10. A szabadság íze...?

Ahogy az ajtó kicsapódott a férfi szembe találta magát Andy dühével... a férfi eleresztett persze rögtön összeestem.... egy pillanattal később már sehol nem volt senki... Összefolyt a kép... mintha a világ elsuhant volna mellettem...
Víz... éreztem ahogy valaki óvatosan végigtörli a testemet egy szivaccsal...


Az ágyam puhaságát és illatát éreztem..
- Kórházba kell vinni... - mondta Andy...
- Nem lehet... már... nem élné túl...- hallottam Ashley hangját, és annyira megnyugodtam, hogy már nem érdekelt az sem, hogy ha meghalok...
- Meg fog halni Ash...
- Andy... ha azt akarod...
- Senki nem mehet közelébe... megértettétek? - Andy morgása minden egyéb hangot elüldözött a szobából...
Mellém feküdt, ugyan nem láttam és nem tudtam mozdulni... sőt valójában azt sem tudtam, hogy élek e még... de éreztem az illatát és a karjait...
- Ez nem lehet... Carry... ne kényszeríts... kelj fel...
Persze nem voltam magamnál... azt sem tudom, hogy lehetséges, hogy hallottam őt...
Az időérzékem a halál szélén lebegve megszűnt, de azt tudtam, hogy Andy nem mozdult mellőlem... de egyre ritkábban és egyre kevésbé hallottam ami körülöttem történt...
- Carry... - suttogta Andy a fülembe... - meg kell tennem, ha azt akarom hogy élj... de félek, hogy gyűlölni fogsz... kérlek... ne haragudj rám...

Ashley hangja...
- Biztos akarod...
- Csak kussolj és segíts már... - Andy hangja remegett
Éreztem hogy cipel, előtte sokáig autókáztunk...
- Maradj itt... ha bármi van, úgyis kellesz majd...
- Andy...
- Csak... hagyj Ash... - Tovább haladtunk... a szél fújt körülöttünk, a levelek sziszegtek mint valami halk zene...

Andy ajkai a számat súrolták édesen...
Fogai a húsomba mélyedtek... éreztem, hogy a vér folyik a sebből... ezúttal nem állt el... és a gondolataim is eltűntek.

Üresen lebegtem a semmi határán... mikor újra éreztem kinyílt a szemem... homályos volt a kép... de csodálatos kék fénnyel találtam szembe magam, aztán amikor tisztult a látásom... Andy szemeivé alakult a kép...
Szája az enyémen volt és édes ízt éreztem a számban... nyeltem egyet... fájdalmasan égett a torkom
- Csss - nyugtatott, amikor kapálózni kezdtem.... - nemsokára vége...
Ahogy átölelt és láthattam az arcát, már a fájdalmat sem bántam...
Körbenéztem, az erdőben voltunk, pontosan ott, ahol elmondta, hogy ők mind vámpírok...
- Sajnálom... de önző vagyok... és nem hagyhattam, hogy meghalj...
Ahogy ránéztem, láttam hogy... egyik szeméből egy vércsepp folyt végig az arcán... - szükségem van rád...
Átváltoztatott...