14. Meglepetések mindig lesznek...

Egy pillanatig farkasszemet néztünk... próbáltam elrejteni döbbenetemet...
- Carry, de jó, hogy jöttél... - mosolygott végül rám... ez a szag...
- Alig vártam, hogy itt lehessek...
- Jobban vagy? - kérdezte, miközben átölelt, megéreztem a belőle áradó szagot... nem hittem az orromnak...pontosan az volt mint Andy házában az idegennek... most jöttem rá... halott szaga volt...
Ilyenkor mit mondhat az ember? Clair, miért van hulla szagod és miért nem érzem a vért benned, ja amúgy vámpír vagyok...
- Clair... jobban vagyok, de sajnos... fel kell mondanom... Andyvel utazgatni fogunk... - ez volt ami hirtelen eszembe jutott...
- Nehéz a vámpírok élete... - sziszegte mosolyogva...
- Te? - hátráltam...
- Ne félj... boszorkány vagyok... és én nem harapok ám... - az idős asszony mosolya pontosan olyan volt mint azelőtt... - segíteni akarok nektek...
- Te voltál... a házban...
- Nem csak én... volt ott valami más is... aki más mint én és más mint ti...
- Jake és Emily... az első este... nem éreztek rajtad semmit... - suttogtam...
- Ha titkolózni akarok... akkor tudok... csak egy kis varázslat kérdése...
- Rendben... a könyv lapjai nálad vannak Clair... nagyon fontos lenne...
- Nem... sajnos a másik megelőzött... előle bújtam el a tetőn...
- És te követtél az erdőbe?
- Nem... de Carry... ez valami vallatás?
- Boszorkány vagy...
- Te meg vámpír... elmondtad volna?
- ööhh...- igaza volt...
- Menjünk... - indult az ajtó felé és bemászott a kocsimba...
- Hogy került ide az autó? - Másztam be a volánhoz...
- Mondtam már hogy a boszorkányok tudnak varázsolni??
- Seprű?
- Igaz...
- Vasorr?
- Carry, pofon lesz... indíts... sietnünk kell... a lelkekről van szó...
Azonnal a gázba tapostam, Andy az ajtóban várt... gyakran csinálta ezt, de most rettentő furcsán nézett, mikor kiszálltunk...
- Itt álltam és egyszer csak köddé vált a kocsi és... - ekkor érezte meg a Clairből áradó szagot...
- Maga volt a házamban... - indult el vicsorogva felé... a következő pillanatban vinnyogva próbálta leoperálni magáról a ragasztó szalagot, ami megjelent a száján...
Akaratlanul is elnevettem magam...
- Hallgasd meg - léptem oda hozzá segítséget nyújtva... lehiggadt, de morgolódva sétált Clair után...
A bentiek köhécselni és fintorogni kezdtek... Clair mormogott valamit és végre megszűnt a szaga...
Mindenki fellélegzett...
- Soha nem láttatok még boszit? - mosolygott az idős néni kedvesen...
- Nem... - kántálták sorra... Clair pedig hosszú mesébe kezdett arról, hogyan segítették évszázadokon át egymást a vámpírok és a boszorkányok... A lelkek amiket hallottunk, az első vámpírok áldozatainak lelkei, amik bezárva léteznek... nagyon ritkán egy bizonyos napon ha valaki vámpírrá változik... ezek a lelkek kiszabadulnak és bosszút akarnak állni... persze... pont ezt az estét választotta Andy... aki most a fejét fogva sziszegett...
- Nem te vagy a hibás... szólt oda Clair... - Carry életét mentetted meg... de a lelkek... most rátok vadásznak... és ezek nem olyanok mint azok az ostoba vadászok... ezek évszázadok óta... bosszút forralnak...