New... Ghost life

Muszáj volt befejeznem, mert új sztori nőtt a fejemben és alig várom, hogy megoszthassam veletek :D

Bevezető:

A testem mellett ücsörögtem... hetek óta ez ment... a baleset óta. Tisztán emlékszem rá, ahogy az autó a szakadékba zuhant... Újra kirázott a hideg... soha nem gondoltam volna, hogy szellemként ilyen érzéseim lehetnek...
- Nincs változás... kómában van, de még van remény...- hallottam az orvos hangját, amint a nagymamámat próbálja nyugtatni... a nagyi nevelt... világ életemben ő volt a családom és most hiányzott, bár láttam őt, mégsem tudtam szólni hozzá és ez kiborított...
- Még csak 19 éves... - szomorkodott... - fel kell ébrednie...
- Mindent megteszünk... - az orvos elhagyta a kórtermet...
A nagyi az ágy szélére ült én pedig vártam, hogy ma is elmesélje mi történt vele és a cicákkal... de ma más volt.
- Képzeld új szomszédaink vannak... furcsa pár, a fiuk valami nagy sztár... tetszene neked... - Elvörösödtem... - annyira hiányzol otthonról, Joe átjött ma is, udvarolt nekem...
Elnevette magát...
- Vén fejjel mit kéne tennem... ha ébren lennél... biztosan noszogatnál, hogy hagyjam magam...
- Igazad van... - suttogtam, persze tudtam, hogy nem hallja... - hazakísérlek...
Mellette sétáltam a járdán, persze az emberek átsétáltak rajtam olyankor kirázta őket a hideg és furcsán néztek a semmibe... A ház pont olyan volt, mint minden nap... de a szomszédban tényleg minden megváltozott... Egy fiú cipelt egy dobozt befelé, de amikor meglátta a nagyit letette és felé indult...
- Jó napot! Hogy tetszik lenni? - magas volt, hosszú hajú és olyan szemei voltak, hogy nem győztem bámulni... micsoda szerencse, hogy nem láthat...
- Minden rendben, az unokámnál voltam... tudod meséltem róla...
- Persze, emlékszem és jobban van? - egyenesen a szemembe nézett...
Nem mertem megmozdulni... csak mosolygott rám és a szeme sem rebbent... megesküdtem volna, hogy lát engem...
- Sajnos még mindig kómában van... - térítette el a nagymamám hangja...
- Remélem hamarosan megismerhetem... - mosolygott, majd elköszönt és elindult vissza a dobozhoz... de még utoljára visszanézett... egyenesen rám...
A ház csöndes volt... a szobámban ücsörögtem az ágyon... szellemként nem tudtam mit csinálhatnék... nem változtam és nem volt mit tenni...
Joe hamarosan megérkezett, a nagyi pedig pirulva vette el tőle a neki szánt hatalmas csokrot...
Az ablakban ültem az emeleten, amikor figyelmemet magára vonzotta a pontosan az enyémmel szemben lévő ablak... a szomszéd fiú egyenesen engem nézett onnan... intett egyet...
Tényleg lát? Bátortalanul intettem egyet, mire elmosolyodott... döbbenetem leírhatatlan volt...