Pánik...

A takaró megmozdult és felült mellettem Jake...
- Mi történt? - pattantam ki az ágyból...
- Hú... elaludtam... a picsába... - Ezzel nem felelt a kérdésemre...
- Úgy értem... miért itt aludtál? - néztem rá kérdőn...
- Nézd... nem történt semmi, ha ezért vagy kiakadva, csak... simán... elaludtál én felhoztalak, eldőltem és elaludtam.
- Ne haragudj, csak... nem nagyon emlékszem mi történt...
- Hát elég sokat ittál, aztán sírtál...
- Mi?
- Sírtál, de nem tudtad elmondani mi a baj...
- És Andy?
- Még nem került elő, amikor feljöttünk... szóval nem tudom...

A konyhában ültünk, amikor álmos fejjel megjelentek szép sorban a zenekar tagjai... Andy is... morcos fejjel nézett...
- Jól elvoltál?
- Én... elég sokat ittam...
- Nem érezte valami jól magát... - folytatta Jake...
- Te már csak tudod mi? - Andy dühösen az asztalra vágta a bögrét...
- Te azt hiszed?
- Inkább ne mondj semmit... azt hiszem tévedtem veled kapcsolatban - eltűnt a konyhából... egy pillanatig meredten bámultam a helyre ahol előbb állt, de aztán zokogva térdre estem... Jake próbált összeszedni, végül a kádban kötöttem ki egy jó adag hideg zuhannyal a fejemen...
Csak meredten bámultam az ürességet...
- Hazaviszlek... - szólalt meg végül Jake én pedig nem szóltam, hát beleegyezésnek vette...
Kiemelt a kádból...
- Át kéne öltöznöd... csurom víz vagy... - próbált meg mosolyt erőltetni...
Nem mozdultam... a bennem lévő fájdalom felülkerekedett rajtam... elrohant. Andyvel az oldalán tért vissza...
- Most mit hisztizel? - kérdezte, de csak elfordítottam a fejem... a fájdalom amit okozott... mindennél rosszabb volt. Éreztem a haragját.
- Szólalj meg... - suttogta Jake...
- Oldd meg... ez nem az én problémám... - vágta oda Andy és kiviharzott a szobából... kicsivel később hatalmas csattanás jelezte, hogy a házból is...

Jake hiába könyörgött... megpróbált talpra állítani, de összeestem...
- Akkor irány a kórház... - nyögte végül.
Bepakolt a kocsiba és pár perc alatt beértünk...
Az orvosok megvizsgáltak... órák teltek el... Jake fel-alá járkált a szobában... mégis türelmet és nyugalmat sugárzott....
- Hozzátartozó? - kérdezte az orvos, mire Jake zavartan nézett...
- Én hoztam be...
- Nos rendben, most ez is elég... a kisasszony pánikbeteg... az ön által említett előző esti megmagyarázhatatlan sírás és a mostani állapota is... ennek a betegségnek köszönhető...
- És mit tehetek?
- Maradjon mellette... és, ha rám hallgat... sürgősen megbeszéli azt a bizonyos félreértést... vagyis az említett problémát a barátjával...
- Rendben...
Az orvos kiment, Jake pedig rám nézett...
- Felhívom Andyt... rendben?
Persze nem várta, hogy válaszoljak... a némaság volt a legjobb védelem... magamba zárkóztam...

Mikor Jake visszajött arckifejezése elárulta, sikerült beszélnie barátjával, de még mindig nem jutott túl sokra...
- Azt mondta, hogy bejön hozzád... bár nem győztem meg... de ez máris előrelépés...
Jake leült a székre az ágy mellé...
- Nézd, én nagyon sajnálom ami történt... Andy elég sokat... csalódott tudod... Ashleyvel rendszeresen voltak balhéi a csajok miatt...
Felé fordultam az ágyban...
- Na látom, kezdesz jobban lenni...
Könnycseppek törtek elő a szememből...
- Ne sírj... kérlek... - nézett elgyötört arccal...
- Sajnálom... - tört elő belőlem... - de nem csak ő csalódott... sem máskor, sem most... a bizalmatlansága... fáj... - sírtam...

Andy az ajtóban állt... Könnyeit nyelte le... mikor Jake észre vette, azonnal felállt és kiment... Andy pedig az ágy szélére ült...
- Sajnálom... - suttogta...
- Én is... - mikor magához szorított, újra zokogni kezdtem...
- Legközelebb meghallgatlak...
- Megígéred?
- Esküszöm...
Csókja forró volt... és bűnbánó...
Mikor elváltak ajkaink, a kórterem ablaka felé néztem... Jake ott állt és nézett minket...