24. Nyugalom...

Ahogy ott ültünk csendesen a barlang sötétjében Andy arcát néztem, persze észrevette...
- Baj van?
- Nem, csak... annyira féltem...
- Nyugodj meg... már együtt leszünk... örökké - ölelt át...
Végtelen nyugalom tört rám... ezzel gondolatom ajtót nyitott a holtak völgyébe...
Hogy ez nem jutott eszünkbe... mosolyogtam...

- Menjünk... - pattant fel Ashley... Ahogy átléptünk, rögtön bajba kerültünk...
Csapdából... csapdába...
Bár nem vettek körbe szörnyetegek, de a kapu amit nyitni próbáltam újra a barlangba nyílt... ezzel csak a holtak völgyébe jutottunk... nem haza...

A völgyben tábort vertünk egy fán... nem tudtuk, mi történt itt azóta, hogy az ősi vámpírokat felébresztettem... Látszólag semmi nem változott, de furcsa érzés telepedett ránk. Mind feszülten figyeltük az alattunk sötétbe borult tájat... Andy a fa törzsének támaszkodva ült, magához ölelve engem. Ashley fejjel lefelé lógott egy ágról lejjebb, hogy jobban lássa a környéket. Rosy pedig békésen szuszogott...
- Mi lesz, ha nem jutunk ki innen? - Néztem Andy szemébe
- Én már azt sem bánom... örülök, hogy téged visszakaptalak.
Szorosabban ölelt...

Ashley sziszegett...
- Valaki jön...
Rosy is felkapta a fejét... feszülten felálltunk és vártuk, hogy ki sétál át a kihalt tájon... de még távol járt, így volt időnk felkészülni...
Ashley leugrott a fáról, Rosy-t magával cipelve elbújtak, Andyvel a kriptába bújtunk és ott várakoztunk.
Közelebb ért...
Andy megszorította a kezemet mert érezte a belőlem áradó félelmet...
- nyugalom...
- az most nem lenne jó... ajtót nyitnék az őrzők szigetén lévő barlangba... - mosolyogtam...
Halk csoszogás a faleveleken a fák között... már majdnem odaért, ahol Ash és Rosy bujkáltak...