20. Az ősök...

Várok... és várok... hihetetlen, hogy itt ücsörgök a koporsók mellett, miközben ki tudja mi történik a többiekkel... de nem tudtam mit tenni... nem tudom, hogy kell visszajutni abba a világba...
Neszt hallottam, az egyik megmozdult...



- Ki vagy te leányom? - kérdezte, mikor kimászott a koporsójából... egy nő volt... csodálatos, gyönyörű...
- Carry vagyok...
- Miért keltettél életre minket?
Elmeséltem mi történt, ő pedig türelmesen hallgatott, ami közben a többi is magához tért... egy férfi, királyi tartással, aki rögtön a nőhöz lépett... tekintete elárulta... ők egymáséi...
- A herceg a mi gyermekünk... - A másik három ősi vámpír három férfi, mind katonák... a királyi pár testőrei...
- Menjünk hát... - furcsa kiejtéssel beszéltek... máskor biztos megmosolyogtatott volna, de épp nem ezzel foglalkoztam... végre eltűnhetek erről a helyről és végre láthatom Andy-t, ha nem húztam túl sokáig az időt... bele se mertem gondolni, mit éreznék akkor, ezért gyorsan elhessegettem a gondolatot...
Átvágtattunk a barlangon odáig ahonnan indultam... Egy fal...
A király rám nézett...
- A bölcs neked adta a vérét... önszántából tette, ezért a tiéd a hatalma... ő tudott idehozni és ő is tud kivinni... használd az erőt és vigyél minket vissza a világba...
- Nem tudom hogyan... - álltam döbbenten...
- Gondolkozz... mit tanított neked?
Kérdések... idő... türelem...
EZAZ... a nyugalom...
Az ősök legnagyobb meglepetésére a földre ültem és nyugalmat erőltettem az agyamra... magam előtt láttam Andy szemeit... mosolyát... átjárt a nyugalom... és a nyugalmam ajtót nyitott... a világunkra...
Azonnal átsiettünk...
A másik oldalon, viszont nem az várt, amire számítottam...
Minden eltűnt... a lelkek, a falu, Clair... sehol nem voltak...
Ahogy ott álltam az ősi vámpírokkal... sehol nem voltak a barátaim... a családom...

Körbenéztek...
- Elmenekültek... - állapította meg az egyik őr...
- De nem előlünk... - sajnálkozott a másik...
- Volt itt valami hatalmas... egy őrző? - nézett rám a harmadik...
- Igen... Rosy... igazam lett... A boszorkány... meg feledkezett róla, mert... ő apró... amikor nem változik át...
A királyné elmosolyodott a határozatlanságomon...
- Meg kell keresnünk a herceget és a családotokat... ha egy őrző lepte meg őket... akkor nem vitték magukkal a foglyaikat...
Ebben a pillanatban az egyik fáról leugrott elénk egy alak...