09. Fogságban...

- Sikíts te szuka - legalább harmadszor vágott képen, de csak némán tűrtem. Az arcomon patakokban folyt a könny...
- Hát, ha így nem megy... - a torkomhoz szorított egy kést. - megered a nyelved...
- Kötözd meg... - szólt oda a másiknak... az vigyorogva a lépcső korlátjához emelte a karjaimat és odakötözte.
Kínzóm a késsel hadonászott vihogva...
- Majd sikítasz te...
Közelebb jött és végigvágta a ruhámat... cafatokban lógott rólam minden ruhadarabom mire végzett... de csak némán szégyenkeztem... a másik férfi előkapott egy fegyvert és lesben állva várta a sikolyommal érkező megmentőimet, de hiába... mikor a kés éle a testemet érte felszisszentem de a várt sikoltás elmaradt...
Nem tudom mennyi idő telt el... ott lógtam a lépcsőkorláthoz láncolva, a csuklóimból vér csordogált, a testemet összevagdosták... a vérem... vonzani fogja Andy-t... hát nem tudtam megmenteni... csak sírni voltam képes... a kevésbé elmebetegnek tűnő tag néha odajött és megitatott...
- Engedjen el... kérem... - suttogtam
- Nem lehet... Mike megöl mindannyiunkat... én élni akarok szépségem...
- És örökké a csicskája marad? - fintorogtam rá, mire leöntött a vízzel...
- Én csak élni akarok te kurva... - azzal otthagyott...
A karjaimat már nem éreztem...
Hirtelen csattogást hallottam fentről, majd a Mike nevű visítva leesett a lépcsőről... lövés dördült és Mike élettelen üveges tekintettel meredt felém... meghalt...
A lépcső tetejéről leugrott a társa...
- Látod? Nem vagyok csicska... és hogy bebizonyítsam... adok egy kis előnyt, mielőtt megöllek... - kikötözte a karjaimat, én pedig azonnal eldőltem, mint egy homokzsák... a lábaim alig működtek, de a férfi rám emelte a fegyverét és elkezdett visszaszámolni... 180- 179... 160- nál tartott, amikor fel tudtam tápászkodni és négykézláb elkezdtem az ajtó felé mászni...
150! -kiabált utánam... kint sem volt jobb, majd megfagytam, a testemet minden vágás mentén csípte a sár, de nem adhatom fel... ha elmenekülök, Andyés elkerülhetik a csapdákat... Visszanéztem a házra...

Bevetettem magam az erdőbe... először fától fáig estem... aztán tovább kúsztam... zokogásom törte meg a csendet, miközben lépteket hallottam...
- Aki bújt, aki nem... megyek... - kiabálta vihorászva a férfi, miközben elsétált mellettem... nem vett észre. Elvakította az őrület...
A sárban feküdtem... alig haladtam valamit, mikor feljött a nap... A férfi többször üvöltve kapott rohamot, amiért nem talált... Hallottam a ház ajtaját becsapódni... A férfi léptei döngve elindultak abba az irányba... rajtam át vezetett az útja... átesett rajtam és hangos káromkodás közepette elkapta a karom és maga után húzott... a ház ajtaja újra kinyílt...