Ghost life 13. (a bűvös 13- as...:))

Andy jéghideg keze a halántékomon térített magamhoz... arca kisimult, sőt.. kétségbeesetten nézett rám
- Jól vagy? - suttogta... - annyira sajnálom...
- Apu? - nyögtem...
- Itt vagyok... - vigyorgott rám a másik oldalról...
- Apukád... jól ellátta a bajomat... - nyögött Andy... ekkor vettem észre, hogy a ruhája szakadt, a bőrén pedig vérfoltok...
- Ezek szerint nem kell, hogy bemutassalak... - mosolyogtam nehézkesen...
- Nem... de Moon... hogy kerültök ide?
- Hát amikor tombolni kezdtél elrohantam, az erdőben egyenesen a szüleidbe botlottam, akik várbörtönbe zártak, ahol tizennyolc éve fogva tartották aput... Drakula kiszabadított és idehozott minket...
- Oké... szédülök... - állított le... - vegyél levegőt... sajnálom, hogy úgy kiakadtam, de nem tudom elviselni, hogy mennyi bajt okozok... folyton veszélyben vagy miattam...
- Most itt nem... anyukád nem tud bejönni...
- Az nem végleges... kitalál valamit...
- És nekünk is van tervünk...
- Az nem terv, hanem őrültség... - nézett könyörgően...
- Ha te nem, akkor majd megteszi más...

Felpattantam határozottan és elindultam megkeresni a vár urát... Andy mellettem száguldott könyörgőre fogva... a végén a lépcsőn összecsúszva zokogott... mint egy kisgyerek, akitől elveszik a kedvencét...
- Andy, mi kifogásod van ez ellen... örökké együtt lehetnénk...
- Nem... mi lesz, ha vámpírként, nem akarsz majd engem? - nézett rám... kék szemeiből patakzott a vér, végig folyva arcán... a lépcsőn koppanva...
- Neked elment az eszed? - huppantam le mellé... döbbenetem az égig szállt... attól fél, hogy nem lesz elég jó nekem... ő... a két lábon járó tökéletesség?
- Moon, mi lesz, ha minden megváltozik?
- Nem fog, csak kicsit hidegebb leszek... de ugyanolyan rettentően foglak szeretni...
- Ez igaz... - ért mellénk apám... - Én is ugyanazt érzem mint előtte...
- Nem értem... amikor én átváltoztam minden más lett...
- Az több mint négyszáz éve volt Andrew... nem is emlékezhetsz rendesen... - ért oda Drakula is...
- Te... legszívesebben megölnélek...
- Én is örülök, hogy újra látlak... de nincs időnk csevegni, anyád lassan áttöri a falat, szóval megkapod Moont, egy plusz katonával... ugye kedves apuka... szóval, ha átváltoztatod és aláírod a szerződést... minden rendben lesz...
- Milyen szerződés? - néztem fel...
- Drakula évek óta azt szeretné, ha aláírnám a szerződést, amivel hűséget fogadunk neki... mindannyian...
- Így van... a zenekarod... nagy segítség lenne nekem... a hűséged hozzám... a legnagyobb dolog amit adhatsz nekem cserébe az örök szerelemért...
- Mi lesz a szüleimmel?
- Élhetik tovább az életüket... de le kell váltanom őket... már túl nagy fenyegetést jelentenek rám nézve...
- Miért akarod, hogy Moon vámpír legyen? - nézett rá
- Mert a törvény az én szememben is törvény... ha megszeged meghalsz... és ti törvényt szegtetek, de lásd kivel van dolgod... anyádat eltávolítom a kapuból és kaptok egy éjszakát... gondolkodási idő... vagy valami hasonló...
- Rendben... - a lépcsőn állva néztük végig, ahogy a katonák a elvezetik a királynét...
- Vacsoránál várlak titeket... Andrew, veled még meg kell beszélnem pár dolgot, szóval, ha ráérsz...
- Rendben, kérek egy kis időt és megyek...
- Várlak...

A szobában ültünk. Apu elvonult a katonákkal...
- Ez elég rossz lehet neked... - suttogtam
- Azért annyira nem, tudod nálunk a családi kötelék, kicsit máshogy működik, mint az embereknél...
- Nagyon megijedtem...
- Sajnálom, nem akartam, de néha nem tudom visszafogni...
- Nem tőled... hanem attól, hogy azért nem akarsz átváltoztatni, mert... vámpírként nem kellenék neked...
- Ettől féltél? - átölelt... - Olyan jó, hogy átölelhetlek... féltem, hogy elijesztettelek...
- Ahhoz sokkal több kéne...
- Moon én... nagyon sajnálom... nem kellett volna ennyi veszélynek kitennem téged... de nem tudom mi ütött belém...
- Ami azt illeti... én már tudom. Drakula elmagyarázta... valami elszakíthatatlan kötelék van kettőnk között... - mosolyogtam rá...
- Az már egyszer tuti... de mi köze ennek a hülyeségemhez...
- Állítólag én vagyok az oka... elveszem az eszed...
- Ebben van valami... - ölelt át... újra
- Most menned kell... nekem meg öltöznöm... Drakula elég szigorúan veszi a vacsoraidőt, ahhoz képest, hogy nem eszik...
Andy elnevette magát.

Aznap este egy fekete ruha hevert az ágyon. Andy még nem került elő én viszont elkészültem. Az itt eltöltött időnek hála, kezdtem emberi formát ölteni. A sebeim nagy része már csak emlék volt, a foltok is kezdtek eltűnni.
A tükör előtt álltam... ha vámpír leszek... csak éjjel láthatom majd magam... kit érdekel... gondoltam...
Kopogtak. Apu állt az ajtóban...
- Milyen szép vagy... kivirultál mióta megjelent a herceged...
- Köszönöm... és azt is amit bevállaltál miattam...

Lassan lépkedtem lefelé. A lábaimat figyeltem, nehogy elessek... mikor felnéztem, a lépcső alján Andy várt rám... egy pillanatra megálltam és gyönyörködtem a látványban... nem tudom merre járt, de teljesen megváltozott...
Mikor elé értem beletúrtam a hajába...
- Tetszik?
Bólogattam. A derekamra tette kezeit és magához húzott...
- Ma éjjel... új élet kezdődik, mindkettőnk számára... - suttogta a számba... majd megcsókolt...
A vacsora elég furcsa volt végül is mindenki némán ült és nézték, ahogy elfogyasztom életem utolsó emberi vacsoráját...