17. Elszakadás...

Az utcán ért minket a támadás... Harryt elvarázsolták, nem tudott mozdulni. Clair varázsereje eltűnt... én pedig magamra maradtam a szellemlényekkel szemben. Az egyiküket sikerült leszerelnem, de többre nem futotta az erőmből, túl sokan voltak... és én elvesztettem a harcot...
Az erdőn át hurcoltak valahová... Fényeket láttam, pontosan olyanokat, mint azelőtt az utcán.
A fények végül összeálltak és egy szellemfalu, egy egész falu állt a szemem előtt... nem tudom, hova lett Clair és Harry, nem láttam őket... Egy oszlophoz láncoltak, égető ezüst láncokkal... ha csak megmozdultam máris a húsomba vájt... mikor elgyengültem teljesen, egy cellába zártak... csontvázak társaságában találtam magam... Harry egy furcsa színű háló alatt feküdt és szűkölt... fájdalmai voltak, akár csak nekem... újabb láncok... ezúttal nem fájt már annyira, de túl gyenge is voltam hozzá, hogy fájjon....


Nem tudom mióta lehettem fogva tartva, de azt tudtam, hogy többször benéztek ellenőrizni, mennyire vagyok erőmben... botokkal piszkáltak, mire dühösen rázni kezdtem a láncaim és feléjük csattogtattam a fogaim... tudtam, ha elgyengülésemet mutatom, akkor végem...
Harry is elhalkult...
Egyik alkalommal, mikor az ajtó nyílt, Jake hasonlóan elgyötört testét kötözték mellém... később pedig CC is hasonlóan járt... mikor kicsit jobban lettek...
- Hogy kaptak el?
- Titeket keres mindenki... az erdőbe indultam... és ott rajtam ütöttek... - Engem a városban fogtak meg... egy sikátorban - mondta CC
- És a többiek?
- Azt hiszem hamarosan megtudjuk... túl gyengék vagyunk még együtt is... de Clairt nem találta senki azóta sem... lehet hogy... - Jake lehajtotta a fejét...
- Nem... amikor elkaptak, Clair élt, csak eltűnt az ereje... mit kezdene velük egy erőtlen boszorkány...? - néztem rájuk... - Nem jelent rájuk veszélyt... és amúgy is ránk vadásznak...
A következőkben szökést terveztünk, de minden tervünk kudarcba fulladt... "még a tervező asztalon elégett"...
Emily volt a következő... Chrisre emelte elgyötört tekintetét... és mosolyra derült az arca...
- Legalább látom, hogy élsz... - suttogta...

Pár óra telhetett el, mikor megint nyílt az ajtó... ezúttal nem fogoly érkezett... Az indián szellemek előreengedtek egy alakot... sötét csukjába bújtatott alak... aki az erdőben utánunk jött... az az alak akiről Clair beszélt... mellé lépett egy lélek, és beszélt helyette...
- Vámpírok, én hoztam vissza erre a világra a lelkeket évszázadokkal ezelőtt...
- Ha bátor lennél... lehúznád a csukját... - köpte oda Jake... és az alak felé ugrott, de nem érte el... - a szemünkbe néznél...
Vissza rántották a láncai...
- ... a célom a háború volt... ez egy ősrégi harc, ahol mindig nyer valaki, azután mindig újra kezdődik... a lelkek halhatatlansága valódi, míg ti vámpírok... - széles undort kifejező vigyor terült el a lélek ocsmány képén... - halott testben sétáló lények vagytok...
A csuklyás mellől ellépett a lélek...
Jake úgy látszik hatott az önbizalmára, már ha vannak érzései, mert elkezdte letolni a csuklyát...
Mind meredten bámultunk rá...
- Miért? - dadogtam bele a levegőbe...