Vampire life 6.

A fa lombjainak takarásában ücsörögtünk Andyhez bújva szívtam a cigimet. Jó érzés volt, hogy együtt lehetünk, de féltettem... nem tudtam, mekkora lehetett Drakula hatalma fölötte...
Lassan feljött a nap... mi pedig kitaláltuk, hogy akkor támadjuk meg Drakulát, amikor a legsebezhetőbb... hajnalban.

Neki indultunk, úgy gondoltam, hogy minden rendben, amíg együtt maradunk. Lassan haladtunk a kastély felé én pedig, ha éltem volna, most tuti kiugrott volna a szívem... Andy kezét szorongattam, rohanni kezdünk, de a kapuban már vártak... mi átrohantunk a katonákon, de Ash, Amy és Jinxx ottmaradtak lefoglalni őket. CC és Jake mellettünk haladtak.Drakula kastélyának számomra ismeretlen terepére tévedtünk... Andy tudta merre megy. Ő már járt itt...
Egy hatalmas lépcsőhöz értünk... Andy jelzett, hogy halkan... lassan suhantunk végig a lépcsősoron... lent egy furcsa helyiségbe értünk, ami hasonlított egy őrült kémikus laborjához, egy könyvtárhoz és egy biológia szertárhoz, ahol döglött micsodák vannak... üvegekben.
Döbbenten sétáltunk...

Drakula hangja csapta meg a fülem...
- Ti meg mit kerestek... - de nem volt több ideje CC már rá is ugrott... a következő én voltam... a torkának estem, de fulladozva parancsot adott Andynek és Jakenek... Jake CC-t lerántotta Drakuláról... aki vérző sebeit taperolva eldőlt... Andy morogva állt szembe velem... szemei vörösen izzottak... CC lelökte magáról Jake-t... és elém állt...
- Megígértem... - nézett Andyre, aki morogva állt egy helyben... harcolt magával.
- Tudom, hogy magadnál vagy... nézz rám... - kérleltem...
- Nem harcolhatsz a hűség ellen... megmondtam... - Drakula a torkán lévő harapásomat szorítva feltápászkodott...
- De... - hörögte Andy... szemei villogtak... arca eltorzult, de még mindig küzdött...
- Áll meg... - parancsolt CC Drakulára... - Különben megöllek...
- Fenyegetsz? Megölnél... a saját családod...ellen... egy lányért?
Hirtelen megmerevedtem... Andyn tartottam a szemem, de közben egy pillanatra Chrisre néztem... Eltorzult arccal ugrott neki Drakulának... és a torkát harapta újra... Andy a vérszagtól elborult tekintettel méregetett... eltűnt a kékség a szeméből... és támadni készült...
Ettől féltem a legjobban... közben Jake is magához tért... kettejük között álltam... Drakula hörögve lelökte magáról CC-t, aki mellém került...
- Fuss... - nyögte... megsérült...
- Nem... nem hagyunk itt senkit...
Drakula hangosan zihált vértócsában fekve... a saját vérét nyelte és lassan elvesztette az eszméletét... ha meghal... Andyék visszanyerik az eszüket...
Chrisre néztem, de eléggé sarokba szorultunk... Jake nekiugrott Chrisnek a földön fetrendtek, CC nem bántotta Jaket, csak hárította a támadásokat...
Andy még mindig ácsorgott... de nem sokáig... úgy ugrott felém, akár egy vadállat...
- Ne... Andy... - próbáltam szólni hozzá, mikor ledöntött a lábamról és a torkom után kapott... újra és újra szembe néztem fogai támadásával, amikor rájött, hogy így nem megy, felkapott, mint egy rongybabát és húzni kezdett. A falhoz csapott... a gerincem hangosan reccsent a becsapódástól...megpróbáltam felállni, de ide most nem volt elég a gyors gyógyulás...
- Andy... - nyögtem újra, amikor a torkomnál fogva a fal mentén felemelt...
- Öld meg... - zihálta a még mindig földön fekvő Drakula...
- Neee... - kiabált Chris, de nem tudott szabadulni Jake szorításából...

- Moon... - Amy jelent meg... azonnal Drakulára vetette magát... Az utolsó harapás... addig itta a vérét, amíg ki nem száradt... Drakula halott volt.
Andy a földre eresztett és zavartan nézett rám... majd körbe, azt sem tudta, hol van...
- Moon... sajnálom...
- Anyu? - nézett Amyre, aki a falnak támaszkodva állt...
Amy mosolyogva nézett, a még zavarodott Andyre...
- Szeretlek kisfiam... - mondta... majd összeesett... - sajnálom... hogy... olyan sokáig... nem tudtad... pedig... mindig te voltál a legfontosabb...
- Anyu... mi a baj? - tartotta a karjaiban...
- Az utolsó csepp vér... magával ragad... Drakula halott... de az is... aki megöli őt...
- Ne... sajnálom, hogy olyan voltam veled...
- Apádra... vigyázz... - Amy teste porrá vált... Andy még egy darabig fölé hajolt... a könnyei színezték vörösre a hamuvá vált testet... Próbáltam mellé kúszni, de a testem nem engedelmeskedett... a törés nem gyógyul meg percek alatt... néma gyász töltötte be a szobát... CC is a földön feküdt. Jake mellette ült a fejét a térdeire hajtva...
Andy törte meg a csendet... felém lépett, a karjaiba vett és elindult kifelé... Jake felsegítette Christ és támogatta, ahogy kifelé haladtunk...

- Hagyjuk itt ezt az elátkozott helyet... - lépett a többiek elé...
- Moon... mi történt? - nézett rám apu... a katonák a háta mögött gyülekeztek... mind felszabadultak...
- Sajnálom Peter... én voltam... - Andy lehajtott fejjel nézett apámra... nem nézett a szemembe... apu elvett tőle.
- Katonák! - mennydörögte Andy...
- Fenség! - hajoltak meg mind...
- Drakula meghalt... aki megölte, hős minden vámpír szemében... mert vele halt...
- Amy... - suttogta apu... én pedig lassan bólintottam... a talpamra állított, de még mindig tartania kellett...
- Most pedig Katonák! Választhattok... szabadon távozhattok, vagy hűséget fogadhattok a királynőnek... én ezennel... lemondok... mostantól ő irányít, ő hoz törvényeket én pedig mindenben támogatom őt!
- Ne... egyedül nem fog menni... - néztem Andyre...
- Minden rendben lesz... ez csak egy cím... - suttogta mellém állva... ujjait az enyémbe fonta...

- Én hűséget fogadok... - lépett előre Ashley, őt követte a zenekar többi tagja...
- Természetesen hűséget fogadok én is... - mosolygott Andy... most először nézett rám... - és sajnálom, hogy ellened fordultam... - letérdelt előttem még mindig a kezemet fogva... ez rosszabb volt, mint amikor fojtogatott...
- Megbocsájtok, hiszen nem voltál önmagad... - mondtam,apu segítségével a katonák felé fordultam, akik mögöttünk álltak...
- Mi mind, hűséget fogadunk neked, ha elfogadod... nem értünk máshoz... hű katonáid leszünk... - mondta a parancsnokuk...
- Mind egyetértetek? - néztem körbe...
- IGEN - kiabálták... körülbelül tizenöten lehettek...
- Rendben... köszönöm a hűségeteket... de amíg nincs háború, nem lesz szükségem a szolgálataitokra... ezért kérlek titeket, gyertek velünk Los Angelesbe, az előző királynak szüksége lesz a segítségetekre...
Andy hálásan nézett... amiért az apja mellé rendeltem a katonákat...
- Apu... menj a katonákkal, van valaki, akinek szüksége van rád... - mosolyogtam... - a nagyi már vár... biztos vagyok benne...
- Rendben... - mosolygott...
Andy újra az ölébe kapott és elindultunk végre...