Vampire life 2.

Moon:

Minden megváltozott… soha nem voltam nyugodt ember, de vámpírként kifejezetten a saját magam agyára mentem minden pillanatban… éreztem, hogy rendszeresen túlfeszítem a húrt… de Andy csak mosolyogva tűrte… minden hülyeségemet…

Olyan lettem mint egy vadállat amit legszívesebben messziről csodálnának a nézelődők, mert szép, de halálos… Andy többször vadmacskának titulált…

Épp az ablakban dohányoztam, nem értem mi bajuk ezzel… igaz, magasan van, de csak nem fogok leesni… vagy ha igen… akkor?

A haláltól való félelmem teljes mértékben eltűnt… tudjátok, emberként bennetek van… nem lépek ki az autó elé, nem mászok fel magasra, nem ugrok le… stb… vámpírként mindez megszűnik… nem félsz már semmitől… csak az emberek gonoszságától és a társaid árulásától…

Mióta csak megtudtam a titkát és vele voltam, erről álmodoztam, de ez a fajta lét, nem az, amit bárkinek kívánnék. A vámpírrá válás sötét oldalait nem írják le a csillogó vámpírokról szóló történetek… ott csak szépség és szerelem van… de a valóság más. Vértől csöpögő és sokszor inkább állatias mint emberi. Minden érzés felerősödik. Az a ragaszkodás, ami emberként sem volt teljesen egészséges… sokkal inkább túlzó… most ezerszeresére duzzadt és minden percben mardosott a féltékenység, amikor valaki megérintette, vagy csak megszólította Andyt… abban a pillanatban maró fájdalmat éreztem a mellkasomban és égette a torkomat az éhség… a vágy, hogy egyetlen harapással az illető vérét vegyem, amiért csak ránézett és a nyálát csorgatta…

Tudtam, hogy ez kölcsönös… a kettőnk közötti különbség az volt, hogy én vissza tudtam fogni magam, de Andy hulla gyárosnak is elmehetett volna és kifejezetten élvezte, amikor úgy vadászhatott, hogy kihasználta egy férfi rajongását irántam… amikor megunta, hogy valaki körülöttem legyeskedik lecsapott… könyörtelenül… nem volt olyan ártalmatlan, mint amilyennek hittem őt, mégis maga volt a tökéletesség megtestesítője…

Lassan telt az idő, amíg a szüleit vártuk… a szigorú ex uralkodók természetesen ellenünk is lehetnek, de kötve hiszem… a bizalmam Andy anyjában nem rendült meg a várbörtönben töltött idő óta sem. Szent meggyőződésem volt, hogy akkor is csak Andyt féltette és ez imponált… egy csapatban játszunk, legalább is ezt gondolom…

Drakula viszont más kérdés. Hiába a mézes mázos behízelgő stílusa, azonnal a fogamat mártanám belé, ha tehetném…

Gyűlöltem őt, amiért befolyásolta Andyt és a fiúk többségét… Chris kivétel volt… ő nem hajtott fejet Drakula óhaja előtt… mikor Andy aláírta a szerződést, senki nem tudott róla. Chris hűséget fogadott már valakinek… egészen pontosan nekem… én sem tudtam róla… de később elmondta. Valójában minden cselekedete olyan volt, mintha… előre gondolkozna. Pontosabban, mintha tudná előre, hogy mit kell tennie… Andy nem tudta a titkát és ez nyomasztó volt, mert sokszor éreztem, hogy legszívesebben CC ellen fordulna, amiért annyira a nyomomban van.

- Jó leszek – ígértem Andynek csendes mosoly kíséretében… Nevetett ezen, mert olyan voltam, mint egy kisgyerek…

- Remélem nem lesz rá szükség, hogy rossz legyél… - suttogta a számba… imádtam, amikor ezt csinálta. Olyan volt, mintha csókot lehelne, miközben édes illatát éreztem magamon… ilyenkor rögtön megkívántam… minden porcikám vonzott hozzá, mintha mágnes lenne bennem… Andy mágnes.

Kopogtak, majd nyílt az ajtó… királyi párhoz méltón helyet foglaltunk a kanapén, míg mindenki más ácsorgott…

- Drakula ellenetek fordul… rettentően fél Moontól, ezért úgy döntött, hogy megdönti a hatalmatokat, de nem csak szimplán leváltani akar benneteket, hanem eltörölni a föld színéről… velem is voltak nézeteltérései, de te…

Moon, te olyan veszélyt jelentesz rá, amitől retteg… egy félistent nem könnyű megölni, csak olyan teheti meg akinek hatalmas ereje van… és te… nem fogadtál hűséget senkinek, hű katonád mégis van… egyedülálló vagy… nincs olyan vámpír, aki független, rajtad kívül…

Drakula azt hitte, hogy mint annak idején én, a királynak hűséget fogadsz… Valójában, mi is azt hittük…

- De nem tettem… - nyögtem halkan…

- Nem, és most ez a szerencséd… Én és még pár katonám, hajlandóak vagyunk neked hűséget fogadni most, ha elfogadod… és akkor végre megszakadhat Drakula rémuralma fölöttünk… mind szabadok lehetnénk… végre…

Csak némán ültem. Olyan felelősséget akasztott a nyakamba hirtelen, ami több volt, mint királynőként parádézni… de a lehetőség, hogy megöljük Drakulát és Andy végre felszabaduljon… nagyon csábítónak tűnt…

- Mennyi időm van átgondolni?

- Hát azért ne sokáig… ha lehet…

- Rendben… kérek két napot…

- Köszönjük felség… - hajoltak meg… a szobában maradók mind rám néztek… Andy dühösen…

- Katonád?

Lebuktam… vagyis… CC bukott le… a terv az volt, hogy Andy ne tudjon róla, csak veszély esetén derült volna ki, így elkerülhetjük a felesleges… balhét…

- Sajnálom… - suttogtam…

- Miért titkolod…

- Mert így is ki vagy rá akadva… - sziszegtem… CC pedig lehajtott fejjel állt…

- Ne őt vond kérdőre királyom… az én hibám…

- Te csak kussolj… - morgott Andy, de már fel is pattant idegességében és Chris felé indult, de elé álltam…

- Hé… nézz rám… jó leszek… - mosolyogtam… mire arca megenyhült, de szemei még mindig dühösen meredtek a nyugalmat árasztó katona felé…

- Mehettek… - hörögte, mire kiürült a szoba…

Kettesben maradtunk… a dühe lassan elszállt, de még érezni lehetett a feszültséget.

- Megvédted őt… tudod, hogy az adósod ezért?

- Semmi szükségem rá… így is megvédene bármitől… hálából én is megtehetem, hogy a haragod elé állok helyette…

- Féltékeny vagyok… - nézett rám, miközben az ölébe húzott… - … meg tudnám ölni…

- Tudom…

- Mindenkit meg tudnék ölni aki csak rád mer nézni…

- Tudom… én is… tudod jól… de mi egymásnak lettünk teremtve… soha nem hagynálak el senkiért

- Ahogy én sem téged… örökké mellettem a helyed! – inkább volt parancs és vallomás egyszerre, mint kedveskedés…