Sweet Dreams...


Sweet Dreams...

Barbi új életet kezd a családjával Los Angelesben... ami történik... az mesébe illő, vagy mégsem?
Ghost Life - Vampire Life
Az örök élet... te szeretnéd? Hát ki ne szeretné Andy oldalán? :)

2013. augusztus 20., kedd

Ghost life 7.

Na jó, nem értettem semmit, mikor beléptem a házba, egy hatalmas csokor vörös rózsa várt… Egy kártyán várt az üzenet…
* nagyon várom az estét, Andy*
A virágokat vázába tettem, még soha nem láttam ennél gyönyörűbb rózsákat.
Az órára néztem. Alig múlt három, hol van még az este…
Végül megettem egy szendvicset, lefürödtem, majd elnyúltam a kanapén és elaludtam… gondoltam, az este előtt nem nagy baj, ha kipihenem magam…
Már késő este volt, amikor felébredtem. Andy mellettem ült. Mosolyogva nézett.
- Miért nem ébresztettél fel?
- Hát csak, mert olyan jó nézni, ahogy alszol… ráadásul rólam álmodtál… a nevemet mondtad…
Elvörösödve ültem fel.
- Ettél ma már? – nézett rám
- Persze
A kezeimet az övébe vette.
- Akkor jó, Moon, lesz egy bál az iskolában, szeretném, ha velem jönnél… - mosolygott…
- Hogyan? – néztem rá döbbenten… - hiszen ember vagyok…
- Nem számít, álarcos bál lesz és ilyenkor nem figyelnek annyira…
- De hát biztos éreznék… Ashley sem bírta velem egy szobában…
- Az iskola más… ott mindenki kicsit emberibb… nem lesz baj… megígérem…
- Rendben, de ruhám sincs…
- De van… - vigyorgott teli szájjal… - az ágyadon van…
Azonnal felpattantam, de elkapta a karomat és az ölébe rántott nevetve…
- Türelmetlen…
Hosszan megcsókolt. Nem eresztett el… hamar a kanapén találtam magam hanyatt fekve. Fölém hajolt és mosolygott…
- Nem válaszoltál… Moon, eljönnél velem a bálba?
- Igen Andrew, semmi nem tenne boldogabbá… leszámítva… ezt… - suttogtam az ajkába… halványan elmosolyodott és csókot lehelt a számra…
- Tudod, mennyire boldoggá teszel pusztán a létezéseddel? – kérdezte még mindig rajtam fekve
- Nem, de azt tudom, hogy te mennyire boldoggá teszel engem…
Újra mosolygott…
- Most pedig pihenj… holnap iskola… - húzta el a száját…
- Neee… ne is emlékeztess… - duzzogtam… - nem lehetnék inkább veled?
- Ejjnye, máris lógni akarsz miattam?
- Hát… gondoltam rá…
- Nem, de nem lesz olyan szörnyű, mint ma volt… - mosolygott sejtelmesen…
- Honnan tudod?
- Ne legyél ennyire kíváncsi… - dorgált meg játékosan… - gyere – feküdt mellém… - aludnod kell…
- Nem biztos, hogy tudok, egész délután… - álmosan ásítottam… - ez nem ér… megint befolyásolsz…
- Majd, ha felébredtél, akkor megbüntethetsz… - vigyorgott…
Újra megcsókolt, de már félig aludtam is… hozzábújva, minden gondom elmúlt. Minden, amitől féltem eltűnt, minden, ami aggasztott megszűnt… csak a végtelen nyugalmat éreztem, amit árasztott…
Hajnalban ébresztett. Nyűgösen bámultam az asztalon lévő töménytelen mennyiségű reggelit, amit készített, végül kiválasztottam egy forró bögre kávét és miután magamévá tettem elvonultam készülődni. A szobába lépve megláttam a ruhát, ami az ágyamon feküdt…
Döbbenten álltam fölötte, nem mertem hozzáérni, annyira gyönyörű volt…
Miután elkészültem, újra megnéztem, hogy még ott van-e… azt hittem eltűnik, mire újra megnézem, de ott hevert az ágyon, továbbra is.
- Indulnunk kell – szólalt meg az ajtófélfát támasztva.
- Mehetünk. – magamhoz vettem a táskámat és indultunk. Ma nem az iskola előtt állt meg, hanem a parkolóba hajtott, mikor kérdőn néztem rá, csak mosolygott…
Kiszálltunk és vártam a búcsút, de nem… kézen fogott és húzni kezdett maga után. Egyenesen az igazgatói iroda felé haladtunk.
- Mit csinálsz?
- Kicsit még bírd ki… - vigyorgott…
- Hmmm… - puffogtam.
Megállt az iroda előtt és elengedte a kezemet.
- Itt várj meg…
- Jó… de…
- Cssss…  - nyomta ajkait a számra, majd eltűnt az ajtó mögött…
Mikor újra előkerült, vigyora szélesebb volt, mint előtte bármikor…
- Mehetünk…
- Hova? – néztem rá kérdőn
- Hát órára… - vigyorgott rám
- Beiratkoztál? – ugrottam a nyakába
- Mondtam, hogy nem bírok ki még egy napot nélküled, meg aztán rám fér… nem is tudom, mikor jártam rendes iskolába utoljára…
Így kézen fogva sétáltunk be a terembe. Mindenki némán figyelt minket, a lányok elolvadtak a srácok féltékenyen bámultak rá…
Natalie érkezett utánunk a sleppjével, egyenesen felénk indult.
- Nat vagyok, Moon barátnője – mosolygott a kezét nyújtva Andy felé.
- Andy, örülök, hogy megismerhettelek…
Magamban elátkoztam a pillanatot, amiért nem vágtam a képébe, hogy mennyire is vagyunk jó barátnők, de a pad alatt Andy megszorította a kezemet…
Az óra elkezdődött, a tanár felszólította Andy-t hogy mutatkozzon be, majd mikor mindenki feltehette  kérdéseit véget ért a bemutatkozás és elkezdődött a tanítás… Nem tudtam levenni róla a szememet, bámultam őt, ahogy mellettem ül, a kezemet fogja és minden tökéletes volt…
- Ha nem figyelsz, nem tanulsz semmit… - suttogta mosolyogva…
- Nem tehetek róla… mikor lesz a bál?
- Ma éjjel…
- Alig várom… - mosolyogva a tábla felé biccentett, mire kénytelen kelletlen arra felé próbáltam figyelni, de a gondolataim már a bálon jártak… milyen csodálatos lehet… egy maszkokkal teli terem, ahol minden féle lény felvonul… gyönyörű vámpírok mindenfelé…
Kopogás zökkentett ki a gondolataimból.
- Elnézést a késésért, de nem találtam a termet… Ashley vagyok… - Ash felénk biccentett, Andy pedig vigyorogva fészkelődött…
- Többen is jönnek? – kérdezte fennhangon az egyik nagyszájú csávó, mire Andy gyomra felől halk morgást lehetett hallani…
- Hé… ez egy iskola… tudod, hatalmi harc, menőségi versengés… csak túl jók vagytok itt… - csitítottam…
- Kár, pedig éhes vagyok… - sziszegte…
Ashley helyet foglalt a másik oldalamon.
- Mizu csajszi?
- Most már remekül érzem magam… - mosolyogtam rá – örülök, hogy te is itt vagy…
- Én kevésbé… még mindig elég nehezen bírom az illatodat… ráadásul itt még van pár íncsiklandó…
- Csss… csak… hagyd abba… - fintorogtam rá…
Így elég gyorsan eltelt a nap. Andy egy pillanatra sem eresztette el a kezemet, amitől annyira biztonságban éreztem magam, mint még soha. Az ebédlőben jött a következő kihívás, az osztályban lassan megszokták a jelenlétüket, de az ebédlő más volt… minden évfolyam, minden diákja ott terpeszkedett és mikor megérkeztünk, minden szem minket követett… utálom, ha velem foglalkoznak és ennél feltűnőbbek nem is lehetnénk… Andy átkarolta a derekamat.
- Szeretlek… - suttogta vallomását a fülembe… majd ki ugrott a szívem…
- Én is szeretlek… - mosolyogtam rá, mosolyogva nézett vissza
- Olyan hangosan dobog a szíved, hogy félek, kiugrik…
Ashley vigyorgása alátámasztotta állítását. Elvörösödtem.
Egy külön asztalnál ültünk le, Andy körbenézett, hamar meglátta, amit keresett. A „menők” asztalánál ültek a sportos, kigyúrt izomagyúak… Egyikük minket méregetett, tudtam, hogy ki ő… rengetegszer hallottam róla, hogy balhézott, többször majdnem kirúgták, most egyenesen Andy-t bámulta… majd felpattant és két társával felénk indult…
- Mit nézel, te buzi? – lépett Andy elé… aki felállt… magasabb volt nála ugyan, de jóval vékonyabb
- Hozzám beszélsz? – nézett rá a szőkés hajú fiúra… morogva…
Az megérezve a veszélyt elfordult, de büszkesége nem engedte. Visszafordult és ökle egyenesen Andy kezében landolt…
- Nem talált… - szorítani kezdte… a fiú pillanatok alatt a földre került… fájdalmasan nézte Andyt, majd sziszegni kezdett…
- Feladom… - nyögte…
Andy eleresztette és visszaült. Csúnyán néztem rá…
- Felhívod magadra a figyelmet… - suttogtam…
- Fogalmad sincs… mennyire utálom magam ezért… de…
- Te is csak fiú vagy… tudom… - nem tudtam rá haragudni… Ashley vigyorogva nézett…
- Azért valld be, ez minden csaj álma…
- Nem mondanám… - öltöttem ki rá a nyelvemet… - Natalie… - nyögtem
- Sziasztok, leülhetünk? – Végignéztem a kis társaságon. Nat és még két bomba csaj… Andy pedig engem néz…
- Persze… - Válaszolt Ashley boldogan… elképzeltem, ahogy ezt gondolja *asztalnál a vacsi…*
Nat Andy-t bámulva leült egyenesen vele szembe, a két lány, pedig mellé…
- Miért nézel? Nat nagyon szép… nem hiszem, hogy nem tetszik kicsit sem… - suttogtam véka alá rejtve a féltékenységemet…
- Annyira buta vagy… nem érdekel semmi rajtad kívül… - mosolygott továbbra is az arcomat fürkészve…
Hamar vége lett a tanításnak. Ashley elmotorozott, mi pedig követtük autóval… próba volt. Ez volt az első, hogy emberként láthatott mindenki… Szerencsémre Ash és Chris már láttak így csak ketten maradtak, akik a torkomnak eshettek…
- Izgulsz? – nézett rám Andy
- Tudod, hogy igen…
- Nem kell… Jinxx és Jake… könnyebb esetek, mint Ashley… és őt meggyőzted…
- Nem én, hanem te… - mosolyogtam

Ahogy a próbaterembe léptem megfagyott a levegő. Chris a dobok mögött ülve mosolygott Ash már félmeztelenül állt a gitárjával… Jake és Jinxx azonnal felkapták a fejüket…
- Ez az illat… - motyogta Jake… - … ember vagy… - nyögte…
- Andy… - nézett Jinxx kérdőn rá…
- Moon ember… amikor megismertétek, bolyongó volt…
- És ti… miért nem csodálkoztok? – mutatott Jake Ash és CC felé…
- Már tudtak róla… lebuktunk előttük… szeretnélek biztosítani…
- … haver, hagyd, ha szereted a csajt, nekem mindegy, hogy micsoda… elég rég óta ismerlek, hogy tudjam, hogy van eszed… bár néha úgy tűnik, elmegy…
- Moon, nagyon örülök, hogy megismerhetlek élőben… - vigyorgott Jinxx jelképesen kézen csókolt…
- Én is örülök, hogy nem lesz belőlem vacsora… - mosolyogtam
Erre mindenkiből kitört a röhögés…
- Van még valami… Moon a társam… mostantól ugyanolyan hűséggel tartoztok felé, mint felém…
Erre mind mosolyogni kezdtek…
- Rendben…
- … velem jön a bálba…
- MI???????? – kérdezték szinte egyszerre… - Haver, ez nagyon, nagyon… nagyon hülye öltet…
- Szerinted, nem mondtam neki? – nézett Ash Jakere… - mintha a falnak beszélnék…
- Szerintem sem biztonságod… - suttogtam…
- Minden rendben lesz… - morogta Andy…
- De a szüleid felügyelik a bált…
- Nem baj, a tömegben úgy sem tehetnek semmit… és ha bemutatom nekik Moon-t minden rendben lesz… azzal, hogy ember, nem szegek törvényt…
- Csak, ha valaki felismeri… aki látta őt szellemként…
- Nem fogják… ez egy álarcosbál… - mutatott rá Andy…
- Te tudod, mi melletted állunk…
- Akkor számíthatunk rátok?
- Természetesen… - mondták egyszerre…

A próbának hamar vége lett, elég fáradt voltam, de ugyanakkor alig vártam, hogy felvehessem a ruhámat…

Egyetlen dolog aggasztott, hogy be akar mutatni a szüleinek… micsoda hülye ötlet ez… mindenki aggódik a bál miatt ő mégis olyan magabiztosan állítja, hogy nem lesz semmi baj, mintha pontosan tudná, hogy mi fog történni… Pedig ő sem tudhatta...

2 megjegyzés:

  1. Ahww... De jó rész volt... *-* Én nem mennék el Moon helyében a bálba... Még valami vámpír megesz... Juj... :D Siess lécci a következő résszel, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a bálon!! :D

    VálaszTörlés
  2. Nyehh >< Nat de gáz:$$ haha bárcsak lenne egy Andym aki a mi rajcsávóinkat is elintézné:))))

    VálaszTörlés