Titkos napló...

A napló fölött épp elaludtam volna, mikor csöngettek, te jó ég, már 10 óra...
Az ingatlanos ott állt az ajtóban, a ház előtt egy hatalmas teherautó, pár emberrel, akik ugrásra készen vártak...
- Remek... - mosolygott rám anyám, miután eligazította őket, hogy mit, hova tegyenek...
Fáradt és álmos voltam, kimerített a pakolás és nem aludtam egy percet sem, mert Dani naplója olyan titkokat rejtett előlünk, amiknek a végére kell járnom.
Dani holmiját egyenlőre a garázsban hagytuk. Anyu apu holmijait viszont erős nőként bedobozolta és feladta postán a rokonokhoz...
- Hihetetlen vagy... - vigyorogtam a felszabadult nőre...
- Tudod, csak az fáj, hogy Dani halála kellett ahhoz, hogy rádöbbenjünk, hogy már rég nem voltunk együtt...
- Sajnálom anyu...

Andy lakása üresen állt, mi értünk oda először, a teherautó minket követett. a lakás üressége megijesztett... visszaemlékeztem amikor először jártam itt... a kád, a gyertyák, minden olyan szép volt... beleremegtem Andy érintésének emlékébe. Jake kopogása zavarta meg a gondolatomat...
- Hát te? Nem turnén vagytok? - éreztem, hogy idegesség önt el egy pillanatra...
- Dee... csak én később megyek kocsival, a többiek interjúznak előtte, csak Ash és én maradtunk kicsit tovább... de ő még csajozik.
- Értem és te?
- Hallottam a költözésről, gondoltam segítek, de látom, hogy Andy mindent elrendezett...
- Attól még maradhatsz - nevetgélt anyám... - megkeresem a kávéfőzőt, mutatott a "konyha" feliratú dobozokra - és iszunk egy kávét...
- Remek, az nagyon jó lenne, addig pedig segítek kipakolni... - mosolygott a doboz halomra.
Anyu nekem én pedig Jake-nek adogattam a holmikat, aztán anyu rájött, hogy ez így nem lesz jó, mert semmi nem oda kerül, ahova ő szeretné... helyet cseréltek és talán fél óra alatt berendezte a konyhát. A kávéfőző is megvolt, így a kávé is épp lefőtt...
Jake-el a lakás előtt álltunk és ott ittuk, mert bár Andy azelőtt dohányzott a lakásban anyám kikötötte, hogy csak kint cigizhetek...
- Kösz, hogy átjöttél... - mosolyogtam Jake arcába...
- Sokkal jobban vagytok, mint gondoltam...
- Igen, anyunak jót tesz a változás, bár Dani elvesztése nehéz, mindenkinek, de Jake... Daninak olyan titkai voltak előttünk, hogy én már azt sem tudom, ki volt valójában... - az utolsó szavakat szinte suttogtam...
- Hogyhogy titkai?
- Megtaláltuk a naplóját... Nem adtam oda anyunak, hogy ne lássa... jobb is volt... eleinte csak arról írt, hogy milyen jó veletek, aztán már arról, hogy beleszeretett Andybe....a vége felé már részletesen leírta, hogy milyen... módon szeretne Andyvel... érted...
- Igen, kösz... nem kell, hogy részletezd... nem hiszem el... senki nem vett észre semmit...
- Csak a lány... Emily... neki valamiért elmondott mindent... Emily a búcsúlevelét nekem címezte... leírta benne, hogy Dani vonzódik Andyhez... és hogy jobban ismeri mint a családja... akkor még nem hittem el... de így... látva amiket írt... Jake... ezek az írások... ijesztően élethűek...
- ... arra gondolsz, hogy volt hasonló élménye?
- persze nem Andyvel, de tuti, hogy ezt nem csak úgy kitalálta... olyan részleteket ír... - a füléhez hajoltam és belesúgtam...
- Fúúúhhh... Barbi ne máár...
- Jake ez most nem csak poén és nem azért mondtam, hogy szívassalak...
- Persze, megértelek, de ez nekem mint csávónak, azért kellemetlen...
- Rendben...
- Egyébként, bármennyire is jóban vagyunk, Andyből azért kinézném... persze nem Danival, és nem most, hogy végre minden rendben van köztetek...
Elgondolkoztam... majd kiráztam a gondolatokat fejemből...
- Hagyjuk ezt inkább...
- Szerintem is...
Jake nem sokkal ezután eltűnt, hátrahagyva engem és a kétségeimet. Fáradt és egyre kétségbeesettebb voltam. A naplóból elég sok volt még hátra, de nem volt kedvem aznap tovább haladni. Leheveredtem a kanapéra, Andy illata átjárta a lakást, bár nem sok cucca maradt ott... Hamar sikerült elaludnom...