Ghost life 12.

Nem várt cella... Drakula bebiztosította magát, minden felé szolgák és katonák őrizték lépteinket.
- Az orvosunk kiszedi a szilánkokat, le tudtok fürdeni és ha végeztetek, várlak titeket vacsorára... meg se próbáljatok elszökni, mert a katonák azonnal megölnek...
- Rendben - feleltük egyszerre... - egy idősebb nő a szobákhoz vezetett minket.
Miután leültünk a kanapéra, biztosított, hogy az orvos nemsokára megérkezik... úgy is történt. Egy ember volt. szorgosan kiszedte a szilánkokat, majd valami oltást kaptunk fertőzés ellen... aztán eltűnt...
- Elmegyek fürdeni... apu...
- Tessék? - hevert végig a kanapén
- Örülök, hogy élsz...
- Hát én is... - felállt és óvatosan magához ölelt... - remélem újra egy család lehetünk egyszer...
- De hát már most is az vagyunk...
- A normálisat kifelejtettem... - nevetett...
- Arra már nem sok esély van... - mutattam körbe...

A víz csípte a sebeimet, de nem bántam, miután végeztem, apám is lefürdött... ruhákat készítettek az ágyra.
- Ne már... - nyögtem az estélyit nézve...
- Kész vagyok - lépett ki öltönyben megborotválkozva, hosszú haját összefogva apu a fürdőből...
- Milyen jól nézel ki... - mosolyogtam...
- Kösz kislányom... - vigyorgott rám... - öltözz fel... igazán ránk fér az a vacsora...
- Remélem nem mi leszünk a főfogás... - suttogtam
- Hát én is bízom benne...
Kínunkban nevetni kezdtünk... miután felöltöztem sem lett jobb. A fekete ruha gyönyörű volt, de nem illett a sebekkel és foltokkal tarkított bőrömhöz és kényelmetlen is volt... de mit bánom én... lassan úgy is meghalok...
- Mehetünk... - sziszegtem...

Az ajtónk előtt álló katonák egy hatalmas ebédlőbe vezettek minket. Az asztal roskadásig volt pakolva különféle ételekkel... azonnal megkordult a gyomrom...
- Egyetek nyugodtan... minden nagyon finom... lehet... - Drakula az utolsó szót elharapta...
- Köszönjük uram... - apu neki esett valami kajának de én csak némán ültem...
- Moon kedvesem... mi bánt?
- Miért hoztál ide? - néztem az ősz hajú férfira...
- Mert sokat érsz... a herceg az életét adná érted...
- Erre ne vegyél mérget...
- Oh a kis színjátékra gondolsz? Andrew könnyen felbosszantható... hiszen még gyerek... - erre felhúztam a szemöldököm... - ne csodálkozz... alig múlt 20 amikor átváltoztattam...
- Te?
- Az egész családot én választottam ki... a hercegi cím valójában a fiamé lenne, de ő meghalt... Christian pedig lemondott a lehetőségről... engedetlen gyermek...
- Ezért Andy a herceg...
- Pontosan... de a lényeg... most fejvesztve keres téged... minden vámpírnak megvan a maga gyengéje... minden nőnek egy férfi és minden férfinak egy nő... nagyon ritka, hogy a vámpír megtalálja ezt a bizonyos különleges személyt... Andrew számára te vagy az... mint egy valóra vált álom... csak egy baj van... a kedvesed a közeledben ostoba és kiszámítható lépéseket tesz... mintha elvesztené az eszét... egy módja van, hogy minden a helyére kerüljön... csakhogy ezt ő nem tudja elfogadni... vámpírrá kell válnod Moon...
Nyeltem egyet... én nem bánnám...

- Mi? neeem... nem... nem... - apu aki eddig némán evett, most a fejét rázva felpattant... - most kaptalak vissza...
- Apu... - csöndre intettem, de nem hatott...
- Egy fiú kedvéért elrontanál mindent... gyerek vagy még... és majd megváltozik minden... találsz egy embert akit szerethetsz...
- Sajnálom uram, de téved... - szólt közbe higgadtan Drakula... hirtelen végtelen nyugalmat árasztott... ezt a trükköt ismerem... apu lehiggadt... - azt hiszem nem értett meg... Moon és Andrew nem élhetnek egymás nélkül...
- Ebben magának mi az üzlet? - tapintott rá a lényegre apu...
- Nem kenyerem a megtévesztés... igaza van... céljaim vannak velük...
- És még is micsoda? - kérdezte...
- Ezt nem áll módomban megosztani önnel... ne haragudjon, de mégis csak egy ember...
- Rendben, beleegyezek ebbe az őrületbe, de csak, ha Moon mellett maradhatok...
- Úgy érti, hogy változtassam át, hogy a lányával maradhasson?
- Úgy értem!
- Remek... - tapsikolt örömében Drakula... - ... együtt a család... már csak a hercegre várunk...

Eltelt pár nap... egyik este apu épp valamit írogatott egy füzetbe én pedig az ágyon ültem...
- Mi lesz, ha nem jön el?
- Ha az úr azt mondta, akkor biztos úgy lesz...
- Hallod magad?
- Hűséget fogadtam neki... sajnálom Moon, de nem veszíthetlek el többé... de most... akarok valamit... - az orrom alá dugta a füzetet. a füzetben egy torta rajzolt képe volt alatta egy boldog szülinapot felirattal...
- Te jó ég... el is felejtettem... köszönöm...
- Sajnos nem tudok neked ajándékot adni...
- Apu az idei év után nem vágyom semmire... visszakaptalak és ez már önmagában egy hatalmas ajándék...
- Jajj gyere ide... - átölelt.

Hatalmas robaj törte meg a csendet... mindketten felpattantunk és a hang irányába rohantunk pár katonával a nyomunkban...
- Peter! - hallotuk ahogy Drakula apu nevét kiáltja... - Jöjjön, itt az ideje...
- Mi volt e... - dadogtam...
Nem kellett válasz, újabb robaj rázta meg a falakat... a hatalmas ajtó nyikorogva kidőlt a helyéről és ott állt a királyné, rengeteg katonával... eltorzult arcuk félelmetes volt...
- Azonnal add át a lányt... - kiáltotta...
- Sajnálom... de nem áll módomban eleget tenni a kérésednek... ezen felül nem jöhetsz be ide... megmondtam... úgy is én nyerek a végén...
- Majd meglátjuk...
Drakula a szememnek láthatatlan tempóban apám torkába harapott, majd mikor legközelebb láttam épp vérével itatta őt...
Apám hörögve nyelte a mérgező vért én pedig levegő után kapkodva bámultam a bejáratban őrjöngő vámpírokat... egyedül maradtam emberként ebben a világban...
Apu vonagló teste mellé térdeltem. Csendesen tűrte a fájdalmat...
- Nem kellett volna... - suttogtam sírva...
- Dehogynem... - hörögte fulladozva... olyan volt, mint aki haldoklik...
A szeme tágra nyílt és kilehelte az utolsó levegőt a tüdejéből... A szíve nem dobbant többet és teste hideggé és keménnyé vált... a kezemet fogta mégis... nem eresztette...
- Moon, Andrew hamarosan ideér... - szólalt meg Drakula...
- Nem fog... nem jön ide... - kiabálta a még mindig őrjöngő királyné a kapuból...
- Majd meglátod... - vetette oda flegmán a félisten...
Apám szemei újra mozdultak. Keze bilincsként szorultak a csuklómra. Felpattant és húzni kezdett maga után a szoba felé...
- Apu... - suttogtam...
- Minden rendben Moon... ez csodálatos... - mosolygott...
- Minden megváltozik?
- Nem... minden sokkal jobb lesz... - nyugtatott...

Andy feltépte az ajtót, arca torz volt, pont mint amikor utoljára láttam... félelmetes...
- Ereszd el katona... - sziszegte...
- Andy... - nyögtem... de rám se hederített... ugrásra készen állt izmai megfeszültek... apu elé vetettem magam... a következő pillanatban már ájultan hevertem a padlón...