Némaság...

A buliról taxival mentünk haza. Dani egész úton duzzogott... A ház előtt azonban megfogta a kezemet és megölelt...
- Figyelj Barbi, én nem haragszom rád, csak meg kell értened valamit... ezek a srácok, nagyon jó arcok, jó haverok... de irtó híresek és minden csajt megkaphatnak... nem akarom, hogy a húgom...
- értelek... de nem tudok már mit tenni... belefolytam... és élvezem is
- Rendben, de ígérd meg, hogy szólsz, ha bármi baj van...
- Megígértem... Dani, te vagy a legjobb testvér... - szóltam utána...
Elmosolyodott.
Egész másnap a szobámban ültem és a teraszról bámultam az utcát... rajzoltam... be akartam fejezni a rajzokat, hogy odaadhassam minél előbb a fiúknak. Mikor végeztem már majdnem reggel volt... Elszívtam még egy cigit, aztán nyújtózva dőltem végig az ágyon...
Nem tudom meddig aludtam... Dani kopogása ébresztett fel.
- Gyere - ültem fel az ágyon...
- Van egy kis baj...
A teraszajtóhoz húzott... az elhúzott függöny nélkül is láttam miről beszél... fotósok és újságírók álltak a ház előtt...
- Más felhívtam Andyt azt mondta keltselek fel és hívd vissza...
Egy pillanatig döbbenten álltam a függöny mögött, aztán a telefonomért nyúltam és azonnal Andyt hívtam
- Már vártam, hogy hívj - hangja megnyugtatott kicsit... - sokan vannak?
- Eléggé...
- Szeretnéd, hogy átmenjek?
- Nagyon... de nem lesz nagyobb baj?
- Megoldjuk...
Letette a telefont. Azonnal elrohantam fürdeni, miután rendbe szedtem magam felöltöztem rövidnadrágot vettem, és kapucnis pulcsit, aminek a kapucniját felhúzva kiléptem dohányozni... abban a pillanatban villogtak a vakuk, és kérdések záporoztak felém. Hátat fordítva nekik, a korlátnak támaszkodva cigiztem.
Hirtelen úrja hangoskodni kezdtek, amiből rájöttem, hogy Andy megérkezett...
Lerohantam, hogy beengedjem. Apámmal találtam szembe magam, aki kérdőre akart vonni, de leráztam, egy megbeszéljük mindjárt -al.
Andy bűnbánó arccal állt az ajtóban. Kinyitottam és azon nyomban belépett becsapva maga mögött az ajtót...
- Még mindig nem bánod? - szomorkás mosolya észvesztő volt.
- Még mindig nem... - átölelt. Lehajolt, hogy levegye a cipőjét, de anyám felbukkant...
- Hagyd csak... - mosolygott...
- Jó napot, elnézést ezért a felfordulásért... az én hibám...
Apám karba tett kézzel nézte az idegent...
- És mégis ki maga? - kérdezte...
- Apu, anyu... ő Andy... Dani haverja és... az én... mi együtt vagyunk...
- Hát ez ellen semmi kifogásom, de nem értem mitől lettünk mi a fotósok és a bulvársajtó céltáblája... reggel alig tudtam kimenni a postáért... - apu reakciója meglepett... azt hittem nekem fog esni, amiért egy ilyen fiúval jöttem össze...
- Az én hibám uram... van egy zenekarom... és... - na ez volt az a pont amikor azt hittem vége mindennek, de nem...
- Egy zenész - a homlokára csapott játékosan... - értem már... akkor végül is minden rendben.... és mikor jutunk ki a lakásból?
- Hát, ha megkapják a sztorit... addig nem nagyon lesz nyugalmuk...
- A sztorit? - anyám addig csendben állt... - Úgy érted, Barbi és te... sztori lesztek?
- Anyu... tudod, hogy nem úgy értette... de az újságíróknak be kell tömni a száját... had rágódjanak... - Andy hálásan nézett rám, amiért megmentettem a helyzetet...
- Minden esetre... szeretném, ha nem esne bántódása a lányomnak és remélem ezt megérti... - apám magázása kezdett irtó vicces lenni...
- Természetesen én sem szeretném... - nyugtatta meg őt Andy...
A szobámba lépve azonnal bezártam az ajtót...
- Így kicsit jobb... - mondta végre leeresztve...
- Sajnálom... a szüleim nem szoktak hozzá az ilyen dolgokhoz, tudod mi egy nagyon kicsi jelentéktelen országból jöttünk ide... és ott ez... nagyon ritka...
Mellém lépett és átölelt...
- Akkor is sajnálom, ha te nem bánod... mert félek, hogy eleged lesz belőle... és meggyűlölsz érte...
- Azt lesheted... - Emeltem fel a fejem, hogy szemébe tudjak nézni...
Végül az ágyamon ülve megbeszéltük, hogy adunk egy csontot... az éhes kutyáknak... Mosolygott... bátorításként a kezemet szorította, miközben kiléptünk a teraszra cigizni... rögtön rohamszerűen támadtak le minket, de némaságot fogadtunk... csattogtak a gépek...
Végül mikor elszívtuk a cigit, Andy felém hajolt és egy édes csókot nyomott a számra... ezzel a kutyák megkapták a csontot amire vágytak... lassan el is tűntek a környékről... csak egy-két kitartó alak maradt, hátha történik még valami...
Andy a kész rajzokat nézte a földön fekve... a szobám ajtaján anyám dörömbölt be...
- Vacsi? - kiabált be, én pedig Andyre néztem...
- Éhes vagy? - suttogtam mire csak egy perverz tekintetet kaptam válaszul...
- Kösz nem anyu, majd később... - kiabáltam ki.

Andy felpattant a földről és az ágyra huppant mellém...
- Nagyon meglepődtem rajtad, tudod?
- Miért?
- Mert nem a felhajtást akartad és nem a zenekarral járó hírnevet... látom rajtad... a tesód... elmondta, hogy azt sem tudtad, hogy kik vagyunk...
- Hát azért... sejtésem volt... tudod együtt élek egy rajongóddal... húsz éve...
Elnevette magát... megcsókolt.
Ezúttal csókja követelőzőbb volt, de nem erőszakos...
- Mi lenne, ha mégis vacsiznánk... - kérdezte hirtelen... és felhúzott az ágyról...
- Rendben - egyeztem bele... bár rettenetesen szerettem volna folytatást... de féltem is... mi lesz, ha utána már nem akar majd...
Vacsora után visszamentünk a szobába... a teraszon cigiztünk és beszélgettünk sokáig... aztán egy csók után elköszönt... Szomorúan néztem a teraszról, ahogy az autója eltűnik...