6. Erre nincs jó szó... sokadik éj...

Az előttem álló lény fekete volt... mopsz szerű... de hatalmas, akkora mint én...

- Rosy? - suttogtam mire a lény megrázta magát és a szemem láttára összement... apró és aranyos lett újra... Rosy a fejét forgatta és a hang irányába nézett... a támadóm a földön feküdt és nyögött... az egyik lába hiányzott...
- Ez meg... mi a fene??? - dadogott a semmibe... Betettem Rosy-t a kocsiba... névtelenül rendőrt küldtem a helyszínre... nem mondtam semmit, csak hogy láttam egy ember feküdni... odébb gurultam és megvártam amíg kiértek... és figyeltem, ahogy az magyarázkodva próbálja nekik beadni, hogy ő vámpír vadász, de megtámadta egy hatalmas vadállat... a rendőrök azonnal mentőt hívtak... Én pedig otthagytam a támadómat és végre haza indultam. Rosy-t néztem fél szemmel...
- Karambolozni fogunk, ha nem az utat nézed... - szólalt meg végül... félre rántottam a kormányt és leálltam az út szélére...
- te...
- Most mi van? Nem ezt vártad? - fordította el a fejét aranyosan. - haza szeretnék menni... Harry vár...
- Persze bocs... - beindítottam az autót... - de tudod, ez azért sokkoló...
- Ne viccelődj... együtt élsz egy csomó vámpírral... mi csak őket őrizzük... meg persze téged...
- ÉS ha te ekkorára tudsz nőni akkor Harry... - néztem az anyósülésen szövegelő apróságra...
- Majd megmutatja ha akarja... - nézett ki az ablakon...
- Remek... - a fejemben elképzeltem, hogy a hatalmas német dog mekkora, micsoda lehet...
A házhoz érve kiengedtem Rosy-t... most először éreztem, hogy nincs szüksége rá, hogy pesztráljam...
Andy az ajtóban állt idegesen...
- Végre... - ölelt meg... - ... mi történt?
- Rosy... beszél...
- Tudom... ő egy őrző...
Cinikus mosoly szaladt át a számon... de aztán komolyra váltottam a szót, elmeséltem Andynek mi történt...
- Hát valószínűleg egy pszichiátrián fog kikötni... ha szerencsénk lesz - tette hozzá...
Ashley bűnbánóan nézett rám...
- Bocs, hogy otthagytalak, de már hetek óta rám volt állva az a barom...
- Nem probléma... Rosy megmentett...
Az aprócska fekete kutyára néztem... hihetetlen volt... az valahogy nem zavart ennyire, hogy kizárólag vámpírok vesznek körbe... de Rosy önállósága bántott... azt hittem valakiről nekem kell gondoskodnom... erre kiderül, hogy én vagyok az, akit mindenki meg tud védeni... hirtelen olyan gyengének éreztem magam mint egy toll, amit ide oda fúj a szél...
A teraszra mentem és rágyújtottam... Harry toporgott mellettem a kezem alá dugva hatalmas fejét...
- Tudod, nekünk mindig szükségünk lesz ám rád... - hangja olyan mély volt, hogy dörmögött... - néha a legapróbb a legbátrabb mind közül...
- Kösz Harry... - simogattam meg a fejét... azzal elsétált...
Kiürítettem az agyamat... elaludtam... mikor egy pillanatra felébredtem Andy cipelt a szobám felé...
- Aludj... - suttogta hipnotikus hangján... a fejem könnyű volt... gondolatoktól mentes és ez jó érzés... olyan tiszta... Éreztem a bőrömön a hideg ágyneműt, majd Andy testét, ahogy befekszik mellém és átölel... de nem tudtam mozdulni... elaltatott...