Szakítás...

A koncert végén a buszban ücsörögtem, megelőztem ezzel, hogy a tömegen kelljen átverekednem magam... A srácok is befutottak, az autogram osztás előtt át öltöztek.
- Hogy tetszett? - ölelt át Jake, miután átöltözött, mindig ő volt kész elsőnek
- Álmos vagyok... de azért irtó jók voltatok... - nevettem amikor elfintorodott.
- Szerintem aludj, nyugodtan, ez még jó sokáig elhúzódik...
- Nem, szeretnék kimenni... nem akarok egyedül ücsörögni itt...
- Oké, akkor megvárjuk a többieket és velünk jössz...
Mosolyogva rádőltem a vállára.
- Tudod, nagyon örülök, hogy te vagy... és benned bízhatok...
- Köszönöm - mosolyodott el
Mindenki elkészült, már csak Ashley-t vártuk, aki lassabban készült el mint egy menyasszony. Andy lehuppant mellénk.
- Most hogy állunk? - mosolygott...
- Hát, amikor a színpadon voltál... folyton azon járt az eszem, hogy mennyire dögös vagy... - suttogtam a fülébe... önelégült vigyor terült szét a fején...
- Mi az haver, mintha kicsit elkalandoztál volna... - röhögött CC Andy fején...
- Mondjuk... - vigyorgott tovább
Ashley végre elkészült. A busz előtt felállított sátorban ültek le, az egyik sarokban ücsörögtem egy asztalon az egyik őrrel, akinek bár beszélgető rohama volt, fogalmam sincs, miről beszélt... Andy-t figyeltem, aki hátra lesett minden adandó alkalommal, széles mosollyal az arcán...
Egy órán át bírtam, utána, úgy döntöttem, hogy Jakenek igaza volt, és jobb nekem a buszban. A testőr visszakísért...
- Köszi
- Igazán nincs mit, örülök, hogy ilyen jót beszélgettünk... - kilépett a buszból én pedig irtó jót nevettem...
Eldőltem a kanapén. Egészen addig nyugton voltam, amíg éktelen nem kezdett el csörögni Andy telefonja. Megismertem a hangját.
Tudtam, hogy nem kéne, de a kijelzőre néztem... hét nem fogadott hívás, mind valami Emily-től... remek... azonnal elindult a gondolatfonalam és nem bírtam leállítani. Üzenet szerencsémre... vagy nem, Andy telefonján azonnal felugrott... el tudtam olvasni.

*Nem tudom miért nem veszed fel... sajnálom, hogy nem tudtunk elbúcsúzni, mielőtt eltűntél, remélem még látlak... Em* 

Otthagytam a telefont és a busz előtt állva dohányoztam. Jake jött felém. Azt hiszem észrevette, hogy valami nem stimmel. 

- Hé csajszi, mi a gáz? 

- Jake, tudom, hogy ez ciki, de tudod, Andy telefonja csöngött, aztán valami csaj üzenetet küldött neki, és elolvastam... 

Elmondtam mi volt az üzenetben...

- De ez akkor azt jelenti, hogy bár nem dobta, mégsem tartja vele a kapcsolatot egy ideje... 

- Ezt te sem gondolod komolyan, hogy jó dolog... ugye? - néztem rá felhúzott szemöldökkel...

- Oké, gyere ide... - átölelt. Rettentően jól esett a közelsége...

- Nem tudom mit csináljak... mások telefonjában turkáló picsa lettem?

Jake felnevetett... 

- A bizalmatlanságodat Andy felé megértem, inkább azt nem, hogy miért ragaszkodsz hozzá ennek ellenére... persze, szereted, és ő mégis Andy... nagyon bírom őt, tudod, mintha a tesóm lenne, de nem tudom... de ettől még... iszonyatosan haragszom rá, azért amit veled művel...

- Szerinted mit csináljak?

- Hát nem tudom...

- Pedig jó lenne, mert jönnek... - suttogtam...

- Szerintem mondd el neki, hogy mi történt... kíváncsi vagyok, hogy tud e őszintén válaszolni...

- Oké... - Jake elengedett, mielőtt odaértek volna.

A srácok a buszba vágódtak, Jake is velük tartott, egyedül Andy maradt ott. Rágyújtottunk...

- Kérdezhetek valamit?

- Persze...

- Ki az az Emily...? - néztem rá a számat harapdálva...

- Őahhh... uhh... az a csaj... aki akkor ott volt... - eddig őszinte...

- És... Emily, miért hívogat téged?

- Mert... nem zártam le... - hajtotta le a fejét... - sajnáltam... vagy nem is tudom, egyszerűen, nem kerestem többet, nem válaszoltam az sms-eire és nem vettem fel neki a telefont...

- Biztos, csak ennyi? - néztem rá kérdőn... 

- Tuti... - át akart ölelni de nem hagytam...

- Szeretném, ha felhívnád... és őszintén elmondanál neki mindent... mert... ezzel csak bántasz egy újabb embert... - a mellkasára tettem a tenyeremet... - ennél te jobb ember vagy... 

Otthagytam a gondolataival. A buszban Jake kérdőn nézett rám én pedig elmosolyodtam... 

- Majd meglátjuk... - suttogtam oda... Ashley magához húzott hirtelen, nagyon fel volt pörögve, 

- Gyere táncolni... - vihogott én pedig beadtam a derekam... jól éreztük magunkat. Végül Andy is beszállt.

- Indulunk... - mondta, a telefonjáért nyúlt és karon ragadott. Elhúzott a hevesen tiltakozó Ashley mellől és elvonultunk...

- Szeretném, ha hallanád... - mondta lehajtott fejjel

- Rendben...

Tárcsázott... Emily a másik oldalon szinte sikítva vette fel a telefont... 

- Em, hallgass meg kérlek. El kell mondanom... valamit...

- Van valakid? - hallottam... - Engem nem zavar, ha megcsalsz...

- Istenem ne alázd meg magad ennyire... atyám... - rám nézett, hogy segítsek... de csak döbbenten megvontam a vállam...- Emily, nekem van egy barátnőm, akit nagyon szeretek... régóta együtt vagyunk... és nagyon megbántam, hogy megbántottam azzal, hogy félreléptem veled...

- Akkor nem látlak többet, de engem tényleg nem zavar, ha csak második vagyok... - esküszöm, ilyen nőt még nem láttam... 

- Nem... nem látsz és könyörgöm ne hívogass és ne üzengess és szerintem rád férne egy terápia... mert ez nagyon durva... - mondta Andy kicsit keményebben, majd letette a telefont...

- Ez a csaj... szegény... - nyögtem...

Andy csak döbbenten ült... 

- Még soha nem hallottam ilyet senkitől... - mondta végül...

- Hát... a lényeg, hogy te mindent elmondtál és ezért nagyon büszke vagyok rád...

Lassan közelített felém, mikor az ajkai majdnem súrolták az enyémet Ashley lépett oda és elrántott...

- Gyere táncolni... - vihogott... én pedig hálás voltam, amiért "megmentett" egy korai döntéstől...

Andy duzzogva jött utánunk... de később neki is jobb kedve lett...