Hamar belerázódtam a munkába, Kat mindenben segített, a szárnyai alatt, pedig hamar tele lettem tudással és munkával is.
Azonban egyre kevesebb időnk volt Andyvel közösen. Eltelt már majdnem fél év...
- Üzid jött! - kiabált Corey engem utánozva... - nem is értem miért ide dugod a telcsikédet... - csúfolódott... nagyon viccesnek találta, ahogy beszélek...
- Fogd be... - nevettem rá.
Befejeztem a tetoválást...
A telefonomért mentem miután rendet raktam. Addigra kiment a fejemből az üzenet...
Andy volt... természetesen lemondta... megint...
- Hé Barb... hazadobjalak? - lépett oda Dan...
- Azt hiszem, hogy az jó lenne... - mondtam... Dan jó barátom lett... sokszor meghallgatott már a fél év alatt és rögtön látta, ha bajban vagyok...
- Kávé?
- Mehetünk.. én már úgyis végeztem... - már besötétedett, mikor elindultunk.
Beültünk egy kávézóba...
- Képzeld, tegnap találkoztam a pasiddal... - vigyorgott...
- De jó neked, ezek szerint te gyakrabban látod mint én...
- Ne duzzogj már... tudtad, hogy ki ő?
- Hát... igen...
- Akkor semmi jogod kiakadni, ha nem ér rád...
- Igazad van, de akkor is utállak ezért... - vigyorogtam rá...
- Na jó kész a kávé, vigyük... - adta a kezembe a poharat...
A kocsiban ülve már sokkal jobb volt a kedvem. Dan megállt egy fagyizónál is. Felhúzott lábbal ültem a kocsiban és kanállal ettem a fagyit...
- Utállak hazavinni... - nevette - állandóan összekoszolod a kocsit a lábbaddal...
- Megkérdeztem... szerintem... - morogtam rá
- Jó csak viccelek...
Végül megállt a ház előtt... Azonnal kiszúrtam Andy kocsiját... Kipattantam és elkezdtem rohanni, Dan felé visszakiabáltam egy köszit...
Intett és elhajtott, kicsit hangosabban a kelleténél...
Andy a kapuban állt egy hatalmas csokor rózsával...
- Sajnálom, hogy nem tudtam érted menni... de látom Dan elhozott...
- Igen, szerencsém volt...
Felém tartotta a csokrot.
- Megbocsájtasz?
- Nincs miért... - mosolyogtam rá - feljössz?
- Nagyon szeretnék, de még van egy kis dolgom... később visszajövök, kiteszed a létrát Júlia?
- Persze Rómeó... - nevettem rá
- Akkor később
- Szeretlek
- Én is
Néztem, ahogy eltűnik az utcából, nem mentem be, előbb a teraszhoz állítottam a létrát, hogy fel tudjon jönni, kikerülve anyámék kérdéseit... ez volt az új szokásunk, hogy ne legyen családi vacsi és ebéd és semmi, ha mi együtt akarunk lenni...
- Sziasztok! - léptem be, de a legnagyobb meglepetésemre nem volt senki a házban.
Telefonáltam
- Anyu, hol vagytok...?
- Tudtam, hogy nem fogsz emlékezni, ezért leírtam egy papírra és a hűtőre raktam, de, ha már felhívtál, elutaztunk a nagyiékhoz, Dani is velünk jött, használd ki az estét... holnap este érkezünk...
- Anyu...
- És vedd el a létrát a terasztól, mert egyszer nem Andy fog beszökni, hanem egy betörő...
- Azt hittem nem tudtok róla...
- Ugyan... a hűtőben van kaja és jó munkát holnapra...
- Nem dolgozom holnap... de köszi... na most megyek... szia...
- Szia...
Azonnal küldtem egy üzenetet Andynek, hogy ne keresse a létrát és, hogy kopogjon vagy csöngessen. Kint sötét volt. Csak ledöntöttem a létrát, majd beiszkoltam a házba... micsoda bátorság...
A kanapén aludtam el, mikor meghallottam a zajokat, amik kintről jöttek, majd a teraszról, aztán az emeletről... majd összecsináltam magam...
Anyámnak igaza lesz, itt vagyok egyedül és valaki mászkál a házban, mert lusta voltam eltenni a létrát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése