Ghost life 6.

Szilveszter este még a szállóban voltunk… Esteledett, de én csak akkor ébredtem. Andy mellett kicsit megváltozott a belső órám…

Összeszedtem magam... a fürdés jót tett, a meleg víz jótékonyan áztatta a bőrömet... miután végeztem a tükör előtt állva a sebre helyeztem ujjaimat, amit a fogai okoztak... Elkészültem, végül egy kendővel eltakartam a nyakam... és indulhattunk...

A vacsoránál találkoztunk a nagyiékkal... Eddig csak napközben futottunk össze, de ők általában városnéző programokon vettek részt, mit pedig inkább a szállodában töltöttük az időt… odafelé eszembe jutott egy apróság... Ez volt az első alkalom, hogy együtt vacsoráztunk…

- Nem láttalak még enni... - vágtam aggodalmas fejet

- Én sem téged, és ez sokkal aggasztóbb... - vigyorgott rám...

- Szoktam enni, a nagyival… csak ritkán… De ezek szerint te tudsz enni...

- Tudok...

- És...

- Ne menjünk bele a vámpírok emésztésébe...

- Rendben...

A nagyiék már az aulában vártak.

- Milyen sápadt vagy... és minek ez a kendő állandóan, olyan meleg van...

- Nincs melegem, és nekem tetszik... - szorítottam a nyakamra a sebemet takaró kendőt...

- Akkor, mehetünk? - mosolygott Andy

- Persze... - vágta rá a nagyi

A vacsora kellemesen telt, persze meredten figyeltem, ahogy Andy tányérjáról eltűnnek a falatok... megesküdtem volna, hogy nem láttam se rágni, se nyelni... miután végeztünk, a nagyiék sétálni mentek, egy darabig velük tartottunk, de aztán úgy döntöttünk, vár ránk a lakosztály...

Andy a kulcsokért ment én pedig a mosdóba, elsétáltam egy ismerős alak mellett...

- Moon?

- Szia Ash... - hoppááá... ekkor döbbentem rá, mennyire idióta vagyok...

- Te ember vagy... - nyögte... - Andy... és te...

Zavartan állt előttem, szerencsémre épp odaért Andy...

- Hú... hát ez elég kínos... hogy kerülsz ide?

- Utánad jöttem, mert küldtek, de... de... de Moon ember... és te tudtad...?

- Ashley, ezt ne itt... - mutatott körbe a bámészkodó emberekre...

A lakosztályban az ágyon ültem, miközben a Andy nyugodtságot tükrözve állt a falnak támaszkodva, Ashley teljes idegrohamban fel alá járkált és próbálta felfogni, mi történik körülötte.

- Ezt jelentenem kell...

- Tedd amit jónak látsz...

- Tudja még valaki?

- Chris...

- És hallgat?

- Ő nekem fogadott hűséget... nem a szüleimnek...

- Ahogy én is, de ez olyan dolog, ami fölött nem mehetünk el... hogy a fenébe gondolod, mi lesz ezután?

- Beavatom a zenekar tagjait... Moon emberi életet fog élni, leszámítva, hogy velem szeretne lenni...

Ashley nyelt egyet...

- Megőrjít... az illata... - nézett Andyre szégyenkezve... - sajnálom, most távozom...

- Ashley... rád bízom a döntést, de kérlek, gondold át...

- Rendben... kiveszek egy szobát... itt maradok veletek... addig eldöntöm mi legyen...

- Köszönöm... - Ash rám nézett... furcsán, nem úgy mint azelőtt, hanem mintha csak egy tál kaja lennék... majd becsapta maga mögött az ajtót... én pedig felhúzott lábakkal ültem tovább az ágyon...

- Jajj... tudtam, hogy csak a baj lesz... de nem bánom, egyetlen percét sem, amíg melletted lehetek... - ült le mellém... az állam alá nyúlt, hogy felemelhesse a fejemet és a szemembe tudjon nézni...

- Aggódom érted... mi lesz, ha bajod lesz belőle...

- Bízd rám, mindent megoldok, Ash meg fog enyhülni, úgy ahogy a többiek is... csak arra kérlek, hogy, szólj, ha te nem akarod...

- Viccelsz? - néztem rá döbbenten... - Azon csodálkozom, hogy mellettem vagy... te olyan tökéletes vagy... és... csodálatos... én meg csak egy ember...

- Hagyd abba... ez butaság... se tökéletes nem vagyok, sem csodálatos... az pedig, hogy emberként ezt gondolod rólam, azt mutatja, hogy mennyire naiv vagy... amikor a véredet ittam... Moon én egy szörnyeteg vagyok... de te ezt nem látod...

Döbbenten ültem...

- Te nem vagy szörnyeteg...

Mosolyogva a keze közé vette az arcomat...

- Pont erről beszélek... ezért vagy te különleges... - megcsókolt...

- Akkor most mi lesz? Várunk?

- Igen... de azért remélem, nem szó szerint gondoltad... - nevetett... - Csak mert előttünk az éjszaka...

Elvörösödve mosolyogtam rá...

- Ejnye, de telhetetlen kisasszony... most nem arra gondoltam... elviszlek valahova...

Ettől aztán még inkább elvörösödtem...

- Hova megyünk? - nyerem vissza a hangomat...

- Sétálunk... öltözz fel melegen... - azzal eltűnt a fürdőszobában...

Miután beöltöztem, egy kanapén ülve vártam rá... hátulról sálat tekert a nyakamra, a kezemnél fogva felhúzott és elindultunk a szálló melletti erdő felé...

- Most megölsz? - nevettem rá, amikor egyre beljebb értünk...

- Nagyon vicces... - morgott... - tudod, hogy mennyire megdöbbentő a bizalmad?

- Tudom... ostobának tűnhetek... de tudod... inkább ez... nem hiszem, hogy képes lennék nélküled élni... - hajtottam le a fejem... a mögöttem lévő fához szorított a testével és ajkai megtalálták az enyémet... nem volt vad... gyengéden csókolt, miközben olyan erősen tartott,hogy közelségébe beleremegett a testem...

- Soha, senki nem mondott nekem még ilyet... - mosolygott mikor elváltak ajkaink...

Majd eleresztett, de a kezemnél fogva tovább húzott. Egyszer csak a szemem elé tárult egy barlang... Andy egyenesen a bejáratához húzott... - Tényleg kezdek aggódni... - sutyorogtam cinikusan, mire elnevette magát, de tovább haladt...

A barlangban sokáig egy irányba haladtunk. Egyre sötétebb lett, de őt ez nem akadályozta.

- Látsz valamit? - kérdeztem...

- Mindent... látok a sötétben... - nyugtatott meg... - de nem sokára te is látni fogsz...

Igaza lett, pillanatokkal később elértünk egy tóhoz, amit kék fény világított be, a víz gőzölgött, látszott, hogy meleg.

- Na, mit szólsz? - nézett rám, kék szeme világítottak a fényben...

- Ez nagyon szép...

- Gyere... - elkezdett vetkőztetni... szépen lassan az összes ruhától megszabadultunk mindketten, a víz forró volt, de a kinti jeges időben nagyon jól esett... magához húzott.

Teste még a meleg víz ellenére is jéghideg volt.

- Olyan, mintha mindig fáznál… - motyogtam…

- Nem, csak halott vagyok… félig meddig…

Egy darabig bírtam csak a vízben, aztán már túl melegnek tűnt. Emberi tulajdonságaim egyre jobban zavartak…

Például a gyomrom hangos korgása reggel… Andy boldogan hívta a szobapincért…

Ashley érkezett helyette…

- El kell mennetek… - tárta ki az ajtót kopogás nélkül…

- Mi történt?

- Sally követett… eddig le tudtam rázni, de tudja, hogy itt vagy, csak azt nem hogy Moon-al… azt mondtam neki, hogy Moon eltűnt… persze nagyon örült neki… - fintorgott… - de nem tudom visszatartani… azonnal el kell mennetek…

- Rendben, Ashley… - szólt utána Andy – köszönöm…

Ash biccentett egyet és elrohant, pont olyan hirtelen, mint ahogy megérkezett…

Azonnal csomagolni kezdtünk. A nagyinak beadtunk valami mesét, arról, hogy az iskolában van valami elintéznivalóm, de hétvégére visszajövünk… belenyugodtak, hogy maradhatnak még egy hétig.

Az aulában várakozva egyre idegesebbek lettünk… tudtuk, hogy Sally nem láthat meg emberként…

Mikor végre az autóban ültünk rám telepedett valami megmagyarázhatatlan nyugalom…

Andy mosolyogva vezetett…

- Te csinálod?

- Mit? – vigyorgott egyértelművé téve a dolgot… - na jó… én… képes vagyok rá, hogy kicsit befolyásoljam a hangulatodat…

- Ez nem ér… - suttogtam már félálomban…

- Pihenj… nem sokára otthon leszünk és szükséged lesz erőre… - hallottam már csak a távolból a hangját… Elaludtam…

Mikor magamhoz tértem, a saját szobámban voltam, egyedül…

Kapart a torkom, fájt a fejem és kóvályogtam, mint aki másnapos. Andy a szomszéd ablakban ült, dohányzott és mosolyogva át integetett, mikor észrevettem…

Visszaintegettem. A konyhába indultam gyógyszerért.

Mikor vizet töltöttem, óvatosan hátulról átölelt… akkorát sikítottam, hogy szerintem még a holdon is hallották...

- Csssss… - csókolt meg… - … ne haragudj…

- Te egy… mekkora hülye vagy… - sziszegtem…

- Ne haragudj… - nevetett a felháborodásomon…

Újabb édes csókkal próbált engesztelni… jó taktika volt… azonnal elolvadtam volna a karjaiban…

- A szüleid? – néztem rá, mikor magamhoz tértem…

- Nos… hát egyenlőre nem tudnak semmit… Ashley hűséges, csak megijedt kicsit… de már megígérte, hogy nem szól… de most dolgod van…

- Nekem?

- Iskolába kell menned… tudod… nálatok ma kezdődik a tanítás… - mutatott a naptárra… de durva… január negyedike volt…

- Ennyit aludtam?

- Hát… kis segítséggel… de szükséged volt a pihenésre… tudod… az egészségedre nincs jó hatással, hogy egy szörnyeteggel vagy együtt…

- De… olyan jó lett volna veled lenni… alvás helyett…

- Hát ez az… látod… nem élhetsz úgy, mint azelőtt… szükséged van alvásra… is… - mosolygott a korgó gyomromon… - és kajára… készülj el, aztán elmegyünk reggelizni, és beviszlek a suliba…

Gyorsan letusoltam, meleg ruhába bújtam, végigfésültem a hajamat, most tűnt csak fel, hogy mennyit nőtt… már majdnem a derekamig értek fekete fürtjeim… igaza volt a nagyinak… feltűnően sápadt voltam, de sebaj… majd betudják a balesetnek...

Andy az autóban várt rám. Felkaptam a táskám, bezártam a lakást és elindultunk.

- Mit ennél? – kérdezte…

- Hagyd csak, majd az iskolában kajálok… - motyogtam… mérges voltam, amiért nem lehetek vele…

- Jól van morgó… - nevetett… - nagyon rossz lesz nélküled… - Bámulta aztán az utat… nem tudom, hogy fogom kibírni… de a jó hír, hogy ma este együtt lehetünk, mert nekem még nincs suli…

- Az jó lesz…

- És érted is jövök, ha végeztél…

- Köszönöm… - erőltettem mosolyt, de legszívesebben sírtam volna, amikor lefékezett az épület előtt…

Kiszállt és hosszan magához szorított, amitől csak még jobban elkenődtem… órákon át nem érezhetem majd az illatát… ez borzalmasan hangzott…

- Nemsokára találkozunk… itt fogok rád várni, mikor végzel… - ígérte… jeges ajkai a számra tapadtak…

Az osztálytársaim nem változtak… szinte semmit. Régen sem voltam jóban velük, de most aztán… úgy néztek rám, mit valami vadidegenre… kivéve…

- Sziaa… Moon! – kiabált utánam, a suli legmenőbb csaja… mögötte a sleppje…

- Natalie? – néztem rá kérdőn…

- Hogy vagy? Hallottunk a balesetedről, meg hogy kómában voltál…

- Igen… már jól vagyok… - még mindig meredten néztem…

- A csajokkal veszekedtünk… láttunk reggel… - ahha innen fúj a szél… - a barátoddal… ő véletlenül… nem Andy Biersack?

- De… - nyögtem ezt a két betűt… - ő az…

- Komolyan, úr isten… - belém karolt és húzni kezdett… - el kell mesélned, hogy ismerted meg…

- Ő a szomszédunk… - sziszegtem kínomban… utáltam, ha foglalkoznak velem…

- És mióta… és a többiek… mindenki jó fej? – száguldoztak a kérdések a fejem fölött én pedig éreztem, hogy lassan összerogyok a terhe alatt…

- NE haragudjatok, de mennem kell… - mentettem végül ki magam…

- Jó, de majd ebédnél ülj hozzánk… - Natalie mosolya annyira tenyérbe mászó volt, hogy legszívesebben leköptem volna, de e helyett, csak mosolyt erőltetve bólintottam…

A lány mosdóba zárkóztam…

- Hé minden rendben? – hallottam meg CC hangját a fejem fölül… ahogy felnéztem, ott tartotta magát pár centire a plafontól, mint egy ninja…

- Hogy kerülsz ide? Meghallhatják… - sutyorogtam…

- Nyugi… - ért földet mellettem… - … senki nem látott és nem is hallanak, mert nincs itt senki…

- Hogyhogy itt vagy?

- Természetesen azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy…

- Andy küldött?

- Hát olyasmi… tudod, mivel ember vagy és egyszer kényszert éreztem, hogy megmentselek… így most kötődöm hozzád… mintha… a húgom lennél… csak másik fajból…

- Oh… ez kedves tőled…

- Persze, Andy örül neki… mert így van egy szörnyeteg testőröd…

- Te is kezded ezt a szörnyetegezést… - csóváltam meg a fejem és folytattam volna, de befogta a számat… abban a pillanatban nyílt az ajtó.

- Moon itt vagy? – hallottam meg Natalie hangját…

Chris rám nézett, mire megráztam a fejem…

- Pedig láttam, hogy erre jöttél… na mindegy…

Azzal becsukódott az ajtó és újra ketten voltunk…

- Nem bírom… - nyögtem… - reggel láttak Andyvel, azóta mindenki olyan kedves velem…

- Hát igen, ez előfordul, de miért nem használod ki…?

- Nem szeretem az ilyet… szeretnék visszamenni közétek…

- Tudod, hogy azt nem lehet…

- Tudom… csak ha Andy…

- Ne kezd… erre még sok időtök van… - CC újra befogta a számat, mert páran bejöttek… mikor távoztak eleresztett…

- Most mennem kell Moon, itt túl sokan vannak… és úgy is mindjárt órád lesz… bírd ki, nem lesz olyan hosszú ez a nap…

Az utolsó órán ültem, végigszenvedtem a tanítást, az ebédet a legnépszerűbb csajokkal és srácokkal és most az utolsó óra utolsó perceiben úgy éreztem felrobbanok… visszaszámoltam…

Amint megszólalt a csengő kirobbantam a padból és rohantam az iskola elé…

Andy ott állt. Az autót támasztva többen elindultak felé, de átvágtam rajtuk és egyenesen a karjaiba rohantam… több ilyen napot nem tudom, hogyan bírok majd ki… bele fogok őrülni.

- Hiányoztál…

- Te is rettenetesen – szorított magához… - nem is engedlek el többet…

Végül kénytelen volt. Néhány rajongó körbeállt minket és autogramot követeltek kedvencüktől… én pedig némán beszálltam az autóba és vártam rá…

Mikor végzett, beült mellém…

- Alig vártam, hogy végre indulhassunk… - nevetett fel…

- A te hibád… minek vagy híres? Egész nap szekáltak miattad…

- Ne már…

- De… még CC-nek is mondtam…

- CC bent volt nálad? Látom nem bír magával… annyira félt téged, hogy ha nem lenne lehetetlen azt mondanám, hogy még talán nálam is jobban…

- Elmondta, hogy kötődik hozzám, amiért meg akart menteni…

- Igen tudom…

- Veled is előfordult már? – néztem rá

- Egyszer… de már nagyon régen volt… - Láttam, hogy elszomorodik egy pillanatra, de aztán, mintha elvágták volna… tovább is lépett…

Észre sem vettem, de már otthon is voltunk.

- Most el kell mennem próbára… de pár óra és jövök… - ígérte… - aztán együtt leszünk…

- Egész éjjel… - tettem hozzá boldogan…

- Igen… - vigyorgott… egy csókot nyomott a számra és visszaszállt az autóba, majd elhajtott…