A temetésen végül jelen volt a család és a zenekar... Andybe kapaszkodva álltam, borzalmas érzés volt végignézni, ahogy a bátyám teste a földbe kerül...
Anyám a lehető legtávolabb állt apámtól, közel hozzánk. Nem bírták elviselni egymást. Apám alkoholproblémákkal küzdött... és haza akart menni a család többi tagjával, akik a temetésre érkeztek. Anyámat hibáztatta mindenért... nem lehetett hatni rá...
Anyám persze, mint mindig, most is csak csendesen tűrt...
A temetés után haza vittük. A kezében szorongatta Dani fényképét. A család többi tagja apámmal együtt azonnal a reptérre mentek és eltűntek... annyi nem volt bennük, hogy kicsit anyura is gondoljanak, hát igen, ez aztán a családi összetartás... Irtó ideges voltam...
Fel- alá járkáltam, aztán rádöbbentem, hogy anyámat ez csak még jobban idegesíti...
- Döntöttem... - pattant fel anyám, még soha nem láttam ilyennek az előtt... - új életet kell kezdenem...
- Ez a beszéd anyu... - mosolyogtam rá.
- Segítetek? Először is el kell adnom ezt a házat, nem tudnék itt maradni tovább... aztán kell néznem egy kis lakást... és össze is kéne pakolni...
- Persze, hogy segítünk, de biztos...? - Andy kérdőn nézett rá...
- Tuti...
- Akkor van egy ajánlatom... Van egy lakásom, amit szeretnék eladni... cseréljük el, persze ráfizetnék, aztán ezt eladom én... te pedig hamar el tudsz költözni... persze, csak ha megfelel...
- Komolyan? - Nézett Anyám Andy kék szemeibe...
- Persze... újabb turnénk lesz, csak pár napos... addig Barbi majd segít neked beköltözni, ő már járt a lakásban...
- Rendben - Anyám felállt és megölelte Andyt... - köszönöm... mindent köszönök nektek...
- Nem is mondtad, hogy el akarod adni a lakást... - mondtam, mikor kettesben ültünk a teraszon... Anyámat le sem lehetett lőni, azonnal pakolni kezdett...
- Az ötlet akkor jött mikor anyud közölte, hogy el akar költözni... amúgy pedig nagyobb lakást szeretnék, hogy elférjünk kényelmesen ketten... - mosolygott a távolba...
- Te most így kérsz meg, hogy költözzek össze veled? - mosolyogtam rá...
- Elég béna... - nevetett
- De nekem tökéletes... - döntöttem a fejem a vállára... - ... örülök, hogy ezt szeretnéd...
- Akkor?
- Igen, szeretnék veled együtt lakni - mosolyogtam rá, felemelve a fejem...
- Rendben... holnap indulunk a turnéra, egy ingatlanos ismerősömet reggelre átküldtem a lakásomba, összepakolnak mindent... utána átjön és segít anyudnak átköltözni hozzám... a cuccaimat itt hagyom addig amíg nem találunk új lakást... ha így megfelel...
- Tökéletes... akkor nem is lesz semmi dolgom??? - néztem rá mosolyogva...
- Dehogynem... találnod kell egy lakást, amiben leélnéd velem az életed...
- Ezt még élvezni is fogom, anyu pedig majd segít... tök jó lesz, legalább elterelődik a figyelme...
- Szerintem ez remek alkalom rá, hogy segítsétek egymást...
- Köszönöm... - suttogtam már az ajkaiba...
- Gyere, pakoljuk össze Dani cuccait... - mondtam - nehogy anyu találjon valamit...
- Rendben... - pattant fel Andy...
Dani cuccai mind érintetlenül hevertek szanaszét. A ruháit zsákokba, a többi cuccát dobozokba pakoltuk... a legvégére maradt az íróasztal, aminek a fiókjában megtaláltuk Dani naplóját... akkor kezdte el írni, mikor LA-be költöztünk...
Nem volt benne sok minden... A lapok nagy része üresen állt... néhol egy-egy Andy felirat átfirkálva... hát igaz... a bátyám tényleg szerette őt...
Az utolsó oldalakon már csak arról írt, hogy mennyire gyűlöli magát, amiért szereti Andy-t és mennyire szeretne a helyemben lenni sokszor... leírta, hogy érzi, hogy eltávolodtunk, de tudja, hogy ennek ő az oka... Sírva olvastam a sorokat... de nem csak azért mert hiányzott... hanem mert rájöttem, hogy már nem is ismertem őt...
Andy átölelt... a naplót a táskámba rejtettem anyám elől... ezt soha nem láthatja... majd kiléptünk az összepakolt holmik közül...
- Összepakoltatok? - lépett oda anyám pont akkor...
- Igen... mindent elraktunk...
- Rendben... köszönöm, én nem lettem volna képes...
Anyu hálásan az étkezőbe terelt minket... ott pedig vacsora várt ránk...
Nem sokat tudtunk enni, de végre beszélgethettünk. Andy nem sokkal később hazament, mert készült a másnapra...
Anyu lefeküdt én pedig a szobámba mentem és olvasni kezdtem Dani naplóját... az első LA-i naptól az utolsó bejegyzéséig...
2013. július 30., kedd
2013. július 28., vasárnap
Megbocsájtható?
Andy:
- Ki az? - kaptam fel...
Az anyja zokogó hangja...
- Mi történt...?
- Az a lány... igazad volt... reggel holtan találtam őket... a lány írt nektek egy üzenetet... de a rendőrök elvitték... - zokogott...
- Istenem... megyünk máris... - csaptam le a telefont...
Nem törődve semmivel felkaptam Barbit... Nem volt hajlandó mozdulni... Útközben tárcsáztam azt, aki tudtam, hogy segíteni tud majd...
- Jake... óriási baj van... gyere Barbiékhoz... nem, ez most sokkal... más...
Mikor letettem könnyes szemmel nézett rám... csak csöndesen...
- Köszönöm... már sokkal erősebb vagyok, mint voltam... de ez... meggyötör... - ennyit mondott és az ablakon kifelé bámult az úton végig...
Legalább ezúttal beszél...
A ház előtt még ott állt a rendőrautó. Amikor megálltunk, kiszállt egy rendőr és felénk lépett...
- Hozzátartozók?
- Igen - felelte Barbi
Átkaroltam a derekát.
- Akkor bemehetnek... - a rendőr elállt az útból, mi pedig beléptünk.
Éreztem, hogy a torkomban van egy gombóc, ami egyre csak nő...
Barbi:
- Anyu! - rohantam oda a kanapéhoz, átölelve anyámat...
- Sajnálom, nem figyeltem eléggé... pedig Andy szólt...
Valamiért Andy csak lehajtott fejjel állt... tudom mi történik... saját magát okolja, és a baj az, hogy én is kicsit azt érzem, hogy hibás...
A bátyám halott és ez nem történt volna meg, ha ő nem egy elmebeteggel csalt volna meg... vagy az én hibám is lehet... hiszen... én mondtam neki, hogy szakítson vele tisztességesen... de aki tényleg hibás az csak is Emily... és Dani is, amiért nem hitt nekünk...
most már nem számít...
Elkéstünk...
Szerencsére Jake megjött így nem éreztem magam olyan egyedül és volt kivel beszélnem...
Andy anyuval maradt, amíg mi a szobámban ültünk...
Elmondtam Jakenek, hogy mit érzek... ő csendesen végighallgatott és nem szólt semmit, csak a legvégén...
- Nem tudom, hogy mit kéne, hogy érezz... hogy mi normális ilyenkor, de azt tudom, hogy nehéz és mindenkit hibáztatni nem lehet... de ha azt érzed, hogy Andy hibás... akkor vajon ezt meg tudod bocsájtani valaha?
- Tudod az a furcsa, hogy hiába érzem hibásnak... ahogy magamat is... mégsem haragszom rá... most olyan erősnek érzem magam... bár Dani hiánya hihetetlenül fáj... de mégis erősebbnek érzem magam...
- Érdekes...
- És ez, megbocsájtható vajon?
- Ez nem bűn... Dani örülne neki, hogy erősebb lettél...
- Kösz Jake... - átöleltem
Aznap otthon maradtam anyuval, apám eltűnt... bú felejtett valahol. Mi pedig elkezdtük megszervezni a temetést... Pár órával később egy rendőr felhívott, hogy elmehetek a levélért. Nem mondtam el anyunak, csak, hogy dolgom van... el kell szaladnom...
A rendőrség épülete előtt a lépcsőn ülve olvastam el a levelet... Emily írta...
*Sajnálom, de valamit valamiért... elvettél tőlem valakit, én is elveszek tőled valakit... nem kellett hozzá sok, Dani eléggé elgyötört lélek volt... tudtad, hogy a testvéred reménytelenül szerelmes volt... a pasidba? Hát látod? Nem is ismerted őt... nekem elmondta... mert bízott bennem... ezzel a tudattal élj tovább... a testvéred azért ment bele az öngyilkosságba, mert szerelmes volt abba, akinek az ágyában ébredsz... aki mellett álomra hajtod a fejed... és akivel azt képzeled, hogy le fogod élni az életed... milyen furcsa nem? Van bennünk közös... mindhárman egy emberért vagyunk oda... de te nyertél... gratulálok...*
Azt hiszem megőrültem... újra olvastam e levelet... Andyt tárcsáztam... pár perccel később már a kocsiban ültem... a levelet olvasta... és maga elé bámulva ült...
- Dani... szerelmes volt... belém? - zavartan nézett rám...
- Nem tudom... lehet, hogy ez csak egy utolsó kés forgatás... hogy szarabb legyen nekünk...
- Nem tudom, de szerintem, a legjobb, ha úgy emlékszel rá, ahogy te ismerted... és nem úgy, ahogy egy őrült... - lehajtotta a fejét... - annyira sajnálom... meg tudsz valaha bocsájtani? - nézett a szemembe... könnyek törtek utat az arcán... elszorult a torkom... átmásztam az ölébe és átöleltem....
- Nem haragszom rád... tudod... ez mindannyiunk hibája volt kicsit... de Emily tehet róla a leginkább...
- Köszönöm, hogy ilyen vagy... - szorosabban ölelt...
A levelet elégettük, hogy senki ne láthassa soha... a tüzet némán bámultuk, amíg elégett... így engedtük el Dani emlékét...
- Ki az? - kaptam fel...
Az anyja zokogó hangja...
- Mi történt...?
- Az a lány... igazad volt... reggel holtan találtam őket... a lány írt nektek egy üzenetet... de a rendőrök elvitték... - zokogott...
- Istenem... megyünk máris... - csaptam le a telefont...
Nem törődve semmivel felkaptam Barbit... Nem volt hajlandó mozdulni... Útközben tárcsáztam azt, aki tudtam, hogy segíteni tud majd...
- Jake... óriási baj van... gyere Barbiékhoz... nem, ez most sokkal... más...
Mikor letettem könnyes szemmel nézett rám... csak csöndesen...
- Köszönöm... már sokkal erősebb vagyok, mint voltam... de ez... meggyötör... - ennyit mondott és az ablakon kifelé bámult az úton végig...
Legalább ezúttal beszél...
A ház előtt még ott állt a rendőrautó. Amikor megálltunk, kiszállt egy rendőr és felénk lépett...
- Hozzátartozók?
- Igen - felelte Barbi
Átkaroltam a derekát.
- Akkor bemehetnek... - a rendőr elállt az útból, mi pedig beléptünk.
Éreztem, hogy a torkomban van egy gombóc, ami egyre csak nő...
Barbi:
- Anyu! - rohantam oda a kanapéhoz, átölelve anyámat...
- Sajnálom, nem figyeltem eléggé... pedig Andy szólt...
Valamiért Andy csak lehajtott fejjel állt... tudom mi történik... saját magát okolja, és a baj az, hogy én is kicsit azt érzem, hogy hibás...
A bátyám halott és ez nem történt volna meg, ha ő nem egy elmebeteggel csalt volna meg... vagy az én hibám is lehet... hiszen... én mondtam neki, hogy szakítson vele tisztességesen... de aki tényleg hibás az csak is Emily... és Dani is, amiért nem hitt nekünk...
most már nem számít...
Elkéstünk...
Szerencsére Jake megjött így nem éreztem magam olyan egyedül és volt kivel beszélnem...
Andy anyuval maradt, amíg mi a szobámban ültünk...
Elmondtam Jakenek, hogy mit érzek... ő csendesen végighallgatott és nem szólt semmit, csak a legvégén...
- Nem tudom, hogy mit kéne, hogy érezz... hogy mi normális ilyenkor, de azt tudom, hogy nehéz és mindenkit hibáztatni nem lehet... de ha azt érzed, hogy Andy hibás... akkor vajon ezt meg tudod bocsájtani valaha?
- Tudod az a furcsa, hogy hiába érzem hibásnak... ahogy magamat is... mégsem haragszom rá... most olyan erősnek érzem magam... bár Dani hiánya hihetetlenül fáj... de mégis erősebbnek érzem magam...
- Érdekes...
- És ez, megbocsájtható vajon?
- Ez nem bűn... Dani örülne neki, hogy erősebb lettél...
- Kösz Jake... - átöleltem
Aznap otthon maradtam anyuval, apám eltűnt... bú felejtett valahol. Mi pedig elkezdtük megszervezni a temetést... Pár órával később egy rendőr felhívott, hogy elmehetek a levélért. Nem mondtam el anyunak, csak, hogy dolgom van... el kell szaladnom...
A rendőrség épülete előtt a lépcsőn ülve olvastam el a levelet... Emily írta...
*Sajnálom, de valamit valamiért... elvettél tőlem valakit, én is elveszek tőled valakit... nem kellett hozzá sok, Dani eléggé elgyötört lélek volt... tudtad, hogy a testvéred reménytelenül szerelmes volt... a pasidba? Hát látod? Nem is ismerted őt... nekem elmondta... mert bízott bennem... ezzel a tudattal élj tovább... a testvéred azért ment bele az öngyilkosságba, mert szerelmes volt abba, akinek az ágyában ébredsz... aki mellett álomra hajtod a fejed... és akivel azt képzeled, hogy le fogod élni az életed... milyen furcsa nem? Van bennünk közös... mindhárman egy emberért vagyunk oda... de te nyertél... gratulálok...*
Azt hiszem megőrültem... újra olvastam e levelet... Andyt tárcsáztam... pár perccel később már a kocsiban ültem... a levelet olvasta... és maga elé bámulva ült...
- Dani... szerelmes volt... belém? - zavartan nézett rám...
- Nem tudom... lehet, hogy ez csak egy utolsó kés forgatás... hogy szarabb legyen nekünk...
- Nem tudom, de szerintem, a legjobb, ha úgy emlékszel rá, ahogy te ismerted... és nem úgy, ahogy egy őrült... - lehajtotta a fejét... - annyira sajnálom... meg tudsz valaha bocsájtani? - nézett a szemembe... könnyek törtek utat az arcán... elszorult a torkom... átmásztam az ölébe és átöleltem....
- Nem haragszom rád... tudod... ez mindannyiunk hibája volt kicsit... de Emily tehet róla a leginkább...
- Köszönöm, hogy ilyen vagy... - szorosabban ölelt...
A levelet elégettük, hogy senki ne láthassa soha... a tüzet némán bámultuk, amíg elégett... így engedtük el Dani emlékét...
2013. július 27., szombat
Posta ...3. rész....
http://hopesblack.blogspot.hu/
Már 3 részt sikerült megírom... :D remélem tetszik majd...
egy kis kedvcsináló:
"A fürdőkád sarkán ültem, amíg a karomból és a lábamból húzta ki a tüskéket egy csipesszel... nem nagyon fájt, többször előfordult már, hogy rózsabokorban kötöttem ki... a munkával jár...- Miért fröcsköltél le?
- Nehogy napszúrást kapj...
- Pusztán aggodalomból locsolgatsz le idegeneket?
- Na jó... tényleg ne haragudj... kiengesztelhetlek?
- Nem... - morogtam... - kész vagyunk?
- Igen... egy kávé belefér?
- Na jó... - egyeztem bele..."
Már 3 részt sikerült megírom... :D remélem tetszik majd...
egy kis kedvcsináló:
"A fürdőkád sarkán ültem, amíg a karomból és a lábamból húzta ki a tüskéket egy csipesszel... nem nagyon fájt, többször előfordult már, hogy rózsabokorban kötöttem ki... a munkával jár...- Miért fröcsköltél le?
- Nehogy napszúrást kapj...
- Pusztán aggodalomból locsolgatsz le idegeneket?
- Na jó... tényleg ne haragudj... kiengesztelhetlek?
- Nem... - morogtam... - kész vagyunk?
- Igen... egy kávé belefér?
- Na jó... - egyeztem bele..."
A boldogság ára...
Az ajtó nyitva állt... mégsem léptek beljebb... Andy szorosan magához húzott, szinte védelmezőn...
- Tulajdon képen meg kéne, hogy köszönjem... - vigyorgott Emily... - ha ti nem vagytok, soha nem ismerem meg Danit
- Ez most valami új hazugság?
- Nem, most őszinte vagyok... azt hittem nélküled nem tudnék élni...
- ... és ez tegnap előtt óta elmúlt? - néztem rá értetlenül... - ez előtt pár héttel, magadat megalázva könyörögtél Andynek, hogy had legyél akár második is...
- Hát talán majd egyszer, adtok egy esélyt arra, hogy megismerjetek, amikor normális vagyok... kétségbe voltam esve, de most úgy érzem minden rendben... - ölelte át a bátyám derekát...
- Hát... rendben... de azt ne várd, hogy ujjongjak... - ráztam meg a fejem...
Dani viszont még felemelte az ujját...
- Te viszont haver... ugye emlékszel mit mondtam arról, ha bántod a húgomat...
- Jah...
- Dani, mi ezt megbeszéltük... - sziszegtem a bátyámnak...
- Jó, rendben... de remélem ez volt az utolsó eset, hogy csalódnom kell benned... - vigyorgott rá Andyre... volt benne valami furcsa...
- Igen, persze... - vágta rá Andy...
Miután eltűntek szinte remegve ültem az ágyon...
- Szeretnék elmenni... innen...
- Mit szólnál, ha átmennénk hozzám?
- Az nagyon jó lenne...
- Klassz, pakolj össze én pedig beszélek anyuddal...
- Elkérsz? - vigyorogtam rá...
- Nem... Daniról... hogy figyeljen oda Emilyre...
- Rendben, de ne ijeszd meg... és ne mondj neki semmit a megcsalásról... tudod nála ez sokkal kényesebb téma...
- Nem vagyok hülye... - nézett rám, mint egy idiótára...
Az ágyra dobtam a sporttáskámat és összepakoltam pár fontosabb holmit... a rajzcuccaimat, ruhákat, laptopot... a fürdőből is összeszedtem a cuccaimat...
Dani szobája előtt elhaladva nyögést hallottam... majd felfordult a gyomrom...
Andy hamar újra a szobámban volt...
- Anyud nagyon jó fej, megígérte, hogy nem szól semmit, de rajtuk tartja a szemét...
- Csak ne most... - ráztam ki a fejemből az előző hangok emlékét...
Átölelt...
- Nézd, a helyzet az, hogy örülünk kéne, hogy Emily nem zaklat...
- Én ebben nem vagyok biztos... mi van, ha ez valami bosszú? - néztem rá...
- Szerintem most ne gondolj erre... - húzta el a száját, de tudtam, hogy ő is ezt gondolja...
- Rendben... mehetünk? - valójában alig vártam, hogy megszabaduljak a háztól, ahol ez a lány tartózkodik, még ha ez az én otthonom is...
Mikor Andy megállt a lakás előtt, már majd elaludtam, olyan álmos voltam... látta rajtam, mosolyogva felkapott és bevitt... az ágyra fektetett...
- Felhozom a cuccokat...
- Megvárlak... - suttogtam, de már szinte aludtam is... édes mosolyát még láttam...
Reggel mikor felébredtem nem volt mellettem. Lesétáltam a lépcsőn. A konyhában táncikált kávéfőzés közben....
Leültem a lépcsőfokra és mosolyogva bámultam... szerettem nézni...
- Jó reggelt... - szólalt meg anélkül, hogy felém fordult volna...
- Honnan tudtad?
- Állandóan leskelődsz... - vigyorgott... - gyere ide...
Szót fogadtam... mikor előtte álltam lehajolt és a szemembe nézett...
- Ki fogsz kapni... - mosolygott, majd az ajkába harapott, amitől elfelejtettem levegőt venni... - na gyere...
Azzal felkapott és a konyhapultra tett... a lábaim között állva tépte az ajkaimat... vadul és követelően... alig kaptunk levegőt... hátrébb lépett és végig nézett rajtam...
- A fenébe... - vigyorgott... - nem bírom ki...
Azonnal újra rátapadt a számra... a fenekembe markolt és közelebb húzott magához...
A telefonom csörgése szakította félbe... ránéztem a kijelzőre... Otthon...
- Sajnálom... - vigyorogtam rá...
Andy:
Mosolyogva vette fel a telefont... de amikor a másik oldal megszólalt és végig mondta mondandóját... csak lecsúszott a konyhapultról... lassan kiejtette a telefont a kezéből...
- Tulajdon képen meg kéne, hogy köszönjem... - vigyorgott Emily... - ha ti nem vagytok, soha nem ismerem meg Danit
- Ez most valami új hazugság?
- Nem, most őszinte vagyok... azt hittem nélküled nem tudnék élni...
- ... és ez tegnap előtt óta elmúlt? - néztem rá értetlenül... - ez előtt pár héttel, magadat megalázva könyörögtél Andynek, hogy had legyél akár második is...
- Hát talán majd egyszer, adtok egy esélyt arra, hogy megismerjetek, amikor normális vagyok... kétségbe voltam esve, de most úgy érzem minden rendben... - ölelte át a bátyám derekát...
- Hát... rendben... de azt ne várd, hogy ujjongjak... - ráztam meg a fejem...
Dani viszont még felemelte az ujját...
- Te viszont haver... ugye emlékszel mit mondtam arról, ha bántod a húgomat...
- Jah...
- Dani, mi ezt megbeszéltük... - sziszegtem a bátyámnak...
- Jó, rendben... de remélem ez volt az utolsó eset, hogy csalódnom kell benned... - vigyorgott rá Andyre... volt benne valami furcsa...
- Igen, persze... - vágta rá Andy...
Miután eltűntek szinte remegve ültem az ágyon...
- Szeretnék elmenni... innen...
- Mit szólnál, ha átmennénk hozzám?
- Az nagyon jó lenne...
- Klassz, pakolj össze én pedig beszélek anyuddal...
- Elkérsz? - vigyorogtam rá...
- Nem... Daniról... hogy figyeljen oda Emilyre...
- Rendben, de ne ijeszd meg... és ne mondj neki semmit a megcsalásról... tudod nála ez sokkal kényesebb téma...
- Nem vagyok hülye... - nézett rám, mint egy idiótára...
Az ágyra dobtam a sporttáskámat és összepakoltam pár fontosabb holmit... a rajzcuccaimat, ruhákat, laptopot... a fürdőből is összeszedtem a cuccaimat...
Dani szobája előtt elhaladva nyögést hallottam... majd felfordult a gyomrom...
Andy hamar újra a szobámban volt...
- Anyud nagyon jó fej, megígérte, hogy nem szól semmit, de rajtuk tartja a szemét...
- Csak ne most... - ráztam ki a fejemből az előző hangok emlékét...
Átölelt...
- Nézd, a helyzet az, hogy örülünk kéne, hogy Emily nem zaklat...
- Én ebben nem vagyok biztos... mi van, ha ez valami bosszú? - néztem rá...
- Szerintem most ne gondolj erre... - húzta el a száját, de tudtam, hogy ő is ezt gondolja...
- Rendben... mehetünk? - valójában alig vártam, hogy megszabaduljak a háztól, ahol ez a lány tartózkodik, még ha ez az én otthonom is...
Mikor Andy megállt a lakás előtt, már majd elaludtam, olyan álmos voltam... látta rajtam, mosolyogva felkapott és bevitt... az ágyra fektetett...
- Felhozom a cuccokat...
- Megvárlak... - suttogtam, de már szinte aludtam is... édes mosolyát még láttam...
Reggel mikor felébredtem nem volt mellettem. Lesétáltam a lépcsőn. A konyhában táncikált kávéfőzés közben....
Leültem a lépcsőfokra és mosolyogva bámultam... szerettem nézni...
- Jó reggelt... - szólalt meg anélkül, hogy felém fordult volna...
- Honnan tudtad?
- Állandóan leskelődsz... - vigyorgott... - gyere ide...
Szót fogadtam... mikor előtte álltam lehajolt és a szemembe nézett...
- Ki fogsz kapni... - mosolygott, majd az ajkába harapott, amitől elfelejtettem levegőt venni... - na gyere...
Azzal felkapott és a konyhapultra tett... a lábaim között állva tépte az ajkaimat... vadul és követelően... alig kaptunk levegőt... hátrébb lépett és végig nézett rajtam...
- A fenébe... - vigyorgott... - nem bírom ki...
Azonnal újra rátapadt a számra... a fenekembe markolt és közelebb húzott magához...
A telefonom csörgése szakította félbe... ránéztem a kijelzőre... Otthon...
- Sajnálom... - vigyorogtam rá...
Andy:
Mosolyogva vette fel a telefont... de amikor a másik oldal megszólalt és végig mondta mondandóját... csak lecsúszott a konyhapultról... lassan kiejtette a telefont a kezéből...
Családi vacsi...
Valamiért nem látom, a "látogatóimat", szóval csak remélni tudom, hogy olvastok :DD
Hihetetlen érzés volt otthon ülni. Andy elment, hogy összeszedjen pár holmit, hogy velem tudja tölteni az éjszakát...
Anyuék nagyon örültek nekem, de túl fáradt voltam, hogy pár mondatnál többet meséljek... Danit megkértem, hogy rakja a létrát a teraszhoz, amíg én fürdök... Duzzogott, de amikor elmondtam neki, hogy egy csomó ajándékot hoztam, rögtön készségesebb lett...
A kádban ültem, amikor meghallottam Andy fékezését... nahát, milyen gyors volt... törölközőt tekerve magam köré szaladtam a szobámba... Andy már a teraszra ugrott épp, amikor beértem.
Olyan volt mint valami démon, aki elcsábítja a nőt éjszaka, ahogy állt a sötétben a terasz függönye mögött...
Felém lépett és az ajkaimra tapasztotta a száját... mikor pillanatokra eltávolodott suttogott...
- A csók nem csupán két test... de két lélek nagy összetartozásának jele... Az Örök Szellem üzenete... Ráadásul ha bűnösnek is nevezhető... - e csók! -, és ha oly soká vártunk rá mégis,... talán végzetünk felé indulunk vele...
Hihetetlen érzés volt otthon ülni. Andy elment, hogy összeszedjen pár holmit, hogy velem tudja tölteni az éjszakát...
Anyuék nagyon örültek nekem, de túl fáradt voltam, hogy pár mondatnál többet meséljek... Danit megkértem, hogy rakja a létrát a teraszhoz, amíg én fürdök... Duzzogott, de amikor elmondtam neki, hogy egy csomó ajándékot hoztam, rögtön készségesebb lett...
A kádban ültem, amikor meghallottam Andy fékezését... nahát, milyen gyors volt... törölközőt tekerve magam köré szaladtam a szobámba... Andy már a teraszra ugrott épp, amikor beértem.
Olyan volt mint valami démon, aki elcsábítja a nőt éjszaka, ahogy állt a sötétben a terasz függönye mögött...
Felém lépett és az ajkaimra tapasztotta a száját... mikor pillanatokra eltávolodott suttogott...
- A csók nem csupán két test... de két lélek nagy összetartozásának jele... Az Örök Szellem üzenete... Ráadásul ha bűnösnek is nevezhető... - e csók! -, és ha oly soká vártunk rá mégis,... talán végzetünk felé indulunk vele...
- Nahát, lenyeltél egy Oscar Wilde idézetkönyvet? - mosolyogtam rá...
- Ismerted?
- Hát... elég nyilvánvaló... de mi lenne, ha inkább tovább haladnánk a végzetünk felé? - Lehajolt, hogy megcsókoljon...
Kopogtak...
- Barbiiii - anyám volt... - nem vagytok éhesek?
- Honnan tudja? - suttogott Andy
- Elfelejtettem mondani, hogy már rég lebuktunk... - súgtam vissza... - Anyu, később lemegyünk jó?
- Apád elteszi a létrát... Andrew, ki nem mássz!!!
- Rendben, köszönöm, hogy szóltál... - Andy anyámat tegezte, ez annyival jobb volt, mint apu magázódása...
Hallottuk, ahogy elsétál az ajtótól és bekopog Dani ajtaján... érdekes... a mindig hangos bátyám szinte suttogva válaszol, hogy nem éhes... és susmorog tovább...
- Van nála valaki... - vigyorogtam Andyre...
- Ja, én is hallom... egy csaj...
- Nem kéne hallgatóznunk...
Magamra kaptam egy tréningnadrágot és egy trikót. Andy átölelt...
- Menjünk kajálni, nem akarom végighallgatni az akciózásukat...
- Hééé fúúúj, ő a tesóm... - fintorogtam
Bosszantásból bekopogtam hozzájuk...
- Nem vagytok kajásak, mi most megyünk enni...
- Honnan... ? Basszus, bocsi de ő a tesóm... - suttogott valakinek... - Neem, majd később... de azért köszi...
- Nem mutatsz be a barátnődnek?
- Nem mutatsz be a pasidnak? - kiabálta vissza...
- Ez öngól volt... te mutattál be neki...- az ajtó túloldalán éktelen káromkodás hagyta el Dani száját...
Lassan kinyílt az ajtó, és bele kellett kapaszkodnom Andybe, amikor megláttam Emilyt a bátyám ágyán ücsörögni....
Döbbenten bámultunk rá, ő pedig csak vigyorgott...
Andy rám nézett... nem tudtunk megszólalni, kinyögtünk mindketten egy sziát és otthagytuk őket...
- Beszélnünk kell vele... - suttogta Andy
- Tudom, de mi van, ha nem hiszi majd el...?
- Meg van Emily száma, az sms-ek, amiket küldött... szerintem elég bizonyíték ellene...
- Rendben
- Na, mégis éhesek vagytok?
- Igen... - mosolygott Andy anyura.
Dani és Emily is megjelentek... a lány mézes-mázosan bemutatkozott a családomnak, közben rohadt szemtelen módon bámulva Andy-t
- Én azt hiszem jól laktam... - nyögtem és felálltam az asztaltól... - köszönöm...
A szobába sétáltam és vártam, Andyt... de helyette Dani jött utánam...
- Mi a bajod?
- Tudod, hogy ki ez a csaj?
- Igen, Emily, egy nagyon klassz lány...
- ... klassz... ja... csak éppen nem normális... tudod... Andy és ő együtt voltak... a csaj jobban tapad rá, mint légy a légypapírra... pár napja előadta, hogy terhes tőle...
- Várj ez meg... hogy lehet... - hopp... lebuktattam Andyt...- az a csávó megcsalt téged?
- Ez az én dolgom Dani... szeretném, ha beszélnél ezzel a csajjal... nem hiszem, hogy kizárólag miattad van itt...
- Azt ígérted, hogy elmondod, ha Andy bánt téged...
- ... megoldottuk érted?
- Beszélek Emilyvel, de arra készülj fel, hogy Andyhez is lesz pár szavam...
- ... de hát... megoldottuk...
- Nem érdekel...
A szobájába lépkedett, Emily elsétált mellettem egy széles vigyorral Dani szobájáig...
Visszamentem a földszintre, ahol Andy mosogatott... anyu pedig vigyorogva ült az asztalnál...
- Ezt a fiút... becsüld meg... mosogat... - nevetett...
- Anyu... kérlek... - mosolyogtam rá
Andy épp végzett és kicsit idegesen nézett rám... a szobában aztán szinte nekem esett...
- Na? Elmondtad?
- ssszzz... van egy kis baj... ahhoz, hogy megértse, el kellett mondanom, hogy Emily és te... tudod... szóval most Dani rád is ideges lett... szóval tuti, hogy fejmosást kapsz... - húztam el a számat...
- hmm, hát végül is megérdemlem...
- Szerintem már megkaptad... - a nyaka köré fontam a karjaimat, és lábujjhegyre állva megcsókoltam... aranyosan elmosolyodott...
Kopogás zavart meg minket...
- Nyisd ki... beszélnünk kell... - hallottam Dani hangját...
Az ajtóban Dani és Emily álltak...
Lassan kinyílt az ajtó, és bele kellett kapaszkodnom Andybe, amikor megláttam Emilyt a bátyám ágyán ücsörögni....
Döbbenten bámultunk rá, ő pedig csak vigyorgott...
Andy rám nézett... nem tudtunk megszólalni, kinyögtünk mindketten egy sziát és otthagytuk őket...
- Beszélnünk kell vele... - suttogta Andy
- Tudom, de mi van, ha nem hiszi majd el...?
- Meg van Emily száma, az sms-ek, amiket küldött... szerintem elég bizonyíték ellene...
- Rendben
- Na, mégis éhesek vagytok?
- Igen... - mosolygott Andy anyura.
Dani és Emily is megjelentek... a lány mézes-mázosan bemutatkozott a családomnak, közben rohadt szemtelen módon bámulva Andy-t
- Én azt hiszem jól laktam... - nyögtem és felálltam az asztaltól... - köszönöm...
A szobába sétáltam és vártam, Andyt... de helyette Dani jött utánam...
- Mi a bajod?
- Tudod, hogy ki ez a csaj?
- Igen, Emily, egy nagyon klassz lány...
- ... klassz... ja... csak éppen nem normális... tudod... Andy és ő együtt voltak... a csaj jobban tapad rá, mint légy a légypapírra... pár napja előadta, hogy terhes tőle...
- Várj ez meg... hogy lehet... - hopp... lebuktattam Andyt...- az a csávó megcsalt téged?
- Ez az én dolgom Dani... szeretném, ha beszélnél ezzel a csajjal... nem hiszem, hogy kizárólag miattad van itt...
- Azt ígérted, hogy elmondod, ha Andy bánt téged...
- ... megoldottuk érted?
- Beszélek Emilyvel, de arra készülj fel, hogy Andyhez is lesz pár szavam...
- ... de hát... megoldottuk...
- Nem érdekel...
A szobájába lépkedett, Emily elsétált mellettem egy széles vigyorral Dani szobájáig...
Visszamentem a földszintre, ahol Andy mosogatott... anyu pedig vigyorogva ült az asztalnál...
- Ezt a fiút... becsüld meg... mosogat... - nevetett...
- Anyu... kérlek... - mosolyogtam rá
Andy épp végzett és kicsit idegesen nézett rám... a szobában aztán szinte nekem esett...
- Na? Elmondtad?
- ssszzz... van egy kis baj... ahhoz, hogy megértse, el kellett mondanom, hogy Emily és te... tudod... szóval most Dani rád is ideges lett... szóval tuti, hogy fejmosást kapsz... - húztam el a számat...
- hmm, hát végül is megérdemlem...
- Szerintem már megkaptad... - a nyaka köré fontam a karjaimat, és lábujjhegyre állva megcsókoltam... aranyosan elmosolyodott...
Kopogás zavart meg minket...
- Nyisd ki... beszélnünk kell... - hallottam Dani hangját...
Az ajtóban Dani és Emily álltak...
2013. július 26., péntek
Posta
felpörögtem kávét ittam :DDD szóval még legalább 1-1 rész ma várható ide és a másik sztoriba is :D
Terhes???
Harmadnap épp indulni készültünk, de természetesen a busz előtt várva találtuk magunkat... Ashley miatt. Sammi épp érzékeny búcsút vett élete párjától, sajnáltam, hogy nem jön velünk... Andy ölelgetett hátulról, amíg a többiek sorban befutottak. Jake egy morcos pillantást vetett felénk...
- Látom jobban vagy... - morgolódott...
- Igen... határozottan.
- Remek... ennek örülök
Azzal eltűnt a buszban. Andy félmosolyra húzta a száját... tudtam, hogy régóta barátok, szinte testvérek, és most közöttük álltam... kezdett ez megijeszteni...
Ashley befutott, elbúcsúzott az aktuális szilikon bombázútúl, akivel az éjszakát töltötte, majd vigyorogva a buszba lépett... Jinxx is elköszönt Sammitől... már csak mi ketten álltunk lent a ciginkkel... dörgött egyet... és ahogy a busz elindult, már ömlött is az eső.
Andyvel a kanapén ültünk összebújva, Jake elvonult duzzogni CC és Ashley valamin vitáztak, Jinxx szomorkodott, amiért Sammi nem tudott velünk jönni.
A hangulat pontosan olyan volt, mint az időjárás... szakadt az eső...
Csak Andyvel ketten voltunk boldogabbak az átlagosnál. Egymást szemébe nézve ücsörögtünk némán...
- Szerinted farkasszemet néznek?
- Nem tudom, de órák óta nem pislogtak... - CC és Ashley velünk kezdtek el foglalkozni... nekik legalább mindig jó kedvük van...
- Ha szeretnéd átadom a terepet... - néztem felhúzott szemöldökkel Ashleyre...
- Kapd be... - sziszegte
- Inkább ne... - rázta a fejét Andy...
- Nem, ne aggódj - megfogtam a melleimet... - semmi szilikon...
- Hahaa... nagyon jól szórakoztok rajtam látom... de nem mindenki szereti lekötni magát...
- Szíved joga...
Jake vágódott ki az ajtón... elkapta a karomat és húzni kezdett Andy öléből, miközben odavágta hozzá a telefonját... Andy a füléhez emelte a telefont...
- Tessék? Em... Megmondtam, hogy ne hívj... hogy? Mi?... Jajj ne...
Jake ideges volt, sokkal idegesebb mint korábban... nem engedett el, akkor sem mikor Andy letette a telefont és előre szólt a buszsofőrnek hogy álljon meg...
Senki nem szólalt meg, néha megkíséreltem kihúzni a kezem Jake szorításából, de nem ment... megálltunk végre, Jake lehúzott a buszról és megölelt...
- Itt vagyok... - suttogta, de nem értettem, amíg Andy le nem mászott... azonnal rágyújtott és remegő kézzel fogta meg a kezem...
- Ugye tudod, hogy szeretlek...
- A frászt hozzátok rám... - nyögtem... Jake elfordította a fejét...
- Emily terhes...
Összeomlott bennem megint egy világ... egy csaj még oké, de egy gyerektől nem vehetem el az apját... Éreztem, hogy összecsuklik a lábam, de Jake elkapott... azonnal a buszban találtam magam, a kanapén feküdtem, amíg feltúrta a táskámat a gyógyszerért, amit a dilire kaptam... nem hittem volna, de tényleg használt... nyugalom telepedett az agyamra...
- Segítesz? - kérdeztem Jaketől egy fél órával később ki akartam menni rágyújtani...
Bólintott
- De aztán indulunk, mert késés lesz a vége...
A busz mellett találtuk Andy-t aki zsinórban szívta a cigiket...
- Itt hagyhatlak? - nézett Jake kérdőn, mire csak bólogattam bizonytalanul...
- Szólj, ha kellek... - bement...
- Micsoda testőröd van... - szólalt meg végre Andy...
- Jake csak segíteni akar...
- Tudom... bár minden szentnek maga felé nyúlik a keze...kicsit...
- Ennyi, Jake-ről akarsz beszélgetni?
- Emily terhes... - suttogta újra... - ... egy normális ember rohanna és felnevelné a gyerekét... de én, másra sem tudok gondolni, csak, hogy veled akarok lenni... és most el foglak veszíteni... mert ostoba voltam...
- Andy... hogy lehet, hogy Emily terhes? Mi akármikor együtt voltunk... védekeztél, pedig én még gyógyszert is szedek...
- Lehet, hogy... hazudik? - Emelte föl hirtelen a fejét...
- Hát ezt könnyen megtudhatjuk... elég ha csináltatsz vele egy tesztet... amikor hazaérünk...
Még egy hét volt hátra a turnéból, szóval pontosan egy héttel később Andy kezét fogva lépkedtem a lakás felé ahol az a nő lakott, aki állítólag gyereket vár a szerelmemtől...
- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdeztem huszadszor...
- Mellettem a helyed... bármi történjék is...
A kezében szorongatta a gyógyszertári zacskót... Mikor becsöngetett erősebben szorította a kezemet. Ideges volt... én csak azért nem annyira, mert bevettem a gyógyszert a pánikrohamokra, mielőtt kidőlnék...
Soha nem láttam még szemtől szemben... Emily átlagos lány volt. Rajongó... fekete haj, piercingek... Ahogy meglátta Andy-t majdnem a nyakába ugrott... de az eltolta magától...
- Emily, ő itt Barbi, a barátnőm...
- Szia... - köszönt... én pedig csak lefejelni akartam semmi mást... Andy szorítása erősödött...
- ja.. igen, szia... - köszöntem vissza.
- Gyertek be...
- Emily, hoztam neked valamit... szeretném, ha előttünk... - átnyújtotta a zacskót...
- Ez egy terhességi teszt?
- Az...
- Nem vagyok terhes... - vigyorgott... - csak azt akartam, hogy idegyere... és hogy újra láthassalak...
Vér ömlik az agyamba... szinte semmit nem láttam a dühtől...
- Látom jobban vagy... - morgolódott...
- Igen... határozottan.
- Remek... ennek örülök
Azzal eltűnt a buszban. Andy félmosolyra húzta a száját... tudtam, hogy régóta barátok, szinte testvérek, és most közöttük álltam... kezdett ez megijeszteni...
Ashley befutott, elbúcsúzott az aktuális szilikon bombázútúl, akivel az éjszakát töltötte, majd vigyorogva a buszba lépett... Jinxx is elköszönt Sammitől... már csak mi ketten álltunk lent a ciginkkel... dörgött egyet... és ahogy a busz elindult, már ömlött is az eső.
Andyvel a kanapén ültünk összebújva, Jake elvonult duzzogni CC és Ashley valamin vitáztak, Jinxx szomorkodott, amiért Sammi nem tudott velünk jönni.
A hangulat pontosan olyan volt, mint az időjárás... szakadt az eső...
Csak Andyvel ketten voltunk boldogabbak az átlagosnál. Egymást szemébe nézve ücsörögtünk némán...
- Szerinted farkasszemet néznek?
- Nem tudom, de órák óta nem pislogtak... - CC és Ashley velünk kezdtek el foglalkozni... nekik legalább mindig jó kedvük van...
- Ha szeretnéd átadom a terepet... - néztem felhúzott szemöldökkel Ashleyre...
- Kapd be... - sziszegte
- Inkább ne... - rázta a fejét Andy...
- Nem, ne aggódj - megfogtam a melleimet... - semmi szilikon...
- Hahaa... nagyon jól szórakoztok rajtam látom... de nem mindenki szereti lekötni magát...
- Szíved joga...
Jake vágódott ki az ajtón... elkapta a karomat és húzni kezdett Andy öléből, miközben odavágta hozzá a telefonját... Andy a füléhez emelte a telefont...
- Tessék? Em... Megmondtam, hogy ne hívj... hogy? Mi?... Jajj ne...
Jake ideges volt, sokkal idegesebb mint korábban... nem engedett el, akkor sem mikor Andy letette a telefont és előre szólt a buszsofőrnek hogy álljon meg...
Senki nem szólalt meg, néha megkíséreltem kihúzni a kezem Jake szorításából, de nem ment... megálltunk végre, Jake lehúzott a buszról és megölelt...
- Itt vagyok... - suttogta, de nem értettem, amíg Andy le nem mászott... azonnal rágyújtott és remegő kézzel fogta meg a kezem...
- Ugye tudod, hogy szeretlek...
- A frászt hozzátok rám... - nyögtem... Jake elfordította a fejét...
- Emily terhes...
Összeomlott bennem megint egy világ... egy csaj még oké, de egy gyerektől nem vehetem el az apját... Éreztem, hogy összecsuklik a lábam, de Jake elkapott... azonnal a buszban találtam magam, a kanapén feküdtem, amíg feltúrta a táskámat a gyógyszerért, amit a dilire kaptam... nem hittem volna, de tényleg használt... nyugalom telepedett az agyamra...
- Segítesz? - kérdeztem Jaketől egy fél órával később ki akartam menni rágyújtani...
Bólintott
- De aztán indulunk, mert késés lesz a vége...
A busz mellett találtuk Andy-t aki zsinórban szívta a cigiket...
- Itt hagyhatlak? - nézett Jake kérdőn, mire csak bólogattam bizonytalanul...
- Szólj, ha kellek... - bement...
- Micsoda testőröd van... - szólalt meg végre Andy...
- Jake csak segíteni akar...
- Tudom... bár minden szentnek maga felé nyúlik a keze...kicsit...
- Ennyi, Jake-ről akarsz beszélgetni?
- Emily terhes... - suttogta újra... - ... egy normális ember rohanna és felnevelné a gyerekét... de én, másra sem tudok gondolni, csak, hogy veled akarok lenni... és most el foglak veszíteni... mert ostoba voltam...
- Andy... hogy lehet, hogy Emily terhes? Mi akármikor együtt voltunk... védekeztél, pedig én még gyógyszert is szedek...
- Lehet, hogy... hazudik? - Emelte föl hirtelen a fejét...
- Hát ezt könnyen megtudhatjuk... elég ha csináltatsz vele egy tesztet... amikor hazaérünk...
Még egy hét volt hátra a turnéból, szóval pontosan egy héttel később Andy kezét fogva lépkedtem a lakás felé ahol az a nő lakott, aki állítólag gyereket vár a szerelmemtől...
- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdeztem huszadszor...
- Mellettem a helyed... bármi történjék is...
A kezében szorongatta a gyógyszertári zacskót... Mikor becsöngetett erősebben szorította a kezemet. Ideges volt... én csak azért nem annyira, mert bevettem a gyógyszert a pánikrohamokra, mielőtt kidőlnék...
Soha nem láttam még szemtől szemben... Emily átlagos lány volt. Rajongó... fekete haj, piercingek... Ahogy meglátta Andy-t majdnem a nyakába ugrott... de az eltolta magától...
- Emily, ő itt Barbi, a barátnőm...
- Szia... - köszönt... én pedig csak lefejelni akartam semmi mást... Andy szorítása erősödött...
- ja.. igen, szia... - köszöntem vissza.
- Gyertek be...
- Emily, hoztam neked valamit... szeretném, ha előttünk... - átnyújtotta a zacskót...
- Ez egy terhességi teszt?
- Az...
- Nem vagyok terhes... - vigyorgott... - csak azt akartam, hogy idegyere... és hogy újra láthassalak...
Vér ömlik az agyamba... szinte semmit nem láttam a dühtől...
- Annyira... szeretnék végre... boldog lenni... - éreztem, hogy könnyek törnek utat az arcomon... Andy szorosan magához ölelt... és elindultunk erről a helyről...
- Még látjuk egymást! - vigyorodott el Emily...
- Kizárt dolog... - sziszegte Andy dühösen...
- Még látjuk egymást! - vigyorodott el Emily...
- Kizárt dolog... - sziszegte Andy dühösen...
Szökés az étteremből... (18+)
Napokig ki lehetett kergetni a világból Ashley-t, ha Andya közelben volt. Nagyon sokat nevettünk rajtuk...
- Elmegyünk kajálni? - kérdezte Jake egy unalmas napon, kezdték túlpihenni magukat, Ash hiperaktivitása az egekbe szállt, Jinxx azóta nem került elő, hogy Sammi megérkezett. Megdöbbentő, de CC volt a leghiggadtabb, az ágyon feküdt és egész nap valami játékot nyomkodott. Andy mint a mérgezett egér próbált állandóan körülöttem legyeskedni, de Jake állandóan beelőzte...
- Persze menjünk... - feleltem mosolyogva... Andy ismét ott sunnyogott...
- Haver, te is jössz? - nézett rá Jake, szinte elröhögte magát...
- Ja.. ja.. ja... - válaszolt rögtön, mintha csak erre várt volna. Végül mindenki velünk jött, kivéve Jinxx és Sammi...
Ahogy leültünk az asztalhoz, Ashley az egyik lábáról a másikra állt... csak Andy mellett maradt hely... olyan pofát vágott, mint aki élete legnehezebb döntése előtt áll...
- Haver ne szórakozz már... nem direkt volt... - vihogott Andy barátjára nézve...
- Na jó... - adta be végül a derekát és végre elengedte magát.
Andy felém fordult...
- És... mi, hogy állunk? - kérdezte újra.
- Szeretlek - formáltam a betűket a számmal... más nem hallotta, de az ő szemei elárulták, hogy mennyire boldog ettől...
- Én is szeretlek - az asztal alatt megfogta a kezemet, mintha csak titkolózni kéne... de tudtam, hogy értem teszi...
Ugyanakkor majdnem pofonként ért, amikor a másik oldalon Jake kezét éreztem meg a combomon... nem mertem megszólalni, csak meredten rá néztem, mire fapofával ült tovább majd mosolyra húzta a száját... arc kifejezésem nem lehetett elég határozott, mert a keze ott maradt... mintha csak kijelentette volna... "ez itt marad"...
Némán ültem zavaromban, csak egy dolog mentett meg...
- Bocsi, ki kell mennem... - Elengedtem Andy kezét és felálltam, miután Jake is elengedett...
A mosdóban a falnak dőltem... Istenem... éppen eldöntöttem, hogy megbocsájtok Andynek erre Jake bekavar... a legjobb barátom... persze az is lehet, hogy csak én látok bele többet... végül is hányszor ültem az ölében, aludtunk egy ágyban... és soha semmi nem történt... mintha most az arca megváltozott volna... kicsit, mintha az én agyam járna máshol... Jake vonzó lett számomra. A megbízhatósága, az ahogy törődik velem... az, hogy mindenben mellettem áll... de akkor is a barátom, akit nem akarok elveszíteni holmi fellángolás miatt, arról már nem is beszélve, hogy Andy-t szeretem...
Kopogtak...
- Minden rendben? - hallottam Andy hangját...
- Persze - kinyitottam az ajtót és berántottam a mosdóba. A falhoz szorított és hevesen megcsókolt...
- Nem is tudod mennyire hiányoztál... - suttogtam a szájától egy pillanatra elhúzódva. - de, ha még egyszer...
- Nem lesz még egyszer...
Testével a falhoz szorított, lassú, apró csókokkal lepte el a nyakamat...
- Várj... - suttogtam, mikor megremegett a lábam az érintésétől
- Mi lenne, ha eltűnnénk innen?
- Benne vagyok...
Írt egy sms-t CC-nek, hogy nem érzem jól magam, ezért elléptünk és ki kommandóztunk az étteremből...
Nem a szállóba mentünk, hanem a buszhoz. Andy előkotorta a kulcsait...
- Itt nem fognak zavarni... - mosolygott...
- Hát ez megnyugtató...
Kinyílt az ajtó, és máris bent voltunk.
Csak álltam ott, mintha évek óta nem jártam volna itt... Andy megfordult, miután bezárta az ajtót és átölelt. Magamba szívtam az illatát... lábujjhegyre álltam, hogy elérjem ajkait... talán a csókja, most édesebb volt, mint ez előtt bármikor...
A falig tolt testével ott pedig felemelt, hogy egy magasságban legyünk. A lábaimat köré csavartam, ő pedig megtartott... a szája csak pillanatokra hagyta el az enyémet. Levegő után kapkodtunk... mindketten... mosolyogva a kanapéra fektetett és fölém hajolt. Hirtelen belém hasított, hogy ezt csinálta azzal az Emilyvel is... a nyakamat csókolta, nekem pedig folytak a könnyeim. Végig az arcomon, a hajamba... Rám emelte tekintetét...
- Mi a baj? - suttogta őszinte aggódással a szemében... a kék szemeibe nézve felültem... ő pedig mellém...
- Tudod több dolog is van... az egyik, hogy eszembe jutott, hogy vajon Emilyvel is ilyen... voltál?
- Hé... neked ez járt a fejedben? - lehajtotta a fejét szomorúan... - és más baj is van még?
- Tudod, ma amikor kajáltunk... Jake a combomra tette a kezét, ezért voltam olyan sokáig a mosdóban... és ha jól sejtem, neki ez természetes mozdulat volt, nem lépte túl azt a határt... mégis... elgondolkoztam... hogy mennyire kedves...
- Te most velem akarod megbeszélni, hogy Jake bejön neked? - nézett rám döbbenten...
- Nem... csak el kellett mondanom, mert én... őszinte vagyok - vágtam kicsit a képébe...
- És most mit szeretnél, hogy legyen tovább? - ült a kezemet fogva...
- Szeretlek... - mosolyogtam rá és magam is megdöbbentem... - veled akarok lenni... és tudom, hogy boldog leszek
Elmosolyodott...
- És Jake?
- Remélem igazam van és nem akar többet tőlem, mint eddig. Szeretem őt, és ő a legjobb barátom... persze, hogy jól esik, hogy törődik velem, de azt hiszem ez csak... azért van mert mellettem állt végig... mindenben...
- Rendben, ezt megértem... és amúgy is újra bocsánat kéréssel tartozom... el kell mondanom valamit... - döbbenten ültem... egy újabb titok? - megcsókoltam valakit - hajtotta le a fejét... de amikor el akartam húzni a hajam nevetve felnézett...
- Ashleyt... - suttogtam... megkönnyebbülve...
Megcsókolt, hosszan... kék szemeibe nézve elvesztettem a fejem... amikor újra fölém hajolt, már nem volt rajtunk ruha... annyira kívántam őt, éreztem, hogy ő is akar engem. De nem sietett... lassan és finoman hatolt belém. Egyre hevesebben téptük egymás ajkát, a hátát karmoltam egyik kezemmel a másikkal pedig a hajába túrtam, amire halk nyögéssel reagált... Hihetetlen volt, hiába voltunk együtt már jó párszor, ez a békülő sex mindennél jobb volt vele...
Nem gyorsított, nem váltott tempót, sem pózt, csak hagyta, hogy a végtelenbe röpítsenek lassú forró mozdulatai... A szemében gyönyörködtem és éreztem hogy lassan a testem megremeg a lökései alatt... nagyon közel a cél... az arcára néztem lihegve, mikor láttam, hogy lassan ő sem bírja tovább, ilyenkor átváltozott a tekintete... arcizmai megfeszültek és a vállamba fúrta az arcát... a testem megfeszült... a hátam ívbe hajlott a gyönyörtől, amit okozott, éreztem, ahogy összeszűkülök ezzel Andy-t is a csúcsra juttatva... A nyakamon éreztem forró leheletét... végül mellém dőlt... nagyot nyújtózva.
Mellettem könyökölt és bőrömet cirógatta...
- Haragszol még? - kérdezte...
- Hát... egy kicsit... - fintorodtam el...
- Akkor nincs mese... - fölém hajolt ismét bevetésre készen... - ki kell, hogy engeszteljelek... - mosolygott...
Újra csókolt és követelte a testemet...
- Elmegyünk kajálni? - kérdezte Jake egy unalmas napon, kezdték túlpihenni magukat, Ash hiperaktivitása az egekbe szállt, Jinxx azóta nem került elő, hogy Sammi megérkezett. Megdöbbentő, de CC volt a leghiggadtabb, az ágyon feküdt és egész nap valami játékot nyomkodott. Andy mint a mérgezett egér próbált állandóan körülöttem legyeskedni, de Jake állandóan beelőzte...
- Persze menjünk... - feleltem mosolyogva... Andy ismét ott sunnyogott...
- Haver, te is jössz? - nézett rá Jake, szinte elröhögte magát...
- Ja.. ja.. ja... - válaszolt rögtön, mintha csak erre várt volna. Végül mindenki velünk jött, kivéve Jinxx és Sammi...
Ahogy leültünk az asztalhoz, Ashley az egyik lábáról a másikra állt... csak Andy mellett maradt hely... olyan pofát vágott, mint aki élete legnehezebb döntése előtt áll...
- Haver ne szórakozz már... nem direkt volt... - vihogott Andy barátjára nézve...
- Na jó... - adta be végül a derekát és végre elengedte magát.
Andy felém fordult...
- És... mi, hogy állunk? - kérdezte újra.
- Szeretlek - formáltam a betűket a számmal... más nem hallotta, de az ő szemei elárulták, hogy mennyire boldog ettől...
- Én is szeretlek - az asztal alatt megfogta a kezemet, mintha csak titkolózni kéne... de tudtam, hogy értem teszi...
Ugyanakkor majdnem pofonként ért, amikor a másik oldalon Jake kezét éreztem meg a combomon... nem mertem megszólalni, csak meredten rá néztem, mire fapofával ült tovább majd mosolyra húzta a száját... arc kifejezésem nem lehetett elég határozott, mert a keze ott maradt... mintha csak kijelentette volna... "ez itt marad"...
Némán ültem zavaromban, csak egy dolog mentett meg...
- Bocsi, ki kell mennem... - Elengedtem Andy kezét és felálltam, miután Jake is elengedett...
A mosdóban a falnak dőltem... Istenem... éppen eldöntöttem, hogy megbocsájtok Andynek erre Jake bekavar... a legjobb barátom... persze az is lehet, hogy csak én látok bele többet... végül is hányszor ültem az ölében, aludtunk egy ágyban... és soha semmi nem történt... mintha most az arca megváltozott volna... kicsit, mintha az én agyam járna máshol... Jake vonzó lett számomra. A megbízhatósága, az ahogy törődik velem... az, hogy mindenben mellettem áll... de akkor is a barátom, akit nem akarok elveszíteni holmi fellángolás miatt, arról már nem is beszélve, hogy Andy-t szeretem...
Kopogtak...
- Minden rendben? - hallottam Andy hangját...
- Persze - kinyitottam az ajtót és berántottam a mosdóba. A falhoz szorított és hevesen megcsókolt...
- Nem is tudod mennyire hiányoztál... - suttogtam a szájától egy pillanatra elhúzódva. - de, ha még egyszer...
- Nem lesz még egyszer...
Testével a falhoz szorított, lassú, apró csókokkal lepte el a nyakamat...
- Várj... - suttogtam, mikor megremegett a lábam az érintésétől
- Mi lenne, ha eltűnnénk innen?
- Benne vagyok...
Írt egy sms-t CC-nek, hogy nem érzem jól magam, ezért elléptünk és ki kommandóztunk az étteremből...
Nem a szállóba mentünk, hanem a buszhoz. Andy előkotorta a kulcsait...
- Itt nem fognak zavarni... - mosolygott...
- Hát ez megnyugtató...
Kinyílt az ajtó, és máris bent voltunk.
Csak álltam ott, mintha évek óta nem jártam volna itt... Andy megfordult, miután bezárta az ajtót és átölelt. Magamba szívtam az illatát... lábujjhegyre álltam, hogy elérjem ajkait... talán a csókja, most édesebb volt, mint ez előtt bármikor...
A falig tolt testével ott pedig felemelt, hogy egy magasságban legyünk. A lábaimat köré csavartam, ő pedig megtartott... a szája csak pillanatokra hagyta el az enyémet. Levegő után kapkodtunk... mindketten... mosolyogva a kanapéra fektetett és fölém hajolt. Hirtelen belém hasított, hogy ezt csinálta azzal az Emilyvel is... a nyakamat csókolta, nekem pedig folytak a könnyeim. Végig az arcomon, a hajamba... Rám emelte tekintetét...
- Mi a baj? - suttogta őszinte aggódással a szemében... a kék szemeibe nézve felültem... ő pedig mellém...
- Tudod több dolog is van... az egyik, hogy eszembe jutott, hogy vajon Emilyvel is ilyen... voltál?
- Hé... neked ez járt a fejedben? - lehajtotta a fejét szomorúan... - és más baj is van még?
- Tudod, ma amikor kajáltunk... Jake a combomra tette a kezét, ezért voltam olyan sokáig a mosdóban... és ha jól sejtem, neki ez természetes mozdulat volt, nem lépte túl azt a határt... mégis... elgondolkoztam... hogy mennyire kedves...
- Te most velem akarod megbeszélni, hogy Jake bejön neked? - nézett rám döbbenten...
- Nem... csak el kellett mondanom, mert én... őszinte vagyok - vágtam kicsit a képébe...
- És most mit szeretnél, hogy legyen tovább? - ült a kezemet fogva...
- Szeretlek... - mosolyogtam rá és magam is megdöbbentem... - veled akarok lenni... és tudom, hogy boldog leszek
Elmosolyodott...
- És Jake?
- Remélem igazam van és nem akar többet tőlem, mint eddig. Szeretem őt, és ő a legjobb barátom... persze, hogy jól esik, hogy törődik velem, de azt hiszem ez csak... azért van mert mellettem állt végig... mindenben...
- Rendben, ezt megértem... és amúgy is újra bocsánat kéréssel tartozom... el kell mondanom valamit... - döbbenten ültem... egy újabb titok? - megcsókoltam valakit - hajtotta le a fejét... de amikor el akartam húzni a hajam nevetve felnézett...
- Ashleyt... - suttogtam... megkönnyebbülve...
Megcsókolt, hosszan... kék szemeibe nézve elvesztettem a fejem... amikor újra fölém hajolt, már nem volt rajtunk ruha... annyira kívántam őt, éreztem, hogy ő is akar engem. De nem sietett... lassan és finoman hatolt belém. Egyre hevesebben téptük egymás ajkát, a hátát karmoltam egyik kezemmel a másikkal pedig a hajába túrtam, amire halk nyögéssel reagált... Hihetetlen volt, hiába voltunk együtt már jó párszor, ez a békülő sex mindennél jobb volt vele...
Nem gyorsított, nem váltott tempót, sem pózt, csak hagyta, hogy a végtelenbe röpítsenek lassú forró mozdulatai... A szemében gyönyörködtem és éreztem hogy lassan a testem megremeg a lökései alatt... nagyon közel a cél... az arcára néztem lihegve, mikor láttam, hogy lassan ő sem bírja tovább, ilyenkor átváltozott a tekintete... arcizmai megfeszültek és a vállamba fúrta az arcát... a testem megfeszült... a hátam ívbe hajlott a gyönyörtől, amit okozott, éreztem, ahogy összeszűkülök ezzel Andy-t is a csúcsra juttatva... A nyakamon éreztem forró leheletét... végül mellém dőlt... nagyot nyújtózva.
Mellettem könyökölt és bőrömet cirógatta...
- Haragszol még? - kérdezte...
- Hát... egy kicsit... - fintorodtam el...
- Akkor nincs mese... - fölém hajolt ismét bevetésre készen... - ki kell, hogy engeszteljelek... - mosolygott...
Újra csókolt és követelte a testemet...
2013. július 25., csütörtök
Félreértések...
Még mindig nem tudtam követi, mikor hol voltunk. De azt pontosan tudtam, hogy már harmadik hete úton vagyunk. Mindenki fáradt volt, épp pihenőt készültek tartani... egy hét egy szállodában, busz mentesen és végre nem úton.
A szálloda csodálatos volt. Mindenki lakosztályokban kapott szállást. Jinxx befoglalta az egyiket, mondván oda senki be nem teheti a lábát, mert Sammi bármikor megérkezhet...
Ashley és CC befoglalták a másik lakosztály egyik szobáját, Jake a kanapét... Úgy tervezték, hogy Andyvel egy szobán osztozunk majd... de ezt korainak tartottam... nem akartam hagyni az érzelmeimet uralkodni az eszem felett... és, bár sokat bizonygatta, hogy mindent megbánt, Jake-et bezavartam a kanapéról és befoglaltam azt. Érdekes volt a szitu... a legjobb barátom és az éppen értem harcoló fiú egy szobában... szinte harapni lehetett a feszültséget közöttük pár napja... talán jót tesz majd nekik...
Ashley levágódott mellém a kanapéra...
- Alhatok veled? - kérdezte perverz vigyorral...
- Nem és ugye nem szoktál alva járni véletlenül sem...?
- De előfordul... főleg, ha kanos vagyok és mostanában... eléggé az vagyok... - vigyorgott...
- Na tűnj innen... - morogtam rá nevetve... vihorászva végigfeküdt a kanapén... mire kettőt fordultam elaludt...
- Basszus... - suttogtam, de nem akartam felkelteni... önkényesen bevonultam CC-hez... a párnámat szorongatva álltam az ajtóban...
- Ugye te nem vagy kanos...
- Hát... - nevetett... - nem, Ash?
- Elaludt a kanapémon... - vágtam morcos fejet...
- Gyere, ígérem nem mászok rád... - nevetett újra...
Éjjel éktelen üvöltésre ébredtünk... CC a dobverőit fogva indult el kifelé én pedig a nyomában... a nappaliban felkapcsoltuk villanyt és a földön fetrengő Andy-t láttuk meg, a kanapén döbbenten ücsörgő Ashleyt és a másik szoba ajtajában éktelenül röhögő Jake-et....
- Mi a fene folyik itt??? - kérdezte CC...
- Ezaa... hahhaaa - Jake nem tudta elmondani mert újra kitört belőle a röhögés...
Ekkor vettem észre, hogy Andy a lábai között tartja a kezét és nagyon szenved... Ashley pedig úgy ült még mindig, mint akit megrontottak...
- Ez a perverz állat... idejön... a fülembe suttog mindenfélét... és lesmárol... - Kicsit döbbenten álltunk, aztán leesett... Andy azt hitte, hogy én alszom a kanapén...
- Amikor lesmárolta... - röhögött még mindig Jake - Ashley úgy tökön rúgta, hogy azóta sem tért magához...
- Te végignézted? - néztem rá értetlenül...
- Hát... a csóktól láttam... szólni akartam, de annyira hirtelen történt... - megint kitört belőle a röhögés... CC is elkezdett röhögni... Ashley pedig magára húzta a takarót...
- Haver, mintha elvetted volna a szüzességét.... - röhögött CC egyre hangosabban...
Andy mellé térdeltem, aki kicsit sem röhögött... könnyeivel küszködött... Ash keményen adott neki...
- Gyere - segítettem fel... bekísértem a még mindig röhögő Jake mellett...
Az ágyra dőlt, mint egy darab fa...
- Ez... kurva szar... - nyögte végül... de elmosolyodott...
- Hát... azt már tudjuk, hogy Ashley határozottan nincs oda érted...
Nevetni kezdett, de aztán abba is hagyta, összeszorította a fogait...
- Ne... nevettess... - mosolygott újra...
- Csak hogy tudd... CC mellett alszom... a bal oldalon... mielőtt őt is megkörnyékeznéd...
- Nagyon vicces... nem maradsz itt inkább? - suttogta...
- Nem lehet... az eszemre kell hallgatnom még... - egy puszit nyomtam a homlokára és elindultam kifelé...
Jake, CC és Ash a kanapén ültek...
Ahogy megláttak, újra röhögni kezdtek...
- Most mi van?
- Jobban van?
- Nem hiszem... - éreztem, hogy mennyire görény dolog, de hirtelen kitört belőlem is a röhögés... - annyira hülyék vagytok... - potyogtak a könnyeim...
- Hát tudjátok mit, tényleg kurva vicces volt... ezt videóra kellett volna venni... - nyögte mögülem Andy... nevetve... Nem tudott nyugton maradni, felkelt...
- NE gyere közelebb... - nézett rá Ash...
- Haver, azt hittem Barb az... nem képzeled, hogy... - újra mindenki röhögött... Jake Jinxx számát tárcsázta
- Hé Sammi megjött?.... Akkor gyere át... olyat mesélünk beszarsz...
Percekkel később megjelent Jinxx... amikor meglátta, hogy mind röhögünk, csak kérdőn állt, de amikor elmeséltük mi történt, annyira röhögött, hogy a földön fetrengett...
Jake az ölébe húzott a kanapén, hogy Jinxx le tudojon ülni... Andy szeme villant egyet, de nem szólt semmit, tovább mosolygott saját szerencsétlenkedésén de látszott, hogy nem őszinte a mosolya... elhúztam a szám, felálltam és átültem mellé... amit egy puszival hálált meg...
Végül mindenki elcsendesedett és én nem hallgatta tovább az eszemre... mikor mindenki elaludt csendesen átosontam Andyékhez és óvatosan bemásztam közéjük... Andy felém fordult...
- Jó hogy itt vagy... - suttogta szinte a számba, mielőtt összeértek volna ajkaink... csókja forró volt... illatát magamba szívva, hozzá bújtam.
- Nem értem mi baja volt ezzel Ashleynek... - suttogtam kicsit nevetgélve...
Jake-et nem akartam zavarni... így végül halkan kimásztam az ágyból és visszafelé indultam a szobába... Ott aztán döbbenten álltam újra... CC békésen aludt, mellette pedig Ashley bámult egyenesen a szemembe...
- Te nem tudod eldönteni, hogy hol alszol? - suttogtam oda...
- Nem képzeled, hogy ottmaradok... - nevetett halkan...
- Akkor jó éjt... - becsuktam az ajtót és leheveredtem a kanapéra...
Reggel újabb kiabálás... a fejemre húzott takaró egy mozdulattal hullott a földre...
Ashley egy szál boxerben ugrott felém...
- Esküszöm, hogy rám van kattanva...
- Nem is csináltam semmit... de tegnap azt mondtad, hogy bent alszol CC mellett... csak benyitottam és Ash már menekült is...
- Persze... - Ashley az ölemben ücsörgött... - védj meg...
- Ashley, szállj ki az ölemből...
- Nem... - a karjait átfonta a nyakamon, mint egy rossz gyerek... megmozdulni sem tudtam...
Jake leült mellénk...
Miután Andy is közelített, Ashley eltűnt a szobában... sikítva...
A szálloda csodálatos volt. Mindenki lakosztályokban kapott szállást. Jinxx befoglalta az egyiket, mondván oda senki be nem teheti a lábát, mert Sammi bármikor megérkezhet...
Ashley és CC befoglalták a másik lakosztály egyik szobáját, Jake a kanapét... Úgy tervezték, hogy Andyvel egy szobán osztozunk majd... de ezt korainak tartottam... nem akartam hagyni az érzelmeimet uralkodni az eszem felett... és, bár sokat bizonygatta, hogy mindent megbánt, Jake-et bezavartam a kanapéról és befoglaltam azt. Érdekes volt a szitu... a legjobb barátom és az éppen értem harcoló fiú egy szobában... szinte harapni lehetett a feszültséget közöttük pár napja... talán jót tesz majd nekik...
Ashley levágódott mellém a kanapéra...
- Alhatok veled? - kérdezte perverz vigyorral...
- Nem és ugye nem szoktál alva járni véletlenül sem...?
- De előfordul... főleg, ha kanos vagyok és mostanában... eléggé az vagyok... - vigyorgott...
- Na tűnj innen... - morogtam rá nevetve... vihorászva végigfeküdt a kanapén... mire kettőt fordultam elaludt...
- Basszus... - suttogtam, de nem akartam felkelteni... önkényesen bevonultam CC-hez... a párnámat szorongatva álltam az ajtóban...
- Ugye te nem vagy kanos...
- Hát... - nevetett... - nem, Ash?
- Elaludt a kanapémon... - vágtam morcos fejet...
- Gyere, ígérem nem mászok rád... - nevetett újra...
Éjjel éktelen üvöltésre ébredtünk... CC a dobverőit fogva indult el kifelé én pedig a nyomában... a nappaliban felkapcsoltuk villanyt és a földön fetrengő Andy-t láttuk meg, a kanapén döbbenten ücsörgő Ashleyt és a másik szoba ajtajában éktelenül röhögő Jake-et....
- Mi a fene folyik itt??? - kérdezte CC...
- Ezaa... hahhaaa - Jake nem tudta elmondani mert újra kitört belőle a röhögés...
Ekkor vettem észre, hogy Andy a lábai között tartja a kezét és nagyon szenved... Ashley pedig úgy ült még mindig, mint akit megrontottak...
- Ez a perverz állat... idejön... a fülembe suttog mindenfélét... és lesmárol... - Kicsit döbbenten álltunk, aztán leesett... Andy azt hitte, hogy én alszom a kanapén...
- Amikor lesmárolta... - röhögött még mindig Jake - Ashley úgy tökön rúgta, hogy azóta sem tért magához...
- Te végignézted? - néztem rá értetlenül...
- Hát... a csóktól láttam... szólni akartam, de annyira hirtelen történt... - megint kitört belőle a röhögés... CC is elkezdett röhögni... Ashley pedig magára húzta a takarót...
- Haver, mintha elvetted volna a szüzességét.... - röhögött CC egyre hangosabban...
Andy mellé térdeltem, aki kicsit sem röhögött... könnyeivel küszködött... Ash keményen adott neki...
- Gyere - segítettem fel... bekísértem a még mindig röhögő Jake mellett...
Az ágyra dőlt, mint egy darab fa...
- Ez... kurva szar... - nyögte végül... de elmosolyodott...
- Hát... azt már tudjuk, hogy Ashley határozottan nincs oda érted...
Nevetni kezdett, de aztán abba is hagyta, összeszorította a fogait...
- Ne... nevettess... - mosolygott újra...
- Csak hogy tudd... CC mellett alszom... a bal oldalon... mielőtt őt is megkörnyékeznéd...
- Nagyon vicces... nem maradsz itt inkább? - suttogta...
- Nem lehet... az eszemre kell hallgatnom még... - egy puszit nyomtam a homlokára és elindultam kifelé...
Jake, CC és Ash a kanapén ültek...
Ahogy megláttak, újra röhögni kezdtek...
- Most mi van?
- Jobban van?
- Nem hiszem... - éreztem, hogy mennyire görény dolog, de hirtelen kitört belőlem is a röhögés... - annyira hülyék vagytok... - potyogtak a könnyeim...
- Hát tudjátok mit, tényleg kurva vicces volt... ezt videóra kellett volna venni... - nyögte mögülem Andy... nevetve... Nem tudott nyugton maradni, felkelt...
- NE gyere közelebb... - nézett rá Ash...
- Haver, azt hittem Barb az... nem képzeled, hogy... - újra mindenki röhögött... Jake Jinxx számát tárcsázta
- Hé Sammi megjött?.... Akkor gyere át... olyat mesélünk beszarsz...
Percekkel később megjelent Jinxx... amikor meglátta, hogy mind röhögünk, csak kérdőn állt, de amikor elmeséltük mi történt, annyira röhögött, hogy a földön fetrengett...
Jake az ölébe húzott a kanapén, hogy Jinxx le tudojon ülni... Andy szeme villant egyet, de nem szólt semmit, tovább mosolygott saját szerencsétlenkedésén de látszott, hogy nem őszinte a mosolya... elhúztam a szám, felálltam és átültem mellé... amit egy puszival hálált meg...
Végül mindenki elcsendesedett és én nem hallgatta tovább az eszemre... mikor mindenki elaludt csendesen átosontam Andyékhez és óvatosan bemásztam közéjük... Andy felém fordult...
- Jó hogy itt vagy... - suttogta szinte a számba, mielőtt összeértek volna ajkaink... csókja forró volt... illatát magamba szívva, hozzá bújtam.
- Nem értem mi baja volt ezzel Ashleynek... - suttogtam kicsit nevetgélve...
Jake-et nem akartam zavarni... így végül halkan kimásztam az ágyból és visszafelé indultam a szobába... Ott aztán döbbenten álltam újra... CC békésen aludt, mellette pedig Ashley bámult egyenesen a szemembe...
- Te nem tudod eldönteni, hogy hol alszol? - suttogtam oda...
- Nem képzeled, hogy ottmaradok... - nevetett halkan...
- Akkor jó éjt... - becsuktam az ajtót és leheveredtem a kanapéra...
Reggel újabb kiabálás... a fejemre húzott takaró egy mozdulattal hullott a földre...
Ashley egy szál boxerben ugrott felém...
- Esküszöm, hogy rám van kattanva...
- Nem is csináltam semmit... de tegnap azt mondtad, hogy bent alszol CC mellett... csak benyitottam és Ash már menekült is...
- Persze... - Ashley az ölemben ücsörgött... - védj meg...
- Ashley, szállj ki az ölemből...
- Nem... - a karjait átfonta a nyakamon, mint egy rossz gyerek... megmozdulni sem tudtam...
Jake leült mellénk...
Miután Andy is közelített, Ashley eltűnt a szobában... sikítva...
Szakítás...
A koncert végén a buszban ücsörögtem, megelőztem ezzel, hogy a tömegen kelljen átverekednem magam... A srácok is befutottak, az autogram osztás előtt át öltöztek.
- Hogy tetszett? - ölelt át Jake, miután átöltözött, mindig ő volt kész elsőnek
- Álmos vagyok... de azért irtó jók voltatok... - nevettem amikor elfintorodott.
- Szerintem aludj, nyugodtan, ez még jó sokáig elhúzódik...
- Nem, szeretnék kimenni... nem akarok egyedül ücsörögni itt...
- Oké, akkor megvárjuk a többieket és velünk jössz...
Mosolyogva rádőltem a vállára.
- Tudod, nagyon örülök, hogy te vagy... és benned bízhatok...
- Köszönöm - mosolyodott el
Mindenki elkészült, már csak Ashley-t vártuk, aki lassabban készült el mint egy menyasszony. Andy lehuppant mellénk.
- Most hogy állunk? - mosolygott...
- Hát, amikor a színpadon voltál... folyton azon járt az eszem, hogy mennyire dögös vagy... - suttogtam a fülébe... önelégült vigyor terült szét a fején...
- Mi az haver, mintha kicsit elkalandoztál volna... - röhögött CC Andy fején...
- Mondjuk... - vigyorgott tovább
Ashley végre elkészült. A busz előtt felállított sátorban ültek le, az egyik sarokban ücsörögtem egy asztalon az egyik őrrel, akinek bár beszélgető rohama volt, fogalmam sincs, miről beszélt... Andy-t figyeltem, aki hátra lesett minden adandó alkalommal, széles mosollyal az arcán...
Egy órán át bírtam, utána, úgy döntöttem, hogy Jakenek igaza volt, és jobb nekem a buszban. A testőr visszakísért...
- Köszi
- Igazán nincs mit, örülök, hogy ilyen jót beszélgettünk... - kilépett a buszból én pedig irtó jót nevettem...
Eldőltem a kanapén. Egészen addig nyugton voltam, amíg éktelen nem kezdett el csörögni Andy telefonja. Megismertem a hangját.
Tudtam, hogy nem kéne, de a kijelzőre néztem... hét nem fogadott hívás, mind valami Emily-től... remek... azonnal elindult a gondolatfonalam és nem bírtam leállítani. Üzenet szerencsémre... vagy nem, Andy telefonján azonnal felugrott... el tudtam olvasni.
- Hogy tetszett? - ölelt át Jake, miután átöltözött, mindig ő volt kész elsőnek
- Álmos vagyok... de azért irtó jók voltatok... - nevettem amikor elfintorodott.
- Szerintem aludj, nyugodtan, ez még jó sokáig elhúzódik...
- Nem, szeretnék kimenni... nem akarok egyedül ücsörögni itt...
- Oké, akkor megvárjuk a többieket és velünk jössz...
Mosolyogva rádőltem a vállára.
- Tudod, nagyon örülök, hogy te vagy... és benned bízhatok...
- Köszönöm - mosolyodott el
Mindenki elkészült, már csak Ashley-t vártuk, aki lassabban készült el mint egy menyasszony. Andy lehuppant mellénk.
- Most hogy állunk? - mosolygott...
- Hát, amikor a színpadon voltál... folyton azon járt az eszem, hogy mennyire dögös vagy... - suttogtam a fülébe... önelégült vigyor terült szét a fején...
- Mi az haver, mintha kicsit elkalandoztál volna... - röhögött CC Andy fején...
- Mondjuk... - vigyorgott tovább
Ashley végre elkészült. A busz előtt felállított sátorban ültek le, az egyik sarokban ücsörögtem egy asztalon az egyik őrrel, akinek bár beszélgető rohama volt, fogalmam sincs, miről beszélt... Andy-t figyeltem, aki hátra lesett minden adandó alkalommal, széles mosollyal az arcán...
Egy órán át bírtam, utána, úgy döntöttem, hogy Jakenek igaza volt, és jobb nekem a buszban. A testőr visszakísért...
- Köszi
- Igazán nincs mit, örülök, hogy ilyen jót beszélgettünk... - kilépett a buszból én pedig irtó jót nevettem...
Eldőltem a kanapén. Egészen addig nyugton voltam, amíg éktelen nem kezdett el csörögni Andy telefonja. Megismertem a hangját.
Tudtam, hogy nem kéne, de a kijelzőre néztem... hét nem fogadott hívás, mind valami Emily-től... remek... azonnal elindult a gondolatfonalam és nem bírtam leállítani. Üzenet szerencsémre... vagy nem, Andy telefonján azonnal felugrott... el tudtam olvasni.
*Nem tudom miért nem veszed fel... sajnálom, hogy nem tudtunk elbúcsúzni, mielőtt eltűntél, remélem még látlak... Em*
Otthagytam a telefont és a busz előtt állva dohányoztam. Jake jött felém. Azt hiszem észrevette, hogy valami nem stimmel.
- Hé csajszi, mi a gáz?
- Jake, tudom, hogy ez ciki, de tudod, Andy telefonja csöngött, aztán valami csaj üzenetet küldött neki, és elolvastam...
Elmondtam mi volt az üzenetben...
- De ez akkor azt jelenti, hogy bár nem dobta, mégsem tartja vele a kapcsolatot egy ideje...
- Ezt te sem gondolod komolyan, hogy jó dolog... ugye? - néztem rá felhúzott szemöldökkel...
- Oké, gyere ide... - átölelt. Rettentően jól esett a közelsége...
- Nem tudom mit csináljak... mások telefonjában turkáló picsa lettem?
Jake felnevetett...
- A bizalmatlanságodat Andy felé megértem, inkább azt nem, hogy miért ragaszkodsz hozzá ennek ellenére... persze, szereted, és ő mégis Andy... nagyon bírom őt, tudod, mintha a tesóm lenne, de nem tudom... de ettől még... iszonyatosan haragszom rá, azért amit veled művel...
- Szerinted mit csináljak?
- Hát nem tudom...
- Pedig jó lenne, mert jönnek... - suttogtam...
- Szerintem mondd el neki, hogy mi történt... kíváncsi vagyok, hogy tud e őszintén válaszolni...
- Oké... - Jake elengedett, mielőtt odaértek volna.
A srácok a buszba vágódtak, Jake is velük tartott, egyedül Andy maradt ott. Rágyújtottunk...
- Kérdezhetek valamit?
- Persze...
- Ki az az Emily...? - néztem rá a számat harapdálva...
- Őahhh... uhh... az a csaj... aki akkor ott volt... - eddig őszinte...
- És... Emily, miért hívogat téged?
- Mert... nem zártam le... - hajtotta le a fejét... - sajnáltam... vagy nem is tudom, egyszerűen, nem kerestem többet, nem válaszoltam az sms-eire és nem vettem fel neki a telefont...
- Biztos, csak ennyi? - néztem rá kérdőn...
- Tuti... - át akart ölelni de nem hagytam...
- Szeretném, ha felhívnád... és őszintén elmondanál neki mindent... mert... ezzel csak bántasz egy újabb embert... - a mellkasára tettem a tenyeremet... - ennél te jobb ember vagy...
Otthagytam a gondolataival. A buszban Jake kérdőn nézett rám én pedig elmosolyodtam...
- Majd meglátjuk... - suttogtam oda... Ashley magához húzott hirtelen, nagyon fel volt pörögve,
- Gyere táncolni... - vihogott én pedig beadtam a derekam... jól éreztük magunkat. Végül Andy is beszállt.
- Indulunk... - mondta, a telefonjáért nyúlt és karon ragadott. Elhúzott a hevesen tiltakozó Ashley mellől és elvonultunk...
- Szeretném, ha hallanád... - mondta lehajtott fejjel
- Rendben...
Tárcsázott... Emily a másik oldalon szinte sikítva vette fel a telefont...
- Em, hallgass meg kérlek. El kell mondanom... valamit...
- Van valakid? - hallottam... - Engem nem zavar, ha megcsalsz...
- Istenem ne alázd meg magad ennyire... atyám... - rám nézett, hogy segítsek... de csak döbbenten megvontam a vállam...- Emily, nekem van egy barátnőm, akit nagyon szeretek... régóta együtt vagyunk... és nagyon megbántam, hogy megbántottam azzal, hogy félreléptem veled...
- Akkor nem látlak többet, de engem tényleg nem zavar, ha csak második vagyok... - esküszöm, ilyen nőt még nem láttam...
- Nem... nem látsz és könyörgöm ne hívogass és ne üzengess és szerintem rád férne egy terápia... mert ez nagyon durva... - mondta Andy kicsit keményebben, majd letette a telefont...
- Ez a csaj... szegény... - nyögtem...
Andy csak döbbenten ült...
- Még soha nem hallottam ilyet senkitől... - mondta végül...
- Hát... a lényeg, hogy te mindent elmondtál és ezért nagyon büszke vagyok rád...
Lassan közelített felém, mikor az ajkai majdnem súrolták az enyémet Ashley lépett oda és elrántott...
- Gyere táncolni... - vihogott... én pedig hálás voltam, amiért "megmentett" egy korai döntéstől...
Andy duzzogva jött utánunk... de később neki is jobb kedve lett...
2013. július 24., szerda
Indulás...
Miután Andy eltűnt a szemem elől, Jake-et a nappaliban találtam. A kanapén ült.
- Láttam Rómeó akcióban van.
- Igen, még párszor bocsánatot próbált kérni...
- És?
- Nem tudom, aranyos volt, de nem hagyhatom magam ilyen könnyen...
- Helyes
Valami nagyon rossz romantikus vígjátékot néztünk, amikor Jake felpattant...
- Össze kéne pakolni, holnap korán indulunk...
- Szóval menned kell...?
- Nem... neked kéne összepakolnod... én már túl vagyok rajta...
- Jaaaa - néztem rá nevetve...
Elkezdtem keresgélni egy bőröndöt. Sikerült megtalálnom egyet ami szerencsémre gurul is, nem csak hatalmas...
Jake végül visszaült tv-t nézni, amíg én pakoltam. Vegyesen mindenféle ruhát bedobáltam, hogy legyen nálam minden de még így is csak a felét sikerült megtöltenem... Bepakoltam a laptopomat is... a rajzcuccom nagy részét... egy füzetet és pár ceruzát egy hátizsákba pakoltam, hogy kéznél legyen... Kész voltam... Leültem az ágyamra és felhívtam anyut...
Nem meséltem el neki Andy ballépését. Nagyon örült, hogy világot láthatok, Dani-t hallottam a háttérből, aki bosszankodott, amiért ő nem lehet itthon, hogy velünk jöjjön...
Jake kopogott be, mikor letettem.
- Kész is vagy?
- Majdnem...
- Hát ez gyors volt... Ashley tempójához vagyunk szokva...
Elnevettem magam...
Az este további részében nem történt említésre méltó. Csak bámultuk a tv-t amíg mindketten el nem aludtunk...
- Hé álomszuszék... kelj, mert nem lesz időd semmire... - Amikor kinyitottam a szemem két dolog volt az agyamban, egyrészt, hogy utálom Jake-et amiért felébresztett másrészt, hogy rohadt sötét van... az órára néztem... hajnali három...
- uhhhfff - ezen kívül csak egy két nyögés hagyta el a számat, ahogy szenvedtem... Jake vigyorogva nézett. Nem tudom, hogy lehet mindig ilyen fitt...
A fürdőszoba rejtekében legszívesebben a kádban aludtam volna tovább... de végül eljutott az agyamig, hogy hova indulunk és rögtön magamhoz tértem... sőt... álmosságom hirtelen átcsapott idegességbe. Lefürödtem, rövid fekete nadrágot, fekete trikót és kék tornacipőt vettem fel. Amikor Jake meglátott elmosolyodott...
- Marha hideg van... - Felvettem egy pulcsit és egy sapkát, ez végleg kiverte a biztosítékot nála... - le fog fagyni a lábad...
- Nem fog... - mondtam határozottan. Lerángattam az emeletről a bőröndöt és a hátamra kaptam a táskámat...
- Indulhatunk...
- Jó, még be kell menni a cuccaimért és reggelizünk is...
- Reggelizünk... négy órakor...
- Igen.
Esélyem sem volt nyerni ebben a vitában, hát ráhagytam. Ahogy kiléptünk, megbántam, hogy nem hallgattam rá... de soha nem ismertem volna be... rettenetesen hideg volt...
Megálltunk a ház előtt, ahol lakik
- Beszaladok és mehetünk
Egy sporttáskával jött ki
- Ennyi?
- Dehogy... a cuccainkat már elvitték...
- Oh értem...
Megálltunk valami kávézónál reggelizni. Jake egy hatalmas adag kaját nyomott magába... én egy bögre kávé fölött ültem.
- Cigit kell vennem... - Pattantam fel... - visszajövök mindjárt...
A kartont a táskámba dugtam, majd elindultam visszafelé, de Jake szembe jött velem...
- Mennünk kell...
- És a kávém?
A kezembe nyomta az elvihető kávés poharat...
A busz már messziről kiszúrható volt... Andy az oldalának támaszkodva dohányzott. Rögtön a torkomban dobogott a szívem... Jake magára akasztotta a saját táskáját, a bőröndömet pedig húzni kezdte maga után...
- Köszi - vigyorogtam rá...
Andy kicsit morgós hangulatban volt. Ashley még sehol...
- Érted mentem, de már nem voltál otthon...
- Köszi, de Jake elvitt reggelizni... - vágtam az arcába... morgott valamit, de nem értettem. Rágyújtottam.
Ashley megérkezett, valami szilikon csajjal...
- Elkéstél... - közölte a tényt Andy...
- Hé nem azt mondtad, hogy nem lesznek csajok a turnén? - kérdezte a csaj felém mutogatva Ashleytől... - azt mondtad azért nem mehetek veled...
- Ő a sminkes... - vágta rá Ashley...
- Jaaa az máás... - a szilikoncsaj egy puszit nyomott Ashley arcára, majd eltűnt...
- Na végre... - nyögte a srác...
- Te mekkora... - Andy nem fejezte be a mondatot... mert csúnyán néztem rá...
- HAhh... - Ash jót mulatott a jeleneten...
- Azt hiszem ez elég hosszú folyamat lesz - hajtotta le a fejét Andy
- Nem kötelező... - néztem mélyen a szemébe... megölelt...
- Sajnálom... - suttogta a fülembe...
- Andy...
- Nem, nem azt, hanem, hogy ilyen rossz kedvem van... de nagyon örülök, hogy itt vagy...
Nem eresztett el én pedig lassan elolvadtam a karjaiban...
- Andy... én... - éreztem, hogy sír....
- Indulunk... - kiabált ki valaki a buszból...
Andy eleresztett és megtörölte a szemeit...
- Te komolyan megbántad... - mosolyogtam rá...
Bólintott... A derekamra tette a kezét és úgy szálltunk fel a buszra, hogy Jake azonnal emelt szemöldökkel nézett rám...
- Még el sem indultunk...
- Jó... de... - lehajtottam a fejem...
- Te tudod... - vonta meg a vállát....
Az igazság az volt, hogy nem tudtam... fogalmam sem volt, hogy mit akarok... csak azt tudtam, hogy most aludni... Jake vállára hajtottam a fejem és már aludtam is...
Mikor felébredtem a kanapén feküdtem... a szemem kinyílt és azonnal sikítottam volna legszívesebben Ashley kifestett arca nézett szembe velem és nagyon röhögött, amikor észre vette, hogy frászt kaptam...
- Felébredt... - mondta mikor szóhoz jutott a röhögőgörcs közepén...
- Indulunk... - hajolt le hozzám Andy... - megnézel minket?
- Persze... - mosolyogtam rá.
Ahogy kiléptünk a buszból, rájöttem, hogy fogalmam sincs hol vagyunk. A srácok lépkedtek előre, Andy kézen fogott és húzni kezdett maga után. Egy kordonon belül vonultunk. a túloldalon a rajongóik őrjöngtek...
- Láttam Rómeó akcióban van.
- Igen, még párszor bocsánatot próbált kérni...
- És?
- Nem tudom, aranyos volt, de nem hagyhatom magam ilyen könnyen...
- Helyes
Valami nagyon rossz romantikus vígjátékot néztünk, amikor Jake felpattant...
- Össze kéne pakolni, holnap korán indulunk...
- Szóval menned kell...?
- Nem... neked kéne összepakolnod... én már túl vagyok rajta...
- Jaaaa - néztem rá nevetve...
Elkezdtem keresgélni egy bőröndöt. Sikerült megtalálnom egyet ami szerencsémre gurul is, nem csak hatalmas...
Jake végül visszaült tv-t nézni, amíg én pakoltam. Vegyesen mindenféle ruhát bedobáltam, hogy legyen nálam minden de még így is csak a felét sikerült megtöltenem... Bepakoltam a laptopomat is... a rajzcuccom nagy részét... egy füzetet és pár ceruzát egy hátizsákba pakoltam, hogy kéznél legyen... Kész voltam... Leültem az ágyamra és felhívtam anyut...
Nem meséltem el neki Andy ballépését. Nagyon örült, hogy világot láthatok, Dani-t hallottam a háttérből, aki bosszankodott, amiért ő nem lehet itthon, hogy velünk jöjjön...
Jake kopogott be, mikor letettem.
- Kész is vagy?
- Majdnem...
- Hát ez gyors volt... Ashley tempójához vagyunk szokva...
Elnevettem magam...
Az este további részében nem történt említésre méltó. Csak bámultuk a tv-t amíg mindketten el nem aludtunk...
- Hé álomszuszék... kelj, mert nem lesz időd semmire... - Amikor kinyitottam a szemem két dolog volt az agyamban, egyrészt, hogy utálom Jake-et amiért felébresztett másrészt, hogy rohadt sötét van... az órára néztem... hajnali három...
- uhhhfff - ezen kívül csak egy két nyögés hagyta el a számat, ahogy szenvedtem... Jake vigyorogva nézett. Nem tudom, hogy lehet mindig ilyen fitt...
A fürdőszoba rejtekében legszívesebben a kádban aludtam volna tovább... de végül eljutott az agyamig, hogy hova indulunk és rögtön magamhoz tértem... sőt... álmosságom hirtelen átcsapott idegességbe. Lefürödtem, rövid fekete nadrágot, fekete trikót és kék tornacipőt vettem fel. Amikor Jake meglátott elmosolyodott...
- Marha hideg van... - Felvettem egy pulcsit és egy sapkát, ez végleg kiverte a biztosítékot nála... - le fog fagyni a lábad...
- Nem fog... - mondtam határozottan. Lerángattam az emeletről a bőröndöt és a hátamra kaptam a táskámat...
- Indulhatunk...
- Jó, még be kell menni a cuccaimért és reggelizünk is...
- Reggelizünk... négy órakor...
- Igen.
Esélyem sem volt nyerni ebben a vitában, hát ráhagytam. Ahogy kiléptünk, megbántam, hogy nem hallgattam rá... de soha nem ismertem volna be... rettenetesen hideg volt...
Megálltunk a ház előtt, ahol lakik
- Beszaladok és mehetünk
Egy sporttáskával jött ki
- Ennyi?
- Dehogy... a cuccainkat már elvitték...
- Oh értem...
Megálltunk valami kávézónál reggelizni. Jake egy hatalmas adag kaját nyomott magába... én egy bögre kávé fölött ültem.
- Cigit kell vennem... - Pattantam fel... - visszajövök mindjárt...
A kartont a táskámba dugtam, majd elindultam visszafelé, de Jake szembe jött velem...
- Mennünk kell...
- És a kávém?
A kezembe nyomta az elvihető kávés poharat...
A busz már messziről kiszúrható volt... Andy az oldalának támaszkodva dohányzott. Rögtön a torkomban dobogott a szívem... Jake magára akasztotta a saját táskáját, a bőröndömet pedig húzni kezdte maga után...
- Köszi - vigyorogtam rá...
Andy kicsit morgós hangulatban volt. Ashley még sehol...
- Érted mentem, de már nem voltál otthon...
- Köszi, de Jake elvitt reggelizni... - vágtam az arcába... morgott valamit, de nem értettem. Rágyújtottam.
Ashley megérkezett, valami szilikon csajjal...
- Elkéstél... - közölte a tényt Andy...
- Hé nem azt mondtad, hogy nem lesznek csajok a turnén? - kérdezte a csaj felém mutogatva Ashleytől... - azt mondtad azért nem mehetek veled...
- Ő a sminkes... - vágta rá Ashley...
- Jaaa az máás... - a szilikoncsaj egy puszit nyomott Ashley arcára, majd eltűnt...
- Na végre... - nyögte a srác...
- Te mekkora... - Andy nem fejezte be a mondatot... mert csúnyán néztem rá...
- HAhh... - Ash jót mulatott a jeleneten...
- Azt hiszem ez elég hosszú folyamat lesz - hajtotta le a fejét Andy
- Nem kötelező... - néztem mélyen a szemébe... megölelt...
- Sajnálom... - suttogta a fülembe...
- Andy...
- Nem, nem azt, hanem, hogy ilyen rossz kedvem van... de nagyon örülök, hogy itt vagy...
Nem eresztett el én pedig lassan elolvadtam a karjaiban...
- Andy... én... - éreztem, hogy sír....
- Indulunk... - kiabált ki valaki a buszból...
Andy eleresztett és megtörölte a szemeit...
- Te komolyan megbántad... - mosolyogtam rá...
Bólintott... A derekamra tette a kezét és úgy szálltunk fel a buszra, hogy Jake azonnal emelt szemöldökkel nézett rám...
- Még el sem indultunk...
- Jó... de... - lehajtottam a fejem...
- Te tudod... - vonta meg a vállát....
Az igazság az volt, hogy nem tudtam... fogalmam sem volt, hogy mit akarok... csak azt tudtam, hogy most aludni... Jake vállára hajtottam a fejem és már aludtam is...
Mikor felébredtem a kanapén feküdtem... a szemem kinyílt és azonnal sikítottam volna legszívesebben Ashley kifestett arca nézett szembe velem és nagyon röhögött, amikor észre vette, hogy frászt kaptam...
- Felébredt... - mondta mikor szóhoz jutott a röhögőgörcs közepén...
- Indulunk... - hajolt le hozzám Andy... - megnézel minket?
- Persze... - mosolyogtam rá.
Ahogy kiléptünk a buszból, rájöttem, hogy fogalmam sincs hol vagyunk. A srácok lépkedtek előre, Andy kézen fogott és húzni kezdett maga után. Egy kordonon belül vonultunk. a túloldalon a rajongóik őrjöngtek...
2013. július 23., kedd
Sajnálom...
Nem, reggel sem lett jobb... vártam, hogy csodálatos pálcaütésre minden fájdalmam elmúlik, de nem...
Jake álmosan állt a konyhában és kávét főzött.
- Hogy vagy?
- Szarul...
- Nézd én... nagyon sajnálom...
- Te sajnálod? - majdnem nevettem... - Andynek kéne sajnálnia...
- Ebben igazad van, de én azt sajnálom, hogy odavittelek... - a kezembe nyomott egy bögrét...
- Köszi, ne sajnáld, csak felnyitottad a szemem... már rég észre kellett volna vennem...
- Andy eléggé elvakítja a csajokat... - mosolyra húzta száját...
- Jogos... de hagyjuk... ezek után nem tudom, hogy mihez kezdjek...
Jake csendesen állt egy darabig.
- Gyere velem a turnéra...
- Komolyan? De Andy...
- Ne már... megyünk és jól fogod magad érezni... Andy meg le van tojva...?
- Nem tudom...
- Jó, de holnapig találd ki, mert holnap után indulnánk...
- Oké... gondolkozom rajta...
Kopogtak... Andy állt az ajtóban egy hatalmas csokor rózsával... nem hívtam be, csak elsétáltam az ajtóból...
- Kérlek... - szólt utánam...
- Mire?
Jake a konyhában állt a kávéjával...
- Te itt? - nézett barátjára...
- Én jöttem bocsánatot kérni... mindenért... - mormogta... szinte maga elé...
- Nem hiszem, hogy ez megbocsájtható... - ráztam a fejemet...
- Tudod mit haver? Bizonyíthatsz Barb úgyis velünk jön a turnéra...
Oldalba böktem Jaket...
- Vagyis még nem biztos, de holnap majd igent mond...
Andy szomorkásan nézett... de remény csillant a szemében...
- Tényleg jössz?
- Igen, de ne számíts sok jóra tőlem, és azt... - mutattam a virágokra - vidd a csajnak nyugodtan, akit tegnap kúrogattál...
Jake felé fordultam és egy puszit nyomva az arcára távoztam a konyhából... Andy haragos tekintetét magamon éreztem, ahogy ellépkedtem mellette, de csak hosszú percekkel később hallottam az ajtót becsukódni. A teraszon álltam dohányozva, amikor láttam, hogy az autójához lép és visszanéz rám... szomorú szemei szinte a tekintetembe égtek.
Csak állt ott és bámult rám, majd eltűnt a garázs felé... már mosolyogtam, tudtam, hogy a létráért megy. Igazam volt. Pillanatokkal később a létra a teraszhoz ütődött és Andy már a tetején állt velem szemben...
- Sajnálom... érted?
- Nem tudok hinni neked... tudom, hogy régóta tart ez... és nagyon megbántottál... én soha nem tettem veled ilyet... pedig te féltékenykedtél... most már tudom, hogy azért, mert te tettél rossz fát a tűzre...
- Igazad van, de ha meg tudnál...
- Várj...
- De...
- VÁRJ - mondtam kicsit hangosabban... - nem akarok több bocsánat kérést... sem megbocsájtásról szóló monológot...
- akkor mit tegyek?
- Nem tudom... elveszítetted a bizalmamat...
- Akkor bebizonyítom, hogy komolyan gondolom, hogy mennyire... - nem szólt többet... hiszen a szó újra a sajnálom lett volna...
Lemászott a létráról és ezúttal elhajtott... még néztem a távozó autót...
Jake álmosan állt a konyhában és kávét főzött.
- Hogy vagy?
- Szarul...
- Nézd én... nagyon sajnálom...
- Te sajnálod? - majdnem nevettem... - Andynek kéne sajnálnia...
- Ebben igazad van, de én azt sajnálom, hogy odavittelek... - a kezembe nyomott egy bögrét...
- Köszi, ne sajnáld, csak felnyitottad a szemem... már rég észre kellett volna vennem...
- Andy eléggé elvakítja a csajokat... - mosolyra húzta száját...
- Jogos... de hagyjuk... ezek után nem tudom, hogy mihez kezdjek...
Jake csendesen állt egy darabig.
- Gyere velem a turnéra...
- Komolyan? De Andy...
- Ne már... megyünk és jól fogod magad érezni... Andy meg le van tojva...?
- Nem tudom...
- Jó, de holnapig találd ki, mert holnap után indulnánk...
- Oké... gondolkozom rajta...
Kopogtak... Andy állt az ajtóban egy hatalmas csokor rózsával... nem hívtam be, csak elsétáltam az ajtóból...
- Kérlek... - szólt utánam...
- Mire?
Jake a konyhában állt a kávéjával...
- Te itt? - nézett barátjára...
- Én jöttem bocsánatot kérni... mindenért... - mormogta... szinte maga elé...
- Nem hiszem, hogy ez megbocsájtható... - ráztam a fejemet...
- Tudod mit haver? Bizonyíthatsz Barb úgyis velünk jön a turnéra...
Oldalba böktem Jaket...
- Vagyis még nem biztos, de holnap majd igent mond...
Andy szomorkásan nézett... de remény csillant a szemében...
- Tényleg jössz?
- Igen, de ne számíts sok jóra tőlem, és azt... - mutattam a virágokra - vidd a csajnak nyugodtan, akit tegnap kúrogattál...
Jake felé fordultam és egy puszit nyomva az arcára távoztam a konyhából... Andy haragos tekintetét magamon éreztem, ahogy ellépkedtem mellette, de csak hosszú percekkel később hallottam az ajtót becsukódni. A teraszon álltam dohányozva, amikor láttam, hogy az autójához lép és visszanéz rám... szomorú szemei szinte a tekintetembe égtek.
Csak állt ott és bámult rám, majd eltűnt a garázs felé... már mosolyogtam, tudtam, hogy a létráért megy. Igazam volt. Pillanatokkal később a létra a teraszhoz ütődött és Andy már a tetején állt velem szemben...
- Sajnálom... érted?
- Nem tudok hinni neked... tudom, hogy régóta tart ez... és nagyon megbántottál... én soha nem tettem veled ilyet... pedig te féltékenykedtél... most már tudom, hogy azért, mert te tettél rossz fát a tűzre...
- Igazad van, de ha meg tudnál...
- Várj...
- De...
- VÁRJ - mondtam kicsit hangosabban... - nem akarok több bocsánat kérést... sem megbocsájtásról szóló monológot...
- akkor mit tegyek?
- Nem tudom... elveszítetted a bizalmamat...
- Akkor bebizonyítom, hogy komolyan gondolom, hogy mennyire... - nem szólt többet... hiszen a szó újra a sajnálom lett volna...
Lemászott a létráról és ezúttal elhajtott... még néztem a távozó autót...
Felmondás...
Másnap arra számítottam, hogy Andy majd mellettem marad, de nem így volt... persze dolga akadt, de nem hibáztattam érte. Jake viszont átjött...
- Hé mi újság? - lépett be a házba...
- Be kell mennem... felmondok...
- Miért nem mondod el inkább Katnek, hogy mi történt?
- Nem... jobb így...
- Talán mással is megteszi... nem akarod?
- Nem... - ráztam a fejem... - Jake... viszont, velem jönnél?
- Persze, de... leüthetem?
- Nem...
- Légyszi...
- Jake, nem akarom, hogy... elérje amit akar...
Lehajtotta a fejét és lemondóan megrázta...
- Nem értelek...
- Jó... nem baj...
Elvonultam felöltözni. Mikor kész lettem Jake már türelmetlenül dobolt az asztalon...
- Ne haragudj... - rám mosolygott...
- Én vagyok a türelem minta szobra... na mehetünk?
- Persze.
A kocsiban ülve azonnal rám tört a pánik... mit mondjak Katnek? Jake azonnal észrevette, hogy szenvedek... bekanyarodott egy kávézóhoz...
- Most mit?
- Szerintem nem kéne így oda menni... - Nézett rám...
- Ennyire látszik?
- Hát... na várj... - kiszállt és visszajött pár perccel később két kávéval...
- Köszi...
- Akkor most meséld el, hogy miért nem akarsz kiteregetni...
- Mert megalázó... és Dan be volt rúgva... lehet, hogy... nem is emlékszik... és gondolom, ha mégis, akkor is letagadná... szóval...
- Értem... felfogtam...
A szalonba már remegő lábakkal lépkedtem. Dan nem volt bent... Kat döbbenten olvasta a felmondásomat...
- Miért?
- Azt hiszem... szeretnék...
- Velünk jön a turnéra... - segített ki Jake...
- Áhh értem... - elmosolyodott és azonnal megölelt... - Nagyon fogsz hiányozni... ráadásul Dan is elment...
- Komolyan?
- Igen, azt mondta, hogy elválik, tönkre ment a házassága, mert szerelmes egy kolléganőjébe, persze mindenki találgatni kezdett, de nem tudjuk, hogy ki lehet az...
- Milyen izgi... - sziszegett Jake...
- Mindenesetre, ha szeretnél a turné után... visszajöhetnél...
- Rendben... - mosolyogva léptem ki. Összepakoltam a cuccaimat és elindultunk haza...
A kocsiban Jake morgott...
- Szerelmes... inkább szánalmas...
- Lehet, hogy ne beszéljünk róla?
- Bocs... mit szólnál egy ebédhez?
- Benne vagyok
Egy étteremhez hajtott...
- És milyen turné?
- Az mindegy... ott a helyed...
- Hahh.. hát... nézd, azért gondolom ezt meg kéne beszélnem Andyvel...
Megrántotta a vállát...
- Tényleg, miért van az, hogy ennyire elfoglalt állandóan...
- Nézd, szerintem ezt nem velem kell megbeszélned...
- Jó... de látom, hogy titkolózol... ezzel nem segítesz elnyomni a gyanakvásomat... - elnevette magát... - ez nem vicces...
- Andy még gyerek...
- Persze...
- Barb, te kérdeztél, én csak választ adtam...
A továbbiakban némán ettem a salátát, amit alig bírtam legyűrni... hirtelen belém csapott a felismerés...
- Jake... Andy... Andynek van valakije?
- Őőőőő
Elfordítottam a fejem... azonnal ömleni kezdtek a könnyeim...
- Menjünk.. - megfogta a kezem és maga után húzott... a kocsiban némán hajtott Andy házáig... A kezemnél fogva kihúzott, én pedig némán követtem, sírva...
Majdnem betörte az ajtót, úgy dörömbölt...
- Jake, mi a?
Andy egy lepedőt csavart magára... Úgy állt az ajtóban, mint egy szobor... egy csodálatos szobor... sajnálkozva nézett rám... de már késő volt... összeszorította a szemét, amikor bentről egy hang érkezett...
- Andy, ki az?
- Az.. ő... Jake...
Jake egy hatalmasat kevert le az ajtóban ácsorgó barátjának... de én nem tudtam megmozdulni... felkapott és az autóig vitt... de nem engedtem el... belekapaszkodtam a nyakába és a mellkasának dőlve bőgtem mint egy kisgyerek...
- Hé csajszi... inkább menjünk innen... - suttogta...
Bólogattam és eleresztettem... berakott az ülésre... a házunkig hajtott...
- Ugye nem hagysz most... egyedül... - nézem rá kérdőn
- Dehogy... - mosolygott
A kanapén ülve sem volt jobb... Andy és a vele töltött fél év... a munkám és mindenem elveszett...
Jake már elaludt mellettem félig ülve. A tv fényei villogtak én pedig csak csendesen álomba sírtam magam
- Hé mi újság? - lépett be a házba...
- Be kell mennem... felmondok...
- Miért nem mondod el inkább Katnek, hogy mi történt?
- Nem... jobb így...
- Talán mással is megteszi... nem akarod?
- Nem... - ráztam a fejem... - Jake... viszont, velem jönnél?
- Persze, de... leüthetem?
- Nem...
- Légyszi...
- Jake, nem akarom, hogy... elérje amit akar...
Lehajtotta a fejét és lemondóan megrázta...
- Nem értelek...
- Jó... nem baj...
Elvonultam felöltözni. Mikor kész lettem Jake már türelmetlenül dobolt az asztalon...
- Ne haragudj... - rám mosolygott...
- Én vagyok a türelem minta szobra... na mehetünk?
- Persze.
A kocsiban ülve azonnal rám tört a pánik... mit mondjak Katnek? Jake azonnal észrevette, hogy szenvedek... bekanyarodott egy kávézóhoz...
- Most mit?
- Szerintem nem kéne így oda menni... - Nézett rám...
- Ennyire látszik?
- Hát... na várj... - kiszállt és visszajött pár perccel később két kávéval...
- Köszi...
- Akkor most meséld el, hogy miért nem akarsz kiteregetni...
- Mert megalázó... és Dan be volt rúgva... lehet, hogy... nem is emlékszik... és gondolom, ha mégis, akkor is letagadná... szóval...
- Értem... felfogtam...
A szalonba már remegő lábakkal lépkedtem. Dan nem volt bent... Kat döbbenten olvasta a felmondásomat...
- Miért?
- Azt hiszem... szeretnék...
- Velünk jön a turnéra... - segített ki Jake...
- Áhh értem... - elmosolyodott és azonnal megölelt... - Nagyon fogsz hiányozni... ráadásul Dan is elment...
- Komolyan?
- Igen, azt mondta, hogy elválik, tönkre ment a házassága, mert szerelmes egy kolléganőjébe, persze mindenki találgatni kezdett, de nem tudjuk, hogy ki lehet az...
- Milyen izgi... - sziszegett Jake...
- Mindenesetre, ha szeretnél a turné után... visszajöhetnél...
- Rendben... - mosolyogva léptem ki. Összepakoltam a cuccaimat és elindultunk haza...
A kocsiban Jake morgott...
- Szerelmes... inkább szánalmas...
- Lehet, hogy ne beszéljünk róla?
- Bocs... mit szólnál egy ebédhez?
- Benne vagyok
Egy étteremhez hajtott...
- És milyen turné?
- Az mindegy... ott a helyed...
- Hahh.. hát... nézd, azért gondolom ezt meg kéne beszélnem Andyvel...
Megrántotta a vállát...
- Tényleg, miért van az, hogy ennyire elfoglalt állandóan...
- Nézd, szerintem ezt nem velem kell megbeszélned...
- Jó... de látom, hogy titkolózol... ezzel nem segítesz elnyomni a gyanakvásomat... - elnevette magát... - ez nem vicces...
- Andy még gyerek...
- Persze...
- Barb, te kérdeztél, én csak választ adtam...
A továbbiakban némán ettem a salátát, amit alig bírtam legyűrni... hirtelen belém csapott a felismerés...
- Jake... Andy... Andynek van valakije?
- Őőőőő
Elfordítottam a fejem... azonnal ömleni kezdtek a könnyeim...
- Menjünk.. - megfogta a kezem és maga után húzott... a kocsiban némán hajtott Andy házáig... A kezemnél fogva kihúzott, én pedig némán követtem, sírva...
Majdnem betörte az ajtót, úgy dörömbölt...
- Jake, mi a?
Andy egy lepedőt csavart magára... Úgy állt az ajtóban, mint egy szobor... egy csodálatos szobor... sajnálkozva nézett rám... de már késő volt... összeszorította a szemét, amikor bentről egy hang érkezett...
- Andy, ki az?
- Az.. ő... Jake...
Jake egy hatalmasat kevert le az ajtóban ácsorgó barátjának... de én nem tudtam megmozdulni... felkapott és az autóig vitt... de nem engedtem el... belekapaszkodtam a nyakába és a mellkasának dőlve bőgtem mint egy kisgyerek...
- Hé csajszi... inkább menjünk innen... - suttogta...
Bólogattam és eleresztettem... berakott az ülésre... a házunkig hajtott...
- Ugye nem hagysz most... egyedül... - nézem rá kérdőn
- Dehogy... - mosolygott
A kanapén ülve sem volt jobb... Andy és a vele töltött fél év... a munkám és mindenem elveszett...
Jake már elaludt mellettem félig ülve. A tv fényei villogtak én pedig csak csendesen álomba sírtam magam
2013. július 21., vasárnap
Elhanyagoltan?
Andynek írtam egy sms-t: "azt hiszem van itt valaki, kérlek siess!"
A lépések már a lépcsőről hallatszódtak, mikor kezemben a kandallóhoz tartozó piszkavassal álltam a konyhában...
- Barb... - szólalt meg egy ismerős hang... - itt vagy?
- Dan... majdnem leütöttelek... hogy kerültél ide? - léptem elő a rejtekhelyemről...
- Erre jártam és láttam a létrát, azt hittem gáz van, ezért bekopogtam, de nem nyitottál ajtót... gondoltam bemászok
- Remek... el kellett volna raknom azt a hülye létrát...
A térdeim még mindig remegtek...
- Andy merre van?
- Nem tudom, azt mondta, hogy van egy kis dolga, de jön... ez három órája volt...
- Hát ez remek... - húzta el a száját...
- Szerinted okom van félni?
- Nem hiszem... - mosolygott bátorítóan - gyere, segítek eltenni a létrát...
- Kösz...
Kint hideg volt a levegő. A garázsba raktuk a létrát, hogy ne legyen több váratlan vendégem.
- Kérsz valamit?
- Ja, jól esne... mondjuk egy tea... az meleg...
- Oké.
Feltettem a vizet. Dan elhelyezkedett a kanapén, mint aki jól végezte dolgát.
Mellé ültem és csak tűrtem a némaságot...
- Elválok... - nyögte ki végül...
- Mi?? Miért?
- Azt... nem mondhatom el... - nevetett keserűen...
- Jó, nem faggatlak, de sajnálom...
- Én már nem.
Az ölembe hajtotta a fejét...
- Itt alhatok nálad?
- Persze, van vendég szoba... - próbáltam utalni rá, hogy nem a megfelelő helyen van a feje...
- Hé Barb - ült föl hirtelen... - tudod, én nagyon kedvellek... - annyira közel volt az arca, hogy éreztem a leheletén az alkoholszagot... közeledni kezdett, de elhúztam a fejem...
- Én... Andy-t szeretem... te pedig ittál...
- Ittam, de nem vagyok részeg... Ő pedig elhanyagol téged... én... soha nem tennék ilyet... ráadásul egye helyen dolgozunk... milyen jó lenne már...
- Dan... én nem szeretlek úgy...
- Tudom... - hajtotta le a fejét...
A teafőző mentett meg... gyorsan kivágtattam a konyhába. Mikor kiöntöttem kezek öleltek hátulról...
- De én akkor is kívánlak... - suttogta a nyakamba...
- Eressz el kérlek... Dan... - könyörgőre fogtam, de ez még inkább beindította...
- Tudom, hogy titokban te is akarod... ne kéresd magad... - Erőszakosan fogdosni kezdett, én pedig nem tudtam mozdulni a szorításából... Éreztem a hideg ujjait a mellemen, majd erőszakosan belém nyomta, mire zokogni kezdtem...
Kopogtak...
- Cssss.... - csitított...
- ANDY - síkítottam... Dan elborult arccal nézett rám...
- Elárultál... - Eleresztett, de ugyanakkor egy hatalmas pofon csattant az arcomon...Remegve elterültem a földön...
Dan kilépett az ajtón, a döbbent Andy mellett...
- A tiéd lehet... én végeztem...
Andy letérdelt mellém...
- Bántott?
Elfordítottam a fejem, csak ömlöttek a könnyeim... Andy felkapott a kanapén az ölében tarva vígasztalt...
- Ha nem jössz... megerőszakolt volna... - suttogtam szipogva, mikor kicsit megnyugodtam...
- Megölöm... - Andy arcán olyan sötétség suhant át, hogy elhittem, hogy képes lenne rá...
- Mit csináljak most? Nem tudnék vele együtt dolgozni többet...
Lehajtotta a fejét...
- Én vagyok a hibás... ez nem történt volna meg, ha... többet foglalkozom veled... - nem akartam helyeselni...
- Szerintem ez akkor is megtörténik... az hittem hogy barátok vagyunk... Andy, szeretnék fürdeni... úgy érzem mintha le kéne mosnom magamról annak a rohadéknak a nyomát...
- Megütött? - simított végig az arcomon... bólintottam...
- Mikor megjöttél... felpofozott... - suttogtam beleremegve az emlékbe...
A csattanás szinte a fülemben csöngött... ahogy a zuhany alatt álltam és sikáltam magamról az érintésének nyomait...
Andy ott állt mellettem... látta, hogy az összeomlás szélén állok, megölelt...
- Sajnálom... - suttogta...
A mellkasába temettem az arcomat és zokogni kezdtem újra... a karjaiban aludtam el. Többször felébredtem hangokat hallottam, de csak ágak voltak és a szél...
A lépések már a lépcsőről hallatszódtak, mikor kezemben a kandallóhoz tartozó piszkavassal álltam a konyhában...
- Barb... - szólalt meg egy ismerős hang... - itt vagy?
- Dan... majdnem leütöttelek... hogy kerültél ide? - léptem elő a rejtekhelyemről...
- Erre jártam és láttam a létrát, azt hittem gáz van, ezért bekopogtam, de nem nyitottál ajtót... gondoltam bemászok
- Remek... el kellett volna raknom azt a hülye létrát...
A térdeim még mindig remegtek...
- Andy merre van?
- Nem tudom, azt mondta, hogy van egy kis dolga, de jön... ez három órája volt...
- Hát ez remek... - húzta el a száját...
- Szerinted okom van félni?
- Nem hiszem... - mosolygott bátorítóan - gyere, segítek eltenni a létrát...
- Kösz...
Kint hideg volt a levegő. A garázsba raktuk a létrát, hogy ne legyen több váratlan vendégem.
- Kérsz valamit?
- Ja, jól esne... mondjuk egy tea... az meleg...
- Oké.
Feltettem a vizet. Dan elhelyezkedett a kanapén, mint aki jól végezte dolgát.
Mellé ültem és csak tűrtem a némaságot...
- Elválok... - nyögte ki végül...
- Mi?? Miért?
- Azt... nem mondhatom el... - nevetett keserűen...
- Jó, nem faggatlak, de sajnálom...
- Én már nem.
Az ölembe hajtotta a fejét...
- Itt alhatok nálad?
- Persze, van vendég szoba... - próbáltam utalni rá, hogy nem a megfelelő helyen van a feje...
- Hé Barb - ült föl hirtelen... - tudod, én nagyon kedvellek... - annyira közel volt az arca, hogy éreztem a leheletén az alkoholszagot... közeledni kezdett, de elhúztam a fejem...
- Én... Andy-t szeretem... te pedig ittál...
- Ittam, de nem vagyok részeg... Ő pedig elhanyagol téged... én... soha nem tennék ilyet... ráadásul egye helyen dolgozunk... milyen jó lenne már...
- Dan... én nem szeretlek úgy...
- Tudom... - hajtotta le a fejét...
A teafőző mentett meg... gyorsan kivágtattam a konyhába. Mikor kiöntöttem kezek öleltek hátulról...
- De én akkor is kívánlak... - suttogta a nyakamba...
- Eressz el kérlek... Dan... - könyörgőre fogtam, de ez még inkább beindította...
- Tudom, hogy titokban te is akarod... ne kéresd magad... - Erőszakosan fogdosni kezdett, én pedig nem tudtam mozdulni a szorításából... Éreztem a hideg ujjait a mellemen, majd erőszakosan belém nyomta, mire zokogni kezdtem...
Kopogtak...
- Cssss.... - csitított...
- ANDY - síkítottam... Dan elborult arccal nézett rám...
- Elárultál... - Eleresztett, de ugyanakkor egy hatalmas pofon csattant az arcomon...Remegve elterültem a földön...
Dan kilépett az ajtón, a döbbent Andy mellett...
- A tiéd lehet... én végeztem...
Andy letérdelt mellém...
- Bántott?
Elfordítottam a fejem, csak ömlöttek a könnyeim... Andy felkapott a kanapén az ölében tarva vígasztalt...
- Ha nem jössz... megerőszakolt volna... - suttogtam szipogva, mikor kicsit megnyugodtam...
- Megölöm... - Andy arcán olyan sötétség suhant át, hogy elhittem, hogy képes lenne rá...
- Mit csináljak most? Nem tudnék vele együtt dolgozni többet...
Lehajtotta a fejét...
- Én vagyok a hibás... ez nem történt volna meg, ha... többet foglalkozom veled... - nem akartam helyeselni...
- Szerintem ez akkor is megtörténik... az hittem hogy barátok vagyunk... Andy, szeretnék fürdeni... úgy érzem mintha le kéne mosnom magamról annak a rohadéknak a nyomát...
- Megütött? - simított végig az arcomon... bólintottam...
- Mikor megjöttél... felpofozott... - suttogtam beleremegve az emlékbe...
A csattanás szinte a fülemben csöngött... ahogy a zuhany alatt álltam és sikáltam magamról az érintésének nyomait...
Andy ott állt mellettem... látta, hogy az összeomlás szélén állok, megölelt...
- Sajnálom... - suttogta...
A mellkasába temettem az arcomat és zokogni kezdtem újra... a karjaiban aludtam el. Többször felébredtem hangokat hallottam, de csak ágak voltak és a szél...
Külön töltött nappalok és éjszakák...
Hamar belerázódtam a munkába, Kat mindenben segített, a szárnyai alatt, pedig hamar tele lettem tudással és munkával is.
Azonban egyre kevesebb időnk volt Andyvel közösen. Eltelt már majdnem fél év...
- Üzid jött! - kiabált Corey engem utánozva... - nem is értem miért ide dugod a telcsikédet... - csúfolódott... nagyon viccesnek találta, ahogy beszélek...
- Fogd be... - nevettem rá.
Befejeztem a tetoválást...
A telefonomért mentem miután rendet raktam. Addigra kiment a fejemből az üzenet...
Andy volt... természetesen lemondta... megint...
- Hé Barb... hazadobjalak? - lépett oda Dan...
- Azt hiszem, hogy az jó lenne... - mondtam... Dan jó barátom lett... sokszor meghallgatott már a fél év alatt és rögtön látta, ha bajban vagyok...
- Kávé?
- Mehetünk.. én már úgyis végeztem... - már besötétedett, mikor elindultunk.
Beültünk egy kávézóba...
- Képzeld, tegnap találkoztam a pasiddal... - vigyorgott...
- De jó neked, ezek szerint te gyakrabban látod mint én...
- Ne duzzogj már... tudtad, hogy ki ő?
- Hát... igen...
- Akkor semmi jogod kiakadni, ha nem ér rád...
- Igazad van, de akkor is utállak ezért... - vigyorogtam rá...
- Na jó kész a kávé, vigyük... - adta a kezembe a poharat...
A kocsiban ülve már sokkal jobb volt a kedvem. Dan megállt egy fagyizónál is. Felhúzott lábbal ültem a kocsiban és kanállal ettem a fagyit...
- Utállak hazavinni... - nevette - állandóan összekoszolod a kocsit a lábbaddal...
- Megkérdeztem... szerintem... - morogtam rá
- Jó csak viccelek...
Végül megállt a ház előtt... Azonnal kiszúrtam Andy kocsiját... Kipattantam és elkezdtem rohanni, Dan felé visszakiabáltam egy köszit...
Intett és elhajtott, kicsit hangosabban a kelleténél...
Andy a kapuban állt egy hatalmas csokor rózsával...
- Sajnálom, hogy nem tudtam érted menni... de látom Dan elhozott...
- Igen, szerencsém volt...
Felém tartotta a csokrot.
- Megbocsájtasz?
- Nincs miért... - mosolyogtam rá - feljössz?
- Nagyon szeretnék, de még van egy kis dolgom... később visszajövök, kiteszed a létrát Júlia?
- Persze Rómeó... - nevettem rá
- Akkor később
- Szeretlek
- Én is
Néztem, ahogy eltűnik az utcából, nem mentem be, előbb a teraszhoz állítottam a létrát, hogy fel tudjon jönni, kikerülve anyámék kérdéseit... ez volt az új szokásunk, hogy ne legyen családi vacsi és ebéd és semmi, ha mi együtt akarunk lenni...
- Sziasztok! - léptem be, de a legnagyobb meglepetésemre nem volt senki a házban.
Telefonáltam
- Anyu, hol vagytok...?
- Tudtam, hogy nem fogsz emlékezni, ezért leírtam egy papírra és a hűtőre raktam, de, ha már felhívtál, elutaztunk a nagyiékhoz, Dani is velünk jött, használd ki az estét... holnap este érkezünk...
- Anyu...
- És vedd el a létrát a terasztól, mert egyszer nem Andy fog beszökni, hanem egy betörő...
- Azt hittem nem tudtok róla...
- Ugyan... a hűtőben van kaja és jó munkát holnapra...
- Nem dolgozom holnap... de köszi... na most megyek... szia...
- Szia...
Azonnal küldtem egy üzenetet Andynek, hogy ne keresse a létrát és, hogy kopogjon vagy csöngessen. Kint sötét volt. Csak ledöntöttem a létrát, majd beiszkoltam a házba... micsoda bátorság...
A kanapén aludtam el, mikor meghallottam a zajokat, amik kintről jöttek, majd a teraszról, aztán az emeletről... majd összecsináltam magam...
Anyámnak igaza lesz, itt vagyok egyedül és valaki mászkál a házban, mert lusta voltam eltenni a létrát...
Azonban egyre kevesebb időnk volt Andyvel közösen. Eltelt már majdnem fél év...
- Üzid jött! - kiabált Corey engem utánozva... - nem is értem miért ide dugod a telcsikédet... - csúfolódott... nagyon viccesnek találta, ahogy beszélek...
- Fogd be... - nevettem rá.
Befejeztem a tetoválást...
A telefonomért mentem miután rendet raktam. Addigra kiment a fejemből az üzenet...
Andy volt... természetesen lemondta... megint...
- Hé Barb... hazadobjalak? - lépett oda Dan...
- Azt hiszem, hogy az jó lenne... - mondtam... Dan jó barátom lett... sokszor meghallgatott már a fél év alatt és rögtön látta, ha bajban vagyok...
- Kávé?
- Mehetünk.. én már úgyis végeztem... - már besötétedett, mikor elindultunk.
Beültünk egy kávézóba...
- Képzeld, tegnap találkoztam a pasiddal... - vigyorgott...
- De jó neked, ezek szerint te gyakrabban látod mint én...
- Ne duzzogj már... tudtad, hogy ki ő?
- Hát... igen...
- Akkor semmi jogod kiakadni, ha nem ér rád...
- Igazad van, de akkor is utállak ezért... - vigyorogtam rá...
- Na jó kész a kávé, vigyük... - adta a kezembe a poharat...
A kocsiban ülve már sokkal jobb volt a kedvem. Dan megállt egy fagyizónál is. Felhúzott lábbal ültem a kocsiban és kanállal ettem a fagyit...
- Utállak hazavinni... - nevette - állandóan összekoszolod a kocsit a lábbaddal...
- Megkérdeztem... szerintem... - morogtam rá
- Jó csak viccelek...
Végül megállt a ház előtt... Azonnal kiszúrtam Andy kocsiját... Kipattantam és elkezdtem rohanni, Dan felé visszakiabáltam egy köszit...
Intett és elhajtott, kicsit hangosabban a kelleténél...
Andy a kapuban állt egy hatalmas csokor rózsával...
- Sajnálom, hogy nem tudtam érted menni... de látom Dan elhozott...
- Igen, szerencsém volt...
Felém tartotta a csokrot.
- Megbocsájtasz?
- Nincs miért... - mosolyogtam rá - feljössz?
- Nagyon szeretnék, de még van egy kis dolgom... később visszajövök, kiteszed a létrát Júlia?
- Persze Rómeó... - nevettem rá
- Akkor később
- Szeretlek
- Én is
Néztem, ahogy eltűnik az utcából, nem mentem be, előbb a teraszhoz állítottam a létrát, hogy fel tudjon jönni, kikerülve anyámék kérdéseit... ez volt az új szokásunk, hogy ne legyen családi vacsi és ebéd és semmi, ha mi együtt akarunk lenni...
- Sziasztok! - léptem be, de a legnagyobb meglepetésemre nem volt senki a házban.
Telefonáltam
- Anyu, hol vagytok...?
- Tudtam, hogy nem fogsz emlékezni, ezért leírtam egy papírra és a hűtőre raktam, de, ha már felhívtál, elutaztunk a nagyiékhoz, Dani is velünk jött, használd ki az estét... holnap este érkezünk...
- Anyu...
- És vedd el a létrát a terasztól, mert egyszer nem Andy fog beszökni, hanem egy betörő...
- Azt hittem nem tudtok róla...
- Ugyan... a hűtőben van kaja és jó munkát holnapra...
- Nem dolgozom holnap... de köszi... na most megyek... szia...
- Szia...
Azonnal küldtem egy üzenetet Andynek, hogy ne keresse a létrát és, hogy kopogjon vagy csöngessen. Kint sötét volt. Csak ledöntöttem a létrát, majd beiszkoltam a házba... micsoda bátorság...
A kanapén aludtam el, mikor meghallottam a zajokat, amik kintről jöttek, majd a teraszról, aztán az emeletről... majd összecsináltam magam...
Anyámnak igaza lesz, itt vagyok egyedül és valaki mászkál a házban, mert lusta voltam eltenni a létrát...
2013. július 20., szombat
Munka...
Kiengedtek pár órával később, kaptam valami gyógyszert, amit be kell vennem, ha bármi jelét érzem, hogy épp elmegy az eszem... Nevetséges...
Andy egy pillanatra sem tágított mellőlem...
Végül együtt töltöttük a hétvégéből maradt időt... hétfő reggel hazavitt.
- Megjöttem, de már rohanok is...
- Nem is mesélsz? - nézett rám anyám szomorkásan...
- Majd este...
Felrohantam a rajzaimért és a cuccaimat lepakoltam, majd rohantam vissza az autóhoz. Andy a fejét rázva hallgatott zenét... megálltam egy pillanatra és mosolyogva figyeltem. Amikor észrevett, elvörösödve a kormányra dőlt...
A szalon előtt rám tört a totális lámpaláz...
- Ne izgulj... - mosolygott... - gyere induljunk...
- fúúúú... rendben... - Egymás kezét fogva lépkedtünk be, persze pár fotózó rajongó elkapott minket, de ezúttal csak utat törve beléptünk...
Elég sokan voltak...
- Sziasztok - mosolygott Andyre egy csajszi...
- Szia... Kat?
- Hátul... te vagy az a lány? - nézett rám...
- Azt hiszem... - vörös fejjel néztem rá...
- Jajj ne izgulj... megnézhetem? - mutatott a rajzaimra...
- Persze...
Elvette a mappámat és nézegetni kezdte...
- Ezek csodásak. Kat jól döntött...
- Köszi.
Visszaadta a rajzaimat. Andy vigyorogva állt az egyik sarokban és várt rám...
- Menj, Kat már vár...
- szzz - néztem rá...
- Nem mehetek mindenhova veled... - nevetett... egy csókot nyomott a számra és belökött az irodába.
Kat épp rajzolt az asztal fölé görnyedve.
- Hello - köszöntem suttogva...
- Szia, már nagyon vártalak... - felállt és megölelt...
A mappámat a kezében tartva sétált fel alá... alaposan végignézte a rajzaimat...
- És a lovagod merre jár?
- Kint vár...
- Örülök nektek... - mosolygott rám
- Köszi...
- Tetováltál már? - váltott hirtelen...
- Igen, otthon...
- Kis ország... Andy elmondta... - nevetett fel, mikor döbbenten néztem rá
- Oh... igen...
- Vannak képeid a tetoválásokról?
- Van a telefonomban... nem túl jók...
- Mutasd... - leült az asztal szélére és végignyomkodta a telefonomban lévő képeket.
- Van mit finomítani, de azt hiszem... fel vagy véve... majd én segítek neked...
- Köszönöm - újra megölelt...
- Akkor holnap várlak. Gépet majd adok holnap, aztán gyakorolunk kicsit...
- Alig várom!
Kijött velem az irodából, de csak köszönt Andynek és már ment is tovább.
A kocsiban Andy lelkesen mesélni kezdte, hogy mennyire tetszettek a rajzaim mindenkinek. Alig tudtam figyelni rá, annyira izgatott voltam... Hamar hazaértünk.
- Szörnyű lesz nélküled tölteni az éjszakát... - suttogta, amint a számhoz értek ajkai...
- Nekem is...
Végül elbúcsúztunk.
Anyu a nappaliban várt és estig meséltem neki, kihagyva a kórházas részt. Végül fáradtan dőltem végig az ágyamon.
El sem hiszem, mennyire hiányzik máris...
Andy egy pillanatra sem tágított mellőlem...
Végül együtt töltöttük a hétvégéből maradt időt... hétfő reggel hazavitt.
- Megjöttem, de már rohanok is...
- Nem is mesélsz? - nézett rám anyám szomorkásan...
- Majd este...
Felrohantam a rajzaimért és a cuccaimat lepakoltam, majd rohantam vissza az autóhoz. Andy a fejét rázva hallgatott zenét... megálltam egy pillanatra és mosolyogva figyeltem. Amikor észrevett, elvörösödve a kormányra dőlt...
A szalon előtt rám tört a totális lámpaláz...
- Ne izgulj... - mosolygott... - gyere induljunk...
- fúúúú... rendben... - Egymás kezét fogva lépkedtünk be, persze pár fotózó rajongó elkapott minket, de ezúttal csak utat törve beléptünk...
Elég sokan voltak...
- Sziasztok - mosolygott Andyre egy csajszi...
- Szia... Kat?
- Hátul... te vagy az a lány? - nézett rám...
- Azt hiszem... - vörös fejjel néztem rá...
- Jajj ne izgulj... megnézhetem? - mutatott a rajzaimra...
- Persze...
Elvette a mappámat és nézegetni kezdte...
- Ezek csodásak. Kat jól döntött...
- Köszi.
Visszaadta a rajzaimat. Andy vigyorogva állt az egyik sarokban és várt rám...
- Menj, Kat már vár...
- szzz - néztem rá...
- Nem mehetek mindenhova veled... - nevetett... egy csókot nyomott a számra és belökött az irodába.
Kat épp rajzolt az asztal fölé görnyedve.
- Hello - köszöntem suttogva...
- Szia, már nagyon vártalak... - felállt és megölelt...
A mappámat a kezében tartva sétált fel alá... alaposan végignézte a rajzaimat...
- És a lovagod merre jár?
- Kint vár...
- Örülök nektek... - mosolygott rám
- Köszi...
- Tetováltál már? - váltott hirtelen...
- Igen, otthon...
- Kis ország... Andy elmondta... - nevetett fel, mikor döbbenten néztem rá
- Oh... igen...
- Vannak képeid a tetoválásokról?
- Van a telefonomban... nem túl jók...
- Mutasd... - leült az asztal szélére és végignyomkodta a telefonomban lévő képeket.
- Van mit finomítani, de azt hiszem... fel vagy véve... majd én segítek neked...
- Köszönöm - újra megölelt...
- Akkor holnap várlak. Gépet majd adok holnap, aztán gyakorolunk kicsit...
- Alig várom!
Kijött velem az irodából, de csak köszönt Andynek és már ment is tovább.
A kocsiban Andy lelkesen mesélni kezdte, hogy mennyire tetszettek a rajzaim mindenkinek. Alig tudtam figyelni rá, annyira izgatott voltam... Hamar hazaértünk.
- Szörnyű lesz nélküled tölteni az éjszakát... - suttogta, amint a számhoz értek ajkai...
- Nekem is...
Végül elbúcsúztunk.
Anyu a nappaliban várt és estig meséltem neki, kihagyva a kórházas részt. Végül fáradtan dőltem végig az ágyamon.
El sem hiszem, mennyire hiányzik máris...
2013. július 19., péntek
Pánik...
A takaró megmozdult és felült mellettem Jake...
- Mi történt? - pattantam ki az ágyból...
- Hú... elaludtam... a picsába... - Ezzel nem felelt a kérdésemre...
- Úgy értem... miért itt aludtál? - néztem rá kérdőn...
- Nézd... nem történt semmi, ha ezért vagy kiakadva, csak... simán... elaludtál én felhoztalak, eldőltem és elaludtam.
- Ne haragudj, csak... nem nagyon emlékszem mi történt...
- Hát elég sokat ittál, aztán sírtál...
- Mi?
- Sírtál, de nem tudtad elmondani mi a baj...
- És Andy?
- Még nem került elő, amikor feljöttünk... szóval nem tudom...
A konyhában ültünk, amikor álmos fejjel megjelentek szép sorban a zenekar tagjai... Andy is... morcos fejjel nézett...
- Jól elvoltál?
- Én... elég sokat ittam...
- Nem érezte valami jól magát... - folytatta Jake...
- Te már csak tudod mi? - Andy dühösen az asztalra vágta a bögrét...
- Te azt hiszed?
- Inkább ne mondj semmit... azt hiszem tévedtem veled kapcsolatban - eltűnt a konyhából... egy pillanatig meredten bámultam a helyre ahol előbb állt, de aztán zokogva térdre estem... Jake próbált összeszedni, végül a kádban kötöttem ki egy jó adag hideg zuhannyal a fejemen...
Csak meredten bámultam az ürességet...
- Hazaviszlek... - szólalt meg végül Jake én pedig nem szóltam, hát beleegyezésnek vette...
Kiemelt a kádból...
- Át kéne öltöznöd... csurom víz vagy... - próbált meg mosolyt erőltetni...
Nem mozdultam... a bennem lévő fájdalom felülkerekedett rajtam... elrohant. Andyvel az oldalán tért vissza...
- Most mit hisztizel? - kérdezte, de csak elfordítottam a fejem... a fájdalom amit okozott... mindennél rosszabb volt. Éreztem a haragját.
- Szólalj meg... - suttogta Jake...
- Oldd meg... ez nem az én problémám... - vágta oda Andy és kiviharzott a szobából... kicsivel később hatalmas csattanás jelezte, hogy a házból is...
Jake hiába könyörgött... megpróbált talpra állítani, de összeestem...
- Akkor irány a kórház... - nyögte végül.
Bepakolt a kocsiba és pár perc alatt beértünk...
Az orvosok megvizsgáltak... órák teltek el... Jake fel-alá járkált a szobában... mégis türelmet és nyugalmat sugárzott....
- Hozzátartozó? - kérdezte az orvos, mire Jake zavartan nézett...
- Én hoztam be...
- Nos rendben, most ez is elég... a kisasszony pánikbeteg... az ön által említett előző esti megmagyarázhatatlan sírás és a mostani állapota is... ennek a betegségnek köszönhető...
- És mit tehetek?
- Maradjon mellette... és, ha rám hallgat... sürgősen megbeszéli azt a bizonyos félreértést... vagyis az említett problémát a barátjával...
- Rendben...
Az orvos kiment, Jake pedig rám nézett...
- Felhívom Andyt... rendben?
Persze nem várta, hogy válaszoljak... a némaság volt a legjobb védelem... magamba zárkóztam...
Mikor Jake visszajött arckifejezése elárulta, sikerült beszélnie barátjával, de még mindig nem jutott túl sokra...
- Azt mondta, hogy bejön hozzád... bár nem győztem meg... de ez máris előrelépés...
Jake leült a székre az ágy mellé...
- Nézd, én nagyon sajnálom ami történt... Andy elég sokat... csalódott tudod... Ashleyvel rendszeresen voltak balhéi a csajok miatt...
Felé fordultam az ágyban...
- Na látom, kezdesz jobban lenni...
Könnycseppek törtek elő a szememből...
- Ne sírj... kérlek... - nézett elgyötört arccal...
- Sajnálom... - tört elő belőlem... - de nem csak ő csalódott... sem máskor, sem most... a bizalmatlansága... fáj... - sírtam...
Andy az ajtóban állt... Könnyeit nyelte le... mikor Jake észre vette, azonnal felállt és kiment... Andy pedig az ágy szélére ült...
- Sajnálom... - suttogta...
- Én is... - mikor magához szorított, újra zokogni kezdtem...
- Legközelebb meghallgatlak...
- Megígéred?
- Esküszöm...
Csókja forró volt... és bűnbánó...
Mikor elváltak ajkaink, a kórterem ablaka felé néztem... Jake ott állt és nézett minket...
- Mi történt? - pattantam ki az ágyból...
- Hú... elaludtam... a picsába... - Ezzel nem felelt a kérdésemre...
- Úgy értem... miért itt aludtál? - néztem rá kérdőn...
- Nézd... nem történt semmi, ha ezért vagy kiakadva, csak... simán... elaludtál én felhoztalak, eldőltem és elaludtam.
- Ne haragudj, csak... nem nagyon emlékszem mi történt...
- Hát elég sokat ittál, aztán sírtál...
- Mi?
- Sírtál, de nem tudtad elmondani mi a baj...
- És Andy?
- Még nem került elő, amikor feljöttünk... szóval nem tudom...
A konyhában ültünk, amikor álmos fejjel megjelentek szép sorban a zenekar tagjai... Andy is... morcos fejjel nézett...
- Jól elvoltál?
- Én... elég sokat ittam...
- Nem érezte valami jól magát... - folytatta Jake...
- Te már csak tudod mi? - Andy dühösen az asztalra vágta a bögrét...
- Te azt hiszed?
- Inkább ne mondj semmit... azt hiszem tévedtem veled kapcsolatban - eltűnt a konyhából... egy pillanatig meredten bámultam a helyre ahol előbb állt, de aztán zokogva térdre estem... Jake próbált összeszedni, végül a kádban kötöttem ki egy jó adag hideg zuhannyal a fejemen...
Csak meredten bámultam az ürességet...
- Hazaviszlek... - szólalt meg végül Jake én pedig nem szóltam, hát beleegyezésnek vette...
Kiemelt a kádból...
- Át kéne öltöznöd... csurom víz vagy... - próbált meg mosolyt erőltetni...
Nem mozdultam... a bennem lévő fájdalom felülkerekedett rajtam... elrohant. Andyvel az oldalán tért vissza...
- Most mit hisztizel? - kérdezte, de csak elfordítottam a fejem... a fájdalom amit okozott... mindennél rosszabb volt. Éreztem a haragját.
- Szólalj meg... - suttogta Jake...
- Oldd meg... ez nem az én problémám... - vágta oda Andy és kiviharzott a szobából... kicsivel később hatalmas csattanás jelezte, hogy a házból is...
Jake hiába könyörgött... megpróbált talpra állítani, de összeestem...
- Akkor irány a kórház... - nyögte végül.
Bepakolt a kocsiba és pár perc alatt beértünk...
Az orvosok megvizsgáltak... órák teltek el... Jake fel-alá járkált a szobában... mégis türelmet és nyugalmat sugárzott....
- Hozzátartozó? - kérdezte az orvos, mire Jake zavartan nézett...
- Én hoztam be...
- Nos rendben, most ez is elég... a kisasszony pánikbeteg... az ön által említett előző esti megmagyarázhatatlan sírás és a mostani állapota is... ennek a betegségnek köszönhető...
- És mit tehetek?
- Maradjon mellette... és, ha rám hallgat... sürgősen megbeszéli azt a bizonyos félreértést... vagyis az említett problémát a barátjával...
- Rendben...
Az orvos kiment, Jake pedig rám nézett...
- Felhívom Andyt... rendben?
Persze nem várta, hogy válaszoljak... a némaság volt a legjobb védelem... magamba zárkóztam...
Mikor Jake visszajött arckifejezése elárulta, sikerült beszélnie barátjával, de még mindig nem jutott túl sokra...
- Azt mondta, hogy bejön hozzád... bár nem győztem meg... de ez máris előrelépés...
Jake leült a székre az ágy mellé...
- Nézd, én nagyon sajnálom ami történt... Andy elég sokat... csalódott tudod... Ashleyvel rendszeresen voltak balhéi a csajok miatt...
Felé fordultam az ágyban...
- Na látom, kezdesz jobban lenni...
Könnycseppek törtek elő a szememből...
- Ne sírj... kérlek... - nézett elgyötört arccal...
- Sajnálom... - tört elő belőlem... - de nem csak ő csalódott... sem máskor, sem most... a bizalmatlansága... fáj... - sírtam...
Andy az ajtóban állt... Könnyeit nyelte le... mikor Jake észre vette, azonnal felállt és kiment... Andy pedig az ágy szélére ült...
- Sajnálom... - suttogta...
- Én is... - mikor magához szorított, újra zokogni kezdtem...
- Legközelebb meghallgatlak...
- Megígéred?
- Esküszöm...
Csókja forró volt... és bűnbánó...
Mikor elváltak ajkaink, a kórterem ablaka felé néztem... Jake ott állt és nézett minket...
Buli nélküle...
- Fáradt vagy? - lépett oda Andy a próba után...
- Nem annyira...
- Akkor van kedved átmenni kicsit a többiekhez?
- Persze, mosolyogtam...
- Később én is megyek, csak van egy kis dolgom... - csókot nyomott a számra és el is tűnt...
Jake lépett oda...
- Ne legyél elkenődve, nem lesz olyan rossz velünk bulizni... - mosolygott rám...
- Rendben... - mosolyogtam vissza
A kocsiban ülve már nem voltam annyira biztos benne, hogy jó ötlet velük menni... Folyamatosan szekáltak. Danit kitettük, mert talált munkát, és dolgoznia kellett. A négy srác mindent megtett, hogy jól érezzem magam... ahogy beléptünk, másik a medencében kötöttünk ki, később Jake hozott mindenkinek sört és egy pakli kártyát...
- Vetkőzős póker? - Nézett rám Ashley perverz fejjel...
- Kizárt...
- Naaaa - búgta...
- Biztos, hogy nem...
- Ash állj le... - szólt rá Jake, miközben játszani kezdtünk... lehet, hogy vetkőzni jobb lett volna... feles jár a vesztesnek... persze állandóan veszítettem...
Nagyon sok idő telt el, de Andy még nem került elő én pedig rettentően részeg lettem...
Sírni kezdtem, valószínűleg a piának hála...
Jake ölelgetett, mint egy babát és próbálta kihúzni belőlem, hogy mi a baj, de nem tudtam megmondani...
Végül álmosan a vállára hajtottam a fejem és elaludtam...
Egy ágyban ébredtem... nem a sajátom és nem is Andy lakása...
A fejem majd szét robbant, az órára néztem. Hajnali három...
valaki megmozdult mellettem...
- Nem annyira...
- Akkor van kedved átmenni kicsit a többiekhez?
- Persze, mosolyogtam...
- Később én is megyek, csak van egy kis dolgom... - csókot nyomott a számra és el is tűnt...
Jake lépett oda...
- Ne legyél elkenődve, nem lesz olyan rossz velünk bulizni... - mosolygott rám...
- Rendben... - mosolyogtam vissza
A kocsiban ülve már nem voltam annyira biztos benne, hogy jó ötlet velük menni... Folyamatosan szekáltak. Danit kitettük, mert talált munkát, és dolgoznia kellett. A négy srác mindent megtett, hogy jól érezzem magam... ahogy beléptünk, másik a medencében kötöttünk ki, később Jake hozott mindenkinek sört és egy pakli kártyát...
- Vetkőzős póker? - Nézett rám Ashley perverz fejjel...
- Kizárt...
- Naaaa - búgta...
- Biztos, hogy nem...
- Ash állj le... - szólt rá Jake, miközben játszani kezdtünk... lehet, hogy vetkőzni jobb lett volna... feles jár a vesztesnek... persze állandóan veszítettem...
Nagyon sok idő telt el, de Andy még nem került elő én pedig rettentően részeg lettem...
Sírni kezdtem, valószínűleg a piának hála...
Jake ölelgetett, mint egy babát és próbálta kihúzni belőlem, hogy mi a baj, de nem tudtam megmondani...
Végül álmosan a vállára hajtottam a fejem és elaludtam...
Egy ágyban ébredtem... nem a sajátom és nem is Andy lakása...
A fejem majd szét robbant, az órára néztem. Hajnali három...
valaki megmozdult mellettem...
Esős nap...
Másnap reggel boldogan ébredtem. Andy arcát bámultam, ahogy aludt, aztán lesettenkedtem a konyhába. Hamar feltaláltam magam és főztem egy kávét. Kinéztem az ablakon és megdöbbenve tapasztaltam, hogy esik az eső...
A nappaliban ücsörögtem amikor Andy leszaladt, mint akit kidobott az ágy...
- Azt hittem elmentél... - nyugodott meg mikor meglátott...
- Már miért tettem volna...?
- Volt már... olyan...
- Hát ez az oka, hogy eddig vártál...
- Is... és emlékezetes éjszakát szerettem volna okozni... a születésnapod... pont megfelelt... - ült le mellém és magához húzott...
Percekig csöndesen ültünk...
- Nincs kedved filmet nézni? - kérdezte végül...
- De, persze...
Kinyitotta a kanapét, kényelembe helyeztük magunkat, amíg Batman száguldozni kezdett a képernyőn...
Összebújva aludtunk el újra a filmen. Andy telefonja ébresztett...
- Persze... - suttogta.. - ott leszünk...
Álmosan néztem rá, mire csak újból átölelt...
- Jake hívott... nemsokára mennünk kell próbára... persze, csak, ha van kedved...
- Naná! - feleltem és azonnal a fürdőbe rohantam, mielőtt elfoglalja...
Fürdés után a tükör előtt álltam, a hajamat szárítva, amikor utánam jött...
- Lassan menni kéne és én még nem is fürödtem...
- Sietek - ígértem.
Gyorsan megoldottam, összefogtam a nedves hajamat és elindultam felöltözni... Anyu pakolta össze a cuccomat, látszott, mert minden tipp top összehajtogatva és rendszerben volt a bőröndben... sikerült kihalásznom egy fekete rövidnadrágot és egy neonrózsaszín trikót...
Elkezdtem keresni a cipőmet, aztán eszembe jutott, hogy Andy vette le rólam... az bejáratban ültem és váram, hogy előkerüljön...
Egy szál törölközőben került elő. Döbbenten állt...
- Miért ülsz az ajtóban? - kérdezte...
- Mert elloptad a cipőmet... - mosolyogtam rá...
- Ilyenkor irtó aranyos vagy... - nevette el magát...
Egy szekrényből előkapta a tornacipőt és a kezembe nyomta...
- Pár perc és elkészülök... - mondta... egy csókot nyomott a számra, de ahogy lehajolt leesett róla a törölköző... Elvörösödtem...
Abban a pillanatban felkapott és visszacipelt az emeletre, a számra tapadva...
- Lehet, hogy a fiúknak várniuk kell kicsit... - nevette, miközben megszabadított a ruháimtól...
Végül majdnem háromnegyed órás késéssel estünk be a próbára... Dani is ott volt, így helyet foglaltam mellette, amíg Andy percekig magyarázkodott...
- Hosszú volt az éjszakád húgi?
- Ezt nem veled fogom kitárgyalni... - nevettem rá...
Végül a banda elkezdte a próbát... és mindenkinek visszatért a jókedve...
A nappaliban ücsörögtem amikor Andy leszaladt, mint akit kidobott az ágy...
- Azt hittem elmentél... - nyugodott meg mikor meglátott...
- Már miért tettem volna...?
- Volt már... olyan...
- Hát ez az oka, hogy eddig vártál...
- Is... és emlékezetes éjszakát szerettem volna okozni... a születésnapod... pont megfelelt... - ült le mellém és magához húzott...
Percekig csöndesen ültünk...
- Nincs kedved filmet nézni? - kérdezte végül...
- De, persze...
Kinyitotta a kanapét, kényelembe helyeztük magunkat, amíg Batman száguldozni kezdett a képernyőn...
Összebújva aludtunk el újra a filmen. Andy telefonja ébresztett...
- Persze... - suttogta.. - ott leszünk...
Álmosan néztem rá, mire csak újból átölelt...
- Jake hívott... nemsokára mennünk kell próbára... persze, csak, ha van kedved...
- Naná! - feleltem és azonnal a fürdőbe rohantam, mielőtt elfoglalja...
Fürdés után a tükör előtt álltam, a hajamat szárítva, amikor utánam jött...
- Lassan menni kéne és én még nem is fürödtem...
- Sietek - ígértem.
Gyorsan megoldottam, összefogtam a nedves hajamat és elindultam felöltözni... Anyu pakolta össze a cuccomat, látszott, mert minden tipp top összehajtogatva és rendszerben volt a bőröndben... sikerült kihalásznom egy fekete rövidnadrágot és egy neonrózsaszín trikót...
Elkezdtem keresni a cipőmet, aztán eszembe jutott, hogy Andy vette le rólam... az bejáratban ültem és váram, hogy előkerüljön...
Egy szál törölközőben került elő. Döbbenten állt...
- Miért ülsz az ajtóban? - kérdezte...
- Mert elloptad a cipőmet... - mosolyogtam rá...
- Ilyenkor irtó aranyos vagy... - nevette el magát...
Egy szekrényből előkapta a tornacipőt és a kezembe nyomta...
- Pár perc és elkészülök... - mondta... egy csókot nyomott a számra, de ahogy lehajolt leesett róla a törölköző... Elvörösödtem...
Abban a pillanatban felkapott és visszacipelt az emeletre, a számra tapadva...
- Lehet, hogy a fiúknak várniuk kell kicsit... - nevette, miközben megszabadított a ruháimtól...
Végül majdnem háromnegyed órás késéssel estünk be a próbára... Dani is ott volt, így helyet foglaltam mellette, amíg Andy percekig magyarázkodott...
- Hosszú volt az éjszakád húgi?
- Ezt nem veled fogom kitárgyalni... - nevettem rá...
Végül a banda elkezdte a próbát... és mindenkinek visszatért a jókedve...
2013. július 18., csütörtök
Ez ajándék...
Az út nem volt túl hosszú, de arra pont elég, hogy nagyon izguljak... végül egy ház elé parkolt...
- Izgulsz? - kérdezte...
- Kicsit...
- Akkor jó, mert én nagyon, de most... bekötöm a szemed... - vigyorgott és egy csókot lehelt ajkaimra, majd eltakarta előlem a világot...
Kisegített az autóból... a lábaim szinte azonnal remegni kezdtek...
- Ne félj - suttogta.. és felkapott az ölébe, miután bezárta az ajtót...
Egy darabig cipelt, közben több ajtót hallottam nyílni és csukódni.
Végül a talpamra állított...
- Megjöttünk... de még ne less... - éreztem, ahogy lehúzza a cipőmet... utána pedig a kezemet fogta és vezetett...
- Gyere... - egy ponton újra megállított...
Éreztem, hogy a csomót kezdi bontogatni. Azt hittem, hogy a hirtelen fény majd megzavar, de nem így történt...
A látványtól elállt a szavam...
- Boldog szülinapot... - suttogta a fülembe, miközben hátulról átölelt...
- Köszönöm... - éreztem, hogy könnycseppek törnek utat maguknak az arcomon...
Maga felé fordított... mosolygott a meghatottságomon.
- Behozom a cuccokat, addig nézz körbe...
- Rendben, de ne segítsek?
- Csak nézz körbe... - kajánul vigyorgott... - ... keresd meg az ajándékaidat...
Sóhajtottam mosolyogva...
- Szereted túlzásba vinni a dolgokat ugye?
- Kicsit...
Kiment a bejárati ajtón én pedig körbenéztem... Nem volt nagy lakás... de nagyon szép... a bejárattól rögtön balra egy hatalmas modern konyha, a bejárat a nappaliba nyílt... onnan pedig a fürdő, ahol várt minket a gőzölgő forró víz... jobbra pedig egy lépcső...
A nappaliban ácsorogtam, valahogy nem akaródzott ajándékokat keresgélni... mintha csak ezért lennék itt... Andy az ajándék és ez pont elég...
Be is lépett a bőrönddel...
- Itt ácsorogsz? - mosolygott... - Nem vagy valami kíváncsi természet...
- Nem... csak nem szeretek ajándékot kapni... mert nem tudom meghálálni... és elég ajándék nekem, hogy veled lehetek...
Megtorpant, mintha nem hinne a fülének...
- Rosszat mondtam?
- Nem, csak... - elmosolyodott és kirázta a fejéből a gondolatot... - nem fontos...
- Szeretnék veled fürdeni... - mosolyogtam rá...
- Én is ezt szeretném... Felém lépett és végre magához ölelt... lehajolt hogy megcsókoljon, közben levette rólam a felsőmet. Utána már vadabb csókváltás következett... végül, mikor teljesen meztelen lettem a csípőjéhez emelt a fenekemet markolva... én pedig a lábammal körülöleltem... tartottam magam amíg a felsőjétől megszabadulva a falhoz nyomott... egy pillanatra eltávolodtak ajkaink, mindketten levegőért kapkodva lihegtünk...
A kádhoz lépkedett velem... letett a vízbe én pedig leültem... a víz hihetetlenül jó érzés volt felhevült testemnek... Andy levetkőzött és rögtön fölém mászott a vízben... lábaimat átkulcsoltam a derekán így közelebb húzva őt magamhoz... éreztem, hogy kíván engem...
- Ne itt... - suttogta a számba...
Mikor kiszálltunk a kádból a törölközőt magam köré tekertem... Felkapott és az emeletre lépkedett... ott vár a hálószoba, milliónyi apró fény volt a plafonon, mint a csillagok...
Az ágyra tett le és fölém hajolt...
- Annyira szép vagy... - suttogta mélyen a szemembe nézve... - és olyan különleges...
Nem volt időm válaszolni, azonnal újra a számat követelte... a fenekem alá nyúlt és óvatosan belém hatolt... a testem azonnal megfeszült... és sóhaj hagyta el a számat, ez felbátorította...Először lassan majd egyre erőteljesebben követelte a testemet... végül egymás karjaiba omlottunk...
- Ez csodás volt... - zihálta...
Felkönyökölt mellettem és a hajamat cirógatta...
- Biztos nem akarod az ajándékot? Nagyon illene hozzád...
- Nem fontos...
Végül mégis duzzogást színlelve átadott egy fekete dobozt... Egy ezüst karkötő, rajta apró keresztek...
- Ez gyönyörű... - mondtam, miközben rám adta...
- Akkor... megtartod? - nevetett, de a válaszomat nem várta meg... máris újra a számon éreztem édes leheletét...
- Izgulsz? - kérdezte...
- Kicsit...
- Akkor jó, mert én nagyon, de most... bekötöm a szemed... - vigyorgott és egy csókot lehelt ajkaimra, majd eltakarta előlem a világot...
Kisegített az autóból... a lábaim szinte azonnal remegni kezdtek...
- Ne félj - suttogta.. és felkapott az ölébe, miután bezárta az ajtót...
Egy darabig cipelt, közben több ajtót hallottam nyílni és csukódni.
Végül a talpamra állított...
- Megjöttünk... de még ne less... - éreztem, ahogy lehúzza a cipőmet... utána pedig a kezemet fogta és vezetett...
- Gyere... - egy ponton újra megállított...
Éreztem, hogy a csomót kezdi bontogatni. Azt hittem, hogy a hirtelen fény majd megzavar, de nem így történt...
A látványtól elállt a szavam...
- Boldog szülinapot... - suttogta a fülembe, miközben hátulról átölelt...
- Köszönöm... - éreztem, hogy könnycseppek törnek utat maguknak az arcomon...
Maga felé fordított... mosolygott a meghatottságomon.
- Behozom a cuccokat, addig nézz körbe...
- Rendben, de ne segítsek?
- Csak nézz körbe... - kajánul vigyorgott... - ... keresd meg az ajándékaidat...
Sóhajtottam mosolyogva...
- Szereted túlzásba vinni a dolgokat ugye?
- Kicsit...
Kiment a bejárati ajtón én pedig körbenéztem... Nem volt nagy lakás... de nagyon szép... a bejárattól rögtön balra egy hatalmas modern konyha, a bejárat a nappaliba nyílt... onnan pedig a fürdő, ahol várt minket a gőzölgő forró víz... jobbra pedig egy lépcső...
A nappaliban ácsorogtam, valahogy nem akaródzott ajándékokat keresgélni... mintha csak ezért lennék itt... Andy az ajándék és ez pont elég...
Be is lépett a bőrönddel...
- Itt ácsorogsz? - mosolygott... - Nem vagy valami kíváncsi természet...
- Nem... csak nem szeretek ajándékot kapni... mert nem tudom meghálálni... és elég ajándék nekem, hogy veled lehetek...
Megtorpant, mintha nem hinne a fülének...
- Rosszat mondtam?
- Nem, csak... - elmosolyodott és kirázta a fejéből a gondolatot... - nem fontos...
- Szeretnék veled fürdeni... - mosolyogtam rá...
- Én is ezt szeretném... Felém lépett és végre magához ölelt... lehajolt hogy megcsókoljon, közben levette rólam a felsőmet. Utána már vadabb csókváltás következett... végül, mikor teljesen meztelen lettem a csípőjéhez emelt a fenekemet markolva... én pedig a lábammal körülöleltem... tartottam magam amíg a felsőjétől megszabadulva a falhoz nyomott... egy pillanatra eltávolodtak ajkaink, mindketten levegőért kapkodva lihegtünk...
A kádhoz lépkedett velem... letett a vízbe én pedig leültem... a víz hihetetlenül jó érzés volt felhevült testemnek... Andy levetkőzött és rögtön fölém mászott a vízben... lábaimat átkulcsoltam a derekán így közelebb húzva őt magamhoz... éreztem, hogy kíván engem...
- Ne itt... - suttogta a számba...
Mikor kiszálltunk a kádból a törölközőt magam köré tekertem... Felkapott és az emeletre lépkedett... ott vár a hálószoba, milliónyi apró fény volt a plafonon, mint a csillagok...
Az ágyra tett le és fölém hajolt...
- Annyira szép vagy... - suttogta mélyen a szemembe nézve... - és olyan különleges...
Nem volt időm válaszolni, azonnal újra a számat követelte... a fenekem alá nyúlt és óvatosan belém hatolt... a testem azonnal megfeszült... és sóhaj hagyta el a számat, ez felbátorította...Először lassan majd egyre erőteljesebben követelte a testemet... végül egymás karjaiba omlottunk...
- Ez csodás volt... - zihálta...
Felkönyökölt mellettem és a hajamat cirógatta...
- Biztos nem akarod az ajándékot? Nagyon illene hozzád...
- Nem fontos...
Végül mégis duzzogást színlelve átadott egy fekete dobozt... Egy ezüst karkötő, rajta apró keresztek...
- Ez gyönyörű... - mondtam, miközben rám adta...
- Akkor... megtartod? - nevetett, de a válaszomat nem várta meg... máris újra a számon éreztem édes leheletét...
Meglepetés...
Mint minden reggel a parton ültem és rajzoltam... szerencsére a turisták nem nagyon foglalkoztak a hírességek csajaival, bár így is beleszaladtam egy két emberbe, akik rákérdeztek, vagy méregettek... ilyenkor azt mondtam, hogy biztos csak hasonlítok rá... bárki is az a csaj...
Egész jól kerestem aznap is... de a nap végére unottan ültem és néztem a végtelen kékséget, ahogy lemegy mögötte a nap.
Egy lány lépett oda hozzám tele tetoválva...
- Szia! - azonnal megismertem...
- Szia, segíthetek? - kérdeztem döbbenten
- Kat vagyok... talán ismersz...
- Igen, Barbi...
- nos figyeltelek... az egyik haveromat még le is rajzoltad... nem gondolkoztál még, hogy tetoválnál a rajz mellett?
- Ez komoly?
- Persze, gyere be hétfőn a szalonba, úgyis épp elment egy emberem...
- Köszi - vigyorogtam a távolodó lányra...
azonnal Danit hívtam...
- Nem hiszed el mi történt...
- Várj... haza kéne jönnöd... ülj taxiba, kifizetem, csak gyere... - Dani a frászt hozta rám... - siess - letette a telefont...
- Őrülten rohanni kezdtem...
Hamar találtam taxit és percekkel később otthon voltam... a kulcsom a zárban... remegett a kezem...
Az ajtót kinyitottam, de sehol senki...
Bezártam és a telefonomat kerestem a táskámban újra amikor...
- BOLDOG SZÜLINAPOOOT!!!!
Elfelejtettem... Sírva fakadtam a megkönnyebbüléstől és az örömtől... azt hittem hatalmas baj történt... Andy ölelt át, mosolyogva... megnyugtatott a közelsége, amikor magamhoz tértem, hatalmasat bokszoltam Dani vállába, amin mindenki jót nevetett...
El sem hiszem, az egész zenekar eljött...
Anyám tortát is csinált, simán cukrászdát nyithatna, olyan ügyes... A srácok teli szájjal dicsérték...
Ajándékokat is kaptam, amitől rettenetesen zavarba jöttem... a zenekartól kaptam rengeteg rajz kelléket, Danitól egy BVB albumot...
- Legalább tudd, hogy ki a pasid... - vigyorgott Andyre...
- Kösz...
Anyuéktól egy vásárlási utalványt... jobb volt így...
- Nekem is van egy meglepetésem...
- De hát te vagy a szülinapos...
- Ma a parton rajzoltam... és a nap végén odajött hozzám egy lány... - a srácok felé néztem... - a lány munkát ajánlott... hétfőn kell bemennem hozzá...
- Ki az?
- Kat Von D...
- Ez komoly? - kérdezte Dani, miközben gratulálva megölelt... mindenki gratulált, csak Andy ült sunyi mosollyal a fején csöndben...
- Te voltál? - kérdeztem... - Azt mondta lerajzoltam egy ismerősét... te voltál az az ismerős...
- Lebuktam... - megcsókolt...
- Így most hálálkodnom kéne...
- Majd később... - perverz vigyor...
Miután még pár órát beszélgettünk a zenekar egy része hazament... Andy maradt velem és CC a bátyámmal készült valahova bulizni...
- Akkor mi mennénk... - mondta Andy apura nézve aki vigyorogva bólintott...
- Hova? - kérdeztem
- Ne kíváncsiskodj... - mondta anyám, aki egy bőröndöt nyomott a kezembe, meg a kabátomat...
- Jó utat... - apám megölelt és szó szerint kilökött az ajtón... Andy a nyomomban és röhög...
- Mi olyan vicces? - kérdeztem...
- Az arckifejezésed... - A kocsiba ültünk, a csomagot bepakolta és rám nézett... - készen állsz?
- Nem tudom, mert nem tudom, hogy épp hová rabolsz el...
- Elkértelek apukádtól... - nevetett... - ... ez nem rablás...
- Alig várom... hogy kettesben legyünk - vallottam be... elégedett vigyorral a fején elindult.
Egész jól kerestem aznap is... de a nap végére unottan ültem és néztem a végtelen kékséget, ahogy lemegy mögötte a nap.
Egy lány lépett oda hozzám tele tetoválva...
- Szia! - azonnal megismertem...
- Szia, segíthetek? - kérdeztem döbbenten
- Kat vagyok... talán ismersz...
- Igen, Barbi...
- nos figyeltelek... az egyik haveromat még le is rajzoltad... nem gondolkoztál még, hogy tetoválnál a rajz mellett?
- Ez komoly?
- Persze, gyere be hétfőn a szalonba, úgyis épp elment egy emberem...
- Köszi - vigyorogtam a távolodó lányra...
azonnal Danit hívtam...
- Nem hiszed el mi történt...
- Várj... haza kéne jönnöd... ülj taxiba, kifizetem, csak gyere... - Dani a frászt hozta rám... - siess - letette a telefont...
- Őrülten rohanni kezdtem...
Hamar találtam taxit és percekkel később otthon voltam... a kulcsom a zárban... remegett a kezem...
Az ajtót kinyitottam, de sehol senki...
Bezártam és a telefonomat kerestem a táskámban újra amikor...
- BOLDOG SZÜLINAPOOOT!!!!
Elfelejtettem... Sírva fakadtam a megkönnyebbüléstől és az örömtől... azt hittem hatalmas baj történt... Andy ölelt át, mosolyogva... megnyugtatott a közelsége, amikor magamhoz tértem, hatalmasat bokszoltam Dani vállába, amin mindenki jót nevetett...
El sem hiszem, az egész zenekar eljött...
Anyám tortát is csinált, simán cukrászdát nyithatna, olyan ügyes... A srácok teli szájjal dicsérték...
Ajándékokat is kaptam, amitől rettenetesen zavarba jöttem... a zenekartól kaptam rengeteg rajz kelléket, Danitól egy BVB albumot...
- Legalább tudd, hogy ki a pasid... - vigyorgott Andyre...
- Kösz...
Anyuéktól egy vásárlási utalványt... jobb volt így...
- Nekem is van egy meglepetésem...
- De hát te vagy a szülinapos...
- Ma a parton rajzoltam... és a nap végén odajött hozzám egy lány... - a srácok felé néztem... - a lány munkát ajánlott... hétfőn kell bemennem hozzá...
- Ki az?
- Kat Von D...
- Ez komoly? - kérdezte Dani, miközben gratulálva megölelt... mindenki gratulált, csak Andy ült sunyi mosollyal a fején csöndben...
- Te voltál? - kérdeztem... - Azt mondta lerajzoltam egy ismerősét... te voltál az az ismerős...
- Lebuktam... - megcsókolt...
- Így most hálálkodnom kéne...
- Majd később... - perverz vigyor...
Miután még pár órát beszélgettünk a zenekar egy része hazament... Andy maradt velem és CC a bátyámmal készült valahova bulizni...
- Akkor mi mennénk... - mondta Andy apura nézve aki vigyorogva bólintott...
- Hova? - kérdeztem
- Ne kíváncsiskodj... - mondta anyám, aki egy bőröndöt nyomott a kezembe, meg a kabátomat...
- Jó utat... - apám megölelt és szó szerint kilökött az ajtón... Andy a nyomomban és röhög...
- Mi olyan vicces? - kérdeztem...
- Az arckifejezésed... - A kocsiba ültünk, a csomagot bepakolta és rám nézett... - készen állsz?
- Nem tudom, mert nem tudom, hogy épp hová rabolsz el...
- Elkértelek apukádtól... - nevetett... - ... ez nem rablás...
- Alig várom... hogy kettesben legyünk - vallottam be... elégedett vigyorral a fején elindult.
Némaság...
A buliról taxival mentünk haza. Dani egész úton duzzogott... A ház előtt azonban megfogta a kezemet és megölelt...
- Figyelj Barbi, én nem haragszom rád, csak meg kell értened valamit... ezek a srácok, nagyon jó arcok, jó haverok... de irtó híresek és minden csajt megkaphatnak... nem akarom, hogy a húgom...
- értelek... de nem tudok már mit tenni... belefolytam... és élvezem is
- Rendben, de ígérd meg, hogy szólsz, ha bármi baj van...
- Megígértem... Dani, te vagy a legjobb testvér... - szóltam utána...
Elmosolyodott.
Egész másnap a szobámban ültem és a teraszról bámultam az utcát... rajzoltam... be akartam fejezni a rajzokat, hogy odaadhassam minél előbb a fiúknak. Mikor végeztem már majdnem reggel volt... Elszívtam még egy cigit, aztán nyújtózva dőltem végig az ágyon...
Nem tudom meddig aludtam... Dani kopogása ébresztett fel.
- Gyere - ültem fel az ágyon...
- Van egy kis baj...
A teraszajtóhoz húzott... az elhúzott függöny nélkül is láttam miről beszél... fotósok és újságírók álltak a ház előtt...
- Más felhívtam Andyt azt mondta keltselek fel és hívd vissza...
Egy pillanatig döbbenten álltam a függöny mögött, aztán a telefonomért nyúltam és azonnal Andyt hívtam
- Már vártam, hogy hívj - hangja megnyugtatott kicsit... - sokan vannak?
- Eléggé...
- Szeretnéd, hogy átmenjek?
- Nagyon... de nem lesz nagyobb baj?
- Megoldjuk...
Letette a telefont. Azonnal elrohantam fürdeni, miután rendbe szedtem magam felöltöztem rövidnadrágot vettem, és kapucnis pulcsit, aminek a kapucniját felhúzva kiléptem dohányozni... abban a pillanatban villogtak a vakuk, és kérdések záporoztak felém. Hátat fordítva nekik, a korlátnak támaszkodva cigiztem.
Hirtelen úrja hangoskodni kezdtek, amiből rájöttem, hogy Andy megérkezett...
Lerohantam, hogy beengedjem. Apámmal találtam szembe magam, aki kérdőre akart vonni, de leráztam, egy megbeszéljük mindjárt -al.
Andy bűnbánó arccal állt az ajtóban. Kinyitottam és azon nyomban belépett becsapva maga mögött az ajtót...
- Még mindig nem bánod? - szomorkás mosolya észvesztő volt.
- Még mindig nem... - átölelt. Lehajolt, hogy levegye a cipőjét, de anyám felbukkant...
- Hagyd csak... - mosolygott...
- Jó napot, elnézést ezért a felfordulásért... az én hibám...
Apám karba tett kézzel nézte az idegent...
- És mégis ki maga? - kérdezte...
- Apu, anyu... ő Andy... Dani haverja és... az én... mi együtt vagyunk...
- Hát ez ellen semmi kifogásom, de nem értem mitől lettünk mi a fotósok és a bulvársajtó céltáblája... reggel alig tudtam kimenni a postáért... - apu reakciója meglepett... azt hittem nekem fog esni, amiért egy ilyen fiúval jöttem össze...
- Az én hibám uram... van egy zenekarom... és... - na ez volt az a pont amikor azt hittem vége mindennek, de nem...
- Egy zenész - a homlokára csapott játékosan... - értem már... akkor végül is minden rendben.... és mikor jutunk ki a lakásból?
- Hát, ha megkapják a sztorit... addig nem nagyon lesz nyugalmuk...
- A sztorit? - anyám addig csendben állt... - Úgy érted, Barbi és te... sztori lesztek?
- Anyu... tudod, hogy nem úgy értette... de az újságíróknak be kell tömni a száját... had rágódjanak... - Andy hálásan nézett rám, amiért megmentettem a helyzetet...
- Minden esetre... szeretném, ha nem esne bántódása a lányomnak és remélem ezt megérti... - apám magázása kezdett irtó vicces lenni...
- Természetesen én sem szeretném... - nyugtatta meg őt Andy...
A szobámba lépve azonnal bezártam az ajtót...
- Így kicsit jobb... - mondta végre leeresztve...
- Sajnálom... a szüleim nem szoktak hozzá az ilyen dolgokhoz, tudod mi egy nagyon kicsi jelentéktelen országból jöttünk ide... és ott ez... nagyon ritka...
Mellém lépett és átölelt...
- Akkor is sajnálom, ha te nem bánod... mert félek, hogy eleged lesz belőle... és meggyűlölsz érte...
- Azt lesheted... - Emeltem fel a fejem, hogy szemébe tudjak nézni...
Végül az ágyamon ülve megbeszéltük, hogy adunk egy csontot... az éhes kutyáknak... Mosolygott... bátorításként a kezemet szorította, miközben kiléptünk a teraszra cigizni... rögtön rohamszerűen támadtak le minket, de némaságot fogadtunk... csattogtak a gépek...
Végül mikor elszívtuk a cigit, Andy felém hajolt és egy édes csókot nyomott a számra... ezzel a kutyák megkapták a csontot amire vágytak... lassan el is tűntek a környékről... csak egy-két kitartó alak maradt, hátha történik még valami...
Andy a kész rajzokat nézte a földön fekve... a szobám ajtaján anyám dörömbölt be...
- Vacsi? - kiabált be, én pedig Andyre néztem...
- Éhes vagy? - suttogtam mire csak egy perverz tekintetet kaptam válaszul...
- Kösz nem anyu, majd később... - kiabáltam ki.
Andy felpattant a földről és az ágyra huppant mellém...
- Nagyon meglepődtem rajtad, tudod?
- Miért?
- Mert nem a felhajtást akartad és nem a zenekarral járó hírnevet... látom rajtad... a tesód... elmondta, hogy azt sem tudtad, hogy kik vagyunk...
- Hát azért... sejtésem volt... tudod együtt élek egy rajongóddal... húsz éve...
Elnevette magát... megcsókolt.
Ezúttal csókja követelőzőbb volt, de nem erőszakos...
- Mi lenne, ha mégis vacsiznánk... - kérdezte hirtelen... és felhúzott az ágyról...
- Rendben - egyeztem bele... bár rettenetesen szerettem volna folytatást... de féltem is... mi lesz, ha utána már nem akar majd...
Vacsora után visszamentünk a szobába... a teraszon cigiztünk és beszélgettünk sokáig... aztán egy csók után elköszönt... Szomorúan néztem a teraszról, ahogy az autója eltűnik...
- Figyelj Barbi, én nem haragszom rád, csak meg kell értened valamit... ezek a srácok, nagyon jó arcok, jó haverok... de irtó híresek és minden csajt megkaphatnak... nem akarom, hogy a húgom...
- értelek... de nem tudok már mit tenni... belefolytam... és élvezem is
- Rendben, de ígérd meg, hogy szólsz, ha bármi baj van...
- Megígértem... Dani, te vagy a legjobb testvér... - szóltam utána...
Elmosolyodott.
Egész másnap a szobámban ültem és a teraszról bámultam az utcát... rajzoltam... be akartam fejezni a rajzokat, hogy odaadhassam minél előbb a fiúknak. Mikor végeztem már majdnem reggel volt... Elszívtam még egy cigit, aztán nyújtózva dőltem végig az ágyon...
Nem tudom meddig aludtam... Dani kopogása ébresztett fel.
- Gyere - ültem fel az ágyon...
- Van egy kis baj...
A teraszajtóhoz húzott... az elhúzott függöny nélkül is láttam miről beszél... fotósok és újságírók álltak a ház előtt...
- Más felhívtam Andyt azt mondta keltselek fel és hívd vissza...
Egy pillanatig döbbenten álltam a függöny mögött, aztán a telefonomért nyúltam és azonnal Andyt hívtam
- Már vártam, hogy hívj - hangja megnyugtatott kicsit... - sokan vannak?
- Eléggé...
- Szeretnéd, hogy átmenjek?
- Nagyon... de nem lesz nagyobb baj?
- Megoldjuk...
Letette a telefont. Azonnal elrohantam fürdeni, miután rendbe szedtem magam felöltöztem rövidnadrágot vettem, és kapucnis pulcsit, aminek a kapucniját felhúzva kiléptem dohányozni... abban a pillanatban villogtak a vakuk, és kérdések záporoztak felém. Hátat fordítva nekik, a korlátnak támaszkodva cigiztem.
Hirtelen úrja hangoskodni kezdtek, amiből rájöttem, hogy Andy megérkezett...
Lerohantam, hogy beengedjem. Apámmal találtam szembe magam, aki kérdőre akart vonni, de leráztam, egy megbeszéljük mindjárt -al.
Andy bűnbánó arccal állt az ajtóban. Kinyitottam és azon nyomban belépett becsapva maga mögött az ajtót...
- Még mindig nem bánod? - szomorkás mosolya észvesztő volt.
- Még mindig nem... - átölelt. Lehajolt, hogy levegye a cipőjét, de anyám felbukkant...
- Hagyd csak... - mosolygott...
- Jó napot, elnézést ezért a felfordulásért... az én hibám...
Apám karba tett kézzel nézte az idegent...
- És mégis ki maga? - kérdezte...
- Apu, anyu... ő Andy... Dani haverja és... az én... mi együtt vagyunk...
- Hát ez ellen semmi kifogásom, de nem értem mitől lettünk mi a fotósok és a bulvársajtó céltáblája... reggel alig tudtam kimenni a postáért... - apu reakciója meglepett... azt hittem nekem fog esni, amiért egy ilyen fiúval jöttem össze...
- Az én hibám uram... van egy zenekarom... és... - na ez volt az a pont amikor azt hittem vége mindennek, de nem...
- Egy zenész - a homlokára csapott játékosan... - értem már... akkor végül is minden rendben.... és mikor jutunk ki a lakásból?
- Hát, ha megkapják a sztorit... addig nem nagyon lesz nyugalmuk...
- A sztorit? - anyám addig csendben állt... - Úgy érted, Barbi és te... sztori lesztek?
- Anyu... tudod, hogy nem úgy értette... de az újságíróknak be kell tömni a száját... had rágódjanak... - Andy hálásan nézett rám, amiért megmentettem a helyzetet...
- Minden esetre... szeretném, ha nem esne bántódása a lányomnak és remélem ezt megérti... - apám magázása kezdett irtó vicces lenni...
- Természetesen én sem szeretném... - nyugtatta meg őt Andy...
A szobámba lépve azonnal bezártam az ajtót...
- Így kicsit jobb... - mondta végre leeresztve...
- Sajnálom... a szüleim nem szoktak hozzá az ilyen dolgokhoz, tudod mi egy nagyon kicsi jelentéktelen országból jöttünk ide... és ott ez... nagyon ritka...
Mellém lépett és átölelt...
- Akkor is sajnálom, ha te nem bánod... mert félek, hogy eleged lesz belőle... és meggyűlölsz érte...
- Azt lesheted... - Emeltem fel a fejem, hogy szemébe tudjak nézni...
Végül az ágyamon ülve megbeszéltük, hogy adunk egy csontot... az éhes kutyáknak... Mosolygott... bátorításként a kezemet szorította, miközben kiléptünk a teraszra cigizni... rögtön rohamszerűen támadtak le minket, de némaságot fogadtunk... csattogtak a gépek...
Végül mikor elszívtuk a cigit, Andy felém hajolt és egy édes csókot nyomott a számra... ezzel a kutyák megkapták a csontot amire vágytak... lassan el is tűntek a környékről... csak egy-két kitartó alak maradt, hátha történik még valami...
Andy a kész rajzokat nézte a földön fekve... a szobám ajtaján anyám dörömbölt be...
- Vacsi? - kiabált be, én pedig Andyre néztem...
- Éhes vagy? - suttogtam mire csak egy perverz tekintetet kaptam válaszul...
- Kösz nem anyu, majd később... - kiabáltam ki.
Andy felpattant a földről és az ágyra huppant mellém...
- Nagyon meglepődtem rajtad, tudod?
- Miért?
- Mert nem a felhajtást akartad és nem a zenekarral járó hírnevet... látom rajtad... a tesód... elmondta, hogy azt sem tudtad, hogy kik vagyunk...
- Hát azért... sejtésem volt... tudod együtt élek egy rajongóddal... húsz éve...
Elnevette magát... megcsókolt.
Ezúttal csókja követelőzőbb volt, de nem erőszakos...
- Mi lenne, ha mégis vacsiznánk... - kérdezte hirtelen... és felhúzott az ágyról...
- Rendben - egyeztem bele... bár rettenetesen szerettem volna folytatást... de féltem is... mi lesz, ha utána már nem akar majd...
Vacsora után visszamentünk a szobába... a teraszon cigiztünk és beszélgettünk sokáig... aztán egy csók után elköszönt... Szomorúan néztem a teraszról, ahogy az autója eltűnik...
Rajzok...
Túl hamar vége lett a próbának... még ellettem volna ott órákig.
- Van kedvetek bulizni egyet?
- Nanáá - Vágta rá Dani
Így végül két autóba ültünk. CC nagyon lelkesen segített nekünk titkolózni, így véletlenül úgy alakult, hogy Dani Jake Jinxx és Ashley mentek egy autóval én pedig Andy és CC társaságát élvezhettem...
- Kösz haver... - vigyorgott rá Andy
- Nincs mit, de már úgysem tudtok sokáig titkolózni... Jake meglátott...
- Tudom, láttam a fején... - Andy keze a combomon pihent ahogy vezetett. Telefonja hangosan szólni kezdett... felkapta
- Mondd Jinxx... Persze... Naná... Rendben... - lerakta...
- Mi történt? - néztem rá kérdőn...
- Vásárolnunk kell... azt mondta, hozzánk több cucc fér be.
Megálltunk a hipermarket előtt. Andy a kezemet fogta. Vásárlás közben többen minket figyeltek tátott szájjal...
- Chris... azt hiszem, gáz lesz... - szólalt meg Andy...
- Tutira...
Nem tudtam mire gondolnak, de kicsit megijedtem...
Ahogy kifelé haladtunk, a parkolóban elkaptak minket. Egy csapat újságíró tolta kameráit az arcunkba... és rohamoztak kérdésekkel...
- Nem nyilatkozunk... - vágta oda nekik Andy maga után húzva... CC pedig a kocsit tolta... alig tudtunk bepakolni...
Miután megmenekültünk, Andy félreállt egy kicsit.
- Ugye tudod, hogy ennyi volt a titkolózás...? - kérdezte...
- Nem tudtam, hogy veled vásárolni is ilyen nehézkes...
- Mostantól... nem szállnak majd le rólad... sajnálom... - lehajtotta a fejét... - előbb kellett volna gondolkoznom...
- Engem, azt hiszem nem zavar - próbáltam meggyőzően mosolyogni. - Dani jobban aggaszt...
Andy felkapta a fejét...
- Basszus el is felejtettem... - azonnal a gázba taposott... de elkéstünk
Dani az ajtóban állt Jake társaságában...
- Jó, hogy jöttök... azt hiszem van miről beszélgetnünk... - Nézett rám idegesen...
- Ne őt cseszegesd... - lépett elém védelmezően Andy...
- Veled is elbeszélgetnék... de azt hiszem nincs értelme... direkt megkértelek titeket... hogy a húgomat ne...
- Dani... - szólaltam meg Andy mögül csendesen... - nincs semmi baj... felnőtt ember vagyok...
- De a kishúgom...
- Csakhogy már nem vagyok olyan kicsit...
-Inkább igyatok egyet srácok... - lépett oda Ashley a békítő szerepét felvéve... Dani még egy pillanatig minket bámult... végül csak ennyit mondott...
- Haver... lehetsz te akár mekkora sztár... letépem a töködet, ha bántod a húgomat... - elmosolyodott és kezet fogott Andyvel... de rám még mindig kicsit mérgesen nézett...
Végre nem volt titkolni valónk... Andy ölében ültem, a többiek hol a medencében vihogtak, hol mellettünk ücsörögtek és sztoriztak...
én elővettem a cuccaimat és elkezdtem a fotók alapján rajzolni...
Andy bámult...
- Nem akarsz te is rohangálni, meg medencézni? - néztem rá...
- Zavarlak?
- Nem... csak itt ülsz, ahelyett, hogy szórakoznál... - néztem rá vörös fejjel...
- Szívesebben vagyok veled...
Átölelt, a mellkasának dőltem. Ajkai a számat keresték... újabb szédítő csók... a ceruza a földre esett... elmosolyodott rajtam.
- Mi lenne, ha nem rajzolnál inkább?
- Rendben.
Elnyomta épp égő cigijét és az ölében tartva felállt a székből... Dani tekintete elárulta, legszívesebben megfojtaná Andy-t, de tekintete hirtelen átváltott... ahogy mindenki másnak is...
- Sajnálom - suttogta Andy, épp kérdőn néztem volna rá, amikor bevágott a vízbe... arra azonban nem számított, hogy Jake mögötte áll, úgyhogy végül mind csurom vizesen, röhögve másztunk ki a medencéből...
- Van kedvetek bulizni egyet?
- Nanáá - Vágta rá Dani
Így végül két autóba ültünk. CC nagyon lelkesen segített nekünk titkolózni, így véletlenül úgy alakult, hogy Dani Jake Jinxx és Ashley mentek egy autóval én pedig Andy és CC társaságát élvezhettem...
- Kösz haver... - vigyorgott rá Andy
- Nincs mit, de már úgysem tudtok sokáig titkolózni... Jake meglátott...
- Tudom, láttam a fején... - Andy keze a combomon pihent ahogy vezetett. Telefonja hangosan szólni kezdett... felkapta
- Mondd Jinxx... Persze... Naná... Rendben... - lerakta...
- Mi történt? - néztem rá kérdőn...
- Vásárolnunk kell... azt mondta, hozzánk több cucc fér be.
Megálltunk a hipermarket előtt. Andy a kezemet fogta. Vásárlás közben többen minket figyeltek tátott szájjal...
- Chris... azt hiszem, gáz lesz... - szólalt meg Andy...
- Tutira...
Nem tudtam mire gondolnak, de kicsit megijedtem...
Ahogy kifelé haladtunk, a parkolóban elkaptak minket. Egy csapat újságíró tolta kameráit az arcunkba... és rohamoztak kérdésekkel...
- Nem nyilatkozunk... - vágta oda nekik Andy maga után húzva... CC pedig a kocsit tolta... alig tudtunk bepakolni...
Miután megmenekültünk, Andy félreállt egy kicsit.
- Ugye tudod, hogy ennyi volt a titkolózás...? - kérdezte...
- Nem tudtam, hogy veled vásárolni is ilyen nehézkes...
- Mostantól... nem szállnak majd le rólad... sajnálom... - lehajtotta a fejét... - előbb kellett volna gondolkoznom...
- Engem, azt hiszem nem zavar - próbáltam meggyőzően mosolyogni. - Dani jobban aggaszt...
Andy felkapta a fejét...
- Basszus el is felejtettem... - azonnal a gázba taposott... de elkéstünk
Dani az ajtóban állt Jake társaságában...
- Jó, hogy jöttök... azt hiszem van miről beszélgetnünk... - Nézett rám idegesen...
- Ne őt cseszegesd... - lépett elém védelmezően Andy...
- Veled is elbeszélgetnék... de azt hiszem nincs értelme... direkt megkértelek titeket... hogy a húgomat ne...
- Dani... - szólaltam meg Andy mögül csendesen... - nincs semmi baj... felnőtt ember vagyok...
- De a kishúgom...
- Csakhogy már nem vagyok olyan kicsit...
-Inkább igyatok egyet srácok... - lépett oda Ashley a békítő szerepét felvéve... Dani még egy pillanatig minket bámult... végül csak ennyit mondott...
- Haver... lehetsz te akár mekkora sztár... letépem a töködet, ha bántod a húgomat... - elmosolyodott és kezet fogott Andyvel... de rám még mindig kicsit mérgesen nézett...
Végre nem volt titkolni valónk... Andy ölében ültem, a többiek hol a medencében vihogtak, hol mellettünk ücsörögtek és sztoriztak...
én elővettem a cuccaimat és elkezdtem a fotók alapján rajzolni...
Andy bámult...
- Nem akarsz te is rohangálni, meg medencézni? - néztem rá...
- Zavarlak?
- Nem... csak itt ülsz, ahelyett, hogy szórakoznál... - néztem rá vörös fejjel...
- Szívesebben vagyok veled...
Átölelt, a mellkasának dőltem. Ajkai a számat keresték... újabb szédítő csók... a ceruza a földre esett... elmosolyodott rajtam.
- Mi lenne, ha nem rajzolnál inkább?
- Rendben.
Elnyomta épp égő cigijét és az ölében tartva felállt a székből... Dani tekintete elárulta, legszívesebben megfojtaná Andy-t, de tekintete hirtelen átváltott... ahogy mindenki másnak is...
- Sajnálom - suttogta Andy, épp kérdőn néztem volna rá, amikor bevágott a vízbe... arra azonban nem számított, hogy Jake mögötte áll, úgyhogy végül mind csurom vizesen, röhögve másztunk ki a medencéből...
Folytatás...
Anyuék pár nappal később hazajöttek... Dani azóta nem hozott vendégeket, tudtam, hogy nem szabad beleélnem magam az egészbe... mégis szomorú voltam...
Aznap reggel eldöntöttem, hogy valahová letelepszem rajzolni... hátha az embereket tényleg érdekli a dolog. Fürdés után összefogtam hosszú szőke hajamat, rövidnadrágot, pólót vettem fel. Miután összepakoltam a cuccomat, a konyhában összefutottam Danival.
- Mi újság? - kérdezte tőlem, vigyorogva
- Úgy döntöttem elmegyek rajzolni... hátha valaki felfedezi a tehetségemet...
- Már megtörtént... nos... a srácok meghívtak minket a mai próbájukra... azt mondták feltétlenül vigyelek magammal... és beszéljelek rá, hogy a rajzcuccodat is hozd...
- Ez remek - azonnal jobb kedvem lett...
Végül együtt mentünk le a partra, megbeszéltük, hogy a próbáig körbenézünk.
Végül is egy csomó pénzt szedtünk össze... hihetetlen volt, annyi ember rajzoltatta le magát velem, hogy teljesen kimerültnek éreztem magam...
- Tessék, a részed... - feleztem el a pénzt.
- De hát te rajzoltál...
- Nélküled eszembe sem jutott volna... - mosolyogtam rá, végül elfogadta a pénzt. Segített összepakolni és elindultunk a megadott címre.
Az ajtó előtt találtuk a zenekart mosolyogva köszöntek ránk...
- Látom sikerült elhoznod a művésznőt... - vigyorgott Andy Danira.
- Nem volt nehéz... egészen fellelkesült... - elvörösödtem
- Menjünk be... - mondta Jake
- Én még... elszívnék egy cigit... - motyogtam.
- Akkor én is... - vigyorgott Andy a bagós társam...
- Jó, gyere Dani, addig megmutatjuk a termet... - Vágta rá CC...
Kettesben maradtunk.
Andy csak meredten bámult rám...
- Örülök, hogy eljöttél...
- Én is... képzeld, ma... - nem tudtam befejezni... a kezeivel az arcomat fogta és ajkaival az enyémre tapadt... egy pillanatra elváltak ajkaink
- Alig vártam, hogy újra láthassalak... - suttogta
- ... én is... alig vártam... - dadogtam csendesen. Csókja megszédített és tudtam, hogy nincs visszaút... ez már nem csak a pillanatról szólt... kezdtem bele élni magam, hogy talán tényleg érdeklem...
- Hé .. - Jake lépett ki... hirtelen szétrebbentünk - kezdenünk kéne...
Furcsán nézett ránk... nem tudom mennyit látott...
A próba közben fotóztam, hogy később rajzokat készíthessek a képekből... nagyon jól szórakoztunk. Dani boldog volt. Kedvenc zenekarával lehetett én pedig azért mert Ő úgy mosolygott rám... hogy elolvadtak a csontjaim...
Aznap reggel eldöntöttem, hogy valahová letelepszem rajzolni... hátha az embereket tényleg érdekli a dolog. Fürdés után összefogtam hosszú szőke hajamat, rövidnadrágot, pólót vettem fel. Miután összepakoltam a cuccomat, a konyhában összefutottam Danival.
- Mi újság? - kérdezte tőlem, vigyorogva
- Úgy döntöttem elmegyek rajzolni... hátha valaki felfedezi a tehetségemet...
- Már megtörtént... nos... a srácok meghívtak minket a mai próbájukra... azt mondták feltétlenül vigyelek magammal... és beszéljelek rá, hogy a rajzcuccodat is hozd...
- Ez remek - azonnal jobb kedvem lett...
Végül együtt mentünk le a partra, megbeszéltük, hogy a próbáig körbenézünk.
Végül is egy csomó pénzt szedtünk össze... hihetetlen volt, annyi ember rajzoltatta le magát velem, hogy teljesen kimerültnek éreztem magam...
- Tessék, a részed... - feleztem el a pénzt.
- De hát te rajzoltál...
- Nélküled eszembe sem jutott volna... - mosolyogtam rá, végül elfogadta a pénzt. Segített összepakolni és elindultunk a megadott címre.
Az ajtó előtt találtuk a zenekart mosolyogva köszöntek ránk...
- Látom sikerült elhoznod a művésznőt... - vigyorgott Andy Danira.
- Nem volt nehéz... egészen fellelkesült... - elvörösödtem
- Menjünk be... - mondta Jake
- Én még... elszívnék egy cigit... - motyogtam.
- Akkor én is... - vigyorgott Andy a bagós társam...
- Jó, gyere Dani, addig megmutatjuk a termet... - Vágta rá CC...
Kettesben maradtunk.
Andy csak meredten bámult rám...
- Örülök, hogy eljöttél...
- Én is... képzeld, ma... - nem tudtam befejezni... a kezeivel az arcomat fogta és ajkaival az enyémre tapadt... egy pillanatra elváltak ajkaink
- Alig vártam, hogy újra láthassalak... - suttogta
- ... én is... alig vártam... - dadogtam csendesen. Csókja megszédített és tudtam, hogy nincs visszaút... ez már nem csak a pillanatról szólt... kezdtem bele élni magam, hogy talán tényleg érdeklem...
- Hé .. - Jake lépett ki... hirtelen szétrebbentünk - kezdenünk kéne...
Furcsán nézett ránk... nem tudom mennyit látott...
A próba közben fotóztam, hogy később rajzokat készíthessek a képekből... nagyon jól szórakoztunk. Dani boldog volt. Kedvenc zenekarával lehetett én pedig azért mert Ő úgy mosolygott rám... hogy elolvadtak a csontjaim...
2013. július 17., szerda
Első napok
A napjaim nagy része pakolással telt... amikor nem a saját holmimat pakoltam, akkor anyunak segítettem... Dani eltűnt szinte azonnal talált haverokat, így igazából állandóan bandázott...
Aznap sem történt semmi érdekes egész nap. Este felé a teraszomon ültem és rajzolgattam... anyu bejött...
- A bátyád hívott... megismert pár fiút és ma átjönnének, apáddal úgy is elutazunk pár napra a maradék holmiért...
- Rendben... jó utat, Dani haverjai meg nem zavarnak... - anyu átölelt, és elindultak... néztem, ahogy az autó távolodik.
Végigdőltem az ágyon. A nyitott teraszajtón át szél fújt be. Fáradtan éreztem magam, pedig semmi dolgom nem volt.
A rajzaimat nézegettem az ágyon fekve. Az egyiken a családom volt. Anyám tipikus háztartásbeli, csinos, igényes festett haja, ápolt körmei voltak. Mindig tipp top volt...
Apám tekintete szigorú, rengeteget dolgozik, ritkán találkozunk vele, de most a költözés alatt újra a családja mellett állt és boldogan fogadta el a munkalehetőséget, ami miatt itt laktunk... Dani a bátyám két évvel idősebb nálam... Sötétbarna haja a szemébe lógott, fekete ruhákat hordott tipikus emo srác, fültágító, tetoválások és piercingek... persze apám nagy bánatára...
A csengő szakított félbe...
Ajtót nyitottam a tesómnak...
- Kulcsod?
- Itt hagytam...
- Végül is jó helyen van...
Azzal bevonultak mellettem... nem tudom mennyien voltak de legalább hatan... a nappaliban letelepedtek én pedig felvonultam a szobámba...
A teraszon ücsörögtem ismét amikor kopogott valaki...
- Miért nem jössz le? - kérdezte Dani...
- A te haverjaid...
- Ne már... jó arcok... jobb itt egyedül?
- Jobb... - a tesóm egy barackot nyomott a fejemre...
- Ne legyél ilyen makacs...
- Jó... de csak egy kicsit... és elszívom...
- Oh igen... ez a másik amiért jöttem... az egyik srác dohányzik... viszont tudom, hogy anyu kiborulna...
- Küldd fel...
- Haha... ribi... - nevetett... a fejéhez vágtam a gyújtómat... azzal eltűnt... pár perccel később felbukkant egy hosszú hajú srác... felismertem Dani egyik albumának borítójáról... valami zenekar tagja...
- Szia, Andy vagyok a bagós társad... - villantott egy vigyort...
- Barbi...
- Milyen szép név...
- Lent találkozunk... megígértem a tesómnak hogy lemegyek...
- Jobb is talán... mert én meg azt, hogy nem kezdek ki veled...
Vigyorgott, mire teljesen elvörösödtem...
Lent a tesómon kívül még négy srác ült... a borítóról a további személyek...
Mind bemutatkoztak... az egyikük perverz tekintettel bámult rám...
- Eredeti szőke vagy? - kérdezte... a tesóm csúnyán nézett rá... mire elröhögte magát...
- Nem festett... - válaszoltam végül...
- Imádom a szőkéket...
- ... meg a barnákat, a vöröseket, a feketéket... - fejezte be az egyik haverja, Jake a mondatát... mire mind röhögni kezdtek...
Semmi keresni valóm itt... gondoltam, ezért elköszöntem és a szobámba indultam...
A rajzaimat nézegetve találtam Andyt a teraszon ülve a földön...
- Te mennyit cigizel?
- Ne haragudj, de leragadtam... nagyon tehetséges vagy... - mosolygott...
- Hát... kösz... most hogy feltúrtad a cuccaimat... - néztem rá színlelt haraggal...
- Ne haragudj... de... megláttam.
Mellé ültem a teraszra... és a rajzokról kérdezgetett...
- És engem mikor rajzolsz le?
- Hát, ha szeretnéd...
- Levetkőzzek? - viccelődött, de csak azt érte el, hogy rettentően elpirultam...
- Ne... nem kell... - nevetgéltem zavaromban...
Leültem egy székbe és a terasz padlóján ülő alakot kezdtem rajzolni...
- eszembe jutott a Titanic...
- ott a srác rajzolt... és a csaj tényleg meztelen volt... - motyogtam magam elé, miközben koncentráltam...
- Jogos.
Mielőtt végeztem, a tesóm lépett be...
- Ti mit csináltok? Már mindenki találgat... és...
- Nyugi... csak lerajzoltam... - mutattam felé a majdnem kész alkotásomat...
- Ez nagyon komoly lett... - mosolygott rám Dani feloldódva... - gyertek majd le, ha kész...
- Persze... megyünk majd...
Egész rövid időn belül végeztünk...
Andy gyönyörködött saját magában. Percekig bámulta a képet.
- Tessék... - a zsebéből elővett egy meglepően nagy összeget...
- Nem kell... ne viccelj...
- Tedd el... komolyan... megbántasz, ha nem... jó lesz, ha vásárolgatni mész... megdolgoztál érte...
- Hát... jó, köszi...
Lehajtott fejjel álltam...
- Iszonyú tehetséges vagy... és nagyon szép... - elvörösödtem megint... Andy az állam alá csúsztatta ujjait és felemelte a fejem, a szemembe nézett és lassú forró csókot nyomott az ajkaimra...
Meghökkentem, a csókja jól esett... talán túlságosan is... de nem akartam sokat remélni ettől az egy csóktól...
túl sokat csalódtam már... de most élveztem a pillanatot... amit végül az egyik srác szakított meg...
- Andy... hoppá... bocsesz... - CC annak ellenére, hogy bocsánatot kért még mindig ott állt...
- Igen? - nézett rá barátja
- Ja... őőh... basszus... elfelejtettem... JA igen... Dani kérdezte, hogy hogy álltok... de szerintem te már elég jól... - vigyorgott végül
- CC... gyere kicsit be... - suttogtam... - szeretném, ha a bátyám... ezt nem tudná meg... jó hogy talált haverokat... örülök neki... és nem szeretném tönkre tenni ezt...
- Rendben rám számíthattok... de ha ezt... hosszú távra tervezitek... akkor úgy is meg fogja tudni...
- Majd idővel... elmondjuk... - mosolygott Andy...
CC távozott a szobámból. Andy pedig kezei közé fogta arcomat és újra csókolt...
- Menjünk le... - suttogtam... - ez tényleg... feltűnő lesz...
- Rendben... - egyezett bele...
A társaságban egész jól éreztem magam végül... mindenki megdicsérte a rajztehetségemet... hosszú percekig csodálták a művemet, majd mindegyikük megígértette velem, hogy majd lerajzolom őket.
Andy többször elhívott cigizni, de mivel csak mi dohányoztunk, ez senkinek nem tűnt fel...
Végül valamikor hajnalban haza indultak...
Aznap sem történt semmi érdekes egész nap. Este felé a teraszomon ültem és rajzolgattam... anyu bejött...
- A bátyád hívott... megismert pár fiút és ma átjönnének, apáddal úgy is elutazunk pár napra a maradék holmiért...
- Rendben... jó utat, Dani haverjai meg nem zavarnak... - anyu átölelt, és elindultak... néztem, ahogy az autó távolodik.
Végigdőltem az ágyon. A nyitott teraszajtón át szél fújt be. Fáradtan éreztem magam, pedig semmi dolgom nem volt.
A rajzaimat nézegettem az ágyon fekve. Az egyiken a családom volt. Anyám tipikus háztartásbeli, csinos, igényes festett haja, ápolt körmei voltak. Mindig tipp top volt...
Apám tekintete szigorú, rengeteget dolgozik, ritkán találkozunk vele, de most a költözés alatt újra a családja mellett állt és boldogan fogadta el a munkalehetőséget, ami miatt itt laktunk... Dani a bátyám két évvel idősebb nálam... Sötétbarna haja a szemébe lógott, fekete ruhákat hordott tipikus emo srác, fültágító, tetoválások és piercingek... persze apám nagy bánatára...
A csengő szakított félbe...
Ajtót nyitottam a tesómnak...
- Kulcsod?
- Itt hagytam...
- Végül is jó helyen van...
Azzal bevonultak mellettem... nem tudom mennyien voltak de legalább hatan... a nappaliban letelepedtek én pedig felvonultam a szobámba...
A teraszon ücsörögtem ismét amikor kopogott valaki...
- Miért nem jössz le? - kérdezte Dani...
- A te haverjaid...
- Ne már... jó arcok... jobb itt egyedül?
- Jobb... - a tesóm egy barackot nyomott a fejemre...
- Ne legyél ilyen makacs...
- Jó... de csak egy kicsit... és elszívom...
- Oh igen... ez a másik amiért jöttem... az egyik srác dohányzik... viszont tudom, hogy anyu kiborulna...
- Küldd fel...
- Haha... ribi... - nevetett... a fejéhez vágtam a gyújtómat... azzal eltűnt... pár perccel később felbukkant egy hosszú hajú srác... felismertem Dani egyik albumának borítójáról... valami zenekar tagja...
- Szia, Andy vagyok a bagós társad... - villantott egy vigyort...
- Barbi...
- Milyen szép név...
- Lent találkozunk... megígértem a tesómnak hogy lemegyek...
- Jobb is talán... mert én meg azt, hogy nem kezdek ki veled...
Vigyorgott, mire teljesen elvörösödtem...
Lent a tesómon kívül még négy srác ült... a borítóról a további személyek...
Mind bemutatkoztak... az egyikük perverz tekintettel bámult rám...
- Eredeti szőke vagy? - kérdezte... a tesóm csúnyán nézett rá... mire elröhögte magát...
- Nem festett... - válaszoltam végül...
- Imádom a szőkéket...
- ... meg a barnákat, a vöröseket, a feketéket... - fejezte be az egyik haverja, Jake a mondatát... mire mind röhögni kezdtek...
Semmi keresni valóm itt... gondoltam, ezért elköszöntem és a szobámba indultam...
A rajzaimat nézegetve találtam Andyt a teraszon ülve a földön...
- Te mennyit cigizel?
- Ne haragudj, de leragadtam... nagyon tehetséges vagy... - mosolygott...
- Hát... kösz... most hogy feltúrtad a cuccaimat... - néztem rá színlelt haraggal...
- Ne haragudj... de... megláttam.
Mellé ültem a teraszra... és a rajzokról kérdezgetett...
- És engem mikor rajzolsz le?
- Hát, ha szeretnéd...
- Levetkőzzek? - viccelődött, de csak azt érte el, hogy rettentően elpirultam...
- Ne... nem kell... - nevetgéltem zavaromban...
Leültem egy székbe és a terasz padlóján ülő alakot kezdtem rajzolni...
- eszembe jutott a Titanic...
- ott a srác rajzolt... és a csaj tényleg meztelen volt... - motyogtam magam elé, miközben koncentráltam...
- Jogos.
Mielőtt végeztem, a tesóm lépett be...
- Ti mit csináltok? Már mindenki találgat... és...
- Nyugi... csak lerajzoltam... - mutattam felé a majdnem kész alkotásomat...
- Ez nagyon komoly lett... - mosolygott rám Dani feloldódva... - gyertek majd le, ha kész...
- Persze... megyünk majd...
Egész rövid időn belül végeztünk...
Andy gyönyörködött saját magában. Percekig bámulta a képet.
- Tessék... - a zsebéből elővett egy meglepően nagy összeget...
- Nem kell... ne viccelj...
- Tedd el... komolyan... megbántasz, ha nem... jó lesz, ha vásárolgatni mész... megdolgoztál érte...
- Hát... jó, köszi...
Lehajtott fejjel álltam...
- Iszonyú tehetséges vagy... és nagyon szép... - elvörösödtem megint... Andy az állam alá csúsztatta ujjait és felemelte a fejem, a szemembe nézett és lassú forró csókot nyomott az ajkaimra...
Meghökkentem, a csókja jól esett... talán túlságosan is... de nem akartam sokat remélni ettől az egy csóktól...
túl sokat csalódtam már... de most élveztem a pillanatot... amit végül az egyik srác szakított meg...
- Andy... hoppá... bocsesz... - CC annak ellenére, hogy bocsánatot kért még mindig ott állt...
- Igen? - nézett rá barátja
- Ja... őőh... basszus... elfelejtettem... JA igen... Dani kérdezte, hogy hogy álltok... de szerintem te már elég jól... - vigyorgott végül
- CC... gyere kicsit be... - suttogtam... - szeretném, ha a bátyám... ezt nem tudná meg... jó hogy talált haverokat... örülök neki... és nem szeretném tönkre tenni ezt...
- Rendben rám számíthattok... de ha ezt... hosszú távra tervezitek... akkor úgy is meg fogja tudni...
- Majd idővel... elmondjuk... - mosolygott Andy...
CC távozott a szobámból. Andy pedig kezei közé fogta arcomat és újra csókolt...
- Menjünk le... - suttogtam... - ez tényleg... feltűnő lesz...
- Rendben... - egyezett bele...
A társaságban egész jól éreztem magam végül... mindenki megdicsérte a rajztehetségemet... hosszú percekig csodálták a művemet, majd mindegyikük megígértette velem, hogy majd lerajzolom őket.
Andy többször elhívott cigizni, de mivel csak mi dohányoztunk, ez senkinek nem tűnt fel...
Végül valamikor hajnalban haza indultak...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)