Elhanyagoltan?

Andynek írtam egy sms-t: "azt hiszem van itt valaki, kérlek siess!"
A lépések már a lépcsőről hallatszódtak, mikor kezemben a kandallóhoz tartozó piszkavassal álltam a konyhában...
- Barb... - szólalt meg egy ismerős hang... - itt vagy?
- Dan... majdnem leütöttelek... hogy kerültél ide? - léptem elő a rejtekhelyemről...
- Erre jártam és láttam a létrát, azt hittem gáz van, ezért bekopogtam, de nem nyitottál ajtót... gondoltam bemászok
- Remek... el kellett volna raknom azt a hülye létrát...
A térdeim még mindig remegtek...
- Andy merre van?
- Nem tudom, azt mondta, hogy van egy kis dolga, de jön... ez három órája volt...
- Hát ez remek... - húzta el a száját...
- Szerinted okom van félni?
- Nem hiszem... - mosolygott bátorítóan - gyere, segítek eltenni a létrát...
- Kösz...

Kint hideg volt a levegő. A garázsba raktuk a létrát, hogy ne legyen több váratlan vendégem.
- Kérsz valamit?
- Ja, jól esne... mondjuk egy tea... az meleg...
- Oké.
Feltettem a vizet. Dan elhelyezkedett a kanapén, mint aki jól végezte dolgát.
Mellé ültem és csak tűrtem a némaságot...
- Elválok... - nyögte ki végül...
- Mi?? Miért?
- Azt... nem mondhatom el... - nevetett keserűen...
- Jó, nem faggatlak, de sajnálom...
- Én már nem.
Az ölembe hajtotta a fejét...
- Itt alhatok nálad?
- Persze, van vendég szoba... - próbáltam utalni rá, hogy nem a megfelelő helyen van a feje...
- Hé Barb - ült föl hirtelen... - tudod, én nagyon kedvellek... - annyira közel volt az arca, hogy éreztem a leheletén az alkoholszagot... közeledni kezdett, de elhúztam a fejem...
- Én... Andy-t szeretem... te pedig ittál...
- Ittam, de nem vagyok részeg... Ő pedig elhanyagol téged... én... soha nem tennék ilyet... ráadásul egye helyen dolgozunk... milyen jó lenne már...
- Dan... én nem szeretlek úgy...
- Tudom... - hajtotta le a fejét...
A teafőző mentett meg... gyorsan kivágtattam a konyhába. Mikor kiöntöttem kezek öleltek hátulról...
- De én akkor is kívánlak... - suttogta a nyakamba...
- Eressz el kérlek... Dan... - könyörgőre fogtam, de ez még inkább beindította...
- Tudom, hogy titokban te is akarod... ne kéresd magad... - Erőszakosan fogdosni kezdett, én pedig nem tudtam mozdulni a szorításából... Éreztem a hideg ujjait a mellemen, majd erőszakosan belém nyomta, mire zokogni kezdtem...
Kopogtak...
- Cssss.... - csitított...
- ANDY - síkítottam... Dan elborult arccal nézett rám...
- Elárultál... - Eleresztett, de ugyanakkor egy hatalmas pofon csattant az arcomon...Remegve elterültem a földön...
Dan kilépett az ajtón, a döbbent Andy mellett...
- A tiéd lehet... én végeztem...

Andy letérdelt mellém...
- Bántott?
Elfordítottam a fejem, csak ömlöttek a könnyeim... Andy felkapott a kanapén az ölében tarva vígasztalt...
- Ha nem jössz... megerőszakolt volna... - suttogtam szipogva, mikor kicsit megnyugodtam...
- Megölöm... - Andy arcán olyan sötétség suhant át, hogy elhittem, hogy képes lenne rá...
- Mit csináljak most? Nem tudnék vele együtt dolgozni többet...
Lehajtotta a fejét...
- Én vagyok a hibás... ez nem történt volna meg, ha... többet foglalkozom veled... - nem akartam helyeselni...
- Szerintem ez akkor is megtörténik... az hittem hogy barátok vagyunk... Andy, szeretnék fürdeni... úgy érzem mintha le kéne mosnom magamról annak a rohadéknak a nyomát...
- Megütött? - simított végig az arcomon... bólintottam...
- Mikor megjöttél... felpofozott... - suttogtam beleremegve az emlékbe...
A csattanás szinte a fülemben csöngött... ahogy a zuhany alatt álltam és sikáltam magamról az érintésének nyomait...
Andy ott állt mellettem... látta, hogy az összeomlás szélén állok, megölelt...
- Sajnálom... - suttogta...
A mellkasába temettem az arcomat és zokogni kezdtem újra... a karjaiban aludtam el. Többször felébredtem hangokat hallottam, de csak ágak voltak és a szél...