Viszont látás...

- Nemsokára indulnom kell - ölelt át Jake, épphogy felébredtem. Morogva felé fordultam az ágyban, boldog voltam mellette.
- Ez nagyon szomorú... - suttogtam az ajkaiba
- Gyere velem...
- Nem lehet, Andy ott lesz és nem hiszem, hogy képes lennék...
- Megértelek, de az elkerülhetetlen, előbb utóbb találkozni fogtok...
- Tudom, de azt hiszem utóbb jobb lenne...
- Rendben, megértettem...
Csókot nyomott a számra és eltűnt a fürdőben.

Jake:

Mikor elkészültem Barbi felöltözve állt a konyhában...
- Mész valahova?
- Meggondoltam magam... azt hiszem az lesz a legjobb, ha veled megyek...
Átöleltem, én voltam a legboldogabb, hogy végre őszintén kimutathatom, hogy mit érzek iránta.
- Nem akarlak belekergetni semmibe...
- Nem, igazad volt...
Miután ő is elkészült, kézen fogva sétáltunk az autóig, az utunk pedig némán telt... A szemem sarkából láttam, amikor beveszi a gyógyszerét, de nem tettem szóvá, reméltem, hogy tényleg segít és nem lesz semmi gond, ha mégis, nem hiszem, hogy meg tudnám bocsájtani magamnak, hiszen mégiscsak én erőltettem, hogy jöjjön velem...
- Megjöttünk - álltam meg a próbaterem előtt, megszorítottam a kezét... - minden rendben?
- Persze - mosolygott rám a lehető legmeggyőzőbben
A bejáratban dohányzott, amíg a többiekre vártunk...
- Sziasztok - lépett oda Ashley és CC - Andy? - nézett Barbira Ashley
Mély levegőt vett és az ajkába harapott... hát igen, bár hetek teltek el, nem beszéltünk róla, hogy mi történt... eddig...
- Mi már... nem vagyunk együtt... - suttogta a füstöt kifújva... - az igazság az... - nézett a szemembe - hogy hetek óta Jake és én...
- Mi????? - Ashley úgy nézett ránk, mint aki megzavarodott...
- A részletekbe nem mennék bele, de a lényeg, ennyi és épp elég, ha ennyit tudtok...
- Rendben... nem firtatom... - húzta fel az orrát Ash, mikor megérkezett Jinxx...
Andy is befutott döbbenten nézte az előtte álló lányt, aki kerülte a tekintetét...

Barbi:

Mikor Andy megérkezett, azt hittem elájulok. Elég kellemetlen volt Ashley faggatózása is, nem hogy, most szembe kellett néznem vele... azzal az emberrel, akit mindennél jobban akartam gyűlölni, de nem ment... hiába... valójában már a haragom is elszállt... egyszerűen csak bámultam a földet és eszembe jutottak az emlékek...
Az első találkozásunk...
* Szia, Andy vagyok a bagós társad... - villantott egy vigyort...*

Ránéztem...

Elmosolyogtam magam, de ő csak lehajtott fejjel állt előttem, a legnagyobb megbánással, amit embertől valaha láttam...

Jake engem figyelt, rettenetesen szerettem őt és nagyon jó volt, hogy mellettem állt...

A próbateremben csak leültem egy sarokba és bámultam ki a fejemből, nem is emlékszem szinte semmire...

- Beszélhetünk? - lépett oda Andy... még mindig lehajtott fejjel...

- Persze... - hatalmasat nyeltem, de a torkom így is olyan száraz lett, mintha bebetonozták volna...