Andy nagyon élvezte a helyzetet, bár gyakran a teraszon találtam gondolataiba mélyedve... Esett az eső...
- Mi aggaszt ennyire? - ültem mellé egy ilyen alkalommal...
- A lelkek...
Nem értettem ezért folytatta...
- Most még talán nem érzed, de minden emberből, akinek a vérét iszod egy kis rész a tiéd lesz... és mikor a te véredet szívtam... olyan volt, mintha... több lélek gondolatait hallanám...
- Ez mit jelenthet?
- Nem tudom, de azt hiszem, jobb lenne kideríteni...
- Szerintem is... - mosolyogtam rá... - de mi lenne ha...
Abban a pillanatban a szobában voltunk...
Új volt, hogy éreztem az érzelmi hullámokat, és Andy most küzdött magával. Kívánt engem… és olyan erőteljes volt ez az érzés, hogy azonnal a szájára tapadtam. Talán úgy csókolt, mint ezelőtt még soha, eddig úgy érintett, mint egy törékeny kincset, de most már nem kellett vigyáznia rám. Szeméből most jeges lángok lövelltek, levegőt vett, de ez a zihálás most inkább egy vadállat morgására hasonlított. Megmarkolta a fenekemet és megemelt, hogy a lábaimat a csípője köré csavarjam. Nem tartott meg, mint régebben, csak a karjaimat fogta a fejem fölött a falnak szögezve a testemet. A ruhámat egyetlen mozdulattal semmisítette meg. Szabad kezével végigsimította a melleimet. Egy halk morgás csatlakozott az ő állatias hörgéséhez. Én voltam. Rám nézett, az érzelmei hullámoztak, szemfogai előtörtek ínyéből, ahogyan nekem is. Csókolt, kezei követeltek, lassan és forrón belém hatolt. Szinte minden lökésnél egyre jobban kapaszkodtunk egymásba… éreztem minden apró mozdulatát… éreztem minden gondolatát.
Andy ölelte a lányt. Érezni akarta, tudta, hogy mostantól megkaphatja minden téren maximálisan, nem kell többé vigyáznia, hogy eltöri a csontjait. Ez kicsit megijesztette. Mi lesz, ha Carry már nem is akar vele lenni. De a lány úgy tapadt a szájára, mintha érezné gondolatait. Eddig is rettenetes vágy hajtotta, de ezúttal eluralkodtak rajta az állatias ösztönök. Szemfogai előbújtak rejtekükből, tekintetét a lányra emelte. Őt nézte. A hogy a falhoz nyomta a lány testét már érezte, hogy menten szétrobban, ha nem teheti magáévá. Egy határozott mozdulattal eltépte a lány ruháját. Végigsimította a melleit. Carry csípőjét erősen a fiú ágyékának tolta. Akarta őt. Megszabadult maradék ruháitól és mélyen a lányba hatolt. Forró nedvesség öntötte el. A lány sikoltott, vonaglott alatta. Olyan vággyal a szemeiben, melyek kielégíthetetlennek tűntek, ahogy a sajátjai is.
Összefonódva, egymás illatát beszívva szeretkezték végig a nappalt. Újra és újra a gyönyört hajszolva, melyet csak egymással élhettek át.
- szeretlek, örökre szeretni foglak - suttogta Andy a hajamba és egy puszit nyomott a homlokomra...
- Én is szeretlek, örökké
Felöltöztünk. Mikor lementünk már sötét volt, a többiek kivételesen vadászni mentek, így kettesben voltunk.
- Menjünk át hozzám és nézzünk utána, hogy mi történhetett... - mondta
- Rendben... meg kéne látogatni Clairt... - suttogtam hozzá...
- Carry, még nem lehet... Clair úgy tudja, hogy beteg vagy. Addig nem találkozhattok, amíg nem tudsz ellenállni a vérének...
- Rendben... - nyögtem, de közben azon agyaltam, hogy, hogy bírja egyedül szegény idős asszony.
Andyvel futásnak eredtünk, a ház nem volt túl messze, pláne ebben a tempóban. Nem jártam még itt korábban.
Tipikus modern luxusház... éreztem rajta, hogy nem szeret itt lenni... amikor belépett feszült lett... A bútorok letakarva, mindenhol zsákok és dobozok...
- Költözöl?
- Igen, ide... pár éve... - kín vigyor ült ki arcára... - kicsit nehezen szakadok el a régi dolgoktól... és lassan szokom meg az új környezetet...
Két hatalmas dobozt húzott elő...
- Ezek között biztos meglesz a megoldás... - tele volt könyvekkel... így kutatni kezdtünk.
Nagyon jó volt ez a ész!! ^^ De mondjuk melyik nem? :D Siess a következővel ^^:3
VálaszTörlés