- Remélem
éhes vagy…
- Nem
igazán… nincs egy órája, hogy megetettél velem egy hatalmas hamburgert…
- Az nem
volt hatalmas…
- Ehh… akkor
sem tudok enni… ideges vagyok – vallottam be
A kanapé
felé indult, maga után húzva, ott az ölébe ültetett és mosolyogva nézte az
arcomat…
- Nyugi,
megígérem, hogy nem lesz baj…
- Hogy
lehetsz ennyire biztos benne…
- Egyszerűen
azt érzem, hogy amíg mellettem vagy, nincs okom aggódni.
- Remélem,
igazad van…
Egy
szempillantás alatt az ágyamon találtam magunkat…
- Ezt meg… -
mosolyogva figyelte a reakciómat…
- Tudod
sértő, hogy ismered a titkomat, mégsem hiszel benne, hogy természetfölötti
vagyok… - nevetett
- Olyan
valódi vagy… és félek, hogy, ha elhiszem, hogy mi vagy, akkor eltűnsz, mint egy
rossz filmben…
- Nem fogok…
mindig melletted leszek… megígérem… - a hajammal játszott egy pillanatig… - de
most kicsit közelebb szeretnék lenni…
Pajkos
vigyor árulta el végleg…
18+
Máris az
ajkaimat kereste a sajátjával… mikor megtalálta, máris vadul csókolni kezdett.
Vad csókjait ellensúlyozták finoman a testemen végig cirógató ujjai.
Valahonnan
halk zene ütötte meg a fülemet, de nem tudtam rá koncentrálni. Az összes
porcikám vágyott az érintésére, a csókjaira…
Elváltak
ajkaink ő pedig mosolyogva nézett…
- Csak el ne
késsünk a bálról…
- Csak nem…
- néztem rá kacéran…
- Ki tudja…
- Elindult csókjaival a testemen, miközben lehúzta a pólómat…
Elidőzött a
bordáim vonalán… egyik kezével tartotta magát, de másik keze buzgón a
melltartómmal volt elfoglalva… mikor megunta, egy hangos reccsenéssel letépte
rólam…
- Héé… nem
maradnak ruháim… - mosolyogtam…
- Majd
veszünk másikat… - morogta… de már az alsó ajkába harapva nézett végig rajtam…
halkan morgott… lehúzta a nadrágomat és a bugyimat is…
- Így máris
jobb… - suttogta és csókjaival támadást indított az idegszálaim ellen… óvatos
apró csókokkal halad a testemen lefelé, a belső combomon megint elidőzött, majd
felnézett rám, szemében láttam, az éhség jeleit… de még hadakozott magával.
Lábaim közé csúszott, karjaival leszorítva az ágyhoz. Lassan megéreztem a
nyelvét és azonnal megfeszült a hátam. Először óvatosan, majd egyre gyorsabban
és erőteljesebben kőrözött a nyelvével.
Halk sikoly
hagyta el a számat, de ezúttal a kezét rá tapasztotta… a testem őrült remegésbe
kezdett a gyönyörtől… nyögtem, ziháltam a nyelvétől…
- Cssss… -
csitított… - meghallanak… - suttogta mosolyogva…
A torkom
kiszáradt… a testem megremegett újra, ahogy ujjai követték a nyelvét… lassan
cirógatva körzött rajtam. Automatikusan mozogni kezdtem alatta… élveztem minden
érintését, de jobban akartam. Egy mozdulattal az ujjait magamba húztam, amitől
újabb orgazmus, jóval erőteljesebben hullámzott végig a testemen… mikor
mozgatni kezdte ujjait újabb nyögéssel jutalmaztam és megfeszülve megragadtam a
kezét és kihúztam ujjait magamból…
- Hmmm… -
morgott…
Vággyal
töltve lehúztam a pólóját, majd rövid időn belül a többi ruhadarabjától is
megszabadultam… óvatosan a számba vettem meredező férfiasságát, mire zihálni
kezdett… nagyon tetszett, hogy így reagál rám… először lassan, majd gyorsabban
mozgattam a számat, amit nyögésekkel hálált meg, de nem hagyta magát sokáig…
-
Megőrjítesz… - suttogta, majd egy mozdulattal alatta találtam magam újra…
jéghideg nyelve végig szántotta a mellemet, újra érezni akartam őt… de ő volt
az irányító…
Újra lábaim
közé csúszott… ezúttal nem nekem akart gyönyört szerezni… éles fájdalmat
éreztem, de hamar elmúlt… a combomba harapva itta a véremet… majd háláját
kifejezve újra a lábam közé hajolt és nyelvét újra megéreztem magamban…
nyögéseim halkan szálltak el a szobában… mintha csak elnyelné a közelgő éjszaka…
Végül
megállt és fölém hajolt újra… lassan belém csúsztatta magát és mozogni kezdett.
Zihált, egyre erősebben éreztem a vágyát… végül testem megadta magát és a
gyönyörtől megfeszülve, vonaglani kezdtem alatta, amitől ő sem bírta tovább…
hangos nyögéssel megvadult tekintetét az enyémbe fúrva elélvezett.
Ezúttal nem
ájultam el… halkan zihálva a mellkasába temetkezve reszkettem…
- Várj… -
suttogta, közénk téve a takarót… - túl hideg vagyok…
- Sajnálom…
- mosolyogtam rá…
- Ez nem a
te hibád… - nézett rám értetlenül
- Lassan
készülődnöm kéne… - motyogtam
- Lassan… -
Felpattantam, de rájöttem, hogy hatalmas hiba volt, azonnal megszédültem és már
estem volna el, de elkapott… - mondtam, hogy lassan…
Mosolyogva a
talpamra állított…
18+ vége
A fürdés jót
tett. A víz keveredett a véremmel és vörösen folyt a lefolyóba. Mire elzártam a
vizet, a vérzés is elállt…
A tükörhöz
léptem, zöld szemeimet néztem, a sápadt bőröm mellett, természetes sminket
kentem magamra, a maszk mellett nem lesz szükség túlzásokra…
Miután
elkészültem a szobába léptem, a törölközőt magam köré csavarva… Egy cetli várt
az ágyon…
* nyolckor
felveszlek, nekem is készülődnöm kell… szeretlek, Andy*
A tűzvörös
ruha ott várt a cetli mellett. Alig vártam, hogy felvehessem… a maszk mellette
hevert… finoman kidolgozott, minden apró részletében csodálatos…
Megszárítottam
a hajam és háromnegyed nyolc…
Gyorsan
felkaptam a ruhát és a maszkot… mikor megláttam a dobozban lévő cipőt csak
meredten néztem… kizárt, hogy ebben tudok járni…
Felvettem,
de meglepően kényelmes volt… azért megfogtam a jól bevált tornacipőmet,
bevágtam egy szatyorba… a kocsiban elfér, gondoltam…
Csöngettek…
Mikor
kinyitottam, meglepetésemre Andy állt az ajtóban, de hosszú percekig csak
bámultam rá… öltönyben volt, kék szemei virítottak a fekete maszk mögül, ami
arcát takarta, kezében egy szál vörös rózsa… olyan volt, mint egy mesebeli
herceg…
Gyönyörű
vagy… - mondta - Mehetünk kisasszony? – mosolygott rám…
- Persze… -
a tornacipőt rejtő zacskót a hátsó ülésre dobtam majd beültem, már indultunk is…
- Úgy
dübörög a szíved, hogy félek, hogy kiugrik… - mosolygott és hirtelen nyugalom
szállt rám… - nyugodj meg kicsit…
Mikor
megálltunk az iskola előtt minden varázslat elszállt… úgy izgultam, mint még
soha… szellemként jártam itt utoljára…
- Menjünk –
mondta, mikor mereven álltam a kocsi mellett… Megfogta a kezemet és újra
éreztem a felőle áramló nyugalmat.
Az iskola
bálterme hatalmas volt… mikor itt jártam nem is láttam. Amikor a lépcső tetején
jártunk, páran észrevettek minket… Andy szorosabban fogta a kezemet.
- Nyugi… -
suttogta… Azonnal feltűntek mögöttünk a többiek… természetesen ők is maszkokkal
takarták arcukat.
- Sziasztok,
minden rendben? – érdeklődött Ashley
- Persze…
- Moon te is
jól vagy? – kérdezte kedvesen Chris
Bólogattam…
- Akkor
menjünk… - lassú léptekkel közelítettünk a lent táncoló tömegbe, akik amint
meglátták Andy-t szétrebbentek utat engedve nekünk…
Egyenesen a
terem végében álló pár felé indultunk. Próbáltam lelassítani a szívverésemet,
hogy ne dübörögjön… de nem ment…
- Nyugi… -
suttogta mögöttem Jake… - mindenki tudja, hogy ember vagy…
- Most nem
lettem nyugodtabb… - ekkor döbbentem rá, hogy egy szörnyekkel teli bálterembe
kerültem, egyedüli emberként. Lehet, hogy ki sem jutok élve… de ez sem érdekelt…
csak a felém meredő két szempár a terem végéből… Andy szülei… a vámpírok király
és királynője… végtelen türelemmel vártak, amíg lassú léptekkel eléjük értünk.
- Hajol… -
suttogta Ash…
Meghajoltunk
előttük, mire a királynő elém lépett…
- Moon Smith…
örülök, hogy a vendégünk vagy. A fiam minden áron meg akart hívni téged… bár
mind tudjuk, hogy ez nem volt teljesen ésszerű ötlet, de ezúttal kivételt
teszünk… a herceg kedvéért...
- Köszönöm…
- hajoltam meg újra.
- Érezzétek
jól magatokat… - tette hozzá a király…
Mind
meghajoltunk újra…
A többiek
szétszéledtek, mi pedig a tánctéren át a kertbe sétáltunk… Ott aztán végre
megnyugodhattam…
- Nem volt
olyan szörnyű ugye?
- Nem,
eltekintve attól, hogy az utolsó pillanatban beugrott, hogy talán ezt a bált
nem élem túl, ha esetleg nem tetszenék a szüleidnek… tudod, rájöttem, hogy én
vagyok itt az egyetlen ember…
- Jogos, de
mondtam, hogy nem kell aggódnod… amíg velem vagy… nem bánthat senki…
- Mert te
vagy a herceg, de ha nem így lenne, akkor már át lenne harapva a torkom…
- Táncolunk?
– Állt meg velem szemben, a zene kihallatszódott…
- Szívesen…
- Bent... - adta tudtomra tervét...
- Szzz....
- Nyugi, már minden rendben...
Végül belementem... ahogy táncolni kezdtünk, megbántam... úgy mozogtunk együtt, mint akik évek óta táncolnak... de mindenki minket nézett és ez jelen helyzetemben nem volt épp előnyös...
Ahogy a tömeg felé néztem ott állt Sally és úgy bámult rám, mint aki arra készül, hogy menten megöl...
Miután véget ért a zene, mosolyogva nézett mindenki és tapsoltak... ez még rosszabb volt, mint hogy néztek...
Andy kézen ragadott és húzni kezdett kifelé...
- Sajnálom... - loholt... - ... mennünk kell...
- Mi?
- Sajnálom... - nézett rám egy pillanatra... úgy sietett, mintha kergetnének... ekkor még nem tudtam, hogy úgy is van...
ne kínozz wáááá*-----------* tedd föl a kövit! KÖNYÖRGÖM*-* <3333
VálaszTörlésMi történt?! Valaki rájött arra, hogy ki is Moon?! Jaj... Siess lécci a következő résszel!!! *bociszem*
VálaszTörléscsak én képzeltem Andyt Legion maszkkal? :))
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés