A legnagyobb pofon...

Pár hét telt el. Andyvel még mindig lakást kerestünk, átmenetileg anyuval laktunk együtt.
Dani naplója a párnám alatt bújt.
Aznap kedvem támadt olvasni, bár a szavai fájdalmat okoztak, de tudnom kellett az igazat. Bár ne tudtam volna meg...
* aznap este Andy bekopogott hozzám, azt mondta Barbi elaludt, és szeretne velem beszélgetni, azt hittem csak álom, félmeztelenül állt az ajtóban, én pedig alig bírtam leplezni a vágyat, amit keltett bennem. Kínos volt, de mégis ez lett a legszebb éjszakám, a beszélgetésünk csókokba teljesedett ki... * Éreztem, ahogy gombóc nő a torkomban... Andy megcsalt... méghozzá a bátyámmal, aki azóta belehalt az iránta érzett szerelembe...
Döbbenten olvastam tovább az éjszakájuk részleteit... majd becsuktam a naplót... nem emlékszem, hogy hogy kerültem Jakehez...
Az ajtó előtt ültem a szakadó esőben...

Jake:

Amikor kinyitottam az ajtót, nem tudom, hogy hova indultam eredetileg, de majdnem átestem az üres tekintetű szarrá ázott lányon...
- Mit?... - nem mozdult, mellé hajoltam, de nem reagált...
Csak bámult maga elé némán... mint amikor Andy megvádolta...
- Gyere... - suttogtam, felemeltem és besétáltam vele a lakásba. Némán tűrte, ahogy ruhástul egy kád forró vízbe ültetem... nem mertem levetkőztetni... rám emelte tekintetét... olyan elgyötört volt, hogy szinte elsírtam magam a fájdalmától...
- Be kell, hogy vigyelek a kórházba, ha nem tudod elmondani, hogy mi a baj... - mondtam végül... a kád mellett ültem. Egyszer csak felpattant ledobálta magáról a ruhákat, kilépett a kádból, meztelenül és maga köré csavart egy törölközőt, majd zokogva a földre csúszott...
Mellé csúsztam és magamhoz öleltem, reszketett a karjaim között...
- Csak holnapig várj, most képtelen lennék... - suttogta végül...
- Rendben, gyere adok ruhát...
A pólóm lógott rajta.
Némán ültem a kanapén, nem akartam tőle semmit kérdezni, de nagyon aggódtam érte. Mellém ült és az ölembe fekve reszketve elaludt.
Másnap reggel kávé illatára ébredtem. A konyhában állt karikás, kisírt szemmel, kócos hajjal, a hatalmas pólómban és kávét főzött...
- Jó reggelt...
- Jake... Andy megcsalt engem... Danival...
Le kellett ülnöm.
- Honnan veszed?
- Dani mindent leírt a naplójába... mindent... részletesen... és Andy miatt ölte meg magát...
Nyeltem egyet, éreztem, hogy megy fel bennem a pumpa...
- Ne haragudj - felpattantam, a kabátomért nyúltam, de Barbi a kezemre tette az övét.
- Ne menj... kérlek... - suttogta...
- Muszáj... meg kell tudnom az igazat...
Könnyes szemmel bólintott...
- Én itt maradhatok?
- Ameddig csak szeretnél.
Ahogy átölelt, újra éreztem, hogy mennyire szeretem őt... és mennyire hülye voltam, hogy nem harcoltam érte jobban, amikor Andy már egyszer megbántotta...
A kocsiban ülve teljesen elöntött az ideg. Amikor pedig megláttam Andyt, már csak arra tudtam gondolni, hogy a szart is kiverem belőle, de vissza kellett fognom magam...
- Hé... - elkaptam a karját... - tudod te, hogy mi csináltál?
- Mi van??????
- Csak egyszer kérdezem meg... igaz, amit Dani leírt a naplójában? Tényleg volt köztetek valami?
- Mivan?? - kérdezte kék szemeit az enyémbe fúrva... láttam, hogy hazudik. Pontosan tudta miről van szó...
- Nem hiszem el, hogy mit csináltál...
- Jake... én.... el akartam mondani... de...
- Azt hitted, hogy a halálával megoldódott minden... - Hatalmas pofont kevertem le neki... a földre csúszott és végre őszintén zokogni kezdett, mint egy gyerek... - szánalmas vagy, pedig azt hittem a barátom vagy...
- Barbi tudja?
- Mindent tud... szerintem egy darabig jó lenne, ha elkerülnéd... nem miattad, hanem hogy ne bántsd jobban...
- Már nem tud... - hallottam meg a lány hangját a hátam mögül... - Andy, ezt nem tudom neked megbocsájtani... a legnagyobb pofont kaptam tőled... nem vagyok gyerekes... nem mondom, hogy nem akarlak többet látni, de ne várj tőlem megbocsájtást, sem mást. Szeretném, ha nem kéne beszélnem veled nagyon nagyon sokáig... vagy talán soha...
Barbi határozottsága meglepett. Mellém lépett és a kezemet megfogva húzni kezdett onnan. Andy csak némán nézett minket.

Barbi:

Jó pár hét eltelt. Andy kiköltözött anyámtól, azóta nem találkoztunk. De én is kiköltöztem, Jake befogadott ami nagyon jót tett mindkettőnknek.
Reggel épp kávét főztem...
- Jó reggelt! - mosolygott rám, mint minden reggel.
- Neked is... kész a kávé...
Most mégis más volt. Pár napja éreztem, hogy kicsit jobban kezdek megnyílni...
- Jake... - suttogtam... - tudod, hogy nagyon kedvellek...
Mosolyogva állt mellettem. Hagyta, hogy közelebb lépjek... éreztem a derekamon a kezét és lassan az ajkaimra lehelt... közelebb hajoltam és megcsókoltam, határozottan. Hogy tudja, hogy tényleg így akarom...