18. Újabb csalódás...

- Miért? - kérdezte Clair, miután ledobta a csukját... - mert én vagyok a végzet boszorkánya... úgy tartom magam életben, hogy elveszem az erőtöket, megiszom a véreteket... és közöttetek van egy... aki mindennél többet ér... a hercegetek...
Miután üres tekintetekre talált monológja dühösen toppantott...
- Mindenkit átver... évszázadok óta kergetem... Andy a legősibb vámpírok egyetlen túlélője... az akkori királyi pár egyetlen még élő leszármazottja... a vámpír herceg... bármit megtennék a véréért... akár egy cseppért... és most... a kezemben van minden ami fontos neki... a szerelem a barátok... a családja... hiszen ti vagytok a családja... nem kell sok idő és a maradék kettőt is begyűjtik a lelkek... akkor majd eljön megmenteni titeket. De el fog késni...
Egy indián szellem lépett oda hozzá egy kehellyel... varázslatot mormogott és nem tudtunk mozdulni... a vérünket vette...
Visszahátrált és a szemünk láttára itta meg a kehely tartalmát... térdre rogyott... őrült nevetést hallatott, mikor felállt egy gyönyörű fiatal nő állt az addig vénséges banya helyén...


- Lehet, hogy Ashleyért én magam megyek el... élvezni fogom, amiért olyan szemtelen volt... - nevetett, majd kisétált a kíséretével...

Hamarosan beváltotta az ígéretét, kis különbséggel fogságban találta magát Ash és Jinxx is... mikor magunk maradtunk jutott eszembe... "Kicsi a bors de erős..." Harry mondta egyszer sokszor a leggyengébb menti meg az erősebbeket... és Clair kihagyott valakit a számításból... nem szóltam semmit, meg kell tartanom a titkomat, különben eszébe juttatnám...

Ismét sok idő telt el... mikor újra meglátogattak minket... Ezúttal szótlanul odajöttek hozzám és láncokkal a testemen kifelé ráncigáltak... a többiek rögtön őrjöngeni kezdtek, de nem tudtak mozdulni, a bűbáj hatott... tehetetlenek voltak.
Sötét volt odakint, a levegő az arcomhoz ért és éreztem az eső illatát, pedig nem esett... körbenéztem, egy hatalmas megrakott máglya körül állt öt lélek, engem kettő cipelt... tehát heten vannak... pont mint mi. Odaláncoltak... el fognak égetni... a félelem elhatalmasodni készült rajtam, de eszembe jutott... emberként az utolsó dolog amit akartam, megmenteni Andyt és a barátaimat a vámpírvadászoktól a hallgatásommal... nem tehetem meg, hogy most, egy erősebb lényként... a félelembe menekülök... valamit tennem kell... de helyzetem kilátástalan... a varázslattól nem mozdulnak a végtagjaim...
Az hét szellemlény kezében égő fáklyákkal közelítettek a máglya széléhez...