Ashley elkapta a dog fülét hirtelen, mire az hangosan morogni kezdett...
- Te szerencsétlen.... ébren voltam!!! - mondta, miközben megrázta a fejét...
- Mi lenne, ha megnéznénk az erdőben...?
- Nem tudom, nem tetszik nekem, hogy keressük a bajt... - mondta Andy
- A baj már itt van... sajnos nem kell keresni... - suttogta Ash az ablaknál állva...
Ahogy odaléptünk hihetetlen látvány terült elénk. Az erdő irányából érkező fénysugarak bevilágították az utcát, és az utcán álló lényeket. Ember alakjuk volt, de hatalmasra nőttek... öltözékük és fegyvereik, mint az indiánoké...
Csendben álltunk, és bámultuk a szellemlényeket...
Bár nem éreztük a veszélyt, egyikünk sem mert kifelé indulni. A fény ami bevilágított mindent, nem múlt el... Végül az egyik lény előrébb lépett és felénk mutatott... Andy szorosabban ölelt...
- Ki kéne mennünk... de nagyon féltelek... - suttogta a fülembe... éreztem is, hogy így van...
Gyengítettem őt a közelségemmel, mert rám figyelt...
- Akkor ne menjetek... majd megyek én Chrissel... - mondta Ashley... azzal barátjára nézett, aki bólintott.
De már elkéstek, nem tudom, hogyan, de Clair ott állt előttük egy hatalmas lénnyel az oldalán... hát valóban, Rosy a közelébe sem ért...
A látvány leírhatatlan volt. Elgondolkoztam, hogy az emberek az utcákról, hová tűnnek, amikor az ilyen dolgok láthatóak... Harry testét lángok táplálták, ahol állt, mindig alóla áramlott belé a látható energia... Hatalmas fejei közül az egyiket rajtunk legeltette, a többivel a lelkeket figyelte...
- Kijöhettek... félnek tőlem... - morogta a felénk irányuló fej... Ashley és Chris arckifejezése minden pénzt megért, rögtön kiült rá, a "mi sem érzünk másképp" tekintet... még ők sem látták így Harryt... Clair bátran nézett a szellemlényekre, akik dermedten álltak és csak bámulták a cerberus kutyát.
Kibontakoztam Andy szorításából és elindultam kifelé... azonnal követett. A két betoji vámpír még egy darabig gondolkozott, de azután ők is követtek minket...
Az egész világ illata más volt, a haláltól bűzlött minden, de ez nem ugyanaz a szag volt, mint Clair szaga... hanem a mindent elpusztító halálé...
- Most elmegyünk, de bosszút fogunk állni, amiért az őseitek lemészárolták a falunkat... - beszélt az egyik lélek...
Eltűntek egy szempillantás alatt... Harrynek hála, aki visszatért eredeti testébe...
- Menjünk haza, a többiek nincsenek ekkora biztonságban... - hadarta Clair.
A fiúk azonnal rohanni kezdtek, Clairrel és Harryvel pedig kocsiba szálltunk... és elindultunk utánuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése