Ghost life 8.

 Még volt pár óránk az indulásig. Andy a konyhában tevékenykedett, ami azért volt aggasztó, mert állandóan túlzásba vitt mindent… nem emlékezett, hogy egy ember mennyit bír enni, ezért folyamatosan tömni próbált…

- Remélem éhes vagy…

- Nem igazán… nincs egy órája, hogy megetettél velem egy hatalmas hamburgert…

- Az nem volt hatalmas…

- Ehh… akkor sem tudok enni… ideges vagyok – vallottam be

A kanapé felé indult, maga után húzva, ott az ölébe ültetett és mosolyogva nézte az arcomat…

- Nyugi, megígérem, hogy nem lesz baj…

- Hogy lehetsz ennyire biztos benne…

- Egyszerűen azt érzem, hogy amíg mellettem vagy, nincs okom aggódni.

- Remélem, igazad van…

Egy szempillantás alatt az ágyamon találtam magunkat…

- Ezt meg… - mosolyogva figyelte a reakciómat…

- Tudod sértő, hogy ismered a titkomat, mégsem hiszel benne, hogy természetfölötti vagyok… - nevetett

- Olyan valódi vagy… és félek, hogy, ha elhiszem, hogy mi vagy, akkor eltűnsz, mint egy rossz filmben…

- Nem fogok… mindig melletted leszek… megígérem… - a hajammal játszott egy pillanatig… - de most kicsit közelebb szeretnék lenni…

Pajkos vigyor árulta el végleg…

18+

Máris az ajkaimat kereste a sajátjával… mikor megtalálta, máris vadul csókolni kezdett. Vad csókjait ellensúlyozták finoman a testemen végig cirógató ujjai.

Valahonnan halk zene ütötte meg a fülemet, de nem tudtam rá koncentrálni. Az összes porcikám vágyott az érintésére, a csókjaira…

Elváltak ajkaink ő pedig mosolyogva nézett…

- Csak el ne késsünk a bálról…

- Csak nem… - néztem rá kacéran…

- Ki tudja… - Elindult csókjaival a testemen, miközben lehúzta a pólómat…

Elidőzött a bordáim vonalán… egyik kezével tartotta magát, de másik keze buzgón a melltartómmal volt elfoglalva… mikor megunta, egy hangos reccsenéssel letépte rólam…

- Héé… nem maradnak ruháim… - mosolyogtam…

- Majd veszünk másikat… - morogta… de már az alsó ajkába harapva nézett végig rajtam… halkan morgott… lehúzta a nadrágomat és a bugyimat is…

- Így máris jobb… - suttogta és csókjaival támadást indított az idegszálaim ellen… óvatos apró csókokkal halad a testemen lefelé, a belső combomon megint elidőzött, majd felnézett rám, szemében láttam, az éhség jeleit… de még hadakozott magával. Lábaim közé csúszott, karjaival leszorítva az ágyhoz. Lassan megéreztem a nyelvét és azonnal megfeszült a hátam. Először óvatosan, majd egyre gyorsabban és erőteljesebben kőrözött a nyelvével.

Halk sikoly hagyta el a számat, de ezúttal a kezét rá tapasztotta… a testem őrült remegésbe kezdett a gyönyörtől… nyögtem, ziháltam a nyelvétől…

- Cssss… - csitított… - meghallanak… - suttogta mosolyogva…

A torkom kiszáradt… a testem megremegett újra, ahogy ujjai követték a nyelvét… lassan cirógatva körzött rajtam. Automatikusan mozogni kezdtem alatta… élveztem minden érintését, de jobban akartam. Egy mozdulattal az ujjait magamba húztam, amitől újabb orgazmus, jóval erőteljesebben hullámzott végig a testemen… mikor mozgatni kezdte ujjait újabb nyögéssel jutalmaztam és megfeszülve megragadtam a kezét és kihúztam ujjait magamból…

- Hmmm… - morgott…

Vággyal töltve lehúztam a pólóját, majd rövid időn belül a többi ruhadarabjától is megszabadultam… óvatosan a számba vettem meredező férfiasságát, mire zihálni kezdett… nagyon tetszett, hogy így reagál rám… először lassan, majd gyorsabban mozgattam a számat, amit nyögésekkel hálált meg, de nem hagyta magát sokáig…

- Megőrjítesz… - suttogta, majd egy mozdulattal alatta találtam magam újra… jéghideg nyelve végig szántotta a mellemet, újra érezni akartam őt… de ő volt az irányító…

Újra lábaim közé csúszott… ezúttal nem nekem akart gyönyört szerezni… éles fájdalmat éreztem, de hamar elmúlt… a combomba harapva itta a véremet… majd háláját kifejezve újra a lábam közé hajolt és nyelvét újra megéreztem magamban… nyögéseim halkan szálltak el a szobában… mintha csak elnyelné a közelgő éjszaka…

Végül megállt és fölém hajolt újra… lassan belém csúsztatta magát és mozogni kezdett. Zihált, egyre erősebben éreztem a vágyát… végül testem megadta magát és a gyönyörtől megfeszülve, vonaglani kezdtem alatta, amitől ő sem bírta tovább… hangos nyögéssel megvadult tekintetét az enyémbe fúrva elélvezett.

Ezúttal nem ájultam el… halkan zihálva a mellkasába temetkezve reszkettem…

- Várj… - suttogta, közénk téve a takarót… - túl hideg vagyok…

- Sajnálom… - mosolyogtam rá…

- Ez nem a te hibád… - nézett rám értetlenül

- Lassan készülődnöm kéne… - motyogtam

- Lassan… - Felpattantam, de rájöttem, hogy hatalmas hiba volt, azonnal megszédültem és már estem volna el, de elkapott… - mondtam, hogy lassan…

Mosolyogva a talpamra állított…

18+ vége

A fürdés jót tett. A víz keveredett a véremmel és vörösen folyt a lefolyóba. Mire elzártam a vizet, a vérzés is elállt…

A tükörhöz léptem, zöld szemeimet néztem, a sápadt bőröm mellett, természetes sminket kentem magamra, a maszk mellett nem lesz szükség túlzásokra…

Miután elkészültem a szobába léptem, a törölközőt magam köré csavarva… Egy cetli várt az ágyon…

* nyolckor felveszlek, nekem is készülődnöm kell… szeretlek, Andy*

A tűzvörös ruha ott várt a cetli mellett. Alig vártam, hogy felvehessem… a maszk mellette hevert… finoman kidolgozott, minden apró részletében csodálatos…

Megszárítottam a hajam és háromnegyed nyolc…

Gyorsan felkaptam a ruhát és a maszkot… mikor megláttam a dobozban lévő cipőt csak meredten néztem… kizárt, hogy ebben tudok járni…

Felvettem, de meglepően kényelmes volt… azért megfogtam a jól bevált tornacipőmet, bevágtam egy szatyorba… a kocsiban elfér, gondoltam…

Csöngettek…

Mikor kinyitottam, meglepetésemre Andy állt az ajtóban, de hosszú percekig csak bámultam rá… öltönyben volt, kék szemei virítottak a fekete maszk mögül, ami arcát takarta, kezében egy szál vörös rózsa… olyan volt, mint egy mesebeli herceg…

Gyönyörű vagy… - mondta - Mehetünk kisasszony? – mosolygott rám…

- Persze… - a tornacipőt rejtő zacskót a hátsó ülésre dobtam majd beültem, már indultunk is…

- Úgy dübörög a szíved, hogy félek, hogy kiugrik… - mosolygott és hirtelen nyugalom szállt rám… - nyugodj meg kicsit…

Mikor megálltunk az iskola előtt minden varázslat elszállt… úgy izgultam, mint még soha… szellemként jártam itt utoljára…

- Menjünk – mondta, mikor mereven álltam a kocsi mellett… Megfogta a kezemet és újra éreztem a felőle áramló nyugalmat.

Az iskola bálterme hatalmas volt… mikor itt jártam nem is láttam. Amikor a lépcső tetején jártunk, páran észrevettek minket… Andy szorosabban fogta a kezemet.

- Nyugi… - suttogta… Azonnal feltűntek mögöttünk a többiek… természetesen ők is maszkokkal takarták arcukat.

- Sziasztok, minden rendben? – érdeklődött Ashley

- Persze…

- Moon te is jól vagy? – kérdezte kedvesen Chris

Bólogattam…

- Akkor menjünk… - lassú léptekkel közelítettünk a lent táncoló tömegbe, akik amint meglátták Andy-t szétrebbentek utat engedve nekünk…

Egyenesen a terem végében álló pár felé indultunk. Próbáltam lelassítani a szívverésemet, hogy ne dübörögjön… de nem ment…

- Nyugi… - suttogta mögöttem Jake… - mindenki tudja, hogy ember vagy…

- Most nem lettem nyugodtabb… - ekkor döbbentem rá, hogy egy szörnyekkel teli bálterembe kerültem, egyedüli emberként. Lehet, hogy ki sem jutok élve… de ez sem érdekelt… csak a felém meredő két szempár a terem végéből… Andy szülei… a vámpírok király és királynője… végtelen türelemmel vártak, amíg lassú léptekkel eléjük értünk.

- Hajol… - suttogta Ash…

Meghajoltunk előttük, mire a királynő elém lépett…

- Moon Smith… örülök, hogy a vendégünk vagy. A fiam minden áron meg akart hívni téged… bár mind tudjuk, hogy ez nem volt teljesen ésszerű ötlet, de ezúttal kivételt teszünk… a herceg kedvéért...

- Köszönöm… - hajoltam meg újra.

- Érezzétek jól magatokat… - tette hozzá a király…

Mind meghajoltunk újra…

A többiek szétszéledtek, mi pedig a tánctéren át a kertbe sétáltunk… Ott aztán végre megnyugodhattam…

- Nem volt olyan szörnyű ugye?

- Nem, eltekintve attól, hogy az utolsó pillanatban beugrott, hogy talán ezt a bált nem élem túl, ha esetleg nem tetszenék a szüleidnek… tudod, rájöttem, hogy én vagyok itt az egyetlen ember…

- Jogos, de mondtam, hogy nem kell aggódnod… amíg velem vagy… nem bánthat senki…

- Mert te vagy a herceg, de ha nem így lenne, akkor már át lenne harapva a torkom…

- Táncolunk? – Állt meg velem szemben, a zene kihallatszódott…

- Szívesen…

- Bent... - adta tudtomra tervét... 

- Szzz.... 

- Nyugi, már minden rendben...

Végül belementem... ahogy táncolni kezdtünk, megbántam... úgy mozogtunk együtt, mint akik évek óta táncolnak... de mindenki minket nézett és ez jelen helyzetemben nem volt épp előnyös...

Ahogy a tömeg felé néztem ott állt Sally és úgy bámult rám, mint aki arra készül, hogy menten megöl...

Miután véget ért a zene, mosolyogva nézett mindenki és tapsoltak... ez még rosszabb volt, mint hogy néztek...

Andy kézen ragadott és húzni kezdett kifelé...

- Sajnálom... - loholt... - ... mennünk kell...

- Mi?

- Sajnálom... - nézett rám egy pillanatra... úgy sietett, mintha kergetnének... ekkor még nem tudtam, hogy úgy is van...