A boldogság ára...

Az ajtó nyitva állt... mégsem léptek beljebb... Andy szorosan magához húzott, szinte védelmezőn...
- Tulajdon képen meg kéne, hogy köszönjem... - vigyorgott Emily... - ha ti nem vagytok, soha nem ismerem meg Danit
- Ez most valami új hazugság?
- Nem, most őszinte vagyok... azt hittem nélküled nem tudnék élni...
- ... és ez tegnap előtt óta elmúlt? - néztem rá értetlenül... - ez előtt pár héttel, magadat megalázva könyörögtél Andynek, hogy had legyél akár második is...
- Hát talán majd egyszer, adtok egy esélyt arra, hogy megismerjetek, amikor normális vagyok... kétségbe voltam esve, de most úgy érzem minden rendben... - ölelte át a bátyám derekát...
- Hát... rendben... de azt ne várd, hogy ujjongjak... - ráztam meg a fejem...

Dani viszont még felemelte az ujját...
- Te viszont haver... ugye emlékszel mit mondtam arról, ha bántod a húgomat...
- Jah...
- Dani, mi ezt megbeszéltük... - sziszegtem a bátyámnak...
- Jó, rendben... de remélem ez volt az utolsó eset, hogy csalódnom kell benned... - vigyorgott rá Andyre... volt benne valami furcsa...
- Igen, persze... - vágta rá Andy...
Miután eltűntek szinte remegve ültem az ágyon...

- Szeretnék elmenni... innen...
- Mit szólnál, ha átmennénk hozzám?
- Az nagyon jó lenne...
- Klassz, pakolj össze én pedig beszélek anyuddal...
- Elkérsz? - vigyorogtam rá...
- Nem... Daniról... hogy figyeljen oda Emilyre...
- Rendben, de ne ijeszd meg... és ne mondj neki semmit a megcsalásról... tudod nála ez sokkal kényesebb téma...
- Nem vagyok hülye... - nézett rám, mint egy idiótára...
Az ágyra dobtam a sporttáskámat és összepakoltam pár fontosabb holmit... a rajzcuccaimat, ruhákat, laptopot... a fürdőből is összeszedtem a cuccaimat...
Dani szobája előtt elhaladva nyögést hallottam... majd felfordult a gyomrom...

Andy hamar újra a szobámban volt...
- Anyud nagyon jó fej, megígérte, hogy nem szól semmit, de rajtuk tartja a szemét...
- Csak ne most... - ráztam ki a fejemből az előző hangok emlékét...
Átölelt...
- Nézd, a helyzet az, hogy örülünk kéne, hogy Emily nem zaklat...
- Én ebben nem vagyok biztos... mi van, ha ez valami bosszú? - néztem rá...
- Szerintem most ne gondolj erre... - húzta el a száját, de tudtam, hogy ő is ezt gondolja...
- Rendben... mehetünk? - valójában alig vártam, hogy megszabaduljak a háztól, ahol ez a lány tartózkodik, még ha ez az én otthonom is...

Mikor Andy megállt a lakás előtt, már majd elaludtam, olyan álmos voltam... látta rajtam, mosolyogva felkapott és bevitt... az ágyra fektetett...
- Felhozom a cuccokat...
- Megvárlak... - suttogtam, de már szinte aludtam is... édes mosolyát még láttam...

Reggel mikor felébredtem nem volt mellettem. Lesétáltam a lépcsőn. A konyhában táncikált kávéfőzés közben....
Leültem a lépcsőfokra és mosolyogva bámultam... szerettem nézni...
- Jó reggelt... - szólalt meg anélkül, hogy felém fordult volna...
- Honnan tudtad?
- Állandóan leskelődsz... - vigyorgott... - gyere ide...
Szót fogadtam... mikor előtte álltam lehajolt és a szemembe nézett...
- Ki fogsz kapni... - mosolygott, majd az ajkába harapott, amitől elfelejtettem levegőt venni... - na gyere...
Azzal felkapott és a konyhapultra tett... a lábaim között állva tépte az ajkaimat... vadul és követelően... alig kaptunk levegőt... hátrébb lépett és végig nézett rajtam...
- A fenébe... - vigyorgott... - nem bírom ki...
Azonnal újra rátapadt a számra... a fenekembe markolt és közelebb húzott magához...
A telefonom csörgése szakította félbe... ránéztem a kijelzőre... Otthon...
- Sajnálom... - vigyorogtam rá...

Andy:

Mosolyogva vette fel a telefont... de amikor a másik oldal megszólalt és végig mondta mondandóját... csak lecsúszott a konyhapultról... lassan kiejtette a telefont a kezéből...