Felmondás...

Másnap arra számítottam, hogy Andy majd mellettem marad, de nem így volt... persze dolga akadt, de nem hibáztattam érte. Jake viszont átjött...
- Hé mi újság? - lépett be a házba...
- Be kell mennem... felmondok...
- Miért nem mondod el inkább Katnek, hogy mi történt?
- Nem... jobb így...
- Talán mással is megteszi... nem akarod?
- Nem... - ráztam a fejem... - Jake... viszont, velem jönnél?
- Persze, de... leüthetem?
- Nem...
- Légyszi...
- Jake, nem akarom, hogy... elérje amit akar...
Lehajtotta a fejét és lemondóan megrázta...
- Nem értelek...
- Jó... nem baj...
Elvonultam felöltözni. Mikor kész lettem Jake már türelmetlenül dobolt az asztalon...
- Ne haragudj... - rám mosolygott...
- Én vagyok a türelem minta szobra... na mehetünk?
- Persze.

A kocsiban ülve azonnal rám tört a pánik... mit mondjak Katnek? Jake azonnal észrevette, hogy szenvedek... bekanyarodott egy kávézóhoz...
- Most mit?
- Szerintem nem kéne így oda menni... - Nézett rám...
- Ennyire látszik?
- Hát... na várj... - kiszállt és visszajött pár perccel később két kávéval...
- Köszi...
- Akkor most meséld el, hogy miért nem akarsz kiteregetni...
- Mert megalázó... és Dan be volt rúgva... lehet, hogy... nem is emlékszik... és gondolom, ha mégis, akkor is letagadná... szóval...
- Értem... felfogtam...

A szalonba már remegő lábakkal lépkedtem. Dan nem volt bent... Kat döbbenten olvasta a felmondásomat...
- Miért?
- Azt hiszem... szeretnék...
- Velünk jön a turnéra... - segített ki Jake...
- Áhh értem... - elmosolyodott és azonnal megölelt... - Nagyon fogsz hiányozni... ráadásul Dan is elment...
- Komolyan?
- Igen, azt mondta, hogy elválik, tönkre ment a házassága, mert szerelmes egy kolléganőjébe, persze mindenki találgatni kezdett, de nem tudjuk, hogy ki lehet az...
- Milyen izgi... - sziszegett Jake...
- Mindenesetre, ha szeretnél a turné után... visszajöhetnél...
- Rendben... - mosolyogva léptem ki. Összepakoltam a cuccaimat és elindultunk haza...

A kocsiban Jake morgott...
- Szerelmes... inkább szánalmas...
- Lehet, hogy ne beszéljünk róla?
- Bocs... mit szólnál egy ebédhez?
- Benne vagyok
Egy étteremhez hajtott...
- És milyen turné?
- Az mindegy... ott a helyed...
- Hahh.. hát... nézd, azért gondolom ezt meg kéne beszélnem Andyvel...
Megrántotta a vállát...
- Tényleg, miért van az, hogy ennyire elfoglalt állandóan...
- Nézd, szerintem ezt nem velem kell megbeszélned...
- Jó... de látom, hogy titkolózol... ezzel nem segítesz elnyomni a gyanakvásomat... - elnevette magát... - ez nem vicces...
- Andy még gyerek...
- Persze...
- Barb, te kérdeztél, én csak választ adtam...
A továbbiakban némán ettem a salátát, amit alig bírtam legyűrni... hirtelen belém csapott a felismerés...
- Jake... Andy... Andynek van valakije?
- Őőőőő
Elfordítottam a fejem... azonnal ömleni kezdtek a könnyeim...
- Menjünk.. - megfogta a kezem és maga után húzott... a kocsiban némán hajtott Andy házáig... A kezemnél fogva kihúzott, én pedig némán követtem, sírva...
Majdnem betörte az ajtót, úgy dörömbölt...
- Jake, mi a?
Andy egy lepedőt csavart magára... Úgy állt az ajtóban, mint egy szobor... egy csodálatos szobor... sajnálkozva nézett rám... de már késő volt... összeszorította a szemét, amikor bentről egy hang érkezett...
- Andy, ki az?
- Az.. ő... Jake...
Jake egy hatalmasat kevert le az ajtóban ácsorgó barátjának... de én nem tudtam megmozdulni... felkapott és az autóig vitt... de nem engedtem el... belekapaszkodtam a nyakába és a mellkasának dőlve bőgtem mint egy kisgyerek...
- Hé csajszi... inkább menjünk innen... - suttogta...
Bólogattam és eleresztettem... berakott az ülésre... a házunkig hajtott...
- Ugye nem hagysz most... egyedül... - nézem rá kérdőn
- Dehogy... - mosolygott
A kanapén ülve sem volt jobb... Andy és a vele töltött fél év... a munkám és mindenem elveszett...
Jake már elaludt mellettem félig ülve. A tv fényei villogtak én pedig csak csendesen álomba sírtam magam