Moon:
Minden
megváltozott… soha nem voltam nyugodt ember, de vámpírként kifejezetten a saját
magam agyára mentem minden pillanatban… éreztem, hogy rendszeresen túlfeszítem
a húrt… de Andy csak mosolyogva tűrte… minden hülyeségemet…
Olyan lettem
mint egy vadállat amit legszívesebben messziről csodálnának a nézelődők, mert
szép, de halálos… Andy többször vadmacskának titulált…
Épp az
ablakban dohányoztam, nem értem mi bajuk ezzel… igaz, magasan van, de csak nem
fogok leesni… vagy ha igen… akkor?
A haláltól
való félelmem teljes mértékben eltűnt… tudjátok, emberként bennetek van… nem
lépek ki az autó elé, nem mászok fel magasra, nem ugrok le… stb… vámpírként
mindez megszűnik… nem félsz már semmitől… csak az emberek gonoszságától és a
társaid árulásától…
Mióta csak
megtudtam a titkát és vele voltam, erről álmodoztam, de ez a fajta lét, nem az,
amit bárkinek kívánnék. A vámpírrá válás sötét oldalait nem írják le a csillogó
vámpírokról szóló történetek… ott csak szépség és szerelem van… de a valóság
más. Vértől csöpögő és sokszor inkább állatias mint emberi. Minden érzés
felerősödik. Az a ragaszkodás, ami emberként sem volt teljesen egészséges…
sokkal inkább túlzó… most ezerszeresére duzzadt és minden percben mardosott a féltékenység,
amikor valaki megérintette, vagy csak megszólította Andyt… abban a pillanatban
maró fájdalmat éreztem a mellkasomban és égette a torkomat az éhség… a vágy,
hogy egyetlen harapással az illető vérét vegyem, amiért csak ránézett és a nyálát
csorgatta…
Tudtam, hogy
ez kölcsönös… a kettőnk közötti különbség az volt, hogy én vissza tudtam fogni
magam, de Andy hulla gyárosnak is elmehetett volna és kifejezetten élvezte,
amikor úgy vadászhatott, hogy kihasználta egy férfi rajongását irántam… amikor
megunta, hogy valaki körülöttem legyeskedik lecsapott… könyörtelenül… nem volt
olyan ártalmatlan, mint amilyennek hittem őt, mégis maga volt a tökéletesség
megtestesítője…
Lassan telt
az idő, amíg a szüleit vártuk… a szigorú ex uralkodók természetesen ellenünk is
lehetnek, de kötve hiszem… a bizalmam Andy anyjában nem rendült meg a
várbörtönben töltött idő óta sem. Szent meggyőződésem volt, hogy akkor is csak
Andyt féltette és ez imponált… egy csapatban játszunk, legalább is ezt gondolom…
Drakula
viszont más kérdés. Hiába a mézes mázos behízelgő stílusa, azonnal a fogamat
mártanám belé, ha tehetném…
Gyűlöltem
őt, amiért befolyásolta Andyt és a fiúk többségét… Chris kivétel volt… ő nem
hajtott fejet Drakula óhaja előtt… mikor Andy aláírta a szerződést, senki nem
tudott róla. Chris hűséget fogadott már valakinek… egészen pontosan nekem… én
sem tudtam róla… de később elmondta. Valójában minden cselekedete olyan volt,
mintha… előre gondolkozna. Pontosabban, mintha tudná előre, hogy mit kell
tennie… Andy nem tudta a titkát és ez nyomasztó volt, mert sokszor éreztem,
hogy legszívesebben CC ellen fordulna, amiért annyira a nyomomban van.
- Jó leszek –
ígértem Andynek csendes mosoly kíséretében… Nevetett ezen, mert olyan voltam,
mint egy kisgyerek…
- Remélem
nem lesz rá szükség, hogy rossz legyél… - suttogta a számba… imádtam, amikor
ezt csinálta. Olyan volt, mintha csókot lehelne, miközben édes illatát éreztem
magamon… ilyenkor rögtön megkívántam… minden porcikám vonzott hozzá, mintha
mágnes lenne bennem… Andy mágnes.
Kopogtak,
majd nyílt az ajtó… királyi párhoz méltón helyet foglaltunk a kanapén, míg mindenki
más ácsorgott…
- Drakula
ellenetek fordul… rettentően fél Moontól, ezért úgy döntött, hogy megdönti a
hatalmatokat, de nem csak szimplán leváltani akar benneteket, hanem eltörölni a
föld színéről… velem is voltak nézeteltérései, de te…
Moon, te olyan
veszélyt jelentesz rá, amitől retteg… egy félistent nem könnyű megölni, csak
olyan teheti meg akinek hatalmas ereje van… és te… nem fogadtál hűséget
senkinek, hű katonád mégis van… egyedülálló vagy… nincs olyan vámpír, aki független,
rajtad kívül…
Drakula azt
hitte, hogy mint annak idején én, a királynak hűséget fogadsz… Valójában, mi is
azt hittük…
- De nem
tettem… - nyögtem halkan…
- Nem, és
most ez a szerencséd… Én és még pár katonám, hajlandóak vagyunk neked hűséget
fogadni most, ha elfogadod… és akkor végre megszakadhat Drakula rémuralma
fölöttünk… mind szabadok lehetnénk… végre…
Csak némán
ültem. Olyan felelősséget akasztott a nyakamba hirtelen, ami több volt, mint
királynőként parádézni… de a lehetőség, hogy megöljük Drakulát és Andy végre
felszabaduljon… nagyon csábítónak tűnt…
- Mennyi
időm van átgondolni?
- Hát azért
ne sokáig… ha lehet…
- Rendben…
kérek két napot…
- Köszönjük
felség… - hajoltak meg… a szobában maradók mind rám néztek… Andy dühösen…
- Katonád?
Lebuktam…
vagyis… CC bukott le… a terv az volt, hogy Andy ne tudjon róla, csak veszély
esetén derült volna ki, így elkerülhetjük a felesleges… balhét…
- Sajnálom…
- suttogtam…
- Miért
titkolod…
- Mert így
is ki vagy rá akadva… - sziszegtem… CC pedig lehajtott fejjel állt…
- Ne őt vond
kérdőre királyom… az én hibám…
- Te csak
kussolj… - morgott Andy, de már fel is pattant idegességében és Chris felé
indult, de elé álltam…
- Hé… nézz
rám… jó leszek… - mosolyogtam… mire arca megenyhült, de szemei még mindig
dühösen meredtek a nyugalmat árasztó katona felé…
- Mehettek…
- hörögte, mire kiürült a szoba…
Kettesben
maradtunk… a dühe lassan elszállt, de még érezni lehetett a feszültséget.
- Megvédted
őt… tudod, hogy az adósod ezért?
- Semmi szükségem
rá… így is megvédene bármitől… hálából én is megtehetem, hogy a haragod elé
állok helyette…
- Féltékeny
vagyok… - nézett rám, miközben az ölébe húzott… - … meg tudnám ölni…
- Tudom…
- Mindenkit
meg tudnék ölni aki csak rád mer nézni…
- Tudom… én
is… tudod jól… de mi egymásnak lettünk teremtve… soha nem hagynálak el senkiért
- Ahogy én
sem téged… örökké mellettem a helyed! – inkább volt parancs és vallomás
egyszerre, mint kedveskedés…
Jó rész volt! NAGYON!! x3 Remélem kinyírják Drakulát és fájdalmas kínhalálthal!! Juj... Egy kicsit elragadtattam magam... x3 Már alig várom a folytatást! :D
VálaszTörlés