Munka...

Kiengedtek pár órával később, kaptam valami gyógyszert, amit be kell vennem, ha bármi jelét érzem, hogy épp elmegy az eszem... Nevetséges...
Andy egy pillanatra sem tágított mellőlem...
Végül együtt töltöttük a hétvégéből maradt időt... hétfő reggel hazavitt.
- Megjöttem, de már rohanok is...
- Nem is mesélsz? - nézett rám anyám szomorkásan...
- Majd este...
Felrohantam a rajzaimért és a cuccaimat lepakoltam, majd rohantam vissza az autóhoz. Andy a fejét rázva hallgatott zenét... megálltam egy pillanatra és mosolyogva figyeltem. Amikor észrevett, elvörösödve a kormányra dőlt...

A szalon előtt rám tört a totális lámpaláz...
- Ne izgulj... - mosolygott... - gyere induljunk...
- fúúúú... rendben... - Egymás kezét fogva lépkedtünk be, persze pár fotózó rajongó elkapott minket, de ezúttal csak utat törve beléptünk...
Elég sokan voltak...
- Sziasztok - mosolygott Andyre egy csajszi...
- Szia... Kat?
- Hátul... te vagy az a lány? - nézett rám...
- Azt hiszem... - vörös fejjel néztem rá...
- Jajj ne izgulj... megnézhetem? - mutatott a rajzaimra...
- Persze...
Elvette a mappámat és nézegetni kezdte...
- Ezek csodásak. Kat jól döntött...
- Köszi.
Visszaadta a rajzaimat. Andy vigyorogva állt az egyik sarokban és várt rám...
- Menj, Kat már vár...
- szzz - néztem rá...
- Nem mehetek mindenhova veled... - nevetett... egy csókot nyomott a számra és belökött az irodába.
Kat épp rajzolt az asztal fölé görnyedve.
- Hello - köszöntem suttogva...
- Szia, már nagyon vártalak... - felállt és megölelt...
A mappámat a kezében tartva sétált fel alá... alaposan végignézte a rajzaimat...
- És a lovagod merre jár?
- Kint vár...
- Örülök nektek... - mosolygott rám
- Köszi...
- Tetováltál már? - váltott hirtelen...
- Igen, otthon...
- Kis ország... Andy elmondta... - nevetett fel, mikor döbbenten néztem rá
- Oh... igen...
- Vannak képeid a tetoválásokról?
- Van a telefonomban... nem túl jók...
- Mutasd... - leült az asztal szélére és végignyomkodta a telefonomban lévő képeket.
- Van mit finomítani, de azt hiszem... fel vagy véve... majd én segítek neked...
- Köszönöm - újra megölelt...
- Akkor holnap várlak. Gépet majd adok holnap, aztán gyakorolunk kicsit...
- Alig várom!
Kijött velem az irodából, de csak köszönt Andynek és már ment is tovább.

A kocsiban Andy lelkesen mesélni kezdte, hogy mennyire tetszettek a rajzaim mindenkinek. Alig tudtam figyelni rá, annyira izgatott voltam... Hamar hazaértünk.
- Szörnyű lesz nélküled tölteni az éjszakát... - suttogta, amint a számhoz értek ajkai...
- Nekem is...
Végül elbúcsúztunk.

Anyu a nappaliban várt és estig meséltem neki, kihagyva a kórházas részt. Végül fáradtan dőltem végig az ágyamon.
El sem hiszem, mennyire hiányzik máris...