Boldogan...

Nem sok idő telt el, mire Jake megismert valakit, aranyos, kedves csajszi volt. Pont hozzá való és én örültem... végre nem éreztem, hogy egy hálátlan dög vagyok...
Andy mindent megtett, hogy visszanyerje a bizalmamat. Az új lakás, új életet hozott.

Épp turnézni készültek, már nem voltak félelmeim és ez nagyon jó érzés volt. Nehezen hagyott otthon, de ezúttal én választottam azt, hogy nem megyek velük... Az indulás reggelén...
- Biztos nem jössz? - könyökölt fel mellettem az ágyon
- Biztos, hogy nem... csak pár napra mentek és úgyis csak útban lennék...
- Te soha nem vagy útban - egy kusza hajtincsemmel játszadozott.
- Amúgy is dolgom van...
- Tudom, a meglepetésed...
- Igen...
Lágyan csókot lehelt a számra...
- Nem tudlak meggyőzni?
- Nem hiszem...
Újabb csók követte az előzőt...
- Biztos?
- Jó úton haladsz - nevettem el magam
- Gyere hozzám... - mosolygott rám észvesztően... elakadt a levegőm...
- Nem az akartad mondani, hogy veled?
- Nem... - nézett a szemembe... - gyere hozzám!
Felültem mellette... hirtelen összement a szoba, betöltött mindent a boldogság...
- Hozzám jössz? - kérdezte
- Igen... - suttogtam. A karjaim a nyaka köré fonódtak. - Igen... - mondtam újra...
- Akkor gyere velem... - nevetett...
- Meggyőztél... - bújtam hozzá, miközben egy gyönyörű gyűrűt húzott az ujjamra - Akkor pakolni kéne...
- Nekem most jobb ötletem van... - vigyorgott rám, miközben hanyatt döntött és fölém hajolt...
Lassan belefeledkeztem a tekintetébe és a csókjaiba, de nem hagyhattam magam...
- Elkésünk... - nyögtem a csókjai alatt...
- Nélkülem nem mennek el... - vigyorgott - de igazad van, mennünk kéne...

Hipersebességgel készültünk el, de a többiek már így is türelmetlenül vártak... Ashley toporzékolva állt, másnaposan a fejét a busznak támasztva panaszkodott, hogy mennyire kiütötte magát előző nap, Jake épp a barátnőjével beszélgetett, a többiek már a buszon várakoztak...
- Jake! Elrabolhatom? - siettem oda nevetgélve, mikor a lány felszállt a buszra, átöleltem a legjobb barátomat...
- Na mi újság? Mi ez a nagy boldogság? Nem úgy volt, hogy nem jössz?
- Ennyire zavarlak?
- Hülye...
- Amúgy... - a kezemet az orra elé toltam, azonnal megakadt a szeme a gyűrűn...
- Hoppááá... - mosolygott - boldog vagy?
Bólogattam...
- Nekem csak ez a fontos... - mosolya azért elárulta, hogy soha nem leszek közömbös számára...
- Köszönöm... - öleltem át újra... úgy szorított magához, mintha most örökre elveszítene... - ettől még minden marad a régi... -  próbáltam meggyőzni...
- Tudom, de akkor is... menyasszony vagy... és ez nagy dolog...
- Indulhatunk? - lépett oda Andy
- Persze, gratulálok... - Vigyorgott rá Jake...
- Köszi...

A buszban Andyhez bújva néztem végig rajtuk... az új családom. Boldog voltam... igazán boldog... minden a helyére került.

-Vége-