Költözések...

A temetésen végül jelen volt a család és a zenekar... Andybe kapaszkodva álltam, borzalmas érzés volt végignézni, ahogy a bátyám teste a földbe kerül...
Anyám a lehető legtávolabb állt apámtól, közel hozzánk. Nem bírták elviselni egymást. Apám alkoholproblémákkal küzdött... és haza akart menni a család többi tagjával, akik a temetésre érkeztek. Anyámat hibáztatta mindenért... nem lehetett hatni rá...
Anyám persze, mint mindig, most is csak csendesen tűrt...

A temetés után haza vittük. A kezében szorongatta Dani fényképét. A család többi tagja apámmal együtt azonnal a reptérre mentek és eltűntek... annyi nem volt bennük, hogy kicsit anyura is gondoljanak, hát igen, ez aztán a családi összetartás... Irtó ideges voltam...
Fel- alá járkáltam, aztán rádöbbentem, hogy anyámat ez csak még jobban idegesíti...
- Döntöttem... - pattant fel anyám, még soha nem láttam ilyennek az előtt... - új életet kell kezdenem...
- Ez a beszéd anyu... - mosolyogtam rá.
- Segítetek? Először is el kell adnom ezt a házat, nem tudnék itt maradni tovább... aztán kell néznem egy kis lakást... és össze is kéne pakolni...
- Persze, hogy segítünk, de biztos...? - Andy kérdőn nézett rá...
- Tuti...
- Akkor van egy ajánlatom... Van egy lakásom, amit szeretnék eladni... cseréljük el, persze ráfizetnék, aztán ezt eladom én... te pedig hamar el tudsz költözni... persze, csak ha megfelel...
- Komolyan? - Nézett Anyám Andy kék szemeibe...
- Persze... újabb turnénk lesz, csak pár napos... addig Barbi majd segít neked beköltözni, ő már járt a lakásban...
- Rendben - Anyám felállt és megölelte Andyt... - köszönöm... mindent köszönök nektek...

- Nem is mondtad, hogy el akarod adni a lakást... - mondtam, mikor kettesben ültünk a teraszon... Anyámat le sem lehetett lőni, azonnal pakolni kezdett...
- Az ötlet akkor jött mikor anyud közölte, hogy el akar költözni... amúgy pedig nagyobb lakást szeretnék, hogy elférjünk kényelmesen ketten... - mosolygott a távolba...
- Te most így kérsz meg, hogy költözzek össze veled? - mosolyogtam rá...
- Elég béna... - nevetett
- De nekem tökéletes... - döntöttem a fejem a vállára... - ... örülök, hogy ezt szeretnéd...
- Akkor?
- Igen, szeretnék veled együtt lakni - mosolyogtam rá, felemelve a fejem...
- Rendben... holnap indulunk a turnéra, egy ingatlanos ismerősömet reggelre átküldtem a lakásomba, összepakolnak mindent... utána átjön és segít anyudnak átköltözni hozzám... a cuccaimat itt hagyom addig amíg nem találunk új lakást... ha így megfelel...
- Tökéletes... akkor nem is lesz semmi dolgom??? - néztem rá mosolyogva...
- Dehogynem... találnod kell egy lakást, amiben leélnéd velem az életed...
- Ezt még élvezni is fogom, anyu pedig majd segít... tök jó lesz, legalább elterelődik a figyelme...
- Szerintem ez remek alkalom rá, hogy segítsétek egymást...
- Köszönöm... - suttogtam már az ajkaiba...

- Gyere, pakoljuk össze Dani cuccait... - mondtam - nehogy anyu találjon valamit...
- Rendben... - pattant fel Andy...
Dani cuccai mind érintetlenül hevertek szanaszét. A ruháit zsákokba, a többi cuccát dobozokba pakoltuk... a legvégére maradt az íróasztal, aminek a fiókjában megtaláltuk Dani naplóját... akkor kezdte el írni, mikor LA-be költöztünk...
Nem volt benne sok minden... A lapok nagy része üresen állt... néhol egy-egy Andy felirat átfirkálva... hát igaz... a bátyám tényleg szerette őt...
Az utolsó oldalakon már csak arról írt, hogy mennyire gyűlöli magát, amiért szereti Andy-t és mennyire szeretne a helyemben lenni sokszor... leírta, hogy érzi, hogy eltávolodtunk, de tudja, hogy ennek ő az oka... Sírva olvastam a sorokat... de nem csak azért mert hiányzott... hanem mert rájöttem, hogy már nem is ismertem őt...
Andy átölelt... a naplót a táskámba rejtettem anyám elől... ezt soha nem láthatja... majd kiléptünk az összepakolt holmik közül...
- Összepakoltatok? - lépett oda anyám pont akkor...
- Igen... mindent elraktunk...
- Rendben... köszönöm, én nem lettem volna képes...
Anyu hálásan az étkezőbe terelt minket... ott pedig vacsora várt ránk...
Nem sokat tudtunk enni, de végre beszélgethettünk. Andy nem sokkal később hazament, mert készült a másnapra...
Anyu lefeküdt én pedig a szobámba mentem és olvasni kezdtem Dani naplóját... az első LA-i naptól az utolsó bejegyzéséig...