Ghost life 15.

Nem telt el sok idő... Andy kék szemei szinte világítottak... az érintése már nem volt hideg... az arcát végig szelő vér csík élénkebb volt mint valaha... nem akartam más felé nézni, csak rá... ahogy engem nézett, megrándult a szája, majd mosolyra húzódott...

- Úgy nézel, mint aki még soha nem látott...

- Olyan gyönyörű minden... rajtad... - suttogtam... felemeltem a kezem és végigsimítottam az arcán... oda fordította a fejét és belecsókolt a tenyerembe... az érzés amit a csókja a bőrömön keltett olyan perzselő volt, hogy emberként nem hiszem, hogy érezhet bárki is ilyet...

- Gyere, mutatok valamit... - Felállt mellőlem, a kezét az enyémbe fonta... mintha mágnes húzna hozzá... a tükör elé állított... este volt, így láthattam magam... végig taperoltam az arcomat... láttam magam a tükörben de mégis más volt... minden... szebb... tudom, egoistán hangzik, de tényleg... a hajam hosszabb lett, a fekete festék eltűnt belőle így világos barnán omlott a hátamon a fenekemig... a szemem úgy világított, mint egy macskáé, a korábban szerzett sebeim és sérüléseim mind eltűntek... a bőröm hibátlanná vált...

- Nagyon szép vagy... - suttogta a hajamat az ujjai körül csavargatta

Nyeltem egyet, de azonnal meg is bántam... égő érzés volt...

- Óvatosan az emberi dolgokkal... - mosolygott... - csak annyit amennyi muszáj, nincs szükséged se levegőre, se nyelésre, semmi ilyesmi... lassan megszokod majd...

- Rendben... - mosolyogtam, de nem tudtam levenni a szemem a tükörképünkről... az ajkamba haraptam ahogy végig néztem rajta... félmeztelenül állt mögöttem az öve kikapcsolva a farmerján... lassan felé fordultam és végig futtattam az ujjaimat a tetoválásai... mintha szikrázna az érintésem a bőrén... lassan végig simított rajtam és magához húzott... a hátamat cirógatva ölelt... 

18+ 

- Megjött már az eszed? - mosolyogtam rá kacéran...

- Nem hiszem, szerintem most még rosszabb... - nézett rajtam végig - talán ha felöltöznél... 

- Hmm... rendben... - indultam el, de elkapta karomat... visszarántott és amint az ajkaink összeértek... mint a tűzijáték... a nyelveink vad csatát kezdtek... a nadrágja a földre csúszott felkapott és a falnak nyomott... 

- Nem azt... mondtad... hogy... öltözzek? - ziháltam...

- Meggondoltam... - most szinte azonnal belém hatolt. Elképzeltétek, a csóknál a tűzijátékot... na akkor most jöjjön egy vulkánkitörés... Mintha minden porcikánk egybe olvadna... Vadul egymás száját téptük... a nyögések és zihálás végtelen folyama áradt a szobában... Újra az ágyra fektetett kicsúszva belőlem, lassan lejjebb csúszott, a lábaim közé fekszik és megérzem a szikrázó érzést... a nyelve hozzámér és én azonnal el tudnék élvezni, de nem hagyja... hirtelen megáll... megérzem az ujjait, ahogy belém csúsznak. Vámpírként sokáig tartott az első orgazmusom... remegve vonaglottam meg... az ujjait hirtelen kihúzta belőlem és fölém hajolva máris belém csúsztatta férfiasságát újra...

18+ vége...

Nem tudom mennyi ideig bírtuk... de a berendezésből... nem sok maradt a szobában... mikor körbenéztem, legszívesebben elbújtam volna az ágy alá... 

- Hoppá... - mosolygott... - de megérte... - nevette el magát... magához húzott és átölelt...

- Most már tényleg felöltözöm... - temettem a mellkasába az arcomat...

- Rendben...

A fürdőszobát nem bombáztuk le, ezért le tudtam fürdeni nyugodtan. A vízcseppek kopogását éreztem a bőrömön egyesével... meg tudtam volna számolni... mintha le tudnám lassítani az időt...

- Rendet raknak... - lépett be mellém Andy a vízsugár alá... 

- De jó... most már mindenki tudja... - elvörösödtem volna, ha tudok...

- Nem akarlak kiakasztani... de tudod... nem vagy épp visszafogott, szóval... hallották... 

Zavaromban a mellkasának dőltem és újra számolni kezdtem a vízcseppeket a testemen... 

- Én imádom, hogy ilyen vagy... - emelte föl arcomat az állam alá nyúlva... és megcsókolt... - nem öltöztél fel elég gyorsan... 

- Héé... te jöttél utánam... - mosolyogtam rá

Mikor végeztünk a fürdéssel a szobában minden a helyén volt... 

- Gyorsak...

- Vámpírok... - villantotta rám a szemét... - de most tényleg öltözz fel... fel kell mennünk, mert Drakula vár ránk...

Elhúztam a számat... 

- Muszáj... - mosolya meggyőzött...

- Rendben... - szót fogadva felöltöztem, a hajamat összegumiztam és az összes cuccomat, ami nem volt sok... összepakoltam...

- Mehetünk? - Kérdezte mosolyogva...

- Remélem örökre... - nyögtem...

- Minden bizonnyal...

Drakula az ebédlőasztalnál várt ránk. Apám az oldalán állt... mikor meglátott, elmosolyodott...

- Gyönyörű vagy... - formálta a szavakat a szájával... 

- Köszi... - suttogtam vissza

- Nahát Moon... micsoda szépség... - örvendezett nekem Drakula... - nem is volt olyan borzalmas... ugye Andrew...?

Andy morogva jelezte, hogy még mindig nem barátkozna...

Végül elénk tolta a szerződést és egy tollat...

- Olvassátok át...

- Rendben... - motyogta Andy majd hosszas hiba lehetőség keresésbe kezdett... legalább tízszer elolvastuk felváltva...

- Nincs semmi... - néztem rá...

- Én sem találtam... semmit... 

Andy aláírta a papír alján és ezzel végeztünk...

- Moon... Andy kiharcolta, hogy te ne szerepelj a szerződésben... de ha csak felmerül benned, hogy ellenem fordulsz... szemrebbenés nélkül megöllek...

- Ezek szerint én nem tartozom hűséggel feléd... sajnálhatod... - nem tudom honnan jött ez a bátorság hirtelen...

- Ejj... felvágták a nyelved rendesen...

- Menjünk Moon... - húzott maga után Andy... - Peter - kiabált vissza apunak... 

Végre kijutottunk... Andy anyjának nyoma sem volt... senki a környéken... Sikeresen kijutottunk...

- Haza megyünk... - mosolygott...

Apám a hátsó ülésen ült...

- A nagyi meg lesz hatódva... - sziszegtem, mire Andy röhögésben tört ki... 

- Emlékszel a szabályokra... nem tudhat semmit rólatok... apád felhívott, valami kórházból, ahol mostanáig kezelték... amnéziája volt, de most magához tért...

- Nyugi... mindenre emlékszem... 

- Persze, és Moon változása?

- Peter... Moon nem lesz veletek sokat... 

- A nagyi el fogja fogadni ezt... simán annak, hogy jól érzem magam és fodrásznál voltam... és a többi...

- Rendben... tizennyolc év... ennyi ideje nem láttam az anyámat... és most... vámpírként a gyerekem és a barátja oktatnak ki... akik... a királyi pár... döbbenet...

Andyvel összenéztünk és kitört belőlünk a röhögés...

- Ez nagyon hülyén hangzott...

- Jó... csak ideges vagyok...

- Ne már apa... jó lesz... a ház semmit nem változott és a szomszédokat imádni fogod...

- A szüleim...

- Jajj tényleg... még ez is... 

- Ez nem túl kedves... 

- Tizennyolc év fogság sem volt túl kedves... de sebaj... a megbocsájtás nagy erény...

Az utat végig dumálta a megbocsájtástól eljutottunk valami kusza történetig... aztán szerencsére megérkeztünk...

A ház ajtaja nyitva volt... a nagyiékat nem tudom mikor és ki hozta haza a szállóból...

Az ablakon át néztem, ahogy apa a lakásba lép... a nagyi döbbenten áll, majd átöleli a rég elveszett fiát... apu elmeséli neki a kamu történetet arról, hogy mi történt...

- Bemegyünk? - nézett rám Andy...

- Nem kéne nekünk egy saját ház?

- De... mert túl hangos vagy... - nevetett fel...

- Hülye... - duzzogtam...

A nagyi boldogan ölelt át, csak akkor sírdogált kicsit, amikor elmondtuk neki, hogy elköltözünk valami egyetem miatt... amiről persze soha nem hallott... de büszke volt...

- És most már apa itt lesz veled... és Joeval... - vigyorodtam el...

- Joe? - nézett apa a nagyira... 

- Jajj kisfiam... majd megismered őt... nagyon rendes ember... sokat segít...

Kikísértek minket a kocsihoz, miután becsomagoltam a ruháim nagy részét...

- Miért akartok itt hagyni...?

- Apu... a nagyinak szüksége van rád... sajnos már nem sokáig élvezheted a társaságát és sok pótolni valótok van... ráadásul mi most sokat fogunk utazni...

- Hm?

- A zenekar turnézik... világ körüli turné... és ezúttal szeretném úgy látni európát, hogy nem haldoklom, nem menekülök és nem vagyok bajban...

- Hogy ne lennél? Mi már soha nem leszünk normálisak...

- Apu... - nevettem halkan... - van még valami... mivel Andy szülei elvesztették a rangjukat... most már olyan átlag vámpírok mint te... szerintem lehetnétek jóban...

- Moon... hagyd apádat békén... semmi szükség rá, hogy anyámékkal legyen... - fintorgott Andy...

- Nem, igaza van... kell majd a társaság... 

Elbúcsúztunk...

Az autóban ülve már csak arra tudtam, gondolni, hogy végre együtt vagyunk... 

- Mikor érünk az első helyre? - kérdeztem a kormány mögött ülve... a baleset óta most először vezettem, de semmi félelem nem volt bennem már...

- Miért? Hová sietsz? Előtted áll az öröklét...

- De annyi látni való van világon...

- Én csak egy valamit szeretnék most látni... - vigyorgott rám...

- Ahogy a király parancsolja... - nevettem, miközben bekanyarodtam egy motel elé... 

- Gondolatolvasó vagy... - csókolt meg, miután leállítottam a motort... - Királynőm... - suttogta a számba... és elindultunk kivenni egy szobát...

NA a történet első részének, itt vége...  :D 

Nemsokára folytatom... de már "második" történetként... nemsokára kaptok hozzá egy bevezetőt... ;)