Sajnálom...

Nem, reggel sem lett jobb... vártam, hogy csodálatos pálcaütésre minden fájdalmam elmúlik, de nem...
Jake álmosan állt a konyhában és kávét főzött.
- Hogy vagy?
- Szarul...
- Nézd én... nagyon sajnálom...
- Te sajnálod? - majdnem nevettem... - Andynek kéne sajnálnia...
- Ebben igazad van, de én azt sajnálom, hogy odavittelek... - a kezembe nyomott egy bögrét...
- Köszi, ne sajnáld, csak felnyitottad a szemem... már rég észre kellett volna vennem...
- Andy eléggé elvakítja a csajokat... - mosolyra húzta száját...
- Jogos... de hagyjuk... ezek után nem tudom, hogy mihez kezdjek...
Jake csendesen állt egy darabig.
- Gyere velem a turnéra...
- Komolyan? De Andy...
- Ne már... megyünk és jól fogod magad érezni... Andy meg le van tojva...?
- Nem tudom...
- Jó, de holnapig találd ki, mert holnap után indulnánk...
- Oké... gondolkozom rajta...
Kopogtak... Andy állt az ajtóban egy hatalmas csokor rózsával... nem hívtam be, csak elsétáltam az ajtóból...
- Kérlek... -  szólt utánam...
- Mire?
Jake a konyhában állt a kávéjával...
- Te itt? - nézett barátjára...
- Én jöttem bocsánatot kérni... mindenért... - mormogta... szinte maga elé...
- Nem hiszem, hogy ez megbocsájtható... - ráztam a fejemet...
- Tudod mit haver? Bizonyíthatsz Barb úgyis velünk jön a turnéra...
Oldalba böktem Jaket...
- Vagyis még nem biztos, de holnap majd igent mond...
Andy szomorkásan nézett... de remény csillant a szemében...
- Tényleg jössz?
- Igen, de ne számíts sok jóra tőlem, és azt... - mutattam a virágokra - vidd a csajnak nyugodtan, akit tegnap kúrogattál...
Jake felé fordultam és egy puszit nyomva az arcára távoztam a konyhából... Andy haragos tekintetét magamon éreztem, ahogy ellépkedtem mellette, de csak hosszú percekkel később hallottam az ajtót becsukódni. A teraszon álltam dohányozva, amikor láttam, hogy az autójához lép és visszanéz rám... szomorú szemei szinte a tekintetembe égtek.
Csak állt ott és bámult rám, majd eltűnt a garázs felé... már mosolyogtam, tudtam, hogy a létráért megy. Igazam volt. Pillanatokkal később a létra a teraszhoz ütődött és Andy már a tetején állt velem szemben...
- Sajnálom... érted?
- Nem tudok hinni neked... tudom, hogy régóta tart ez... és nagyon megbántottál... én soha nem tettem veled ilyet... pedig te féltékenykedtél... most már tudom, hogy azért, mert te tettél rossz fát a tűzre...
- Igazad van, de ha meg tudnál...
- Várj...
- De...
- VÁRJ - mondtam kicsit hangosabban... - nem akarok több bocsánat kérést... sem megbocsájtásról szóló monológot...
- akkor mit tegyek?
- Nem tudom... elveszítetted a bizalmamat...
- Akkor bebizonyítom, hogy komolyan gondolom, hogy mennyire... - nem szólt többet... hiszen a szó újra a sajnálom lett volna...
Lemászott a létráról és ezúttal elhajtott... még néztem a távozó autót...