Ghost life 7.

Na jó, nem értettem semmit, mikor beléptem a házba, egy hatalmas csokor vörös rózsa várt… Egy kártyán várt az üzenet…

* nagyon várom az estét, Andy*

A virágokat vázába tettem, még soha nem láttam ennél gyönyörűbb rózsákat.

Az órára néztem. Alig múlt három, hol van még az este…

Végül megettem egy szendvicset, lefürödtem, majd elnyúltam a kanapén és elaludtam… gondoltam, az este előtt nem nagy baj, ha kipihenem magam…

Már késő este volt, amikor felébredtem. Andy mellettem ült. Mosolyogva nézett.

- Miért nem ébresztettél fel?

- Hát csak, mert olyan jó nézni, ahogy alszol… ráadásul rólam álmodtál… a nevemet mondtad…

Elvörösödve ültem fel.

- Ettél ma már? – nézett rám

- Persze

A kezeimet az övébe vette.

- Akkor jó, Moon, lesz egy bál az iskolában, szeretném, ha velem jönnél… - mosolygott…

- Hogyan? – néztem rá döbbenten… - hiszen ember vagyok…

- Nem számít, álarcos bál lesz és ilyenkor nem figyelnek annyira…

- De hát biztos éreznék… Ashley sem bírta velem egy szobában…

- Az iskola más… ott mindenki kicsit emberibb… nem lesz baj… megígérem…

- Rendben, de ruhám sincs…

- De van… - vigyorgott teli szájjal… - az ágyadon van…

Azonnal felpattantam, de elkapta a karomat és az ölébe rántott nevetve…

- Türelmetlen…

Hosszan megcsókolt. Nem eresztett el… hamar a kanapén találtam magam hanyatt fekve. Fölém hajolt és mosolygott…

- Nem válaszoltál… Moon, eljönnél velem a bálba?

- Igen Andrew, semmi nem tenne boldogabbá… leszámítva… ezt… - suttogtam az ajkába… halványan elmosolyodott és csókot lehelt a számra…

- Tudod, mennyire boldoggá teszel pusztán a létezéseddel? – kérdezte még mindig rajtam fekve

- Nem, de azt tudom, hogy te mennyire boldoggá teszel engem…

Újra mosolygott…

- Most pedig pihenj… holnap iskola… - húzta el a száját…

- Neee… ne is emlékeztess… - duzzogtam… - nem lehetnék inkább veled?

- Ejjnye, máris lógni akarsz miattam?

- Hát… gondoltam rá…

- Nem, de nem lesz olyan szörnyű, mint ma volt… - mosolygott sejtelmesen…

- Honnan tudod?

- Ne legyél ennyire kíváncsi… - dorgált meg játékosan… - gyere – feküdt mellém… - aludnod kell…

- Nem biztos, hogy tudok, egész délután… - álmosan ásítottam… - ez nem ér… megint befolyásolsz…

- Majd, ha felébredtél, akkor megbüntethetsz… - vigyorgott…

Újra megcsókolt, de már félig aludtam is… hozzábújva, minden gondom elmúlt. Minden, amitől féltem eltűnt, minden, ami aggasztott megszűnt… csak a végtelen nyugalmat éreztem, amit árasztott…

Hajnalban ébresztett. Nyűgösen bámultam az asztalon lévő töménytelen mennyiségű reggelit, amit készített, végül kiválasztottam egy forró bögre kávét és miután magamévá tettem elvonultam készülődni. A szobába lépve megláttam a ruhát, ami az ágyamon feküdt…

Döbbenten álltam fölötte, nem mertem hozzáérni, annyira gyönyörű volt…

Miután elkészültem, újra megnéztem, hogy még ott van-e… azt hittem eltűnik, mire újra megnézem, de ott hevert az ágyon, továbbra is.

- Indulnunk kell – szólalt meg az ajtófélfát támasztva.

- Mehetünk. – magamhoz vettem a táskámat és indultunk. Ma nem az iskola előtt állt meg, hanem a parkolóba hajtott, mikor kérdőn néztem rá, csak mosolygott…

Kiszálltunk és vártam a búcsút, de nem… kézen fogott és húzni kezdett maga után. Egyenesen az igazgatói iroda felé haladtunk.

- Mit csinálsz?

- Kicsit még bírd ki… - vigyorgott…

- Hmmm… - puffogtam.

Megállt az iroda előtt és elengedte a kezemet.

- Itt várj meg…

- Jó… de…

- Cssss…  - nyomta ajkait a számra, majd eltűnt az ajtó mögött…

Mikor újra előkerült, vigyora szélesebb volt, mint előtte bármikor…

- Mehetünk…

- Hova? – néztem rá kérdőn

- Hát órára… - vigyorgott rám

- Beiratkoztál? – ugrottam a nyakába

- Mondtam, hogy nem bírok ki még egy napot nélküled, meg aztán rám fér… nem is tudom, mikor jártam rendes iskolába utoljára…

Így kézen fogva sétáltunk be a terembe. Mindenki némán figyelt minket, a lányok elolvadtak a srácok féltékenyen bámultak rá…

Natalie érkezett utánunk a sleppjével, egyenesen felénk indult.

- Nat vagyok, Moon barátnője – mosolygott a kezét nyújtva Andy felé.

- Andy, örülök, hogy megismerhettelek…

Magamban elátkoztam a pillanatot, amiért nem vágtam a képébe, hogy mennyire is vagyunk jó barátnők, de a pad alatt Andy megszorította a kezemet…

Az óra elkezdődött, a tanár felszólította Andy-t hogy mutatkozzon be, majd mikor mindenki feltehette  kérdéseit véget ért a bemutatkozás és elkezdődött a tanítás… Nem tudtam levenni róla a szememet, bámultam őt, ahogy mellettem ül, a kezemet fogja és minden tökéletes volt…

- Ha nem figyelsz, nem tanulsz semmit… - suttogta mosolyogva…

- Nem tehetek róla… mikor lesz a bál?

- Ma éjjel…

- Alig várom… - mosolyogva a tábla felé biccentett, mire kénytelen kelletlen arra felé próbáltam figyelni, de a gondolataim már a bálon jártak… milyen csodálatos lehet… egy maszkokkal teli terem, ahol minden féle lény felvonul… gyönyörű vámpírok mindenfelé…

Kopogás zökkentett ki a gondolataimból.

- Elnézést a késésért, de nem találtam a termet… Ashley vagyok… - Ash felénk biccentett, Andy pedig vigyorogva fészkelődött…

- Többen is jönnek? – kérdezte fennhangon az egyik nagyszájú csávó, mire Andy gyomra felől halk morgást lehetett hallani…

- Hé… ez egy iskola… tudod, hatalmi harc, menőségi versengés… csak túl jók vagytok itt… - csitítottam…

- Kár, pedig éhes vagyok… - sziszegte…

Ashley helyet foglalt a másik oldalamon.

- Mizu csajszi?

- Most már remekül érzem magam… - mosolyogtam rá – örülök, hogy te is itt vagy…

- Én kevésbé… még mindig elég nehezen bírom az illatodat… ráadásul itt még van pár íncsiklandó…

- Csss… csak… hagyd abba… - fintorogtam rá…

Így elég gyorsan eltelt a nap. Andy egy pillanatra sem eresztette el a kezemet, amitől annyira biztonságban éreztem magam, mint még soha. Az ebédlőben jött a következő kihívás, az osztályban lassan megszokták a jelenlétüket, de az ebédlő más volt… minden évfolyam, minden diákja ott terpeszkedett és mikor megérkeztünk, minden szem minket követett… utálom, ha velem foglalkoznak és ennél feltűnőbbek nem is lehetnénk… Andy átkarolta a derekamat.

- Szeretlek… - suttogta vallomását a fülembe… majd ki ugrott a szívem…

- Én is szeretlek… - mosolyogtam rá, mosolyogva nézett vissza

- Olyan hangosan dobog a szíved, hogy félek, kiugrik…

Ashley vigyorgása alátámasztotta állítását. Elvörösödtem.

Egy külön asztalnál ültünk le, Andy körbenézett, hamar meglátta, amit keresett. A „menők” asztalánál ültek a sportos, kigyúrt izomagyúak… Egyikük minket méregetett, tudtam, hogy ki ő… rengetegszer hallottam róla, hogy balhézott, többször majdnem kirúgták, most egyenesen Andy-t bámulta… majd felpattant és két társával felénk indult…

- Mit nézel, te buzi? – lépett Andy elé… aki felállt… magasabb volt nála ugyan, de jóval vékonyabb

- Hozzám beszélsz? – nézett rá a szőkés hajú fiúra… morogva…

Az megérezve a veszélyt elfordult, de büszkesége nem engedte. Visszafordult és ökle egyenesen Andy kezében landolt…

- Nem talált… - szorítani kezdte… a fiú pillanatok alatt a földre került… fájdalmasan nézte Andyt, majd sziszegni kezdett…

- Feladom… - nyögte…

Andy eleresztette és visszaült. Csúnyán néztem rá…

- Felhívod magadra a figyelmet… - suttogtam…

- Fogalmad sincs… mennyire utálom magam ezért… de…

- Te is csak fiú vagy… tudom… - nem tudtam rá haragudni… Ashley vigyorogva nézett…

- Azért valld be, ez minden csaj álma…

- Nem mondanám… - öltöttem ki rá a nyelvemet… - Natalie… - nyögtem

- Sziasztok, leülhetünk? – Végignéztem a kis társaságon. Nat és még két bomba csaj… Andy pedig engem néz…

- Persze… - Válaszolt Ashley boldogan… elképzeltem, ahogy ezt gondolja *asztalnál a vacsi…*

Nat Andy-t bámulva leült egyenesen vele szembe, a két lány, pedig mellé…

- Miért nézel? Nat nagyon szép… nem hiszem, hogy nem tetszik kicsit sem… - suttogtam véka alá rejtve a féltékenységemet…

- Annyira buta vagy… nem érdekel semmi rajtad kívül… - mosolygott továbbra is az arcomat fürkészve…

Hamar vége lett a tanításnak. Ashley elmotorozott, mi pedig követtük autóval… próba volt. Ez volt az első, hogy emberként láthatott mindenki… Szerencsémre Ash és Chris már láttak így csak ketten maradtak, akik a torkomnak eshettek…

- Izgulsz? – nézett rám Andy

- Tudod, hogy igen…

- Nem kell… Jinxx és Jake… könnyebb esetek, mint Ashley… és őt meggyőzted…

- Nem én, hanem te… - mosolyogtam

Ahogy a próbaterembe léptem megfagyott a levegő. Chris a dobok mögött ülve mosolygott Ash már félmeztelenül állt a gitárjával… Jake és Jinxx azonnal felkapták a fejüket…

- Ez az illat… - motyogta Jake… - … ember vagy… - nyögte…

- Andy… - nézett Jinxx kérdőn rá…

- Moon ember… amikor megismertétek, bolyongó volt…

- És ti… miért nem csodálkoztok? – mutatott Jake Ash és CC felé…

- Már tudtak róla… lebuktunk előttük… szeretnélek biztosítani…

- … haver, hagyd, ha szereted a csajt, nekem mindegy, hogy micsoda… elég rég óta ismerlek, hogy tudjam, hogy van eszed… bár néha úgy tűnik, elmegy…

- Moon, nagyon örülök, hogy megismerhetlek élőben… - vigyorgott Jinxx jelképesen kézen csókolt…

- Én is örülök, hogy nem lesz belőlem vacsora… - mosolyogtam

Erre mindenkiből kitört a röhögés…

- Van még valami… Moon a társam… mostantól ugyanolyan hűséggel tartoztok felé, mint felém…

Erre mind mosolyogni kezdtek…

- Rendben…

- … velem jön a bálba…

- MI???????? – kérdezték szinte egyszerre… - Haver, ez nagyon, nagyon… nagyon hülye öltet…

- Szerinted, nem mondtam neki? – nézett Ash Jakere… - mintha a falnak beszélnék…

- Szerintem sem biztonságod… - suttogtam…

- Minden rendben lesz… - morogta Andy…

- De a szüleid felügyelik a bált…

- Nem baj, a tömegben úgy sem tehetnek semmit… és ha bemutatom nekik Moon-t minden rendben lesz… azzal, hogy ember, nem szegek törvényt…

- Csak, ha valaki felismeri… aki látta őt szellemként…

- Nem fogják… ez egy álarcosbál… - mutatott rá Andy…

- Te tudod, mi melletted állunk…

- Akkor számíthatunk rátok?

- Természetesen… - mondták egyszerre…

A próbának hamar vége lett, elég fáradt voltam, de ugyanakkor alig vártam, hogy felvehessem a ruhámat…

Egyetlen dolog aggasztott, hogy be akar mutatni a szüleinek… micsoda hülye ötlet ez… mindenki aggódik a bál miatt ő mégis olyan magabiztosan állítja, hogy nem lesz semmi baj, mintha pontosan tudná, hogy mi fog történni… Pedig ő sem tudhatta...