Vampire life 4.

Moon:

Egészen megnyugodtam, ami a hatalmas felelősséget illette. Andy az ablakon át érkezett meg ami meglepett... 

- Merre jártál? - Simultam hozzá

- CC-vel volt egy kis megbeszélni valóm...

- Nem bántottad ugye? - néztem rá 

- Nem... csak beszélgettünk 

- Jó... még van egy csomó időnk amíg jönnek...

- Tényleg? Akkor jó lenne csinálni valamit... - átölelt és szorosabban húzott magához... 

18+

Megragadta a torkomat, nem fájt, de ez a mozdulat ijesztő volt hirtelen... ajkait az enyémnek nyomta. Vadul tépni kezdtük egymás száját...
A ruháink cafatokban lógtak rajtunk, de a kis darabok is hamar eltűntek... A falhoz szorított a testével. A nyakamba harapott, vad és vágyakozó volt minden érintése... erőszakosabb mint máskor, de nem bántam... A vér még forrón végigfolyt a melleim felé, amikor végigszántotta a bőrömet nyelvével... Felsóhajtottam. Ahogy rám emelte tekintetét, láttam, hogy nem önmaga... vad állatias oldala eluralkodott rajta. Morogva újra belém harapott, nem bírtam ellenállni éreztem, hogy elönti az agyamat a saját vérem illata, amikor felegyenesedett, én következtem... a vére édes bombaként áradt szét a testemben... ez egész más érzés volt, mint emberek vérét venni... Hirtelen a fenekem alá nyúlt és felemelt. Vadul magára rántott, amitől hangos nyögés hagyta el a számat...
Zihálva mozgott, éreztem, minden izmát megfeszülni... már az ágyon voltunk, fölém hajolt és kisimult arca jelezte, hogy visszatért emberi énje... nyugalmat árasztott felém, amitől elmúlt az agyamból a vér mámor, közben lassú csókcsatába kezdett velem és óvatosan tovább mozgott bennem...

Andy:
Moon édesen vonaglott alattam... éreztem, ahogy meg-megfeszül a teste a közelgő élvezettől, ezért kicsit gyorsítottam a tempón... Mindketten véresek voltunk. A nyakára vándoroltam a nyelvemmel és végignyaltam a sebet, ami még nem gyógyult be, bár már kezdett összeforrni. Újra kellett harapnom, ahhoz, hogy újra megízleljem... a fogaim a húsba vájtak, Moon pedig kéjesen felnyögött... vadul remegni kezdett a gyönyörtől, amivel engem is magával rántott... eleresztettem a nyakát és éreztem, ahogy kitört belőlem minden... Édes ajkait a számra tapasztotta, hogy elnyomja a hangoskodásomat, de nem tudta sokáig tartani magát... elernyedve végignyúlt az ágyon én pedig a hátát cirógatva mellé dőltem...
- Ilyenkor hiányzik az alvás... - motyogta...
- Álmos vagy?
- Nem... de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy aludni kéne....
Elnevettem magam... sokszor olyan volt mint egy rossz gyerek... átfordult és a mellkasomnak nyomta a fejét.
- Szeretlek... - suttogta.
- Én is szeretlek

18+ vége

Épp a fürdőből jöttem ki, mikor elöntött az ideg... CC Moon mellett ácsorgott. Tudtam, hogy ez a "dolga" de a vallomása után, még jobban zavart mint azelőtt. De Moonnak nem tűnhet fel a dolog, szóval ez van... CC motyogott valami "hello" szerűt.
Vissza motyogtam, de Moon így is észre vette, hogy valami nem ok... kérdőn néztem rá, de úgy tettem, mint aki nem tud semmit.
- Holnap lesz még egy fellépés... - Nézett rám CC mintha én nem tudnám...
- Ja emlékszem...
- Drakula ott lesz. Most üzent, persze előadta, hogy kíváncsi ránk... de mind tudjuk, hogy ez nem igaz...
- Jó, akkor megduplázzuk az őrséget... Moon... lehet hogy a szüleimmel maradhatnál...
- Nem... - jelentette ki azonnal...
Sóhajtottam egyet... tudtam, hogy ez lesz a válasza...
- Akkor nem... majd vigyázunk rád is... megoldjuk... jó? - átölelte a nyakamat.
- Jó... nem akarom, hogy külön kerülhessünk veszélybe...
- Igazad van... - nyomtam egy puszit a hajába.
- Most elmegyek fürdeni, addig ne öljétek meg egymást... - ezt főleg nekem szánta.

Moon:
Kifejezetten jót tett a víz. A rám száradt vért dörzsöltem, amikor elméláztam Andy személyiségváltozásain... egész megdöbbentő különbség volt a vámpír és a nem vámpír Andy között... mint ha tényleg valami... szörnyeteg törne elő néha belőle.
Felöltöztem.
A nap lemenőben volt, úgyhogy, gyorsan befejeztem a tennivalóimat, felmásztam az ablakba dohányozni.
- Moon, a szüleim mindjárt itt lesznek, most üzent anyám...
- Megyek... - leugrottam az ablakból... Andy mellett landoltam.
- Néha a frászt hozod rám... - kapott el...
- Nem vagyok már olyan törékeny mint régen...
- Tudom, de akkor is...
Mosolyogva lábujjhegyre álltam és puszit nyomtam az arcára.
Kopogtak.
Andy szülei türelmesen álltak előttünk.
- Döntöttem... - szólaltam meg, megtörve a csendet. - de várjuk meg a többieket...
Ezúttal mind leültünk, amíg vártunk. Csendesen teltek a hosszú percek, de aztán nem bírtam tovább...
- Amy... beszélhetnék veled négyszemközt? - Andy úgy nézett rám, mintha megőrültem volna... átmentünk a szomszéd szobába... - nehéz helyzetben vagyok...
- Szívesen segítek...
- Köszönöm... a döntésemet meghoztam, de ettől még tudnom kell valamit...
- Persze... mi az?
- Amikor emberként fogva tartottatok... miért jöttél akkor hozzám? Megölhettetek volna, de téged jobban érdekelt, hogy szeretem e a fiadat...
- Így van... - mosolyodott el... először láttam mosolyogni... - emberi lényt, még nem láttam így megvédeni egy magunk fajtát... attól féltem, hogy a vénember megöli a fiamat és akár milyen furcsa... téged is félteni kezdtelek... mert kiálltál a fiamért... Andy nekem mindennél fontosabb...
- Megértelek... köszönöm, hogy őszinte voltál...
- Ez csak természetes...
- Még valami... a döntésem természetesen az, hogy elfogadom a hűségeteket... de kint az ellenkezőjét fogom mondani, ugyanis Andy és a többiek hűséggel tartoznak Drakula iránt... kivéve Christ... a szemét kitalálta, hogy megnézi a koncertet... szóval, ha megkérdezné a fiúkat, hogy tervezünk e valamit... kénytelenek lennének válaszolni... Holnapra írd össze nekem azok nevét, akik mellénk állnak... a férjedet hagyd ki, mert ő is Drakula befolyása alá tartozik...
- Rendben... Igen, igazad van... - átölelt... azért ez furcsa érzés volt...
- Remek... visszaszerezzük a többiek szabadságát...

Mikor visszatértünk, a többiek már vártak. Mindenki megérkezett időközben.
- A döntésem a következő... - néztem Amyre... - ... nem fogadom el a hűségeteket... Nem szegülök szembe Drakulával, mert túl sokat veszíthetünk... de hálás vagyok, amiért szóltatok a tervéről... ezzel végeztem... - álltam fel és CC-t magam után rángatva távoztam a helyiségből, megdöbbent vámpírokat a szobában hagyva...

- Mi volt ez? - suttogott oda Chris...
- Muszáj volt... tudod... a koncert miatt... - vigyorogtam
- Mennyire igazad van... soha nem gondoltam volna... - sziszegte...
Hirtelen felpattant és kimászott az ablakon... az ajtón pedig dühösen bevágtatott Andy...
- Ez meg mi volt?
- HM?
- Miért léptetek le? Hol van CC?
- Csak kikísért... már elment... Andy... nyugodj meg... én döntöttem és így éreztem jónak...
- Nem szállsz szembe vele... mert túl sok veszítenivalód van?
- Igen... inkább éljünk így, minthogy elveszítselek... - suttogtam a hazugságomat... bár tényleg ezt éreztem, de tudtam, ha egyedül indulok Drakula ellen Andynek nem eshet baja... ha ő is ott lenne... az szörnyű végét jelenthetné... mindennek...
Átölelt...
- Tudom, hogy valamit elhallgatsz, de nem firtatom... bízom benned... - megcsókolt... ettől rosszabbul éreztem magam...