02. Buli...

Másnap reggel dolgozni mentem. Emily eltűnt már hajnalban, egy cetlit írt, hogy megy munkát keresni, aztán be a menhelyre...

- Megfogadtam a tanácsodat Clair... képzeld van három lakótársam...
- Tessék? - az öregasszony azt hitte megbolondultam... aztán mosolyogva hallgatta mi történt, miután kitettem...
- Naaa ennek örülök... rád fér a társaság... de az a kutya... hatalmas lehet... biztos hogy a cicáimat kergetné egész nap...
- Hát Clair nem tudom, remélem egyben lesz a ház mikor hazaérünk... - nevettem
- Nagyon kíváncsi vagyok arra a lányra... - mosolygott - alig várom, hogy megismerjem...

Mikor hazaértünk meglepetésemre nem volt kupi, a kutyák a kertben játszottak egy fekete hajú sráccal... egy darabig meredten néztem...
- Hát ő? - kérdezte idős vendégem...
- Azt hiszem... nem tudom...
Emily lépkedett felém mosolyogva...
- Remélem nem baj, ő a bátyám... Jake, gondoltam megmutatom neki, hogy hol lakom, mert nagyon aggódott, hogy valami sorozatgyilkoshoz költöztem...
- Hahha... - nevetett fel Clair, majd bemutatkozott Emilynek...
Jake, ahogy meglátott minket, besétált az üvegajtón...
- öh... jó estét - köszönt Clairnek, majd rám nézett... - a nagylelkű lakótárs?
- haha, nem... én a hasfelmetsző kislánya vagyok... - vigyorogtam rá mire elnevette magát... - Carry - mutatkoztam be
- Jake... de akkor sem bízom benned... - hunyorgott rám poénosan...
- Az jó, mert én sem benned, de te vagy az én házamban...
- Egy null oda... - mindenki röhögésben tört ki...
Kiültünk a teraszra és beszélgetni kezdtünk...
- Amúgy a bátyám zenekara irtó híres - lelkendezett a jelenlévőről Em...
- Emily... nem fognád be?
- Miért?
- Szerintem senki nem kíváncsi erre... - szerénykedett...
Rosy az ölembe ugrott és hangosan röfögni kezdett...
- Mi ez a póló szegény kutyán? - nézett fintorogva Jake Rosy Batman-es ruhájára...
- Ne fikázd a kutyám ruháját... - nyújtottam ki a nyelvemet... - Batman egy félisten...
- Andynek biztos bejönne... - nevetett Emily... halkan...
- Carry drágám, hívnál nekem egy taxit? - kérdezte Clair... elég fáradtnak tűnt...
- Minden rendben? - kérdeztem amikor az ajtóba kísértem...
- Persze, csak elfáradtam kicsit... és várnak a cicák... - mosolyogva megölelt...
Mikor visszamentem a teraszra kettesben találtam magam Emilyvel...
- Nahát a tesód?
- Bement, viszont Carry... nincs kedved csapni egy bulit? Amolyan, de jó, hogy összeköltöztünk... elhívhatnád a barátaidat, és én is hívnék pár embert...
- Hát ha rajtam múlik nem leszünk sokan... nekem... nem igazán vannak barátaim... - nyögtem a végén...
- Akkor itt az ideje, hogy legyenek... áthívok pár embert, mit szólsz? - egész furcsa érzés tört rám...
Végre azt éreztem, hogy nem vagyok magányos...
- Persze, hívj csak... de akkor el kéne szaladni venni valamit... nem? - kezembe vettem a kocsikulcsot és elindultam éjjelnappalit keresni, amíg Emily hívott valakit és lelkesen áradozott rólam, hogy milyen aranyos vagyok...

Carry

Megsimogattam Harry fejét és beültem a kocsiba... mikor a zacskókat bepakoltam, a kocsiban a tükörben kisminkeltem magam... nem is tudom mióta nem tettem ezt... feltettem a vezetéshez a szemüvegem és megnéztem magam...

Keleti boszi... nevettem magamban...

Mikor visszaértem a házhoz a zacskókkal a kezemben indultam neki, de nem tudtam előkotorni a kulcsomat, így becsöngettem...
Az ajtó kinyílt... a másik oldalon Harry állt...
- Ha te nyitottad ki, akkor betojtam... - körbenéztem, de sehol senki... - na jó, ez már ijesztő...
Csak forgatta okos fejét és nézte, ahogy lepakolok mindent... az ajtó mögül mozgást vettem észre...
Egy félmeztelen tetovált srác állt előttem... nevetve...
- ne haragudj... de ... azt hitted ő engedett be? - felhúzott szemöldökkel bámultam...
- Te kiröhögsz a saját házamban? - néztem az idegent...
- Ashley vagyok, ne haragudj... azért elfenekelhetsz, mert rossz voltam...
- Ash... állj le... - csitította egy másik ismeretlen hang... - Szia, Chris vagyok...
- Carry... - válaszoltam a nyurga srácnak... addigra az az Ashley nyakig az egyik zacskóban volt... kedvem támadt rászólni, hogy helyedre... mert pont úgy viselkedett mint a röffencs Rosy...
Emily mentette meg, mert hirtelen karon ragadott és húzni kezdett... menetközben az imént említett apróságot a kezembe kaptam, a mopsz pedig hálásan nézett rám...
- Mi ez a szemüveg? - kérdezte Emily, miközben húzott...
- Ja, csak... rajtam maradt... én... vezetéshez kell... - levettem Emily pedig nekem esett és kirángatta a gumit a hajamból...
- Milyen szép vagy! - mosolygott...

Emily

- hmm..? - nem válaszolt, csak a teraszra lökött...biztos csak viccelt, hisz úgy nézett ki, mint egy modell...
Rosy-t ölelgetve ácsorogtam szerencsétlenül, amíg egyszer csak ismerős hangot hallottam...
- Miért nem veszed le róla azt a randa ruhát...
- Nahát Jake... észre se vettelek... - gúnyoltam
- Hahh... hát Ashley után nem csodálom...
- Naná... az előbb pont azon gondolkoztam, hogy meg kéne nevelnetek...
- Lehet... de nála jobb basszeros nincs erre felé... - vigyorgott... ekkor esett le, hogy a zenekarhoz van szerencsém...
- De király ez a ruha... - lépett oda egy újabb idegen... - Andynek látnia kell...
- Jinxx, ő itt Carry, a húgom lakótársa...
- Helló, de ki ez az Andy? Ma már többször hallottam a nevét... - kérdeztem...
- Egy irtó jóképű srác, angyali kék szemekkel... - a hátam mögül érkező mély hangba beleborzongtam... megfordultam...
- Szóval te... - vigyorogtam cinikusan... - és hol hagytad a jóképűségedet, meg az angyaliságot, nem látom az egódtól...
A jelen lévőkből kitört a röhögés...
- Carry vagy? - kérdezte duzzogva...
- Igen...
- A kutya aranyos. És a ruhája a legjobb... de gazdát cserélhetne... - vigyorogtam...
- Megsértettek királyfi? - lépett mellé Ashley...
- Neeem, ahhoz több kell - Úgy mosolygott rám, hogy örültem, a talajnak a lábam alatt...