Vamire life 3.

CC:

A tetőn ültem, hallottam őket, ahogy beszélnek és minden idegszálam megfeszült. Moon többet jelentett nekem, mint azt valaha beismertem volna… szerettem őt, de ezt soha nem tudhatta meg senki.

Csak ültem ott és vártam… magam sem tudom mire.

Néztem az utcán elhaladó embereket és megéheztem… egy sikátorba ugrottam, ahol egy prosti ácsorgott…

- Hé szépfiú… keresel valamit?

- Mondhatjuk… de nem téged… - nem szerettem ezt a játékot, ezért tovább haladtam… pár utcával lejjebb találtam egy srácot, aki merev részegre itta magát… tudtam, hogy a vére megrészegít majd, de nem bántam… most nem…

Ahogy a vére a testembe került, már éreztem is… mintha leöntöttek volna a torkomon hat üveg bort egyszerre… szédelegni kezdtem… a parkban lévő padra telepedtem le és bámultam a járókelőket, amíg ki nem tisztult a fejem… már hajnalodott…

- Hé idegen… eltévedtél? – hallottam meg Moon hangját…

- Mit csinálsz itt? Andy dühös lesz…

- Nem lesz… a többiekkel hagytam, azt mondtam gondolkoznom kell…

- És hogy haladsz?

- Rosszul… - ülte le mellém… - Chris… neked pia szagod van… - fintorodott el

- Tudom… őh részeg srác…

- Ja értem… nem tudom mi legyen… féltelek titeket és nem akarom, hogy valami rosszul süljön el… túl nagy felelősség ez nekem…

- De utána minden rendbe jönne… ha sikerülne a terv… a vámpírok örökké élhetnének nyugalomban… és nem fordulnának elő olyan kényszerhelyzetek, mint nálatok…

- Chris… te is tudod, hogy azért… annyira nem volt kényszer…

- Tudom, de akkor is bosszantó, mert belekényszerítette Andy-t

- Tudom, hogy mit gondolsz erről… az egészről… de én boldog vagyok így… Andyvel lehetek, az egyetlen, ami valójában idegesít, az Andy hűsége Drakula iránt…

- Hát tudod mit? Akkor azt hiszem meg is van a megoldás…

- Szerintem is… eldöntöttem… Köszönöm CC… - átölelt és egy puszit nyomott az arcomra… - fuh… csinálj valamit ezzel az alkoholszaggal…

Én pedig csak álltam, és szívem szerint soha nem engedtem volna el. Magamba szívtam az illatát… de aztán eleresztettem… elvigyorogta magát, megcsillant a fogain a hajnali fény.

- Menjünk…

- Menj csak, én még… kiszellőztetem magam… - motyogtam…

Hosszan néztem, ahogy eltűnik, a szemem elöl…

Visszaültem a padra és vártam, hogy a nap sugarai besüssenek a falevelek között.

- Mikor mondod el neki? – szólalt meg mellettem Ashley

- Az istenit, hogy sehol nincs nyugtom… - pattantam fel és elindultam a hotel felé Ashleyvel a nyomomban

- Szóval?

- Mit mikor és kinek?

- Moonnak, hogy szereted…

- Ash, te meghibbantál…

- Ugye emlékszel, hogy a fejedbe nézhetek, ha úgy tartja kedvem…

- Meg se próbáld… amúgy sem tudod elviselni a fájdalmat, amivel a tehetséged jár…

- Talán mégis megpróbálom…

- Ashley… szállj le rólam légy szíves…

- Mondd el neki… nem veszíthetsz semmit…

- Csak a barátságát…

- Mondtam, hogy szereted… lebuktál… - vigyorgott eszelősen…

- Mindjárt így is fájni fog neked… - vicsorogtam rá…

Azzal besétáltam az ajtón és rávágtam az ajtót.

- Aúúú – hallottam kintről… kárörvendő vigyorom nem tartott sokáig… ezúttal sem voltam egyedül…

- Andy… elég fáradt vagyok…

- Igen, érzem, csak úgy árad belőled a fáradtság szaga… örülnék, ha mellőznéd a piálást…

- Rendben… hát amúgy sem ittam… csak egy részeg fószer…

- Nem érdekel… Moon bízik benned… és ezért meg tudnálak ölni… és amit hallottam az előbb… nem tett boldoggá… maradj a kaptafánál… CC… ha elmondod neki, hogy szereted… én esküszöm, megöllek…

- Félsz? – néztem rá dühösen…

- A királyod vagyok…

- Nekem te nem parancsolsz… csak Moon…

Vicsorogva álltunk egymással szemben…

- Attól nem kell félnem, hogy Moon elhagy engem… csak nem akarom, hogy fájdalmat okozz neki…

- Rohadj meg… - vetettem oda, mire nekem ugrott… az alkoholnak hála kibillentem az egyensúlyomból és elestem, mielőtt elkapott volna…

- Chris… - hallottam meg kintről Moon hangját…

- Most pedig kussolj… - vicsorogta Andy, majd eltűnt az ablakon át… feltápászkodtam és ajtót nyitottam.

Moon csillogó szemeivel találtam szembe magam…

- Minden rendben? Ashley mondta, hogy visszajöttél…

- Igen, de most elég sok dolgom van… ne haragudj…

- Nem, nekem is mennem kell, csak gondoltam megköszönöm még egyszer, hogy segítettél…

- Igazán nincs mit…

Úgy mosolygott, hogy egy kőszikla is megolvadt volna… de Andynek igaza van… nem bánthatom meg…

- Akkor megyek… - vigyorogta, azzal eltűnt a folyosón…

Mikor becsuktam az ajtót Andy megint ott állt…

- Ne haragudj Chris… tudod, hogy jóban vagyunk, de Moon mindennél többet ér nekem… és nem akarom, hogy bárki fájdalmat okozzon neki. Ha elmondanád, elveszítene téged, mint barátját… és bármennyire fáj beismernem… ezt nem pótolhatom…

Elvigyorodtam…

- Rendben… de többet ne ugorj nekem, mert… megöllek… tudod, hogy nem érdekel, hogy király vagy… akkor is a haverom maradsz… - néztem a szemébe, egy pillanatig feszülten álltunk… aztán mindketten elröhögtük magunkat.

- Akkor megegyeztünk?

- Meg… - bosszantott, de nem tudtam mit tenni… igaza volt.

- Naplementekor jönnek a szüleim… Moon akkor jelenti be, hogy hogy döntött…

- Rendben, ott leszek… - Andy kicsusszant az ablakon én pedig végre leültem és erőteljesen koncentráltam, hogy teljesen kijózanodjak…