08. A "szürke" hétköznapok vége...

Végre pihenten ébredtem. Napsütés... rögtön rosszabb lett a kedvem, a konyhába mentem kávéért... Valami megmozdult, az üres bögrét felemeltem és támadásba lendültem volna... Ashley az asztal alatt kuporgott... és meredten bámulta a hadműveletemet...
- Le akarsz ütni... egy bögrével? - kérdezte teljes nyugalommal...
- Te meg mit csinálsz? - néztem rá döbbenten
- A többiek elbújtak... és itt hagytak én meg túl sokáig készülődtem és utolért a nap...
- Mi lenne, ha behúznánk a függönyöket?
- Azt hiszem, azt megköszönném...
Miután besötétítettem Ashley négykézláb kezdett sertepertélni a lakásban a beszökő fénycsóvákat kerülgetve... aztán elérte a kanapét és boldogan leheveredett...
- Tegnap együtt voltál Andyvel...
- Tudod nem szép dolog hallgatózni... - morogtam rá...
- Nem kellet... láttad már magad?
A tükör elé álltam, ekkor vettem észre, hogy a lábaim véraláfutásosak, lila, kék, fekete, vörös színekben játszanak. A karjaim is... Ha jól sejtem a hátam is.

Most hogy látom, igazából érzem is... A kávémat kortyolgatva foglaltam helyet Ashley mellett... 

- Mit csináljunk? össze vagyunk zárva... - rögtön perverz vigyor ült ki a fejére.... - vagyis... én leléphetek - vigyorogtam...

- Neee ne hagyj egyedül... - lefagyott a mosolya... - annyira utálok egyedül lenni...

Végül előkotortam valami ezeréves társasjátékot és hagytam hogy szarrá verjen... egymás után kb ezerszer... estig... végre ment le a nap...

- Kimegyek cigizni... - mondtam egy újabb csúfos vereség után... Kint ácsorogtam amikor furcsa hangra lettem figyelmes... Harry átrepült a kerten és hangos puffanással ért földet... felé rohantam volna, de valami elkapott... a fejem a földnek csapódott és elsötétült minden.

Mikor magamhoz tértem valami ismeretlen helyen voltam. Egy ablaktalan helyiségben teljesen egyedül... A fejem nagyon fájt. Odanyúltam és éreztem, hogy a hajam ragad a vértől... 

Felálltam és a falon taperoltam, hátha találok egy kapcsolót... sikerült. Körbenéztem semmi sehol, csak egy ajtó és egy villanykörte ami a fejem fölött himbálózott... Az ajtó nyitva... érdekes...

Az ajtó mögött egy lépcsősor... hangtalanul próbáltam haladni, de rettenetesen nyikorgott. hangokat hallottam. 

- A lány nem vámpír... mi a fenének hoztál ide egy halandót?

- Akikkel együtt él... mind vámpírok... egytől egyig... és két őrző... az egyik megsérült... de azért nem eléggé...

- És mégis mi a terved? Eljönnek megmenteni és majd ketten elkapunk egy családot? Tudod te mekkora marha vagy? Ezek ki fognak nyírni...

- Nem... a ház és az egész környék tele van csapdákkal...

- Akkor sem hiszek benned... szerintem én lelépek...

- Próbáld csak meg... akkor veled kezdem a mészárlást...

A két férfi elhallgatott, mert megnyikordult a lépcsőfok amin álltam... ezért határozott léptekkel elindultam lefelé...

- Naaa felébredt a mi kis csalink... - mondta a magasabbik... megismertem az előző beszélgetésből a hangját... ő rabolt el.

- Te idióta... be sem zártad?

- Minek? az a cél, hogy idevonzza őket... - vihogott megszállottan... - és a sikolya... majd idehívja őket...

Elindult felém...

Összeszorított fogakkal álltam. Hát nem kapod meg... ezt az örömöt nem szerzem meg...