteni. A sebeim nagy része már csak emlék volt, a foltok is kezdtek eltűnni.
A tükör előtt álltam... ha vámpír leszek... csak éjjel láthatom majd magam... kit érdekel... gondoltam...
Kopogtak. Apu állt az ajtóban...
- Milyen szép vagy... kivirultál mióta megjelent a herceged...
- Köszönöm... és azt is amit bevállaltál miattam...

Lassan lépkedtem lefelé. A lábaimat figyeltem, nehogy elessek... mikor felnéztem, a lépcső alján Andy várt rám... egy pillanatra megálltam és gyönyörködtem a látványban... nem tudom merre járt, de teljesen megváltozott...
Mikor elé értem beletúrtam a hajába...
- Tetszik?
Bólogattam. A derekamra tette kezeit és magához húzott...
- Ma éjjel... új élet kezdődik, mindkettőnk számára... - suttogta a számba... majd megcsókolt...
A vacsora elég furcsa volt végül is mindenki némán ült és nézték, ahogy elfogyasztom életem utolsó emberi vacsoráját...

Ghost life 12.

Nem várt cella... Drakula bebiztosította magát, minden felé szolgák és katonák őrizték lépteinket.
- Az orvosunk kiszedi a szilánkokat, le tudtok fürdeni és ha végeztetek, várlak titeket vacsorára... meg se próbáljatok elszökni, mert a katonák azonnal megölnek...
- Rendben - feleltük egyszerre... - egy idősebb nő a szobákhoz vezetett minket.
Miután leültünk a kanapéra, biztosított, hogy az orvos nemsokára megérkezik... úgy is történt. Egy ember volt. szorgosan kiszedte a szilánkokat, majd valami oltást kaptunk fertőzés ellen... aztán eltűnt...
- Elmegyek fürdeni... apu...
- Tessék? - hevert végig a kanapén
- Örülök, hogy élsz...
- Hát én is... - felállt és óvatosan magához ölelt... - remélem újra egy család lehetünk egyszer...
- De hát már most is az vagyunk...
- A normálisat kifelejtettem... - nevetett...
- Arra már nem sok esély van... - mutattam körbe...

A víz csípte a sebeimet, de nem bántam, miután végeztem, apám is lefürdött... ruhákat készítettek az ágyra.
- Ne már... - nyögtem az estélyit nézve...
- Kész vagyok - lépett ki öltönyben megborotválkozva, hosszú haját összefogva apu a fürdőből...
- Milyen jól nézel ki... - mosolyogtam...
- Kösz kislányom... - vigyorgott rám... - öltözz fel... igazán ránk fér az a vacsora...
- Remélem nem mi leszünk a főfogás... - suttogtam
- Hát én is bízom benne...
Kínunkban nevetni kezdtünk... miután felöltöztem sem lett jobb. A fekete ruha gyönyörű volt, de nem illett a sebekkel és foltokkal tarkított bőrömhöz és kényelmetlen is volt... de mit bánom én... lassan úgy is meghalok...
- Mehetünk... - sziszegtem...

Az ajtónk előtt álló katonák egy hatalmas ebédlőbe vezettek minket. Az asztal roskadásig volt pakolva különféle ételekkel... azonnal megkordult a gyomrom...
- Egyetek nyugodtan... minden nagyon finom... lehet... - Drakula az utolsó szót elharapta...
- Köszönjük uram... - apu neki esett valami kajának de én csak némán ültem...
- Moon kedvesem... mi bánt?
- Miért hoztál ide? - néztem az ősz hajú férfira...
- Mert sokat érsz... a herceg az életét adná érted...
- Erre ne vegyél mérget...
- Oh a kis színjátékra gondolsz? Andrew könnyen felbosszantható... hiszen még gyerek... - erre felhúztam a szemöldököm... - ne csodálkozz... alig múlt 20 amikor átváltoztattam...
- Te?
- Az egész családot én választottam ki... a hercegi cím valójában a fiamé lenne, de ő meghalt... Christian pedig lemondott a lehetőségről... engedetlen gyermek...
- Ezért Andy a herceg...
- Pontosan... de a lényeg... most fejvesztve keres téged... minden vámpírnak megvan a maga gyengéje... minden nőnek egy férfi és minden férfinak egy nő... nagyon ritka, hogy a vámpír megtalálja ezt a bizonyos különleges személyt... Andrew számára te vagy az... mint egy valóra vált álom... csak egy baj van... a kedvesed a közeledben ostoba és kiszámítható lépéseket tesz... mintha elvesztené az eszét... egy módja van, hogy minden a helyére kerüljön... csakhogy ezt ő nem tudja elfogadni... vámpírrá kell válnod Moon...
Nyeltem egyet... én nem bánnám...

- Mi? neeem... nem... nem... - apu aki eddig némán evett, most a fejét rázva felpattant... - most kaptalak vissza...
- Apu... - csöndre intettem, de nem hatott...
- Egy fiú kedvéért elrontanál mindent... gyerek vagy még... és majd megváltozik minden... találsz egy embert akit szerethetsz...
- Sajnálom uram, de téved... - szólt közbe higgadtan Drakula... hirtelen végtelen nyugalmat árasztott... ezt a trükköt ismerem... apu lehiggadt... - azt hiszem nem értett meg... Moon és Andrew nem élhetnek egymás nélkül...
- Ebben magának mi az üzlet? - tapintott rá a lényegre apu...
- Nem kenyerem a megtévesztés... igaza van... céljaim vannak velük...
- És még is micsoda? - kérdezte...
- Ezt nem áll módomban megosztani önnel... ne haragudjon, de mégis csak egy ember...
- Rendben, beleegyezek ebbe az őrületbe, de csak, ha Moon mellett maradhatok...
- Úgy érti, hogy változtassam át, hogy a lányával maradhasson?
- Úgy értem!
- Remek... - tapsikolt örömében Drakula... - ... együtt a család... már csak a hercegre várunk...

Eltelt pár nap... egyik este apu épp valamit írogatott egy füzetbe én pedig az ágyon ültem...
- Mi lesz, ha nem jön el?
- Ha az úr azt mondta, akkor biztos úgy lesz...
- Hallod magad?
- Hűséget fogadtam neki... sajnálom Moon, de nem veszíthetlek el többé... de most... akarok valamit... - az orrom alá dugta a füzetet. a füzetben egy torta rajzolt képe volt alatta egy boldog szülinapot felirattal...
- Te jó ég... el is felejtettem... köszönöm...
- Sajnos nem tudok neked ajándékot adni...
- Apu az idei év után nem vágyom semmire... visszakaptalak és ez már önmagában egy hatalmas ajándék...
- Jajj gyere ide... - átölelt.

Hatalmas robaj törte meg a csendet... mindketten felpattantunk és a hang irányába rohantunk pár katonával a nyomunkban...
- Peter! - hallotuk ahogy Drakula apu nevét kiáltja... - Jöjjön, itt az ideje...
- Mi volt e... - dadogtam...
Nem kellett válasz, újabb robaj rázta meg a falakat... a hatalmas ajtó nyikorogva kidőlt a helyéről és ott állt a királyné, rengeteg katonával... eltorzult arcuk félelmetes volt...
- Azonnal add át a lányt... - kiáltotta...
- Sajnálom... de nem áll módomban eleget tenni a kérésednek... ezen felül nem jöhetsz be ide... megmondtam... úgy is én nyerek a végén...
- Majd meglátjuk...
Drakula a szememnek láthatatlan tempóban apám torkába harapott, majd mikor legközelebb láttam épp vérével itatta őt...
Apám hörögve nyelte a mérgező vért én pedig levegő után kapkodva bámultam a bejáratban őrjöngő vámpírokat... egyedül maradtam emberként ebben a világban...
Apu vonagló teste mellé térdeltem. Csendesen tűrte a fájdalmat...
- Nem kellett volna... - suttogtam sírva...
- Dehogynem... - hörögte fulladozva... olyan volt, mint aki haldoklik...
A szeme tágra nyílt és kilehelte az utolsó levegőt a tüdejéből... A szíve nem dobbant többet és teste hideggé és keménnyé vált... a kezemet fogta mégis... nem eresztette...
- Moon, Andrew hamarosan ideér... - szólalt meg Drakula...
- Nem fog... nem jön ide... - kiabálta a még mindig őrjöngő királyné a kapuból...
- Majd meglátod... - vetette oda flegmán a félisten...
Apám szemei újra mozdultak. Keze bilincsként szorultak a csuklómra. Felpattant és húzni kezdett maga után a szoba felé...
- Apu... - suttogtam...
- Minden rendben Moon... ez csodálatos... - mosolygott...
- Minden megváltozik?
- Nem... minden sokkal jobb lesz... - nyugtatott...

Andy feltépte az ajtót, arca torz volt, pont mint amikor utoljára láttam... félelmetes...
- Ereszd el katona... - sziszegte...
- Andy... - nyögtem... de rám se hederített... ugrásra készen állt izmai megfeszültek... apu elé vetettem magam... a következő pillanatban már ájultan hevertem a padlón...

Ghost life 11. (válaszok a kérdésekre :DD)

 Némán álltam, várva a többieket és a megoldást, amit állítólag ez az ősi vámpír szolgáltat majd nekünk… félelmetesnek tűnt, pláne, ahogy Chris reakciója mutatta. 

Mikor mindenki megérkezett, Ash és Chris szinte védelmezően körém álltak... ez rosszabb volt, mintha feltálaltak volna tálcán...

- Úgy véditek azt a csodás lányt... pedig csak megkóstolnám... - sziszegte a mondat végét... megesküdtem volna, hogy állatias vonásai, elnyomják az emberi képét... de csak egy pillanatra... eltorzult arca újra kisimult. Majd belekezdett...

- Mind tudjátok, hogy én az első vámpír félig Isten vagyok... magam választottam ki a családodat, hogy viseljék a korona terhét... bármikor megfoszthatnám őket ettől, de nem teszem... a kedvesért sem, ifjú herceg... pláne nem egy emberért... - az utolsó szavakat szinte fröcsögte... - egyetlen megoldás van... ha valamilyen módon megölöd Moont... akkor vele lehetsz... a szüleid és a barátaid emlékeiből kitörlöm a szabályszegés emlékét... és boldogan élhettek vagyis... halhattok... - nevetett saját fanyar viccén...

- Nem ölhetem meg... annál sokkal jobban szeretem őt... - rázta  a fejét Andy.

- Akkor majd megteszi más... - nevetett újra

- Miért érzem ezt fenyegetésnek? - kérdezte Andy. Chris és Ash még közelebb álltak, hogy védjenek...

- Nem fenyegetlek Andrew... te hívtál ide... tudtad, hogy milyen vagyok, ahogy azt is, tudtad, hogy mi a megoldás, de az az igazság, hogy gyenge vagy... nem bírod megtenni, hát majd megteszi más... 

Andy fenyegető testtartása elárulta, hogy bármikor ugrásra készen áll...

- Nem kell, hogy segíts... keresünk más megoldást...

- Nincs más megoldás... te is tudod...

- Moon nem lesz ilyen... szörnyeteg...

Ekkor esett le... a halál, amiről Drakula beszél, nem "valóságos" hanem a vámpírrá válást jelenti... valójában én nem bántam volna annyira... de Andy nagyon ellenkezett...

- Dehogynem... csak idő kérdése és ezt te is tudod... - azzal kisétált az ajtón...

Mindenki leeresztett egy pillanatra...

- Mondtam, hogy ez egy hülye ötlet... - sziszegte Chris...

- Sajnálom... belátom, hogy igazad volt...

- Ráadásul, most Moon veszélyben van miatta is... tudod milyen... nem nyugszik bele, ha nincs igaza...

- Mennünk kéne... - nyögte Andy... 

- Az igazság az Andy, hogy mióta Moon megjelet teljesen elvesztetted az eszed... Drakulának talán igaza van... ha Moon is közénk tartozna... - kezdte Jake...

- Nem... - zihálta Andy

- Én nem bánnám... - szólaltam meg csendesen...

- Fogalmad sincs mit beszélsz... - üvöltött rám Andy... éreztem, hogy a gyomrom megremeg és ömleni kezdtek a könnyeim... soha nem láttam még ilyennek... 

- Nyugodj meg... kérlek... - suttogtam 

- NEM... - üvöltése erősödött... 

Ashley elém állt... mintha egy élő fal lenne... a hátának dőlve zokogtam... Andy pedig tombolt... pillanatok alatt rommá változott a szoba, ahogy próbálták megfékezni... Ashley végül karon ragadott, és elindult velem kifelé... Andy elkapta hátulról... én pedig csak futottam... ki a szobából, ki a hotelből... bele a semmibe... a könnyek folytak az arcomon... 

Nem Andy elől futottam, hanem az elutasítás elől... az hiszem, hogy vámpírként nem kellenék neki... végül beértem az erdőbe, ami előttem terült el... nagy hiba volt...

Egyenesen nekirohantam egy alaknak...elterültem a földön... ahogy felnéztem, Andy apja morogva nézett rám. Csapdába estem...

A király és a királyné nem szóltak. Az Erdélyi lovak híresek a gyorsaságukról... hát nem csak mese... a lovaskocsi úgy száguldott, hogy hányinger kerülgetett. A kocsi padlóján feküdtem megkötözve, mint egy darab hús... mennyire ostoba voltam... mindent elrontottam... és már Andy sem akar engem... nem bánom, most már jöhet a halál... arcomon folytak a könnycseppek, egymást érve... a király néha rám nézett szánakozva... undorral...

Nem tudom merre jártunk... valahol a semmi közepén és a világ vége előtt eggyel... egy hatalmas kastély előtt álltunk meg... újabb vámpírok kerültek elő... egyikük felemelt és mint egy ruhadarabot, a földre dobott... a karom reccsent... összerándultam a fájdalomtól, de próbáltam csendben maradni...

- Milyen törékeny... - nevetett a tag én pedig úgy éreztem magam, mint egy rosszul sikerült üveg szobor... aki most szilánkosra fog törni...

A kastély valódi régi kastély volt... olyan igazi... várbörtönnel, ami az új helyszíne volt életemnek... 

Vajon most megölnek? És akkor mi lesz? Ha nem leszek szellem akkor... van élet a halál után? Nem számít... Andy életét kíméljék meg akkor pedig... én pedig nem bánom a halált...

A falon egy ablakon világított be a hold fénye... próbáltam kinézni rajta, de túl magasan volt...

- Most bajban vagy kislány... - szólalt meg egy hang valahonnan...

- Ki maga...?

- Csak egy rab, ahogyan te is...

- Remek, örvendek a szerencsének... - a rácsokon át láttam, a földön ülő alakot...

- Mit tettél Moon? - kérdezte...

- Honnan tudja a neve...

- Csönd... jön valaki...

A királyné állt meg a cellám előtt...

- Hogyan kényszerítetted a fiamat arra, hogy törvényt szegjen...

Először tiltakozni akartam, aztán rájöttem, hogy itt a nagy esélyem...

- Andy nem tehet semmiről... mindent én terveltem ki... a közelébe akartam kerülni, és sikerült is... elcsábítottam... elvettem az eszét és mindent megtettem, hogy vele lehessek...

- Azt állítod Andrew nem bűnös? - mosolygott rám az asszony... - Te tényleg szereted a fiamat... megmentenéd... emberként védesz egy szörnyet... példátlan... köszönöm Moon... de sajnos, ez a te sorsodon nem változtat... be kell tartanunk a szabályokat...

- Megértettem - Andy megmentve... ettől kicsit boldogabb lettem, de még mindig nagyon fájt, ahogy arra gondoltam, nem láthatom többé az arcát...

Mikor a királyné eltűnt, újra a rácsokhoz ültem...

- Te hogy kerültél ide? - kérdeztem...

- Tizennyolc évvel ezelőtt... a király és a királyné épp ott laktak ahol ma is... a szomszédban...

- Honnan tudsz ennyit...

- Hallok dolgokat, tudod sokat beszélnek... akár csak az emberek... 

- És mi történt?

- Megláttam őket, ahogy emberekre vadásztak... a feleségemmel együtt bezártak ide... sajnos ő nem bírta, időközben meghalt... de én még élek... és te is... és nagyon örülök, hogy ennyi idő után újra láthatlak...

- Újra... apu? - hirtelen mintha tarkón vágott volna egy villám...

- Én vagyok Moon... - a rácsok között átnyúlt és megszorította a kezemet...

- Nem is tudják?

- Nem hiszem... bár anyád elég sokat beszélt rólad... annak idején... de az elithez nem jutott el...

- Apu... mindenki azt hitte, hogy meghaltatok...

- Ez sem jobb... - nyögte... - de mesélj... mi ez a... katyvasz... mi történt itt, te hogy kerülsz ide...?

- Hát kezdjük az elején... volt egy balesetem, ami után kómába estem és bolyongó szellemként ténferegtem... - kezdtem bele a mesémbe...

Órákon át szőttem a történetemet, ő pedig némán hallgatta és a rácson keresztül fogta a kezemet... 

- Valahogy kijutunk innen Moon... 

- Nem hiszem... apu, tudod mit?

- Na?

- Most már boldogan meghalok... Andy megmenekült és újra kimondhattam neked, hogy apu...

- Jajj Moon... - megszorította a kezemet... - ki kell hogy juss innen... talán a te herceged eljön érted...

- Nem hiszem apu... azt sem tudják, hogy hova tűntem...

- De én igen... - állt meg a rácsok előtt egy ismerős alak...

- Drakula... - suttogtam rémülten... 

- Milyen megható családi találkozás... apuci, velünk tart?

- Tessék? - néztem rá...

- Nem világos kicsikém... kiviszlek innen... nagyon sokat érsz... apu velünk jön?

- Persze... - nyögtem...

Egy hatalmas morgás közepette hatalmas szörnyeteggé változott... felém repült undorító bőr szárnyaival, felkapott és az ablakon át a szabadba repült... az üvegszilánkok több helyen a bőrömbe fúródtak. Apám is az arcát fogva nyögött egyet... 

Kint voltunk, de újra fogságban... kiszabadultunk a királyi pár kastélyából... és egyenesen Drakula kastélya felé tartottunk... tudtam, hogy ez lesz... tervem az nem volt... de valamiért mégis jobban éreztem magam most, hogy nem abban a cellában sínylődtem...