04. Emberek nélkül... harmadik éj...

- Hogyhogy... láttam a vért, még sincs seb? - néztem rá Andyre... - amúgy... hogy válaszoltál a kérdésre amit fel sem tettem? - döbbentem rá hirtelen...
Kacsintott... majd ördögi vigyorral kiabált be a szobába
- Jake! Van egy kis dolgunk... - azzal karon ragadott és Jake-el a nyomunkban a kocsiba ültetett... bár frászt kaptam, mégis bíztam benne... de azt hiszem ami igazán hajtott, az a kíváncsiság...
Az utat próbáltam nézni, de szinte semmit nem láttam... a szemüveg nélkül sötétben... hát ennyi Andy arcát fürkésztem. Még mindig sötét vigyor terült szét a fején, ami kezdett idegesíteni...
- Jake, hol csináljuk? - kérdezte, amitől határozottan éreztem, hogy megfagy bennem a vér...

Végighajtott egy hosszú úton... végül kiértünk valahova, egy erdő szélére... nem tudom mennyi ideig voltunk úton, de tuti nem találnék haza...
- Jake, maradj itt... egyedül akarom... - vigyorgott Andy... Kiszállt és abban a pillanatban már nyitotta is ki az ajtót az én oldalamon... Tuti hogy ez valami érzéki csalódás... túl fáradt vagyok... vagy álmodom...
Andy kihúzott a kocsiból és tovább rángatott az erdő felé...
A bizalmam már réges rég a kocsiban hagytam...
Hova megyünk vajon...
- Ne aggódj, nem biztos hogy foglak bántani, de el kell mondanom valamit... - húzott még mindig egy irányba.
Az eső kezdett esni... Végül egy fa alatt megállt. Testével nekinyomott a fának...
- Ne mozdulj... ha meg próbálsz elszökni...
- ... nem akarok elszökni... - annyira közel volt, hogy ajkai szinte vonzottak, kék szemei pedig elvarázsoltak... nem akartam megszökni... bármi is következik...
- Hát jó... - Láttam, ahogy hegyes szemfogain megcsillan a fény... Felém hajol... a lábam remegni kezdett, mikor leheletét megéreztem a nyakamon...

Vártam, hogy mi történik, de végül csak a fülembe súgott...
- Mi mind vámpírok vagyunk Carry...
Hátráltam, volna egyet, de nem tudtam a fa és Andy szorításától...
- Nem foglak bántani...
Hangja hipnotikusan hatott az agyamra...
- Nem érdekel... bármi is vagy...

- Nem mondhatod el senkinek...
- Nincs senki, akinek elmondhatnám... - ezúttal a szemembe nézett...
- Meg kell, hogy öljelek, ha el mered mondani...
Felém hajolt és lágy csókot lehelt a számra... beleszédültem...
- Nem akarlak megölni, szóval kérlek... tartsd meg a titkunkat...
- Rendben...
Újra megcsókolt... majd a nyakamra vándorolt... a harapása először fájdalmat okozott... a lábam fel is adta, de Andy megtartott...
- Milyen érzés? - suttogtam, mikor ajkai eltávolodtak a nyakamtól...
- Ne akard tudni... - Elfordította a fejét és letörölte a szájáról a véremet.
A kezemet fogta, ezúttal nem ráncigált... lassan lépkedett előttem. Mikor megbotlottam elkapott...
- Elszédültem kicsit... - magyarázkodtam
- Ez érthető... - mosolygott miközben talpra állított
Megtorpantam...
- És most... mi lesz? Mi...?
- Együtt lehetünk... ez csak rajtad áll... tudnál szeretni egy szörnyet?
Jobban mint bárkit... válaszoltam volna, de ezt hirtelen kellemetlennek tartottam. Végül, csak átöleltem, ő lehajolt, hogy megcsókoljon, de közbeszólt egy hangos dudálás...
- Milyen türelmetlen ez a Jake, ahhoz képest, hogy örökké él... - morogta Andy, de rögtön elindult, a kezemet szorítva az autó felé...
Nem tudtam, hogy a boldogságom, vagy az agyam zavartsága volt erősebb abban a pillanatban...