Clair épp valamit kotyvasztott... Ashley pedig az asztal alatt ült kíváncsian...
- Mi az? Méreg? Főzet?
- Ashley fiam... ez a vacsorám... tudod nekem ennem kell... lecsó...
Ash lemondóan ücsörgött tovább...
- Miért nem mész be inkább...?
- Süt a nap boszi...
- Szemtelen vagy, ezért nem húzom be a függönyt...
Ash puffogott... aztán megtört...
- Kérlek... - suttogta
- Elég rossz a fülem...
- KÉRLEK - nyafogott a srác... Clair pedig eleget tett a kérésének... nevetve... Ash elszaladt, egy gonosz boszit suttogva... mire elesett valamiben és elterült...
- Mégis csak jó a fülem... - nevetett a pótnagyi...
Clair visszatért a főzéshez, miután megleckéztette a szemtelen vámpírt.
Andy nyújtózkodott. Jake-el bunyóztak... próbáltunk felkészülni a támadásra, amit a lelkek indíthattak ellenünk, de egyikünk sem tudta mire számítsunk.
Mikor lement a nap könyveket bújtam és a mosogató mellett ücsörögtem a konyhapulton, amíg Clair mosogatott...
- Nem találok semmit... - csaptam mérgesen össze a könyvet.
- A lelkekről nincsenek feljegyzések... ti vagytok az elsők, akiknek össze kell csapnotok velük...
- Ezt jól összehoztuk... - fintorogtam... - talán jobb lett volna...
- Ha hagyja, hogy meghalj?
Bólintottam...
- Azt nem élte volna túl ő sem... az egyik macska a földön ülve borzolt farokkal nézett rám... mikor rám fújt, visszafújtam és elszaladt... Clair elnevette magát...
- Clair... mi lesz, ha nem tudunk felkészülni rá? És vajon ki volt az aki ott volt a házban...
- Ezt jó lenne kideríteni... hátha azokon az oldalakon van valami, amire szükségünk lehet...
- Egy rugóra jár az agyunk...
Clair, a még mindig duzzogó Ashley és CC társaságában elindultunk a ház felé Andy vezetett.
Semmi különlegeset nem találtunk.
- Amikor itt járt, tudta, hogy nem jöhetünk elő... sütött a nap... - mondta Andy...
- Igaz... akkor... töltsük itt az éjszakát?
- És??? Clairt itt hagyjuk egyedül, ha sütni fog a nap??????? - Ashley eddig titkolta aggodalmát, de kitört belőle...
- Igen - mondta Clair mindenki meglepetésére. - Meg tudom védeni magam...
- Akkor mi lenne, ha én is itt maradnék? - lépett be az ajtón Harry...
- De jó, hogy jöttél... - mosolyogtam rá, miközben megsimogattam a fejét...
- Helyes, akkor most... várunk.
Mikor az első fénysugarak besiklottak, mind a pincébe mentünk, ami sokkal nagyobb volt előző búvóhelyünknél... és néma csöndben vártuk, hogy mi történik...
Már komolyan nem tudok mit mondani, csak azt hogy még mindig ku*va jó vagy!!! Nagyon tetszett ez a rész is és siess a folytatással!!! ^^:3
VálaszTörlés