Ghost life 10.

Mikor felébredtem szembe találtam magam a leggyönyörűbb szemekkel... a világot jelentették nekem és nem mertem újra becsukni az enyémet, nehogy eltűnjenek...
- Moon... - hallottam meg a legédesebb hangot... azonnal felültem és a nyaka köré fontam karjaimat... olyan közel húzott magához, hogy azt hittem összeroppant, de most azt sem bántam volna, ha a karjai között halok meg...
- Istenem... - suttogott... - nagyon beteg vagy, ne ugrálj...
- Nem hiszem el, hogy tényleg itt vagy... nem csak a gyógyszertől hallucinálok?
- Nem... - mosolygott rám, a szeméből egy könnycsepp folyt végig az arcán...
- Gyönyörű... - próbáltam felemelni a kezem, hogy megérintsem, de nem ment... a láz elvette minden erőmet... csak sírva néztem rá... ő pedig úgy ölelt, mint egy rongybabát...
- Sajnálom, hogy magadra hagytalak... nem lett volna szabad, ilyen sokáig...
A mellkasához bújva újra elaludtam...

Amikor legközelebb magamhoz tértem a törzsfőnök és a helyi orvos beszéltek valami hablaty nyelven a fejem fölött...
- Áh kisasszony... jobban van?
- Sokkal... - ültem fel... - mi történt?
- Kapott egy jó adag gyógyszert... most már minden rendben lesz... de kérdeznék valamit... a karján azok a sebek... elég csúnyák... voltak...
- Semmiség... csak megszúrtam... valamivel...
- Értem... - fintorgott az orvos...
Miután kimentek, Andy már mellettem is ült...
- Most már utazhatsz... ezért ma tovább megyünk...
- Tényleg itt vagy... - mosolyogtam... - azt hittem, hogy csak...
- Hallucinálsz... tudom, emlékszem... - mosolygott, miközben a kezébe vette a kezemet.
- Látom jól tartottad Christ...
- És Ashleyt... - tettem hozzá szégyenlősen...
- Ejjnye... - dorgált meg...

A törzsfőnöktől kaptam valami gyógyfüvet... ajándékba. Persze rettenetesen örült neki, hogy megszabadul a többiektől...
Mikor a repülőn ültünk annyira boldog voltam, hogy végre nem kell sátorban aludnom...
Andy a kezemet szorította...
- Soha többet nem engedlek el... - szólalt meg, mikor észrevette, hogy nézem...
- Ezt már egyszer mondtad... - mosolyogtam rá...
- Ne bánts... így is olyan dühös vagyok magamra...
- Ne legyél... csak maradj velem örökre most már...
- Örökre... - suttogta... elgondolkozott...
- Mi az?
- Semmi... egyenlőre...
Felhúzott szemöldökkel néztem rá, de megrázta a fejét.

Ezúttal Erdélyben landoltunk. Egy szállodáig hajtottunk, Ashley velünk jött a többiek mögöttünk.
- Végre kádban fürödhetek... - sóhajtottam...
- Nézhetem? - kérdezte Ash mire Andy morogni kezdett... - Hééé nyugi... csak... vicceltem... - fonta keresztbe a karjait duzzogva...
- Ajánlom...

A szállodában örömmel fogadtak minket, amint bejutottunk a fürdő felé indultam...
- Uhh... - nyögtem a tükörbe nézve magam... meztelenül álltam... a bordáim kilógtak, a szemem alatt sötét sáv húzódott... mindenféle folt tarkította a testemet...
- Nem olyan szörnyű... - szólalt meg Andy, de nem láttam...
- Nem látszol a tükörben... - állapítottam meg...
- Nem igazán... csak éjjel... - mosolygott, mikor megfordultam
Átölelt... a kezei óvatosan simítottak végig a hátamon...
- Gyere... - suttogta, miközben felemelt és a kádba rakott, majd gyorsan levetkőzve mellém csúszott... az ölébe volt.
- Annyira hiányoztál...
- Te is nekem... majdnem belehaltam... - nézett rám...
-Tudsz valamit a szüleidről?
- Nem... anyám még egyszer megpróbált meggyőzni, hogy menjek haza... és adjalak át nekik, de persze nemet mondtam...
- Sajnálom... minden az én hibám... ha én nem lennék...
- Abba belehalnék... - szorított magához gyengéden
- Tudod, gondolkoztam... talán, ha meghalnék... szellemként veled lehetnék örökre...
- Nem... ez még csak eszedbe se jusson...
- De...
- Ne húzz fel... Ashley így is majdnem előhozta belőlem az állatot...
Elnevettem magam...
- Ne nevess... - duzzogott... - egy féltékeny ember szörnyű... egy féltékeny vámpír... halálos... - hajolt a számhoz és megcsókolt...
Miután végeztünk az ágyon fekve egymás kezét fogva feküdtünk szótlanul... csak néztük a másikat...
- Aludnod kéne...
- Nem merek... - Magához húzott, a mellkasához bújtam... - ... félek, hogy eltűnsz...
- Nem fogok... ha kell ide szögezem magam...
- Jó... - suttogtam miközben éreztem azt a nyugalmat, amit csak mellette éltem át...

Régen ébredtem ennyire kipihenten. Ráadásul Andy mosolyogva nézett, mikor kinyitottam a szemem...
- Jó reggelt...
- Neked is... milyen boldog vagy...
- Mert újra nézhettem ahogy alszol... - mosolygott tovább... - rendeltem neked reggelit...
- Az jó, farkaséhes vagyok... - rádöbbentem, hogy mióta nem ettem rendes kaját... úgy ettem, mintha éheztettek volna...
- Végre rendesen eszel... - ült le mellém...
- És te?
- Én jól bírom...
Miután végeztem az ágyon ültem és csak bámultam rá...
- És most mi lesz?
- Várunk...
- Mire?
- Van valaki, aki talán segíthet... nemsokára itt lesz... aztán meglátjuk...
- Ki az?
- Azt sajnos... nem mondhatom el...
Elhúztam a számat, mire mosolyogni kezdett...
- Ne haragudj... de vannak szabályok, amikkel nem súlyosbítanám a helyzetet... legyen elég annyi, hogy ha elég sok vámpíros sztorit hallottál... tudhatod, hogy Erdély eléggé híres... az itteni...
- Jó... értem, nem kell hogy kicsikard magadból...
- Hála Istennek... - könnyebbült meg...
- Most lefürdök... addig fürdök, amíg le nem mosom magamról Afrika emlékeit...
Nevetett...
- Menj csak... én addig megbeszélem a többiekkel, hogy mi lesz...
- Oké...
- Chris mindjárt át jön... szóval ne pucérkodj...
- Haha... nem szoktam...
Egy csókot nyomott a számra, majd eltűnt. A fürdőben voltam már, amikor hallottam az ajtót...
- Chris te vagy?
- Igen! - kiabált vissza...
- Mindjárt megyek!
- Ráérsz...
Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem és kimentem. Chris a kanapén ült és a tv-t bámulta.
- Hallom van valami mentő ötlete Andynek...
- Nem tudok róla sokat... tudod... valami szabályotok van erre is...
- Hoppá... akkor tudom miről van szó...
- De jó neked...
- Annyira nem... - döbbenten ült...
- A frászt hozod rám...
- Áh... hagyjuk... Andy biztos tudja mit csinál...

Mikor Andy visszaért, Chris felpattant...
- Tényleg idehívtad őt?
- Csss... haver...
- Tudnom kell... mégis csak a nagyapámról beszélsz...
- Nem tudnád befogni?
- Istenem... megtetted... mennyire őrült vagy...
- CC...
- Most megástad mindannyiunk sírját...
- Segíteni fog... elmondtam neki mindent... azt mondta tudja a megoldást...
- Te is tudod mit fog mondani... és én is... és ennyi erővel nem kellett volna idehívni... mert ezzel csak megzavartad... a pihenésben...
- A pihenésben...
- Lehet, hogy úgy beszéljetek, hogy én is értsem?
- Most már végül is mindegy... Chris nagyapja... Drakula... - akaratlanul is elmosolyodtam, de amikor megláttam mennyire komolyak tátva maradt a szám...
- Mármint... az aki...
- Az első vámpír... - fejezte be a mondatomat, az ajtóban álló alak...
Mind felé néztünk, mire gúnyosan meghajolt Andy előtt...
- Hercegem...
Megölelte CC-t aki ennek a legkevésbé sem örült, majd elém lépett...
- Kisasszony... örülök, hogy megismerhetem... igen bátor... aki szembe száll a királyi párral... ez kedvemre való... - mosolygott rám az őszülő férfi... nem tűnt túl öregnek, mint egy negyvenes éveiben járó üzletember... csak ahogy beszélt... az volt olyan furcsa... régi módi...
- Na akkor... lássuk a medvét... a többiek hol vannak?
- Szólok nekik... - hajtotta le a fejét Chris, miközben rám sandított... olyan "nagyon vigyázz" arckifejezéssel...